Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-21 / 68. szám
Ok tizen- ketten Vajon mit visznek a tarsolyukban ők, tizenketten az országos Diákparlamentre a húszezer Békés megyei diák képviselőjeként? Amint arról már korábban beszámoltunk, március 18-án tanácskoztak a Viharsarok középiskoláinak küldöttei, hogy megvitassák ügyes-bajos dolgaikat. Miről esett szó az Ifjúsági és Üttörőházban tartott rendezvényen? Szmola Ernő, szarvasi gimnazista a KISZ politikai oktatás hatékonyabbá tételét sürgette. Csausz Mariann, a sarkadi gimnázium sokoldalú mozgalmi életével példálózott. Az egyik orosházi lány azért kesergett, mert úgy látja, hogy sok fiatalt nem érdekli a politika. A békési Takács János a vita, a vitatkozás szükségessége mellett tört lándzsát, mondván hogy a mai fiatalokat így lehet leginkább bevonni a közéletbe. Az Orosházi 611-es számú Szakmunkásképző. Intézet tanulója, Lovas Géza, a KISZ-vezetők nagyobb megbecsülését kérte, értve ez alatt azt, hogy az ifjúság képviselőit az eddiginél nagyobb beleszólási joggal vonják be az iskola, ai kollégium életének irányításába. Erdei Imre, a Gyomai Építőipari | Ktsz szakmunkástanulója a fiatalok érdekvédelmének néhány negatív vonására hívta fel a figyelmet. A battonyai szakközép- iskolások küldöttei a községbeli szórakozási, művelődési lehetőségek hiányát tették szóvá és kifogásolták, hogy a legtöbb kollégium a szó szoros értelmében elzárkózik a világtól, szinte rezervátummá lesz, s lakói nem érzik igazán otthon magukat. Folytathatnánk a sort, hiszen jó néhány kritikai megjegyzés érte az örök diák-tanár viszony jelenlegi helyzetét is. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy nem megy üres kézzel Budapestre a Békés megyei diákküldöttség tizenkét résztvevője Jegyezzük meg a nevüket: Janurik János, Ágota László, Baics Ilona, Kóta Erzsébet, Ormos Klára (Békéscsaba). Brodszki Zsuzsanna, Dé- kány Klára, Haszon Ernő (Gyula), Kapros Róza (Sarkad), Mihály István (Orosháza), Pápai József (Elek). Sok sikert kívánunk munkájukhoz! Befürödíeh Ficzere Irén és Szatmári Júlia, a Gyulai Szabó Ktsz ipari tanulói állítják, hogy befürödtek. Levelük szerint március 16-án reggel történt a nem mindennapi eset Gyulán, egy hatalmas víztócsa és egy száguldó gépkocsi jóvoltából. Kerékpáron igyekeztek a munkahelyre, s akkor, mint derült égből a villámcsapás, nyakukba zúdult egy hordónyi sáros, hideg víz. A ktsz- ben fejcsóválva fogadták őket, ami nem is csoda, hiszen úgy néztek ki, mint aki pocsolyában fürdőit. Azóta a bűnös gépkocsival nem találkoztak, de a rendszámára még mindig jól emlékeznek: SA 50—30. A fröcskölő gépkocsivezető megnyugtatására ltözlik, hogy náthát szerencsére nem kaptak. ran egy álma? Részlet egy mai, magát felvilágosultnak tartó nagymama leveléből: Kérem szépen, a mai fiatalok teljesen mások, mint mi voltunk. Hogy mást ne mondjak, csak azzal törődnek, ami látható és megfogható... Semmi finomság nincs bennük. Nem szoktak ábrándozni. Nincsenek álmaik. — Szoktál ábrándozni? — Kicsit hangosabban mond, nem hallom! —- Szoktál ábrándozni? — Várj, leállítom a gépet. Szörnyű zaj van ebben az üzemben. — Azt kérdezem, szoktál-e ábrándozni, vannak-e álmaid? — Azt hittem, valami értelmes dolgot akarsz. Most nincs időm erre. Rá kell vernem a melóra, mert kell a pénz. Tudod, lakásra, meg bútorra. Az asszony is melózik. Négy hónapja vagyunk házasok. Ha meglesz a kégli és a belevalók, jöhetnek a srácok. Meg sem állunk ötig. Szörnyen bírom a gyerekeket... Szóval ebből is láthatod, hogy hajtanom kell. Mit is kérdeztél... ? 1 • • • — Ha ezt megírja, fizetek egy fröccsöt! — Anélkül is megy. — Annál jobb. — Halljuk a választ! *— Nincs válasz. — Hogy-hogy nincs? — Éppen ez a vicc. Nem szoktam ábrándozni, nincsenek álmaim. Most aztán mit fog írni? Kár, hogy nem fogadtunk. * * * Fiú. Tizenhét éves. Szürke nadrágban és fekete sertésbőr zakóban. Vállas. Haja rövidre nyírva; örökké vigyorog, ő a haverok között a legmenőbb srác. — Ha például a fater összebütykölne nekem egy kocsira valót, azt nem venném tőle rossznéven. — Milyen kocsit? — Hát..., ugye az attól függ hogy mennyire töri magát az öreg. Eddig csak egy omladozó Skodát kalapált össze. Én Mercedesre gondoltam. Jó, nem újonnan. Használt sport Mercire. Olyan lehúzhatós kocsitetővel. Fehér lenne a legjobb. — Mire használnád? — Okos keresztkérdés. Na mire? Furikázgatnám vele a Ms csajokat. Országúton. Százhatvannal. Ordít a rádióban közben a Bach-mjuzik. Aztán stop. Játszadoznánk egy kacsát a csinibabával — Ezek szerint a siker titka, a kocsi? — Nyilván. Most még. Amíg kicsi a kínálat. Mert, hány autós paculek táblából ebben az országban, pláne ilyen fiatalon? — És mi lenne, ha nem a papa venné meg a Mercedest? — Miért, van még jelentkező? Csak sorban ... Szóval, hogy én vegyem meg? Mármint én? És miből? A havi négyszáz fix zsebpénzemből? Hogy ha majd dolgozom... ? Na persze, akkor ráhajtok. Előbb kis kocsi, aztán valamivel nagyobb, majd ennél is jobb. Ezt. így szokták; a balekok a legrozzantabb csotrogányokat is annyiért veszik meg, mint újonnan ... Na szóval, így. A kocsi minden. Ha úgy tetszik, hát ez az álmom. Most. De nem sokáig. Aztán lehet megásni az óvóhelyeket, mert jövök százhatvannal és közben ordít a Bach-mjuzik... *•* — Hogy mi az álmom? A kérdés költői, de nagyon prózai választ adok. Szeretném békében megérni a kétezret. Érti? Ha a nyugdíjkorhatárt addig nem szállítják le, 2012-ben leszek nyugdíjas. * * • A lányokról úgy tartják, hogy sokkal líraiabbak, mint a fiúk. Persze csak általában. — Ha egy jó tündér három kívánságát teljesítené, mit kérne? — Egy rendes férjet, két szép gyereket és... — És? — Nem is tudom. Hirtelen az jutott az eszembe, hogy pénzt kellene szereznem valahonnan, mert ajándékot veszek húsvétra. Jó lenne egy harisnya is. Ez, ami rajtam van, megint fölszaladt. • • • Tizenhatéves. Barna haja kissé csapzott .szemüveget hord; a vastag üveg több dioptriáról árulkodik. Kövérkés és szórakozott. Gyakran nekimegy a járókelőknek, ilyenkor pardon felMál- tással ijedten ráugrik a mellette jövők lábára. — Hogy feltaláljak valamit. Gyakorlatilag mindegy, nem tudom pontosan, esetleg valami technikai mütyürt, ami kattog, berreg, ide-oda rohangál, szóval mutatós holmi és persze hasznos is. Olyasmi, ami eddig még nem volt. Jó, tudom, ehhez fizika meg matematika kellene és ezektől én, mint Makó Jeruzsálemtől ... De akkor is. Biztosan volt már olyan feltaláló, aki egy sor dologhoz nem konyított és mégis rájött valamire. Mert mázlista volt. Nekem miért ne lehetne mázlim? Egy egészen apró mázlicska? De hát, azt hiszem, ez a vonal nem megy ... Valami másba esetleg. Például író is szívesen lennék. Mint a Simenon. AM gyártja a detek- tívregényeket. Na ilyen. Lenne egy tip-top villám, fehér meg zöld falak, fekete bőrhuzatú bútorok, diktafon, titkárnő és ontanám a könyveket. Egy csomó színész meg politikus barátom lenne, néha eljönnének, máskor meg én töltenem a kevés szabad időmet a balatoni, hegyvidéki villáikban. Televizió, tárgyalások francia, angol Madókkal, filmgyárakkal. Utazás. Párizs, London. Fülöp-szigetek..., kar• •• nevál, virágeső, gitárszó, langyos. foszforeszkáló tenger, sós ízű szél, lányok.., — Ez? — Igen. Mindegy, hogy mi... csak híres legyek. Figyeljenek rám. Bencsik Máté—Brackó István (Folytatjuk) Egy klub megalakulása sokféle okra vezethető vissza. Avatott Mubológusok biztosan jó néhány példát tudnának mondani. Az alábbi történet is éppen egy nem mindennapi körülmények között született, ifjúsági klubról szól Ügy kezdődött, hogy egy gyulai gimnazista levelet írt a Mini- Magazin címére, s kérte, ha csak néhány jó tanáccsal is, de segítsünk szabad idejének hasznos eltöltésében „Variációk egy témára” címmel válaszoltunk a levélre, amely — hogy finoman fogalmazzunk —, nemcsak a levélíró tetszését nem nyerte meg, hanem egy másik gimnazista lányét sem. Újabb levél érkezett az MM-hez. Üjabb választ írtunk, amely látszólag ismét nem hozott Melégítő eredményt, mert a fáma szerint a két gyulai diáklány készülődött valamire. Néhány nap múlva az Erkel Művelődési Ház igazgatója telefonált, s kérte, látogassunk el hozzájuk, mert új klub alakult. Mondanunk sem kell, hogy 12 másik gimnazista társaságában levelezőpartnereink ülték körül az asztalt ,amikor jegyzetfüzettel, fényképezőgéppel, vakuval és egy jó adag kíváncsisággal felszerelve benyitottunk a helyiségbe. Mire ezek a sorok megjelennek, már éppen tíz nap telt el az első találkozás óta. A hír, hogy újabb ifjúsági klub alakult. aktualitását vesztette, ahhoz pedig ,hogy valamiféle értékelést lehesen adni, túl rövid az idő. Szorítkozzunk tehát a születéskor elhangzott véleményekre. — Tévedés azt hinni, hogy unatkozom. Olyan társaságra vágyom, amelynek tagjait minden érdekli. De utálom a kötöttségeket. nnwim A Bécsi Collegium Hungarlcum Immár másodszor fogad eszperantistá- kat. A Collegium, amely a magyar kultúra külföldi terjesztésében jelentős szerepet tölt be, most azoknak az osztrák eszperantistáknak adott otthont, akik valamilyen formában kapcsolatban varrnak hazánkkal és érdeklődnek a magyar- országi kultúra iránt. A nyári eszperantó egyetem „veterán" résztvevője, Hugo Kraus egyetemi tanár vetítettképes előadást tartott magyarországi élményeiről. Március 22-én tartja szokásos évi közgyűlését az Eszperantó Szövetség. Nekünk, Békés megyeieknek is érdemes egy pillantást vetni a szövetség értékelésére annál a résznél, ahol a n-es számú területi bizottság munkáját értékelik. „Meggyőződhettünk arról, hogy a területi bizottság jól szervezi, Irányítja a Békés megyei szövetségi munkát. Kiemeli az elnöki beszámoló az európai színvonalú nyári eszperantó egyetemet és a tanulmányi versenyeket. — Szeretek vitázni, de csak velem egyenrangú partnerrel. És az „eszmei mondanivalót” nem kell a számiba rágni. — Sok, mai tizenévesnek csak két tárnája van: a beat és a divat. Ez is kell, nem mondom, de érzem ,hogy többre vágyom és többre vagyok képes. Ezért kellene valami csodajó klub — Nem olyan összejövetelekre gondolok, mint amilyet a Jókaiban csinálnak. Nem szeretem a népünnepélyt Ha teszem azt, valahol olvasok egy jó verset, azt itt is elmondanám. — Csak azt ne higyje valaki, hogy valamiféle sznob-gyülekezet vagyunk... És ez így ment három órán keresztül. Kérdések, feleletek csattogtak, mindent elmondtak és mégis kevésnek érezték azt amit elmondhatnak. Konkrét programot nem állítottak össze, vezetőt, vezetőséget nem választottak. munkatervet nem készítettek; szóval semmi olyat nem csináltak, amely — véleményünk szerint — a szervezés, a szervezettség látszatát keltené. Ök, tizennégyen, 13 lány és egy fiú, a spontaneitásra esküdtek, és bíztak az alkalomszerű találkozás sikerében, eredményességében. Nekik legyen igazuk. A klub születésénél bábáskodó újságíró csak tanácsokkal szolgálhat, s mivel a jóslás és jövendőmondás . tudományában járatlan, a klub jövőjéért sem tenné tüzbe a kezét. Egy biztos. Bármi is lesz a sorsa a rendhagyó ifjúsági klub. nak, most még nyitott a kérdés és csak az idő dönti el: miből lesz a cserebogár? B. I. Ej, ej Józsika! Kovács József az autószerelőből tánc- dalénekessé lett fiatalember nyilatkozott az Ifjúsági Magazin riporterének. Az alábbi mondatokat az interjúból ollóztuk ki. — Mégsem vagyok a nevemhez mérten foglalkoztatva. A gázsim nevetségesen kicsi. Amikor autószerelő voltam, kerestem havi hármat... Most, ha keresek tízezret, az sem elég. Nagy a rezsim. Nem járhatok villamossal. Felismernek. Ej, ej Józsika! Ragassz álszakállt! A jelmezkölcsönző címe benne van a telefonkönyvben. Gy. Zs. Miből lesz a cserebogár?
