Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-20 / 67. szám
Fokozni kell a népművelés hatékonyságát Tanácskozott a Szarvasi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága Szarvas Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága március 18-án tartott ülésén, a többi napirendi pont mellett, megtárgyalta a művelődésügyi osztály beszámolóját. Dauda Mihály osztályvezető a város művelődésügyének problémáiról, a feladatokról, s az eredményekről tájékoztatta a végrehajtó bízott. Ságot. A művelődésügyi osztály a várossá alakulás óta fejti ki önálló szakigazgatási tevékenységét, amivel teljesen átfogja — közművelődésügyi vonatkozásban —.az egész várost. A beszámoló kiemeli, hogy óvodai férőhely- hiány csak kis mértékben jelentkezett, az általános iskolákban már csak egy helyen folyik váltakozó — egész napos — tar nítás. Ezt három új tanterem beállítása tette lehetővé. Azonban ez nem azt jelenti, hogy a sszükségtantermek száma csökkent volna. A napközi otthon rendelkezésére bocsátott három új terem csak kezdeti lépés a I korszerű igények kielégítésére. A munkaerőgazdálkodásban a! legfőbb feladat a szakos ellá-1 tottság növelése. Problémát okoz a munkából átmeneti időre (gyermekgondozás, szülés md_ att) kiesők helyett alkalmazott dolgozók labilis helyzete. Az eszközellátottság a város adsófokú oktatási intézményeiben az országos szintet nem éri el. Az alsó tagozaton a probléma komoly, mert 50 százalék alatt van ez az arány. Az általános iskolákban működő szakkörök az iskolai oktató-nevelő munka jó kiegészítői, a tanulók szabad idejének helyes kihasználását jól szolgálják. A 31 szakkörben — a barkácstól a honismeretiig a matematikától a labdarúgóig — ötszázharminchét tanuló tevékenykedik. A beszámoló ezután a város népművelési helyzetét ismertette. A művelődésügyi központban eredményesen tevékenykedik a kertészeti szakkör; a többi szak] kör és tanfolyam felzárkóztatása j fontos feladat lenne. A TIT által szervezett jogtudományi, közgazdasági és pedagógiai előadások száma 89, a hallgatók száma mintegy 3600 volt. A 74 természettudományi előadást több mint 2000-en hallgatták végigA könyvtár — a mostoha körülmények ellenére — eredményesén munkálkodik: a lakosság 17,6 százaléka kölcsönöz rendszeresen könyvet. Az esztétikai- művészeti nevelést jelentős művészeti rendezvények, TIT-elő- adások is segítették a könyvtár tevékenysége mellett. A hozzászólók jónak, megfelelőnek értékelték a beszámolót. Többen kiemelték, hogy a népműveléssel fokozott mértékben kell foglalkozni. A végrehajtó bizottság utasítása alapján a művelődésügyi osztály hozzálát a IV. ötéves tervidőszakra szóló közművelődési terv elkészítéséhez. S. M. Cigányok a stúdióban Egy tv-film születése Ha nem tudnám, hogy a Magyar Televízió vetítőtermében vagyok, azt hinném, hogy a tudományegyetem összehasonlító nyelvészeti, vagy genetikai szák. kör vitáinak középpontjába csöppentem. Most nem pereg a Kim. A félhomályos világítású teremben hol innen, hol onnan röppen fel egy állító vagy tagadó mondat: egy erős érv, amelyben hivatkoznak Puhlik szarajevói cigányszótárának adataira, de ezt elhomályosítja egy másik idézet Wolf német tudós „Grosses Zigeuner Wörterbuch”- jából, a harmadik hang pedig Lovárt cigány dialektus nyelvtanát idézi. A szerkesztő kijelenti, hogy ezek nem falusi cigányak, hanem ott élnek a város — jelen esetben — Zombor perifériáján. A forgatókönyv fordítója megjegyzi, hogy tudomása szerint a cigányok nyelvében nincs obsz- cén káromkodás. A legsúlyosabb átok: „folyjon ki a szemed!” A rendező részletes statisztikai adatokat is bevet a vitába: Magyarországon közel 200 000 cigány él, de Jugoszláviában csak feleannyi és Lengyelországban Film ,a kiképzés szolgálatában A fegyveres erőknél szolgáló katonák jelenleg legalább heti egy-két filmelőadást tekinthetnek meg szabad idejükben a laktanyában. A játékfilm-vetítésen kívül egyre jobban terjed a csapatoknál a különböző okta. tófilmek használata. Míg 1968- ban 265. 1969-ben már 316 különböző oktatófilmet vetítettek a ősapátoknál. E filmek, amelyek hazai és külföldi katonai szakemberek közreműködésével készülnek, igen eredményesen segítik a parancsnokok kiképző és nevelő munkáját, hasznosan hozzájárulnak a katonai ismeretek jobb elsajátításához. alig néhány család, mert a hit- , leri megszállás alatt, a nácik mintegy 40 000 cigányt hurcol- ; tak el és pusztítottak el a koncentrációs táborokban. A vita elcsendesül. A felek megállapodnak, hogy a főszereplők beszédét magyar színészekkel szinkronizálják de számtalan mellékszereplő (cigányputrik lakói: férfiak, nők. ifjak, öregek) hangját „natúr” cigányokkal fogják előadatni. Sipos Varga Éva szinkronrendező teremti meg az alkotó rendet a tv-film „nascens” pillanatában. Nemsokára megszületik a film magyar változata, ezért jöttek össze a tv-stúdió vetítőtermében a stáb meghívására az j ELTE „romano” szakkör tagjai, a magyarországi cigányszakértők. A munka első fázisában megtekintették a szinkronizálandó filmet, amelynek címe: „Találkoztam boldog cigányokkal”. A vita már a címnél kezdődik, egyesek véleménye szerint Alexander Petrovich díjnyertes filmje címéből hiányzik egy rövid szó — éspedig az „is”. Az eredeti cím így hangzik: „Találkoztam boldog cigányokkal is”. Mert ez lenne a logikus. A filmben szereplő cigányokra mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy boldogok. Miről is szól? A város perifériáján élő cigányok tollkereskedéssel, kupecke- déssel foglalkoznak és élik a cigányputrik népének különös — ! kicsit misztikus, de végtelenül ! nyomorúságos életét. Az előre- | gedett nőket csúf boszorkányok- j ká töri a keserves cigónysors, az idős férfiakat aggastyánokká, faluszéli koldusokká rogyasztja a nyomor. A fiatal lányok útja ! a tollfosztás, kocsmai éneklés, vagy a belgrádi utca. A cigányvitából csúnya veszekedés, a haragból bosszúállás, a féltékenységből gyilkosság. A férfi megöli a vetélytársát —a holt- | testet a jég alá süllyeszti. De a i nyomozásnál hallgat a cigány- putrik népe. Hallgat és nem tud semmiről semmit. A munka második fázisa maga a szinkronizálás. A szinkron, stúdió keverő helyiségében a vezérlőasztal mögött ül á rendező és Horváth András hangmester. A terem másik részében — amelyet hangszigetelt üveglap választ el a stúdiótól — próbálja mintegy harminc cigány férfi és nő a soron következő jelenet szerepét. A vászonra vetítik a film 1—2 perces jelenetét. A film két végét összeragasztják és így annyiszor vetíthetik le, ahányszor csak szükséges. Most sokszor kell vetíteni, mert a „natúr” szereplők nehezen fogják meg az igazi hangot. Még mesterkélten, vontatottan, hangsúlytalanul vagy artikulálás nélkül beszélnek. A rendező végtelen türelemmel magyarázza a szereplőknek, hogy ők most egy cigányházasság kárörvendő és leskelődő tanúi, amikor egy 14 éves fiút fektetnek egy „érett” 17 éves cigánylány ágyába. A hetedik vagy nyolcadik próba után végre jól mondja el az egyik asszony a szöveget: „gyerünk Pali, mire vársz? Feküdj a hasára”. Ezután következik a 145-ös tekercs felvétele, amelyben már valódi színészek működnek közre. Garas Dezső egy ravaszdi, bohókás falusi pópa „hangját” képviseli. A szerep szerint megáldja a két fiatal — nem éppen legálisnak tekinthető házasságát. Bora: Madaras József. Tisza: Nagy Anna. Garas pópa enyhe gregorián dallammal intonálja: „Áldd meg Uram a Te szolgádat Borát és a Te szolgálódat... hogy is hívnak, lányom? Nagy Anna: „Tiszának”. Garas: „Tiszának?! ...az egy folyó neve. Honnan szedted? Még jó, hogy nem Dunának hív. nak!” Garazs Dezső annyira beleéli magát a pópa szerepébe, hogy a felvétel két próba után sikerül. Sipos Varga Éva elégedett az eddig elvégzett munkával. A tavasz folyamán megismerkedhetnek a televízió nézői is ezekkel a „boldog cigányokkal”. Sényi Imre Ünnepi hangversenyek Békésben p saknem százötven éve, hogy ! a pesti Nemzeti Kaszinó-! ban — ahol akkoriban a hang-| versenyeket rendezték — feltűnt a fiatal Erkel Ferenc zongorajátéka. A Honművész című lap 1834 májusában lelkeshangú kritikát közölt a „...Kolozsvárról jött s éppen Pesten keresztül utazó, Békés-Gyulán született hazánkfia s Klavirtanító, Erkel Ferencz úr” művészetéről, kiemelve, hogy „„..Valamint jeles előadását méltán megtapsoltuk, úgy méltán s kétszeresen örülhettünk, hogy ezen érdekes intézetünk megismertete velünk ólly honi s tisztán magyarul beszélő hangász-művészt. kiben méltán büszkék lehetünk, any- nyivai inkább, mivel ő csupán magyar és erdély országban tö- kéletasíté magát remek-játszóvá...” Az egykorú beszámoló írója, amellett, hogy biztos ízléssel ismerte fel az ifjú Erkel Ferenc zongorajátékának nagyszerű értékeit, megsejtette azt is, hogy „hazánkfia”, aki képesítését akkortájt szokatlan módon itthon szerezte, művészetét itthon is, fogja gyakorolni és magától értődő határozottsággal szervezi majd meg a magyar zenei életet, ahelyett, hogy a számára kétségtelenül nagyobb lehetőségeket kínáló külföldi karriert választaná. Itthon maradni — a művész számára ez másfél évszázaddal korábban is áldozatosan vállalt hivatást, sok egyébről való lemondást jelentett. A művész, akit „Békés-Gyula” adott az országnak, vállalta ezt a hivatást, vállalta a meg nem értetfség áldozatát'és sokoldalú képességeit fáradhatatlan buzgalommal fordította a magyar zene felvirágoztatására. Mint zongoraművész — így kezdte pályáját — a zeneirodalom nagyszerű újdonságait és klasszikus remekeit ismertette meg a hazai közönség-j gel, mint karmester, zenekari ! kultúránk alapjait vetette meg;: mint zeneszerző nemzeti ope- [ ránk alkotójaként szerzett zene-i történeti érdemeket; mint peda-í gógus. Zeneakadémiánk megala-1 kulásának bölcsőjénél egyengette az új magyar muzsikus-nem-! zedék mindaddig járatlan útjait. Erkel Ferenc élete és működése egész zenei életünk hagyó-; mányait alakította ki. E hagyó-' rnányoknak természetesen csak j egy része érinti a szülőföldet, Békés megyét. Dé úgy tűnik, minél jobban haladunk előre az időben, szűkebb hazája annál! több igénnyel mondja a magáé- j nak nagy szülöttjét és a legutóbbi tapasztalatok tanúsága , szerint ehhez az igényhez Békés • megyének a joga is megvan. 1 Joga van Erkel Ferenc emléké- ii hez, mert életművét híven őrzi,: hagyományait szeretettel ápolja ■ és joga van illő helyhez az or- ■ szág zenei életében, mert a ze- : nei nevelés terén megteszi a ma- ; gáét. Békés megye olyán ifjú- * ságot nevel, amelyik szereti és! ismeri a zenét, nemcsak a múlt: nagy zeneszerzőjét becsüli, ha- • nem a jelenben is otthonos és 5 büszke azokra a ma élő muzsi- 1 kusokra, akik innen szármáz- ■ nak. JT elszabadulásunk 25. évfor- ! dulójának alkalmából az : ünnepi hangversenyek egész so- ■ ra tanúsítja: milyen becsülete; van Békés megyében az idevaló- ! si zeneszerzőknek. Hajdú Mi-! hály, Váry Ferenc, Szokolay j Sándor és Borgulya András mű- ! veiből összeállított hangverse- i nyék ismertetik meg a Békés i megyei „ifjú zenebarátokat” a ■ mai magyar zene jelentős érté- ! keivel, teszik számukra hangzó s valósággá azt a néhány nevet, ■ amelyet eddig talán csupán hírből — nem ritkán világhírből! ■ — hallottak. Az ismerkedés! meglepően könnyen és simán : megy végbe: a jól megválasztott: műsorszámok néhány odavetett* vonással is teljes és hű képet! rajzolnak a zeneszerzőkről és ez; a kép a Békés megyei gyermekek lelkében valahol már élt eddig is. ez a zene nyomban visszhangot kelt bennünk. Figyelmük, fegyelmük, odaadó hallgatásuk — ezt az előadó művésziek egyöntetűen vallják — megható és inspiráló. Hajdú Mihály romantikus ihletettségű lírája éppoly értő és és érző fogadtatásra talál náluk, mint Szokolay Sándor ötletektől sziporkázó jellemdarabjai vagy Váry Ferenc sokszínű zsánerképed (Borgulya András szerzeményei a következő hangver- senykörút műsorában hangzanak majd fel, de már az ő nevét is hallani lehetett a zenés fejtörő során, szülővárosában. Szarvason). Néhány hangversenyen a fiatal közönség személyesen is megismerkedhetett Váry Ferenc zeneszerzővel, aki életéről, pályájáról, munkájáról beszélt a gyermekeknek és maga kísérte zongorán egyik kórusművét, amelyet a helybeliek a tiszteletére megtanultak. Itt kell megemlékeznünk a Békés megyei zenetanárok áldozatos és céltudatos munkájáról, amelynek gyümölcse volt a szépen hangzó közös ének (Orosházán Diny- nyés István leánykára a legmagasabb követelményeket is kielégítő produkciót nyújtott) és az odaadó zenehallgatás. Ez a munka szinte kézzelfogható eredményeket produkál egyes helyeken: Mezőhegyesen a zsúfolt teremben szinte sistereg a levegő a figyelem feszültségétől. Nagyszénáson a Viva la Musdca lelkesítő kórusával fogadják a gyerekek a pódiumra lépő művészeket. Mezőkovácsházán buzgó jegyzetelés folyik, érezni, hogy az élmény nem múlik . el nyomtalanul, az énekórákon még sokáig fogják megbeszélni, értékelni a hallottakat... p1 rkel Ferenc itt maradt szü- lőhazájában, megteremtette azokat, az alapokat, amelyeken a múlt század magyar zenei élete felépülhetett. A ma élő magyar zeneszerzők számára Kodály Zoltán teremtett alapot művészetükhöz és működésükhöz. A Békés megyei ünnepi hangversenyek azt példázzák, hogy az orosházi születésű Hajdú Mihály, a gyulai származású Váry Ferenc és a kunágotai Szokolay Sándor tudatosan halad Kodály útján és ezen az úton szerencsésen találkozik új közönségével, az ugyancsak Kodály szellemében nevelt gyermekekkel. Pándi Marianne Abszolút türelem Karl May Winnetou című ifjúsági regényét kölcsönözte ki a könyvtárból a kilencéves Pisti. Feltehetően nagyobb iskolás- társainak élménybeszámolója után kapott kedvet hozzá. Ám alig olvasott el belőle nyolc-tíz oldalt, már a végét kezdte lapozni, s elrettent a 643 oldalszámtól. A könyv felkeltette a lélekben még ifjú apjának figyelmét és szorgalmasan olvasgatni kezdte. — Neked sem lesz türelmed végigolvasni ezt, apu — jegyezte meg Pisti, aztán mintegy önigazolásul hozzátette: — Én nem a vastagsága miatt nem szeretem, hanem azért, mert tele van nehéz idegen szavakkal. Néhány nap múlva Pisti nővérétől kért valami olvasnivalót, aki ráförmedt: — Olvasd a Winnétou-t, ha kihoztad! — Az nagyon nehéz és különben is apu olvassa. ~ És te nem is akarod kiolvasni? — Dehogynem! Majd ha lesznek gyerekeim, kihozatom velük a könyvtárból.
