Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-17 / 64. szám

Munkásszív diktálta helytállással Beszélgetés egy kiváló munkásőr-szakasz parancsnokával Ha nem is minden, azért va­lamit mégis tesz a ruha. Min­den bizonnyal másképpen lé­pett volna be munkásőr egyen­ruhájában a pártirodába Fe- dorsó János, minit így munkakö­penyben. Katonás mozdulatait láttuk már a békéscsabai mun- kásőrzászlóalj ünnepi gyűlésén, amikor átvette a Kiváló pa­rancsnok kitüntetést és a ki­váló szakaszának járó Vörös vándorzászlót. Ott függ ez a zászló az üzemi pártbizottság irodájának falán, két kisebb, a Kiváló rajok által nyert zász­lóik között Tizenhárom évvel ezelőtt a Kötöttárugyárból és a Ruha­gyárból jelentkező párttagokból alakult meg a szakasz. A ro­hanó évek és az élet törvényei miatt többször cserélődött a parancsnok is, a tagjai is. A szellem, a fegyelem, a szolgá­latkészség és a vérbő munkás- humor azonban mindig a régi maradt Fedorsó János mellett nemrég Kiváló parancsnoki jelvénnyel tüntették ki Hajtmann Zoltán, Szebeni János és Sárközi Gyu­la rajparancsnokokat. Martin­A jubileumi év programjáról tárgyali a megyei Honismereii-Helyiöriéneti Bizottság A jubileumi év programját, a helytörténészek ezzel kapcsolait- tos feladatait határozta meg csü­törtöki ülésén a Hazafias Nép­front megyei Honismereti— Helytörténeti Bizottsága. A Bé­késcsabán megtartott ülésen je­len volt Töltési Imre, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsa mellett működő Honismereti Bi­zottság titkára, aki elismerően nyilatkozott az itt tapasztalha­tó aktív kutató és gyűjtő mun­káról, valamint a felszabadulá­si pályázat szép sikeréről. Ta­kács László, a bizottság elnöke részletesen beszámolt az elmúlt évi feladatok végrehajtásáról és ismertette a jubileumi évvel kapcsolatos további tennivaló­kat. Számos kiadvány: állami gaz­dasági, termelőszövetkezeti és faiukrónika, város- és járástör­ténet készült és készül az évfor­duló tiszteletére, s a7 idén jele­nik meg — gazdag tartalommal — a Körös menti Honismereti Közlemények IV. száma. „Lel­tárt” készítenek a megye hely- történeti emlékhelyeiről — szobrokról, emléktáblákról —, és megkezdődik a természeti ér­tékek számbavétele is. Nagyobb hangsúlyt kap a néprajzi gyűj­tés, a nemzetiségi hagyományok feltárása, élővé tétele. A jubile­umi év egyik kiemelkedő ese­ményeként tartható számon a Márki Sándor helytörténeti alapítvány átadása, amelyre el­ső ízben Kétegyházán, a neves történész szülőfalujában kerül majd sor. M. M. esek Pál és Petrovszki György Kiváló munkásőr kitüntetést kapott. — Mi ennék az „érdemjelhuL lásnak” a titka? — kérdeztem. — Nem titok, hanem nagyon sok szervezés, sok kemény szol­gálat, gyakorlat és mindenhol mindig fegyelmezett magatar­tás van mögötte. — Szinte ijesztően hat, hogy annyi fáradságot igényel a munkásőrség. — Együttvéve nem olyan ne­héz a szolgálat, mint így sum­mázva. Az ősszel is, amikor két­napos gyakorlaton voltunk, az éjszakai feladat előtti időt nem pihenéssel, hanem viccelődéssel, tréfálkozással töltötte a szakasz. Nem bánom, ha részrehajlással vádolnak is, azt mondom, hogy az ilyen nagyszerű emberek­nek öröm a parancsnokuk len­ni. A termelő munkájuk köz­ben sem, de szolgálatuk ellátá­sa közben sem kaptak még csak figyelmeztetést sem. Soha sen­kinek sem kell megismételni a parancsot. Szíwel-lélekkel, tel­jes odaadással teljesítik mind­azt, amire önként vállalkoztak. — Valamennyien munkások és párttagok? — Nem! j Elmondja, hogy a három pár- " tokívüli mellett van a szakasz­ban — főkönyvelő-helyettes és több műszaki vezető is. Az ilyen megkülönböztetésen ugyan nem is gondolkodott eddig. Szolgálatát ugyanis mindenki egyforma készséggel látja él. — Hogyan tudják összeegyez­tetni a szolgálatot a pártmun­kával, a három műszakos el­foglaltsággal, a családi élettel? — Meg a tanulással — kér­dezi helyettünk Kulcsúmé elv- törsnő, a Kötöttárugyár pártbi- zottsági titkára. Fedorsó elvtárs ugyanis most a karbantartásban dolgozik, de textilipari techni­kumba jár. Emellett tagja az üzemi pártbizottságnak. Azelőtt sok elfoglaltságot igénylő párt­vezetőségi tag volt Neki is, má­soknak is a munkásőr-szolgá- lat a legfontosabb pártmunká­júk. Ezen a címen azonban nem igyekeznek kivonni magu­kat a tanulásból. Például Duna György esti egyetemen, Hajt­mann Zoltán és Petrovszki György marxista középiskolá­ban, a többi munkásőr pedig különböző politikai tanfolya­mon tanul. — Szolgálatra — a gyakorla­tok kivételével — mindig azo­kat igyekeznék beosztani, akik abban az időben nincsenek mű­szakban. Magam is mindig mű­szák után keresem fel a rajpa­rancsnokokat, vagy a munkás­őröket, ha közölnivalóm van velük. Ök is ezt teszik minden alkalommal. Tavaly, a jó mun­káért kilenc munkásőr kapott három-három napi jutalomsza­badságot, jómagam pedig négy­napit. Ezenkívül november 7-én kivétel nélkül minden munkás­őr pénzjutalomban részesült. Az ilyen megbecsülés is arra sarkallja a szakasz tagjait, hogy a lehető legjobban állják meg helyüket a termelőmunkában és a munkásőr-szolgálatban egyaránt. Kukk Imre Tanácskozás a és A Magyar Hidrológiai Társa­ság megyei csoportja figyelemre méltó tanácskozást rendez már­cius 19-én, csütörtökön délután kétórai kezdettel Békéscsabán, a Technika Házában. Az előadói ülésen A hévízkutatás és a hasz­nosítás új lehetőségei Békés me­gyében címmel Bélteky Lajos, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet képviselője tart előadást. Ezután a felkért hoz­zászólók: dr. Urbancsek János, a VIKÖZ Vízföldtani Felügyele­tének és Korim Kálmán, a Víz­gazdálkodási Tudományos Inté­zet munkatársa fejtik ki véle­ményüket, majd a megjelentek szólnak hozzá a témához. s-iai filmtől Vadászjelenetek A Isó-Bajorországban Van egy mondás: a szomszéd rétje mindig zöldebb. Ám, ha közelebb megyünk, akkor ugyanolyan kopottnak látszik vagy talán még rosszabb­nak, s akkor a mi rétünk lesz a s zebb. Akiben néhány idelátogató külföldi alapján az a vélemény alakult ki, hogy a nyugaton élők kulturáltabbak, az most egy na- I gyón reális kép alapján kijóza- i nodhat. Mert ez a film közel- j röl mutatta a szomszéd rétjét. S milyen iszonyatosan sivár és ; bántóan gazos volt az... Bajorország. A völgy ölében kis falucska, karcsú gótikus templomocskával, a giccs festő ecsetjére való. Az utazó, aki letekint, áhítattal teszi szívére a kezét: Istenem, milyen szép! Mily’ boldog, jámbor emberek lakhatják... Azután látjuk a Jámbor em­bereket. Egy kicsit közelebbről is, premierplánban. A gondolko­dásuk, a beszédük a lehető, leg- ocsmányabb, durva és közönsé­ges tréfáikkal, szándékaikkal mindent lealjasítanak, trágya- szagúvá tesznek. Kívülről és messziről jámbor söröző néme­tek... De belülről! Aljas, mocskos disznók! Ezt a hasonlatot nem­csak én mondom — a filmalko­tók mutatták képpel sugallva, egy hosszú jelenetsor végén, amelyekben néhány epizódot lát" hattunk a falucska lakóiról. Egy — szaknyelven szólva — eisen- steini montázs következett az emberek bemutatása után, disz. nókat láttunk, böfögve, röfögve, vizelés közben, visítozva, és za­báivá... Ez volt a véleménye az alkotóknak a filmen látott em­berekről. Két alakot rajzolnak csak ro­konszenvesen: egy boldogság utáni vággyal teli leányt, akit mindenki ringyónak tart és rin- gyót is csinál belőle, s egy ho- moszexualitásban szenvedő fiút, akit a közösség, a falu ezért az őrületbe és gyilkosságba ker­get. Mindkettő rettenetesen tra­gikus figura, áldozatai egy un­intelligens közösségnek. És itt a a vádirat: miért lehet ilyen egy falu polgársága? Mert a fennálló hatalom semmit sem törődik a nevelésükkel, az emberibb élet felé irányításukkal A hatalom­nak ezek az emberek arra jók, hogy termeljenek, hisz’ ez min­den energiájukat másfelé irá­nyítja. nem érdekli, milyen szél. lemi sivárságban élnek polgárai A gyerekek is ugyanolyanok lesznek, hiszen ott mozognak a felnőttek között, viselkedésük már a szüleikéhez hasonló. Ezeknek a polgároknak van még egy jellemzőjük. Ha valakit meg kell lincselni, akkor vér­szomjasán mennék hajtóvadá­szatra: felnőtt, gyerek, asszony, lány — s ez az alapvető tartal­ma a filmnek. A kispolgárban mindig ott szunnyad a fasiz­mus... Péter László 13500 kötet a szarvasi felsőfokú technikum könyvtárában Megyénk legnagyobb és leg­jelentősebb mezőgazdasági szak- könyvára a Szarvasi Tessedik Sámuel Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban működik. Az Or­szágos Mezőgazdasági Könyvtár hálózatához tartozó könyvtár­ban 13 500 kötetes állomány* áll az érdeklődő szakemberek — a technikum tanárai, diákjai mel­lett, állami gazdaságok, tsz-ek szakemberei és az óvónőképző tanárai, hallgatói — rendelke­zésére. Az állomány nagyobb részét az alkalmazott mezőgazdasági tudományokkal foglalkozó szak­könyvek teszik ki, a többi pedig természettudományos, politikai és pedagógiai irodalom. Szép- irodalmi mű mindössze 2000 ta­lálható a könyvtárban. Tavaly 45 500 forint értékben vásárol­tak könyveket. «■■■■•■■••••■••■■■■•■■■■■■■■■Bt ■■■■■■■■■■«■■■■■■■■■■■■■■■■• *■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•**■■■■■■■*■■■■< MOST VEGYEN SZERENCSE SORSJEGYET! Most szerencséje lesz! Ma megveszi — március 22-én már meg is nyerheti a főnye­reményeket: a Wartburg de Luxe, a Skoda 1000 MB, a Trabant személygépkocsit vagy a vásárlási utalványokat. 4 forintért kapható az újságárusoknál, postahivatalokban, trafikokban. MAR CSAK NÉHÁNY NAPIG — CSAK NÉHÁNY HELYEN! 31. Walter Ulbricht mindjárt az első napokban felkereste a Charitét. A hatalmas kórház­komplexum pincéiben rettenetes látvány tárult szemei elé. A be­tegek, az orvosok és az ápoló­nők egyaránt kétségbeesett han­gulatban voltak. Ügy tűnt, hogy a káoszt soha többé nem lehet megszüntetni. És ekkor hirtelen a remény tvesztettek és a kétség- beesettek között megjelent egy ismeretlen ember. Megkérdezte, hogy ott van-e a jelenlevők kö­zött Sauerbruch professzor. Egy idős úr emelkedett fel fáradtan: a híres tanár. Hosszú beszélge­tésre került sor Walter Ulbricht­tal. „Professzor úr, Berlinben ezrével halnak meg az emberek, a betegek nagy része nem része­sül ápolásban. Valaminek történ­nie kell”—mondotta. A beszélge­tés végén Sauerbruch profesz- szor kijelentette, hogy hajlandó együttműködni az antifasiszta erőkkel a város újjáépítésében. ••• ' Eközben burgonya- és gabo­naszállítmányok érkeztek Ber­linbe. A drága kincseket szov­jet tehergépkocsik hozták, ame­lyek nemrégiben még lőszert és harcoló vörösgárdistákat szál­lítottak. A győztesek segítsége mindenütt érződött. Ez önmagában azonban még nem volt elegendő. Fontos volt, hogy a lakosság maga találjon kiutat a katasztrófából. Gyor­sabban, mint ahogy az ellátó üzemek a munkát újra meg­kezdték, kellett hozzákezdeni a demokratikus közigazgatás meg­szervezéséhez. Lichtenberg városnegyedben újjáépítették a kenyérgyárat. Négy kemencében napi hatezer kenyeret sütöttek, a lisztet a szovjet katonák szállították. Berlin—Treptow egyik lőszer­gyárában egy öreg kommunis­ta fémmunkás néhány emberrel hozzákezdett a munkához. Fel­szólították a környék lakóit, hogy a gyár régi munkásai je­lentkezzenek. A kétezer közül kétszáz kereste fél az üzemet és vette fel ismét a munkát. Fazekakat, lábasokat, serpenyő­ket és egyéb háztartási cikke­ket gyártottak. Sok ilyen példa volt akko­riban Berlinben. Az Ulbricht- csoport tagjai, akik mindenütt ott voltak és igyekeztek a la­kosságot az újjáépítésnek meg­nyerni, éjjel-nappal készen áll­tak. A bénultság leküzdésére és a város békés újjáépítésére irányuló kezdeményezések Friedrichsfeldéből (ahol az Ul- bricht-csoport május 8-án fő­hadiszállását felütötte) és a Berzarin vezérezredes vezetése alatt álló szovjet városparancs­nokságtól indultak ki. *** Berlin felett nem sütött a nap 1945. május 8-án. Az ég szürke és fátyolos volt, de az elővárosokban virágba borultak a fák, a levegő tele volt orgo­na- és jázminillattal. Mindenfelé ,a vörösgárdisták csoportjai, közöttük német civi­lek. Időnként énekszó hangzik, kiáltások: „Vojna kaput”, —

Next

/
Thumbnails
Contents