Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-17 / 64. szám

Tudósítónk jelenti: Tíz év alatt ötezerrel csökkent a tanyai lakosság a gyulai járásban Péntelken ülést tartott a Gyu­lai Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága, melyen először Bar­na Pál járási vb-elnök a lejárt határidejű határozatok végrehaj­tásáról és a két vb-ülés között tett fontosabb intézkedésekről szólt, majd Sándor Béla pénz. ügyi osztályvezető az 1969. évi adóbevételi terveket értékelte, s az 1970. évi lakosság-adóztatási feladatokról szólt. Ezt követően Bognár József tervcsoportvezető beszámolóját hallgatták meg a vb tagjai, amely a tanyai lako­sok életkörülményed és kultu­rális ellátottságának helyzetével foglalkozott. Beszámolójának első részében Bognár József elmondotta, hogy felmérték a gyulai járás közsé­geiben lakó tanyai lakosság kommunális, egészségügyi és kulturális ellátottságával kap­csolatos helyzetét, továbbá elké­szítették a külterületi lakott he­lyek továbbfejlesztésének terve­zetét A tanyai lakosság az el­múlt 10 év alatt 4995-bel csök­kent ami 44,6 százaléknak felel meg. A kommunális ellátottsá­got vizsgálva megállapították, hogy a járásban a külterületi la­kott helyekhez kiépített szilárd burkolatú úton lehet eljutni, ör­vendetes az, hogy villanyháló­zattal, közvilágítási lámpáikkal el vannak látva, és az ivóvizet fúrott kutakból biztosították. A kulturális ellátottságot vizsgálva megállapították, hogy Gyulavári—Dónesmajor, Sar- kadkeresztúr—Kisnyék művelő­dési házzal rendelkezik, míg Mezőgyán—Nagygyanté művelő­dési házzal nem, de 60 mozija van. Ugyancsak mindhárom külterületi lakott hely rendelke­zik fiókkönyvtárral, mely össze­sen 750 kötetet tesz ld, a rádió 243, a tv-nek pedig 127 előfize­tője van a külterületekben. Mindhárom napirendhez töb­ben szóltak hozzá és értékes, hasznos javaslatok születtek. (Ormosi) A falu megbízásából Egymással szemben ülünk, s beszélgetünk — felelevenednek az 1945—1948-as régi emlékek. — Tudod fiam •— mondotta Bállá Erzsébet — régen volt, szép volt, jó volt —-mert fia­talok voltunk — de kit is ér­dekelne ma, hogy hogyan is volt 25 évvel ezelőtt? A fiata­lok nemigen törődnek ezzel, pedig nehéz idők voltak, hidd el... Emlékszem — nem volt pén­ze a községi elöljáróságnak, pe­dig igen, igen sok gyermek éhezett. Nem tudták szüleik megkeresni a betevő falatot. Elhatároztuk, tenni kell vala­mit. Napközis óvodát kell nyit­ni, de miből? Nincs pénz. A párt, a nőszövetség, az elöljá­róság megbízott, hogy menjek Népfront-rendezvény. Megyei elnökségi ülés A Hazafias Népfront megyei elnöksége március 19-én délelőtt 9 órai kezdettel ülést tart Bé­késcsabán, a népfront megyei titkársácán. Napirenden szere- ipel a különböző bizottságok 1970. évi és fél évi munkatervánék megvitatása, elfogadása. Így el­sőként a népfront megyei bizott­ság tervét Nyári Sándor megyei titkár terjeszti az elnökség elé. Ezt követően Berki László, a vá­ros és községpolitikai bizottság; Tímkó Béla, a mezőgazdasági bizottság, Krisztóff Andrásné pedig a honismereti és helytör­téneti bizottság munkatervét ismerteti. Amíg nem késő A pályaválasztás 24. órája Izgalmas napok követ­keznek az általános iskolát vég­zők számára. A közeljövőben végleg el kell határoznia sok ta-1 nulónak, hogy az ipar területén milyen szakmában akar dolgoz, ni. Mint minden évben, az idén is nagy gond ez szülőnek, gyer­meknek egyaránt, nagy gond, mert a lehetőségek korlátozot­tak. A körültekintő pályaválasz­tásnak, felvilágosításnak nagy szerepe van. Nem élég csak el­dönteni, milyen szakmát válasz­tok, és ahhoz mereven ragasz­kodni, hanem számításba kell venni a népgazdaság egy-egy te­rületének szakmunkás-igényét is. Ha a feltételek úgy kívánják, változtassunk az eredeti elkép­zelésen, alkalmazkodjunk az új követelményekhez. Hlyen gon­ddalok figyelembevételével ke­restük meg a Békéscsabai 611-es számú Szakmunkásképző-Intézet igazgatóját, Tóth Pált, hogy tá­jékozódjunk az 1970—71. évi beiskolázással kapcsolatban. Tóth elvtárs elmondta, hogy a következő tanévre az Intézethez „Béke!” Nincs többé bombázás és halálos Megszűnt a fasiszták és a Ges- tapó-hóhérok hatalma a nép fö­lött A milliós város központjában minden kő, minden fal a kiál­lott rémületre emlékeztet. Az Adlon Szálloda romjai még ég­nék. A Wilhelm Strasse elpusz­tult, egyetlen ház sem maradt A birodalmi kancellária romjai között és a „hősök bunkeréiben” szakértők kutatnak. Vége a háborúnak, halotti maszkja kísérteties. Ernst Kehiért — berlini anti­fasiszta — az NKFD frontmegbf- zottját a szovjet parancsnokság­ra hivatják. Röviden közük ve­le, hogy kinevezték Berlln-Mitte helyettes kerületi polgármeste­révé. Szeretne ellentmondani, mert sohasem álmodott arról, hogy ilyen felelősségteljes fűnk- dóval bízzák meg. • Kehler körüljárja „birodal­mát”. Nem talál mást, csak ro­mokat és holttesteket. Enge­délyt kap, hogy belépjen a bi­rodalmi kancellária épületébe. Az egyetlen sértetlen helyiség, paradox módon, Hitler dolgozó- szobája. Kehler tekintete a Führer padlón heverő földgömbi­jére esik. Miközben az utcák még láng­ban állnak, Ernst Kehler né­hány férfival és nővel hozzálát az újjáépítéshez. Később a bér­éjszakai linl postahálózat helyneáfiftásé- rémület, val bízzák meg. A vezetők és a legfontosabb szakemberek el_ pusztították a berendezéseket, azután elmenekülték. Kehler először stafétapostát szervez, gyalogos összeköttetést az egyik postahivataltól a másikig. Mialatt Erst Kehler szobájá­ban a burgonya és a tej igazsá­gos elosztásán törte a fejét, a tempelhofi repülőtéren két Douglas típusú repülőgép szállt te. Az egyikből Tedder nepülő- marsall, Spaatz amerikai tábor­nok és Barrow amerikai tenger­nagy szállt ki. Szokolovszkij hadseregtábomok és Berzarin vezérezredes a szövetségesek üd­vözlésére sietett. A szovjet had­erők zenekara a két nemzet himnuszát játszotta. A másik gépből szigorú rang­sorban, három magas rangú fa­siszta katonatiszt szállt ki, akik­kel egyelőre senki sem törődött: Keitel vezértábomagy, Friede- fourg vezérlötengemagy és Stumff vezérezredes. Keitel és a többiek, valamennyi kitünte­tésüket feltűzték. A vezértábor­nagy jobb szemébe monoklit csípte tett, kezében gyémántok­kal kirakott marsallbotját tar­totta. Kissé sértődötten szem­lélte a katonai üdvözlési szertar­tást, a másik csoportnál és cso­dálkozott, hogy senki se hede­rít rá (Folytatjuk) • békéscsabai vállalatoktól 973 tanuló felvételének igényét je­lentették bei Figyelembe véve ehhez a könnyűipari isikolát, a kötöttárugyári, a ruhagyári, a kereskedelmi és a vendéglátó- ipari szakmákat, a város szak­munkástanuló-igénye 1880. Vi­szont a tárgyi feltételeket Véve alapul, 1386 tanuló iskolázható be. Az általános iskoláknál történt felmérés szerint ebben a tanév­ben 912-en végzik él a nyolcadik osztályt Békéscsabán, s közülük 413-atn középiskolában kívánnak tanulni. Négyszázan szakmát je­löltek meg, s igen érdekesen alakul a szakma megválasztása A 400 jelentkező 35 szakma kö­zött osztozik. Legtöbben, 45-en az autószerelői, ugyanennyi«! a lakatos szakmát jelölték meg. Szobafestő szeretne lenni 31, vil­lanyszerelő 24, víz-, gázszerelő 21, esztergályos 17. Nagy gond. hogy az építőipari szakmákba a szobafestőket kivéve, mindössze 5 tanuló akar menni. Meg kell állapítani, hogy a pályaválasz­tási tanácsadásnak e téren va­lamiféle fogyatékossága van, A népgazdaságikig igen fontos te­rület, az építőipar, jelenleg is munkaerőgondokkal küzd, mégis a továbbtanulók aránytalanul kis része akar az építőiparban dolgozni, holott előnyösebb fel­tétel, kollégiumi ellátás vár rá­juk. Ez azt Jelenti, hogy nem kellő hatékonyságú a felvilágo­sító munka. Ha az Intézeti tervezést vizsgáljuk, akkor a beiskolázási tervek a következőkben vázolha­tok. Az új tanévben fokozódik a „B”-tagozatra történő beiskolá­zás. Kilenc osztályt terveztek a következő szakmai megoszlás­ban. Egy autószerelő-osztály 36- cs lészámmal, két csőhálózat- szerelő 67 tanulóval, két gépi forgácsoló 71, három gépszerelő 104, s egy villanyszerelő-osz­tályt 36 tanulóval. E tagozatra azok jelentkezését várják első­sorban, akik feltétlenül tovább szeretnének tanulni a szakmun­kástanuló-képzéssel párhuzamo­san szakközépiskolában. A hagyományos tagozaton tíz osztály szervezését tervezik. Harminchat szerkezeti lakatos, 33 villanyszerelő, 36 asztalos, 16 kéményseprő, 16 fodrász, 33 női szabó, 30 szobafestő, 33 kő­műves, 35 ács-állványozó, és 36 szobafestő-burkoló tanulóval. Újdonságként, ha az érettségi­zettek kedvet éreznek az építő­iparhoz, egy osztályt 30 fővel ács-állványozó szakmára isko­láznának be azzal a céllal, hogy később középkáderként dolgoz­nának. Ezenkívül még két érett­ségizett osztály felvételére van lehetőség, körülbelül 57 tanuló­val, gépjármű-villamossági, mű­szerész, szerszámkészítő és me­chanikai műszerész szakmáiba. Hasonlóan újdonságként említet­te Tóth elvtárs, hogy az idén elő­ször tóiról áznának be lányokat, ha lesz jelentkező, szobafestő szakmára. Várják tehát a lányok jelentkezését, a úgy vélik, hogy ha első hallásra talán furcsának is tűnik, mégis elgondolkodtató, mert alapjában véve ez a szak­ma nem követel nagy fizikai igénybevételt amint a számokból kitű­nik, az építőiparban előzetesen jelentkezett tanulók száma cse­kély, viszont csaknem 150 fiatal felvételét kell biztosítani. Ez egyben azt is Jelenti, hogy szá­mos, vasipari szakmát választó tanulónak számolnia kell azzal, hogy nem nyerhet felvételt ar­ra a területre, s ezért már a be­iskolázás előtt — melyre előre­láthatóan április közepén kerül sor — gondolkoznia kell az épí­tőipari szakma valamelyikén. Ez természetesen ne csak a ta­nulók gondja legyen, hanem a szülő is segítsen gyermekének az építőipari szakmák megis­merésében. Háló Ferenc fel Pestre, a Népjóléti Minisz­tériumba, keressem fel Gerő Emőnét és mondjam el falunk helyzetét. Akkoriban nem kellett előre bejelenteni a minisztériumba, ha valaki kéréssel fordult, il­letve be akart jutni. Felültem a vonatra és néhány óra múlva már kopogtam is a Népjóléti Minisztérium ajtaján. Délelőtt 12 órától nyílt félfogadás, hát vártam, voltunk épp elegen, már én következtem volna, amikor kiszólt egy titkárnő­féle — nincs tovább félfoga­dás. Hü, de méregbe gurultam, s mondtam, mondtam a maga­mét, ahogy a számon kifért... — Jól van, jól van, asszo­nyom — nyugtatott meg, beje­lentem, várjon. Nyílt is az ajtó. — Tessék — hangzott a kopogásomra a vá­lasz. Nagy, boltíves szobában ült Gerőné. Előadtam jövetelem célját, aztán meg hogy élnek, éheznek a községben a gyere­kek. Napközis óvodát szeret­nénk nyitni, pénz kell. — Az nincs, s nem is tudok adni — felelte Gerőné. — Én pedig nem megyek ad­dig haza, míg pénzt nem ka­pok— Addig vitatkoztunk, vesze­kedtünk, hogy megegyeztünk, minden hónapban kapok az óvoda részére egy bizonyos ősz- szeget és azzal a Népjóléti Mi­nisztériumnak leszek köteles el­számolni... — Itt ez a kissé megsárgult fénykép, látod — ezek váltak az én napköziseim. De régen is volt, 1948 júliusában egy bábszínház szünetében készült, középen az a szemüveges nő én vagyok. Azóta ezekből a gyerekekből apák, anyák lettek, mérnökök, orvosok, tanítók, egynémelyi- ket még felismerem, de leg­többjüket elfeledtem, azaz a nevüket — hiába, öregszünk. — Szeme a messze távolba te­kint, 25 év előtti időkre. Borbíró Lajos m ű vezetők épső 8 hónapos tanfolyamira jelentkezhetnék szoba festő-másoló és épületburkoló szakmunkások, gyakorlatiak legalább 5 éves szakmai A tanfolyam helye: Kecskemét, kezdete 1970. április 13. A tanfolyam ideje alatt munkásszállást és ebédet, jó kereseti lehetőséget biztosítunk. Különélést, idénypótlékot és utazási hozzájárulást fizetünk. Érdeklődök levelezőlapon kérjenek tájékoztatást: BACS MEGYEI ALLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT, Klapka utca 34. 188953

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents