Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-14 / 62. szám

M [ini agazin ^ ­a tltetojuk a napfény BIN, DP Amikor ezek a sorok megje­lennek, már hivatalosan, is meg­nyitottak a Forradalmi Ifjúsági Napok évek óta hagyományos ünnepségsorozatát, a VI. Békés­csabai Ifjúsági Napokat. A há­rom betű, a BIN olyan négyhe­tes programsorozatot jelent, amely — bátran állíthatjuk — minden fiatalnak kínál valami érdekes, vonzó elfoglaltságot. A részletes műsor felsorolása egy egész oldalt kitenne, de külön­ben sem pályázunk az amúgy is ízléses programfüzet babérjaira, ígérjük olvasóinknak, hogy ott leszünk minden eseményen és nem mulasztjuk él tájékoztatni az érdeklődőket a május 9-ig tartó ifjúsági ünnepségsorozat­ról. A címben szereplő két betű, a DP, a Diákparlament rövidí­tése. Már lezajlottak az iskolai Diákparlamentek, s március 18- án kerül sor a megyei találko­zóra. A DP-nél is csak azt ígér­hetjük, mint a BIN-néd. Meg­nézünk, megírunk mindent, amit csak lehet. Csípős, kora tavaszi szél pi'ó- bálgatja a fogát rajtunk, amíg a tótkomlósi Viharsarok Tsz kertészetének irodájából az üvegházakhoz eljutunk. Bent kellemes meleg fogad s a lát­vány festő ecsetjére kívánkozik. Az egyik sarokban égőpiros muskátliszőnyeg, óriás fikuszok társaságában. Amott ősöreg agave mereng, s ha gondolkozni tudna, minden bizonnyal igazi hazája, Mexikó végtelen ho­moksivatagja jutna eszébe, ahol soha nincs tél. Az előtérben mintegy 25 lány és asszony szorgoskodik. Csino­sak és fiatalok. Fürge kezük százezer számra készíti elő a palántáik Közben előkerül Farkas László kertészmérnök is. Szűk­szavúan vábaszolgat az általá­nos kérdésekre. Csak akkor en­ged föl, amikor a kertészetre terelődik a szó. Keskeny, intel­ligens arca kipirul. Frázisként hat, de nem lehet másként mondani, látszik rajta, hogy munkája és hivatása az. amit csinál. Élénken, tiltakozik a „gyanúsí­tás” miatt. Nem ő. Illetve nem­csak ő! Mi. Soha nem mondja az egyes szám első személyt. Sza­vaiban a többes szám dominál. A tsz vezetősége. Gráf főkertész, a kertészet dolgozók Ontja a szavakat, csak győzze | valaki jegyzetelni. Á holland és német nagy hozamú paradicsom­ról, mely április végén, május elején kerül a piacra. A H2 he- terózis és cecei tápkockás pap­rikákról, melyekből mintegy 260 ezer tő van ültetésre előkészít­ve. A szentesi korai káposzta és a karalábéról, melyekből csak a békéscsabai Lenin Tsj- összesen félmillió darabot rendelt. Csak aki olyan fiatal,,. Van Bella Istvánnak egy ver­se. Amolyan „címesincs” vers, mert első kötetének első költe­ményeként a prológ szerepét töl_ ti be. Így kezdődik: „Csak aki olyan fiatal, hogy testétől meg­gyullad az inge...’* Hogy miért jutott eszembe a szonettbe álmodott ars poetica? Talán azért, mert tavasz van, vagy tavasz lesz; s a tavasz ki­csit mindig az ifjúságé. A két szó valahogy rokon fogalom. A jó időt, a természet újraéledését várni, lesni, kicsit mindig nn- nepszámba megy. Ünnepeljünk hát. Nagyszámú ünnepeink sorá­ban a Tavasz is helyet kaphat. S a természet megújulása — úgy érezzük, úgy hisszük esztendők óta már —, az emberi természet megújulását vagy legalábbis annak vágyát jelenti; hogy ez a nyár kevésbé lesz szeszélyes, nem pusztít aszály, nem pusz­tulnak el erőszakos halállal em­berek nem fenyegetőzik atom­halállal a gonosz, szóval békés, felhőtlen lesz a nyár. Rendben lezajlanak a vizsgák a suliban, jó idő lesz a nyaraláshoz, bőven terem a kert, otthonunkból nem költözik ki a jókedv. Hogy miért mondom ezt el? A közelmúltban egy magát intelligensnek, közéletet élő em­bernek tartó fiúval beszélget­tem. Kérdezni akartam tőle va­lamit, valami nagyon fontosai, de nem jutott eszembe semmi. Végül aztán kiböktem: Olvastad a közleményt, amelyben a köz­ponti bizottság a párt ifjúság- politikájának néhány kérdését tárgyalta? Meglepődve nézett rám, s határozatlanul nemet in. tett Nem olvasta. És akkor mi van? — próbáltam okot, magya­rázatot keresni helyette is. Nem az a lényeg elsősorban, hogy ő, a fiatal foglalkozik-e az MSZMP Központi Bizottságának legutób­bi ülésen elhangzottakkal, ha­nem sokkal inkább az, hogy a párt foglalkozik az ifjúsággal, és annak gondjaival. De — akkor is — motoszkált bennem a gon­dolat —, jól van ez így? Ahhoz, hogy felhőtlen legyen a nyár, hogy utánozhatatlan méltóság­gal napolajat kenjünk a hátunk­ra, ahhoz nemcsak jó idő és nap­olaj kell. Valami más is, valami, amitől „meggyullad az ing”, ami. tői „tetteinknek is szárnya van”. Nem a zászló-lobogtató, frá­zis petárdája lelkesedést kérem számon. Sokkal inkább a rügy­fakasztó tavaszi hitet, mely min­dig is az ifjúság sajátja (és nem privilégiuma) volt. Petőfié, a ti- zenkilenceseké, a negyvenötösö­ké. „A három tavasz forradalmi örökösei vagyunk” — hirdettük, hirdetjük; de vajon hisszük-e, a világmegváltók minden hitével, gátakat, konvenciókat robbantó akaratával? A mostani húszéve­sek, a miniszoknyások, a far- mernadrágosok nemzedéke, mit ír majd e korról a jövő század könyvébe? Mit ír erről a tavasz­ról, a nyárról? Nem lúgozza-e az idő az emlékezetet, hogy ott vé­gül is csak az első csók emléke és egy ősrégi sláger dallama ma­rad? Szájában, a foga közé ha­rapva, — mint kezét a katona —, mit visz át a századforduló túlsó partjára az, aki a tavasz­ról csak beszél, és nem élteti, nem sietteti? — Csak már tavas zodna — teszi hozzá. — Mert van ter­málfűtési, üveglap, táptalaj, de ez nem elég. A napfény az igazi éltetőjük a növényeknek. És ne­künk is. A leglátványosabb rész utol­jára maradit. A szegfűk háza csodálatosan szép. Repülőgéppel érkeztek Dániából még csecse­mő-, illetve dugványkorukban. Jelenleg körülbelül 40 ezer tő terem, ellátja a helyi virágüzle­tet, de bőségesen jut a buda­pesti elárusítóhelyekre is. Egyet­len virág sem vész kárba, mert a kevésbé hamvasaikból koszorú lesz. Ismét szóba kerül a jövedel­mezőség. Kiderül, hogy a költé­szet és a próza milyen jói meg­fér egymással. Az üvegházak 1969-ben kétmillió forintot jö­vedelmeztek. A kertészet teljes hozama a tervezett 7 és fél mil­lió forint helyett 8 és fél millió forint volt. Jelenleg 8 ezer 600 négyzetméternyi területen folyik az üvegházi termelés. Az állat­tenyésztés és a növénytermesz­tés mellett a harmadik fő üzem­ággá a kertészet lépett elő. Mit lehet ehhez még hozzá­tenni? Ismét csak egy sablonos kérdést: mit hoz a jövő? A válasz azonban korántsem sablonos. Inkább elgondolkozta­tó. Szó szerint idézem Farkas László kertészmérnököt. — Remélem, hogy nem is olyan sokára eljön az az idő, amikor majd nem forintokban számolunk, hanem azon igyek­szünk, hogy érdek nélkül te­gyünk minél többet az ország asztalára. Azt szeretnénk, ha az üvegházi termékek elvesztenék primőr-jellegüket árban és mennyiségben is. Legközelebbi tervünk, hogy 30 ezer négyzet- méterrel növeljüfe az üvegházi területet. Szép gondolatok. Legalább olyan szépek, mint a virágok. Van egy mondás, amely nem ke>- vésbé szép s amely sokszor le­írva sem válhat közhellyé: Szo­cialista módon élni, dolgozni és gondolkozni. Ez jutott eszembe, amikor is­mét felidézem Farkas László mondatát „eljön az az idő. ami­kor nem forintban számolunk”. És majd akkor nem azért ter­melnek virágot, mert jól jöve­delmez és sokat hoz a konyhára, hanem azért, mert a virág szép és örömeit okoz az embereknek. Sárközi Gyula Néhány szó a Diákszó-ról „Diákszó” címmel látott nap- világot a ,medgyesegyházi mű­velődési ház, könyvtár, film­színház és gimnázium közös ki­adványa, A szerkesztő bizott­ság az Előszóban megmagyaráz­za a bizonyítványt. A Diákszó havonta tájékoztat a községi, megyei kulturális események­ről, kritizál, rejtvényt közöl, könyv- és filmismertetést ad, va­lamint publikációs lehetőségei biztosit a gimnázium diákköl­tőinek és íróinak. Az ötlet jó, a szándék nemes, s a kiadvány első száma már az olvasók ke­zébe került. Nagy kár, hogy a stencilezett szöveg esztétikailag nem a legkellemesebb benyo­mást kelti, sok helyen szinte olvashatatlan és ráadásul az ol­dalakat nem sorrendben fűzték össze. Ennyit elöljáróban. Most pe­dig lássuk a medvét, azaz a tar­talmat. A „Jeremiás, aki lelé­pett a falvédőről” című pamf- lett szerzője (kár, hogy a ne­vét nem írta műve alá) biztos kézzel ragadta torkon a témát, s valóban szellemes írást publi­kált. A versek gyengécskék. A „Te vagy” című költeményben így kesereg az ifjú titán: „Te vagy bennem, ami még véled lehetnék...” Mint kiderült, nem lett. Se vele, se nélküle. Sehogysem. A többi stimmel. .4 Diákszó „csak gimnazisták­nak” mottóval rejtvénypályasa- tot hirdet. Az egyik kérdés így hangzik: Ki az ENSZ főtitkára? Ä feladat bonyolultságára való tekintettel eláruljuk, hagy a kérdéses személy neve U-val kezdődik és Thanttal végződik. A füzetnagyságú kiadvány szí- nikritikát is közöl, mégpedig a Viharsarok ’70 stúdiószínház be­mutatójáról. A kritikus frap­pánsan. tömören ír és azzal a szándékkal, hogy a majdani medgyesegyházi bemutatóra hí­veket szerezzen. A_ Bemutatjuk rovat Ezüst Györgyöt szólaltatja meg. A festőművész az interjú szerint így nyilatkozott: „Szeretem be­tartani a folyamatosságot és mindig annyit adni magamból, amennyi bennem lakozik.”Folya- matosan lehet dolgozni, festeni, alkotni, stb., de a folyamatos­ságot betartani...» Aztán meg. képzeljük el, hogy mi történik, akkor, ha a művész többet ad ki magából, mint amennyi benne lakozik. Elgondolni is szörnyű. Reméljük, csipkelődésünk nem szegi kedvét a Diákszó szer­zőinek. Várjuk, az áprilisi szá­mot. B. I. e Bár nem aspirálunk „Az esz­perantó mozgalom legfőbb szó­csöve” címre, mégis az elmúlt héten három, az eszperantóval kapcsolatos levél érkezett cí­münkre. Az egyik írója Szili Géza, a Magyar Eszperantó Szö­vetség vasutas szakcsoportjának vésztői elnöke. Kollégái nevé­ben köszönetét fejezi ki azért, hogy a lap rendszeresen közöl eszperantó-híreket. A vésztői vasutasok tíz ország eszperan- tistáivai leveleznek, rendszere­sen járnak külföldre s külhoni barátaik közül sokan résztve­vői a gyulai Nyári Egyetemnek. A lap munkatársainak jó erőt és egészséget kívánnak, amelyet mi, a köszönet mellett csak ha­sonlókkal viszonozhatunk. A másik levél írója Ambrus András, a megyei eszperantó szövetség 2-es számú bizottsá­gának aktivistája, február végén részt vett az ifjúsági bizottság kétnapos szentendrei szeminári­umán. A kétnapos tanácskozá­son a világnyelv tanítási lehető­ségével és még szélesebb körű elterjesztésével foglalkoztak. Levélírónk örömmel állapítja meg, hogy az eszperantó iránt az ifjúság körében egyre foko­zódik az érdeklődés. Ezt bizo­nyítja az a tény is, hogy 1969- ben az előző esztendőhöz ké­pest 50 százalékkal nőtt az ifjú­sági eszperantisták száma. Nem véletlen, hogy április 11—I2-én Dunaújvárosban, a nyár folya­mán pedig Győrött ifjúsági ta­lálkozót tartanak. Július 17 és 30 között Balatonszemesen fo­gadja bel- és külföldi vendégeit a 2. Internacia Balatona Espe­ranto Ferio. Az országos tanul­mányi versenyt a tavalyihoz ha­sonlóan ismét a SEU ideje alatt Gyulán tartják. A megyei Ver­senyre április 12-én kerül sor. A harmadik levélben Kovács Gyula arról tudósít, hogy a bé­késcsabai szlovák kollégiumban mintegy harminc középiskolás részvételével eszperantó tanfo­lyam indul A diákok Kiss Jó­zsef tanár irányításával ismer­kednek a nemzetközi nyelvvel és heti két alkalommal tartanak foglalkozást. Sok sikert kívá­nunk, mártsak azért is, mert egy régi mondás szerint ki hány nyelvet beszél, annyi embert ér. Örök rangadó Brackó István

Next

/
Thumbnails
Contents