Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-14 / 62. szám
M [ini agazin ^ a tltetojuk a napfény BIN, DP Amikor ezek a sorok megjelennek, már hivatalosan, is megnyitottak a Forradalmi Ifjúsági Napok évek óta hagyományos ünnepségsorozatát, a VI. Békéscsabai Ifjúsági Napokat. A három betű, a BIN olyan négyhetes programsorozatot jelent, amely — bátran állíthatjuk — minden fiatalnak kínál valami érdekes, vonzó elfoglaltságot. A részletes műsor felsorolása egy egész oldalt kitenne, de különben sem pályázunk az amúgy is ízléses programfüzet babérjaira, ígérjük olvasóinknak, hogy ott leszünk minden eseményen és nem mulasztjuk él tájékoztatni az érdeklődőket a május 9-ig tartó ifjúsági ünnepségsorozatról. A címben szereplő két betű, a DP, a Diákparlament rövidítése. Már lezajlottak az iskolai Diákparlamentek, s március 18- án kerül sor a megyei találkozóra. A DP-nél is csak azt ígérhetjük, mint a BIN-néd. Megnézünk, megírunk mindent, amit csak lehet. Csípős, kora tavaszi szél pi'ó- bálgatja a fogát rajtunk, amíg a tótkomlósi Viharsarok Tsz kertészetének irodájából az üvegházakhoz eljutunk. Bent kellemes meleg fogad s a látvány festő ecsetjére kívánkozik. Az egyik sarokban égőpiros muskátliszőnyeg, óriás fikuszok társaságában. Amott ősöreg agave mereng, s ha gondolkozni tudna, minden bizonnyal igazi hazája, Mexikó végtelen homoksivatagja jutna eszébe, ahol soha nincs tél. Az előtérben mintegy 25 lány és asszony szorgoskodik. Csinosak és fiatalok. Fürge kezük százezer számra készíti elő a palántáik Közben előkerül Farkas László kertészmérnök is. Szűkszavúan vábaszolgat az általános kérdésekre. Csak akkor enged föl, amikor a kertészetre terelődik a szó. Keskeny, intelligens arca kipirul. Frázisként hat, de nem lehet másként mondani, látszik rajta, hogy munkája és hivatása az. amit csinál. Élénken, tiltakozik a „gyanúsítás” miatt. Nem ő. Illetve nemcsak ő! Mi. Soha nem mondja az egyes szám első személyt. Szavaiban a többes szám dominál. A tsz vezetősége. Gráf főkertész, a kertészet dolgozók Ontja a szavakat, csak győzze | valaki jegyzetelni. Á holland és német nagy hozamú paradicsomról, mely április végén, május elején kerül a piacra. A H2 he- terózis és cecei tápkockás paprikákról, melyekből mintegy 260 ezer tő van ültetésre előkészítve. A szentesi korai káposzta és a karalábéról, melyekből csak a békéscsabai Lenin Tsj- összesen félmillió darabot rendelt. Csak aki olyan fiatal,,. Van Bella Istvánnak egy verse. Amolyan „címesincs” vers, mert első kötetének első költeményeként a prológ szerepét töl_ ti be. Így kezdődik: „Csak aki olyan fiatal, hogy testétől meggyullad az inge...’* Hogy miért jutott eszembe a szonettbe álmodott ars poetica? Talán azért, mert tavasz van, vagy tavasz lesz; s a tavasz kicsit mindig az ifjúságé. A két szó valahogy rokon fogalom. A jó időt, a természet újraéledését várni, lesni, kicsit mindig nn- nepszámba megy. Ünnepeljünk hát. Nagyszámú ünnepeink sorában a Tavasz is helyet kaphat. S a természet megújulása — úgy érezzük, úgy hisszük esztendők óta már —, az emberi természet megújulását vagy legalábbis annak vágyát jelenti; hogy ez a nyár kevésbé lesz szeszélyes, nem pusztít aszály, nem pusztulnak el erőszakos halállal emberek nem fenyegetőzik atomhalállal a gonosz, szóval békés, felhőtlen lesz a nyár. Rendben lezajlanak a vizsgák a suliban, jó idő lesz a nyaraláshoz, bőven terem a kert, otthonunkból nem költözik ki a jókedv. Hogy miért mondom ezt el? A közelmúltban egy magát intelligensnek, közéletet élő embernek tartó fiúval beszélgettem. Kérdezni akartam tőle valamit, valami nagyon fontosai, de nem jutott eszembe semmi. Végül aztán kiböktem: Olvastad a közleményt, amelyben a központi bizottság a párt ifjúság- politikájának néhány kérdését tárgyalta? Meglepődve nézett rám, s határozatlanul nemet in. tett Nem olvasta. És akkor mi van? — próbáltam okot, magyarázatot keresni helyette is. Nem az a lényeg elsősorban, hogy ő, a fiatal foglalkozik-e az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi ülésen elhangzottakkal, hanem sokkal inkább az, hogy a párt foglalkozik az ifjúsággal, és annak gondjaival. De — akkor is — motoszkált bennem a gondolat —, jól van ez így? Ahhoz, hogy felhőtlen legyen a nyár, hogy utánozhatatlan méltósággal napolajat kenjünk a hátunkra, ahhoz nemcsak jó idő és napolaj kell. Valami más is, valami, amitől „meggyullad az ing”, ami. tői „tetteinknek is szárnya van”. Nem a zászló-lobogtató, frázis petárdája lelkesedést kérem számon. Sokkal inkább a rügyfakasztó tavaszi hitet, mely mindig is az ifjúság sajátja (és nem privilégiuma) volt. Petőfié, a ti- zenkilenceseké, a negyvenötösöké. „A három tavasz forradalmi örökösei vagyunk” — hirdettük, hirdetjük; de vajon hisszük-e, a világmegváltók minden hitével, gátakat, konvenciókat robbantó akaratával? A mostani húszévesek, a miniszoknyások, a far- mernadrágosok nemzedéke, mit ír majd e korról a jövő század könyvébe? Mit ír erről a tavaszról, a nyárról? Nem lúgozza-e az idő az emlékezetet, hogy ott végül is csak az első csók emléke és egy ősrégi sláger dallama marad? Szájában, a foga közé harapva, — mint kezét a katona —, mit visz át a századforduló túlsó partjára az, aki a tavaszról csak beszél, és nem élteti, nem sietteti? — Csak már tavas zodna — teszi hozzá. — Mert van termálfűtési, üveglap, táptalaj, de ez nem elég. A napfény az igazi éltetőjük a növényeknek. És nekünk is. A leglátványosabb rész utoljára maradit. A szegfűk háza csodálatosan szép. Repülőgéppel érkeztek Dániából még csecsemő-, illetve dugványkorukban. Jelenleg körülbelül 40 ezer tő terem, ellátja a helyi virágüzletet, de bőségesen jut a budapesti elárusítóhelyekre is. Egyetlen virág sem vész kárba, mert a kevésbé hamvasaikból koszorú lesz. Ismét szóba kerül a jövedelmezőség. Kiderül, hogy a költészet és a próza milyen jói megfér egymással. Az üvegházak 1969-ben kétmillió forintot jövedelmeztek. A kertészet teljes hozama a tervezett 7 és fél millió forint helyett 8 és fél millió forint volt. Jelenleg 8 ezer 600 négyzetméternyi területen folyik az üvegházi termelés. Az állattenyésztés és a növénytermesztés mellett a harmadik fő üzemággá a kertészet lépett elő. Mit lehet ehhez még hozzátenni? Ismét csak egy sablonos kérdést: mit hoz a jövő? A válasz azonban korántsem sablonos. Inkább elgondolkoztató. Szó szerint idézem Farkas László kertészmérnököt. — Remélem, hogy nem is olyan sokára eljön az az idő, amikor majd nem forintokban számolunk, hanem azon igyekszünk, hogy érdek nélkül tegyünk minél többet az ország asztalára. Azt szeretnénk, ha az üvegházi termékek elvesztenék primőr-jellegüket árban és mennyiségben is. Legközelebbi tervünk, hogy 30 ezer négyzet- méterrel növeljüfe az üvegházi területet. Szép gondolatok. Legalább olyan szépek, mint a virágok. Van egy mondás, amely nem ke>- vésbé szép s amely sokszor leírva sem válhat közhellyé: Szocialista módon élni, dolgozni és gondolkozni. Ez jutott eszembe, amikor ismét felidézem Farkas László mondatát „eljön az az idő. amikor nem forintban számolunk”. És majd akkor nem azért termelnek virágot, mert jól jövedelmez és sokat hoz a konyhára, hanem azért, mert a virág szép és örömeit okoz az embereknek. Sárközi Gyula Néhány szó a Diákszó-ról „Diákszó” címmel látott nap- világot a ,medgyesegyházi művelődési ház, könyvtár, filmszínház és gimnázium közös kiadványa, A szerkesztő bizottság az Előszóban megmagyarázza a bizonyítványt. A Diákszó havonta tájékoztat a községi, megyei kulturális eseményekről, kritizál, rejtvényt közöl, könyv- és filmismertetést ad, valamint publikációs lehetőségei biztosit a gimnázium diákköltőinek és íróinak. Az ötlet jó, a szándék nemes, s a kiadvány első száma már az olvasók kezébe került. Nagy kár, hogy a stencilezett szöveg esztétikailag nem a legkellemesebb benyomást kelti, sok helyen szinte olvashatatlan és ráadásul az oldalakat nem sorrendben fűzték össze. Ennyit elöljáróban. Most pedig lássuk a medvét, azaz a tartalmat. A „Jeremiás, aki lelépett a falvédőről” című pamf- lett szerzője (kár, hogy a nevét nem írta műve alá) biztos kézzel ragadta torkon a témát, s valóban szellemes írást publikált. A versek gyengécskék. A „Te vagy” című költeményben így kesereg az ifjú titán: „Te vagy bennem, ami még véled lehetnék...” Mint kiderült, nem lett. Se vele, se nélküle. Sehogysem. A többi stimmel. .4 Diákszó „csak gimnazistáknak” mottóval rejtvénypályasa- tot hirdet. Az egyik kérdés így hangzik: Ki az ENSZ főtitkára? Ä feladat bonyolultságára való tekintettel eláruljuk, hagy a kérdéses személy neve U-val kezdődik és Thanttal végződik. A füzetnagyságú kiadvány szí- nikritikát is közöl, mégpedig a Viharsarok ’70 stúdiószínház bemutatójáról. A kritikus frappánsan. tömören ír és azzal a szándékkal, hogy a majdani medgyesegyházi bemutatóra híveket szerezzen. A_ Bemutatjuk rovat Ezüst Györgyöt szólaltatja meg. A festőművész az interjú szerint így nyilatkozott: „Szeretem betartani a folyamatosságot és mindig annyit adni magamból, amennyi bennem lakozik.”Folya- matosan lehet dolgozni, festeni, alkotni, stb., de a folyamatosságot betartani...» Aztán meg. képzeljük el, hogy mi történik, akkor, ha a művész többet ad ki magából, mint amennyi benne lakozik. Elgondolni is szörnyű. Reméljük, csipkelődésünk nem szegi kedvét a Diákszó szerzőinek. Várjuk, az áprilisi számot. B. I. e Bár nem aspirálunk „Az eszperantó mozgalom legfőbb szócsöve” címre, mégis az elmúlt héten három, az eszperantóval kapcsolatos levél érkezett címünkre. Az egyik írója Szili Géza, a Magyar Eszperantó Szövetség vasutas szakcsoportjának vésztői elnöke. Kollégái nevében köszönetét fejezi ki azért, hogy a lap rendszeresen közöl eszperantó-híreket. A vésztői vasutasok tíz ország eszperan- tistáivai leveleznek, rendszeresen járnak külföldre s külhoni barátaik közül sokan résztvevői a gyulai Nyári Egyetemnek. A lap munkatársainak jó erőt és egészséget kívánnak, amelyet mi, a köszönet mellett csak hasonlókkal viszonozhatunk. A másik levél írója Ambrus András, a megyei eszperantó szövetség 2-es számú bizottságának aktivistája, február végén részt vett az ifjúsági bizottság kétnapos szentendrei szemináriumán. A kétnapos tanácskozáson a világnyelv tanítási lehetőségével és még szélesebb körű elterjesztésével foglalkoztak. Levélírónk örömmel állapítja meg, hogy az eszperantó iránt az ifjúság körében egyre fokozódik az érdeklődés. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy 1969- ben az előző esztendőhöz képest 50 százalékkal nőtt az ifjúsági eszperantisták száma. Nem véletlen, hogy április 11—I2-én Dunaújvárosban, a nyár folyamán pedig Győrött ifjúsági találkozót tartanak. Július 17 és 30 között Balatonszemesen fogadja bel- és külföldi vendégeit a 2. Internacia Balatona Esperanto Ferio. Az országos tanulmányi versenyt a tavalyihoz hasonlóan ismét a SEU ideje alatt Gyulán tartják. A megyei Versenyre április 12-én kerül sor. A harmadik levélben Kovács Gyula arról tudósít, hogy a békéscsabai szlovák kollégiumban mintegy harminc középiskolás részvételével eszperantó tanfolyam indul A diákok Kiss József tanár irányításával ismerkednek a nemzetközi nyelvvel és heti két alkalommal tartanak foglalkozást. Sok sikert kívánunk, mártsak azért is, mert egy régi mondás szerint ki hány nyelvet beszél, annyi embert ér. Örök rangadó Brackó István
