Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-14 / 62. szám
9fLátó9f ceruza Tudomány — Technika Mit mond a tudós? HOCVAN ÉLHET A JŐ VŐ EMBERE? Három angol mérnök rendkívül elmés, főleg a vak emberek által igen sokoldalúan hasa- nálható „látó ceruzát” szerkesztett. A ceruza formájú alumínium tubusban egy kis elemmel táplált impulzusadó foglal helyet, mely a közegsürűség változásait különböző hangma- gasságú búgással jelzi. Ennek segítségével a vak ember megtudhatja, hogy milyen magasságig van töltve a palack, a pohár, vagy egy edény, megállapíthatja az orvosságos-fivegben levő gyógyszer mennyiségét, le- forrázás veszélye nélkül töltheti meg a csészéjét, stb. A kis készülék arra is alkalmas, hogy különbséget tegyen az érett és a zöld gyümölcs között. A „látó ceruza” olyan változatban is készül, amely különböző hangmagasságokkal a hő- mérsékleti értékekről ad tájékoztatást, s egyben —a beépített iránytű segítségével — az égtájak megállapítására, illetve jelzésére is alkalmas. A „látó ceruza” egy másik, azonos méretű „testvére”, a fényhatások ingadozását jelzi, például azt, ha egy autó közeledik a sötétben a vak ember felé. így nevezik a Szovjetunió első és legrégibb vízi energiaforrását, a Volhovi Vízierőművet. Vlagyimir Iljics Lenin már néhány hónappal a szocialista forradalom győzelme után érdeklődött a Henrik Graftio — neves szovjet mérnök — által készített tervek iránt, s 1918. január 13-án a Népbiztosok Tanácsa el is határozta a vízierőmű megépítését. A szükséges berendezéseket, elsősorban a turbinákat, külföldről kellett beszerezni, a fiatal Szovjetunió ugyanis nem volt felkészülve a gyártásukra A Volhovi Vízi- erőmű 1926-ban kezdte meg működését, 56 ezer kilowatt kapacitással, Lenin arádnak szolgáltatta a villanyáramot. Az elmúlt öt évtized során a Szovjetunió „vízierőmű nagyhatalom” lett, egykor hallatlanul merésznek tűnő álmokat valósítva meg. Vízduzzasztó és völgyzáró gátjai a világ legnagyobbjai közé tartoznak, s turbinagyártása is világszínvonalú. A hatalmas ország villanyáramtermelése a kezdeti 2 milliárdról közel 650 milliárd kilowattórára növekedett. Az újabb vízierőművek kapacitása 50—60-szorosa az „ősatyáénak”, ám a Volhovi Vízierőmű még ma is hűséggel szolgál, mint a szovjet energetika hőskorából való becses emlék. Képünköm A Volhovi Vízierőmű gépháza. Új kutatóintézet Távol-Keleten Vlagyivosztokban új kutató- intézetet létesítettek, amelynek az a célja, hogy a Távol-Kelet titokzatos növényeit, különösen az un. zsenysent és az eleute- rococcust tanulmányozza. Ki akarják vonni belőlük azt a hatóanyagot, amely miatt ősidők óta népi gyógyszerként használják e növényeket. A természetes vegyületek kémiája foglalkozik az ezekhez hasonló kérdésekkel. A fáradozásokat máris siker koronázta, kiválasztották a zsenysen-gyökér hatóanyagát és most már szintetikus úton történő előállításával kísérleteznek. A növény testét felépítő egyes vegyületek összetétele csaknem azonos a tengerifű összetételével. Ezért a vegyészek egyre nagyobb figyelmet szentelnek a tajgai növény- és állatvilág vizsgálata mellett a tengeri flóra és fauna vizsgálatára is. A kutatóintézethez egy tengeri kutatóállomás is tartozik. energiaforrással, mint az atomenergia! Jelenleg azonban csak az atommaghasadáskor felszabaduló atomenergia felhasználására vagyunk képesek és ez az energiakészlet Földünkön nem nagy. Valószínű azonban, hogy hamarosan az atommagok szintézise folyamatának segítségével is hozzájutnak energiához. Nem vitás, hogy kései utódaink nem fognak beletörődni a természet által rájuk kényszcrí- tett korlátozásokba. Elképzelhető például, hogy a jövő emberei az energiaszükségletek kielégítésének legmegfelelőbb módját abban látják, hogy „elfogják” és felhasználják a Nap által az űrbe kisugárzott teljes energiamennyiséget. Ebben az esetben több milliárd éven keresztül számíthatunk állandó „ingyen” energiára. Lehet, hogy az emberek úgy döntenek, hogy a Nap köré egy óriási, 150 millió kilométer hosszú sugarú (azaz a Föld pályálya sugarával azonos nagyságú) gömböt építenek és e gömb belső felületére telepszenek le, minthogy ekkor valóban „elfoghatják” & felhasználhatják a nap által kibocsátott teljes energiát. Építőanyagot ebben az esetben bizonyára naprendszerünk legnagyobb bolygójáról a Jupiterről szereznek amely 318-szor- ta nehezebb Földünknél. Ennek a „Dysom-szférának” nevezett (Dysonnak hívják azt a fizikust, aki nemrég ezzel a javaslattal előállt), azaz a gömbfelületnek a vastagsága körülbelül félméteres lehetne. Minthogy e gömbfelület mintegy egymilliárdszorosa lenne Földünk felületének, lakói pedig kétrrtilliárdszor annyi napenergiával rendelkeznének, mint amennyit Földünk kap, azaz mintegy százeaermilliárddal több energiával, mint amennyit az emberiség jelenleg felhasznál, — okos gazdálkodás és a népszaporulat ésszerű szabályozása mellett sok ezer évre meg lenne a lehetősége az emberiségnek a gondtalan fejlődésre. (MTI) A szovjet villamosítás „ősatyja” szőrösét is eltartani, de vajon képes lesz-e száz- vagy kétszáz- milliárd embert élelemmel ellátni? Meglehet. És ötszázmiHiár- dot?.„ Háromezrelékes szaporulattal számolva is a lakosság száma százévenként megkétszereződik. Eszerint száz év múlva földünkön 7 milliárd ember fog élni. Ezer év múlva a Földön már 70 000 milliárd ember él, 2500 év múlva pedig 35 000 000 000 milliárd ember. Bár ekkora népszaporulatra valószínűleg sohasem kerül sor, hiszen hamarosan már pontosan szabályozni fogjak a természetes szaporodást. Elrettentő számadatokkal találkozunk egy másik kérdéssel kapcsolatban is. Civilizációnkra az jellemző, hogy egyre több energiát használ fel. Ha feltété-, lezzük. hogy az energiafogyasztás évente csak 3 ezrelékkel emelkedik (akárcsak a népszaporulat), akkor az energiafogyasztás is százévenként kétszeresére emelkedik. Végezzünk egy kis számítást! Ha az emberiség jelenleg évente 2 milliárd tonna szén elégetésének megfelelő energiát fogyaszt, akkor száz év múlva 4 milliárd tonna szénre lesz szüksége évente, 200 év múlva 8 milliárdra, 300 év múlva 16 milliárdra. Nem kétséges, hogy néhány évszázad múlva kimerül a Föld teljes tüzelőanyag-készlete, még akkor is, ha számításainkban figyelembe vesszük a tengerfenékről felhozott kőolajat és a csillámok, valamint más szén- hidrogének felhasználását. Nagy szerencse, hogy rendelkezünk egy olyan hatalmas Ha meggondoljuk, mennyi fontos felfedezést tettek az elmúlt évtizedben, úgy látjuk, lehetetlen előre megjósolni, milyen színvonalat ér el a tudomány és a technika a távoli jövőben.. Mint ismeretes, Földünk egyre jobban benépesül. A XX. század kezdetén például még csak másfél milliárd ember élt a Földön, ma már három és fél milliárd, a század végére pedig hatmilliárd lesz a Föld lakóinak száma. Azaz négyszer annyi, mint ugyanennek az évszázadnak a kezdetén! Ésszerű gazdálkodás és megfelelő társadalmi viszonyok mellett bolygónk természetesen képes lesz nemcsak ennyi embert, de ennek többII tengeralatti geológus A* óceánok mélyének felderítésénél általában — vaktában tapogatózó — markolókanalakat használnak. A szovjet Tudományos Akadémia Ooeonográfiai Intézetében most egy új szerkezetet készítettek, amelynek a „tengeralatti geológus” nevet adták. A készülék egy televíziós kamerából, automata vezérlőműből és két manipulátorból áll A kamerát úgy rögzítették, hogy mindkét irányban 30 fokos szögben elfordulhat. A manipulátorok az emberi kéz munkáját képesek utánozni. A tengeralatti ..geológus” szárazon fél tonna súlyú, maximális merülési mélysége 4000 méter. A hajóval kábel köti össze, amelyen keresztül megkapja az utasításokat és közvetíti a tengerfenékről a képeket. * A „műszer” már az ügyességi próbát is kiállta. A víz alatt elhelyezték egy acéllemezt, amelyre bonyolult utat festettek fel és meghatározott pontokra talajmintákat tettek. A kezelő éjszaka. a kamera mellé szerelt lámpa fényénél végrehajtotta az előírt utasításokat és begyűjtötte a kőzetmintákat. A kutatók nagyon elégedettek munkájával. Gyermekmunkák az „EXPO—70 ”-en Világszerte nagy a készülődés Japánban, Oszakában a vasárnap megnyíló világkiállításra, az Expo—70-re. Érdekes készülődésről kaptunk most hírt: Szovjet iskolások által készített több mint 500 eredeti kézművesmunkát is kiállítanak Oszakában, az „Expo—70” szovjet pavilonjában. A Moszkva környéki Scselko- vo város iskolásai például egy robotember modelljét készítették el. Á kibernetikai „ember” jár, kézmozdulatokat végez és — pár szót — beszél is. Sok kisiskolás legnagyobb irigységére a robotember egyszerű ' összeadáson és kivonáson alapuló feladatok megoldására is vállalkozik. Szerepel még a gyerekek készítette kiállítási tárgyak között fotonrakéta és hajómodell, valamint a „színzenegép” is.