Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-01 / 51. szám

Tudósítás az igazi örömről

még ha csirkesült van ebédref Tizenkettőkor érkeznek az alsósok. Mindenki a helyére ül, várják a levesestálat. Csirkeleves gőzölög abban! Merítenek, esznek. Pompás étvágyuk van. Rúzsa János figyel, tanácsol. „Így fogd a kanalat, kislányom, ügyes vagy Laci!” Az otthon... Az otthont pótolja ez az étterem, és Rúzsa János az édesapát, meg az édesanyát is. Minden hangulatos, jó érzést sugall. Ilyen az igazi napközi! Pedig ezek a gyerekek most, ebéd után látnak munkához, nekik most kezdődik a tanulás, akkor, amikor már a legtöbb városi gyerek hazafelé indul a suliból vagy a napközibe igyekszik. A napközis órák mégis csak körvy- nyebbek. A tanulás, az nehezebb. Különösen délután, amikor már a kis alsós mögött egy egész délelőtt van. Ha játék is volt abban a délelőttben, csak az iskolában telt él. Egy egész nap az iskolában, ez a napközisek élete.

A pedagóguson múlik.

bogy fárasztó-e, hasznos-e vagy rettenetesen unalmas és gyűlöletes néha.

Rúzsa János úgy csinálja a napközit, hogy a gyerekei szinte észre sem veszik, hogy az iskolában ülnek, hogy tanulnak, hogy egész napjuk itt telik el. Van ennek titka? Kétségtelen. De nem különösebb. Akárki tudja, aki szereti azt, amit csinál. Másodszor írom le ezt a mondatot, Rúzsa Jánosra emlékezve, szavaira figyelve. Kényszerítő szükségnek érzem.

Ebéd után a felsős csoport várja. Oda siet. Közben az alsósoknak is van egy kis átmeneti idejük, addig is törődni keil velük.

Ot, vissza az iskolába. Közben elmondja egy hét teljes programját.

„A tanulás az első. Mindennap. A feladatoktól függ, hogy mennyi időnk jut másra, olyan foglalkozásokra, melyeket a hét elején megbeszélünk. Igen én és

a gyerekek. Hétfőin csináljuk meg a heti programot. Kedden az új játékok napja van, ez mindig izgalmas. Szerdán a tanulmányi munka a központ, ilyenkor 1—1 osztállyal, szaktanár segítségével behatóbban foglalkozunk. Csütörtök a kul- túr-nap. Előadások, beszélgetések. Hogyan kell fényképezni? A bélyeggyűjtés hírei. Milyen a modem otthon? Erről Koszta Rozália festőművész tartott előadást, diavetítéssel. Napokig beszédtéma volt a gyerekek között. Pénteken munkafoglalkozás egészíti ki a tanulást, bábukat készítünk, bábcsoportot szervezünk. A paraván már megvan, lesz előadás is. Méhkeréki lakodalom lesz a címe.”

a

ebé- i delni

indulnak. Váltás. A nap fordulópontja. Nincs megállás.

„Otthonosabbá akarjuk tenni a napközis termet, mondja az igazgató, kirakni onnan az iskolapadokat, és asztalokkal, csinos székekkel bebútorozni. Kaptunk rá ígéretet.” „Hétszáz forintért vehetünk textíliát mutatja az új függönyanyagot Rúzsa János, a lányok varrják majd meg. A jövő héten ötszáz forintéit új játékokat vásárolunk.”

Öreg délután lesz, mire elköszönünk Méhkeréktől. Keresem, hogy mi volt az. ami jól jellemezné azt. amit láttunk? A küzdelem a tanteremhiánnyal? A bizalom, hogy másképp lesz? A napközis élet? Azt hiszem, az. És Rúzsa János egy mondata, ami valósággal elbújt a többi között, de mégis nagyon szép volt. „A napközis Szabolcsi Gyuri bukásra állt fizikából, most hallom, négyesre felett Nekem öröm. Valódi öröm.”

Szürke pala az é

és sokkarú strázsák a fák. A szikár templomtorony még sokáig látszik. És mi volt ez a riport? Azt hiszem, hogy tudósítás az igazi örömről.

Sass Ervin

FARSANGI

ieitMj

Farsangi rejtvényünk első díját, I db 800 forintos vásárlási utalványt Horváth Ferencné békéscsabai olvasónk nyerte

Ma újabb kiállítás a csabai múzeumban

Irányi Dezső írja £££

gye ismertetése *és útikönyve” című munkájában Méhkerékről, hogy ez a község „különösen megőrizte ősi népszokásait és ápolja hagyományait Kultúr- esoportja kiválóan működik, versenyeken értékes helyezéseket ér eL Méhkerék görögkeleti temploma 1801-ből, kelyhe még 1628-ból való’*.

Román nemzetiség lakja. Ezt látni falun is, hangulata, kanyargós utcái és persze az emberek jelzik ezt, hagyományai valóban gazdagok Dúló György tanító, a kultúrcsoport sok éven át volt vezetője mégis kesernyésen mosolyog, ahogy fényképeket mutat: „ez a Csempészek című film felvételén készült, ezek mi vagyunk itt, a méhkeréki együttes. Csak régen volt. Most nem sok van. Lehet, hogy belefáradt a régi gárda..."

Szürke pala az égbolt, és sokkarú strázsák a fák, az utca végén a templom mintha szárazabb sziget magaslatán állna, az ember csak azon csodálkozik, hogy nem didereg ebben a csúszós-esős, latyakos időben.

Nem Ȏtelien,

együttessel kezdtük, Méhkerék jó csengésű név volt a kulturális élet berkeiben, aztán csend lett körülötte. De, mondják többen a járásnál, az ottani román tannyelvű iskola híre is jó. Pedig nagyon nehéz a dolguk. Hat tantermük van 10 tanulócsoport, hoz, ehhez még kettő a napközi. Feltételek? Kettőt lehet ilyenkor mondani. Az egyik: ne legyünk türelmetlenek, és használjuk ökonomikusán azt, ami van. A másik: egyáltalán, hogyan lehet fejlődő pedagógiáról, nevelésről beszélni ott, ahol ehhez az alapvető feltételek is hiányoznak? Ahol délelőtt a felső jár iskolába, délután' az alsó? Ahol a napköziben két csoporthoz egy nevelő van? (Az igazsághoz tartozik, hogy kettő is volt, de az egyik, egy képesítés nélküli fiatal lány búcsút mondott a pedagógiának. Most egyedül Rúzsa János a napközis. Ügy napközis, hogy közben helyettesít is. reáltárgyakat, aztán rohan a napköziseihez, mert szereti ezt a munkát Ritka ember. Ismerőseim közül az egyik kezemen összeszámolhatnám azokat, akik napközis pedagógusok, és szeretik, amit csinálnak. A legtöbben a kényelmesebbnek tűnő beosztás csábításában lettek napközisek. Vagy, mert nem szeretnek — nem tudnak? — tanítani. Rúzsa János mindennek az ellenpéldája. Sugárzik belőle valami megragadó, valami, ami csak azoknak a sajátja, akik tényleg szeretik azt, amit csinálnak.)

Megyünk a méhkeréki utcáin a napközi felé, túl a kanyaron, a kultúrházzal szemben van. A sors különös szórakozása, hogy mind a két épületben Rúzsa János a főnök. A kultúrház igazgatója és a napközivezető.

Gorán Sándor

Délidő van, és ebédre is hivatalosak vagyunk a méhkeréki napközibe. Mondják, hogy kivételes nap ez a keddi, ilyenkor baromfihúst kapnak Csabáról, és elsőrangú lesz az ebéd. De ez nem lehet általános, gyengébb napok is vannak, meg a konyha is küszködik azzal, hogy kevesen vannak, és a konyhavezető is szabadságon van. Hetente kétszer, háromszor van hús, ez sem sok. „Alacsonyak a tanulói normák, mondja Gorán Sándor, ezen ideje lenne változtam. Szaklapokban olvastam, hogy javitani kell a diákok szociális ellátottságát. Tessék! Itt egy lehetőség, ami nagyon is fontos.”

Az étteremben tisztaság, rend. Vagy négy kisdiák terít. Hangosan köszönnek, és dolgoznak tovább. Csendben, fegyelmezetten. A napostisztség kötelez. Hát

A kiírásnak megfelelően szerkesztőségünk hivatalos helyiségében megrendeztük Farsangi rejtvényünk sorsolását. A sorsoláson a 800 forin- too vásárlási utalványt Horvátn Ferencné (Békéscsaba, Garai a. 19. sz. alatti lakos) olvasónk nyerte. A további nyertesek:

I boroskészletet tálcával nyerte Szabó Mihály, Békéscsaba, Hozma ring u. 13; 1 divatnyakláncot nyert az Orosházi Járási Tanács Ép. Köd. Csoport kolllektívája; egy-egy könyvet nyert: Szabó Julianna, Békéscsaba, Felsőkörös sor 20, Hajdú Györgyné, Békéscsaba, Kulich Gy. Lt. V/15. ni. n/7„ Lázok Béláné, Békéscsaba, Bánszki u. 4., Tandari Eszter, Orosháza, Kossuth u. 2. Békési László, Orosháza, Bacsó u. 9., Priskin Imréné, Békéscsaba, Kun Béla u. 4, Oravetz Józsefné, Kétegy- háza, Kossuth u. 102, Hídvégi Mi- hályné, Doboz, Lehel u. 41, Nagy László, Orosháza, Győri Vilmos tér 1, Vági Sándor, Orosháza, Arany J. u. 2, Dubányi Klára, Gyula, Ecsedi u. 25, Mázán Edit, Békéscsaba, Deg- í ró u. 18, Mészáros Erzsébet, Körös- ladány, Kazinczy u. 3, Horváth Gyű- j

la, Medgyesegyháza, Úttörő u. 27, Halász Ilona, Mezőhegyes, 18. major, Diószegi Margit, Békés, Rákóczi u. 8, Szita Béláné, Orosháza, Kazinczy u. 34, Karsai Zsuzsanna, Szarvas, dr. Melich u. 22, Szűcs Béláné, Békéscsaba, Ihász u. 1. III I4- Molnár József, Doboz, Sallai u. 2. Egy-egy hanglemezt nyert: Halász Árpádné, Körösnagyharsány, Kossuth tér 1, Gyulafalvi Jánosné, Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 10, Gyulafalvi Jánosné, Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 10, Stefanovits Istvánná, Elek, Madách u. 32, Rábai Lász- lóné. Körösújfalu, Lenin út 12, id. Mihalik György, Békéscsaba, Kulich Lt. 30, Réthy Zsigmondné, Ma- gyarbánhegyes, Kossuth u. 56, Kárász Mária, Medgyesegyháza, Dózsa u. 41, Okos Katalin, Békéscsaba, Szemere u. 8, Vizicsányi István, Orosháza, Ady E. u. 1/c.

Az óriás-keresztrejtvény helyes megfejtése a következő volt: Vízszintes l: Kukorica János, 160: Sándor Móric. Függőleges 11: Scarpia, 15: Don Jósé, 44: Kékszakállú, 58: Török bíró, 64: Gábor diák, 90: Ja- 80.

A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban ma délelőtt 11 órakor újabb kiállítás nyílik. A Békés megye szabad negyedszázada című kiállítás megyénk 25 éves fejlődéséről számol be dokumentumok, plakátok, tárgyak, fotók segítségéved.

A nagyon érdekes, színes, gazdag anyagot a tárlat négy részben mutatja be. A kiállítást Enyedi G. Sándor, az MSZMP Békés megyei Bizottságának titkára nyitja meg.

Mit várunk

A

mennyire természetes, any- nyira figyelmeztető is, hogy pártunk Központi Bizottsága egyszerre tárgyalta az ifjúság és a nők helyzetét és a társadalom ezzel kapcsolatos feladatait. Természetes, mert életük, fejlődésük, boldogulásuk számos vonatkozásban összefügg, nem utolsósorban a nevelésügyben, amelynek ered-! menyes voltától az ifjúság jövője függ és amelyben a nőknek mind a családban, mind a különböző oktatási-nevelési intézményekben oly nagy szerepük! van. És figyelmeztető, mert j ahogy egymással összefüggésben változott meg nálunk olyan nagymértékben f nők és a fiatalok helyzete, nem függetlenek egymástól azok a problémák, sőt téves nézetek sem, amelyek megítélésüket, érvényesülésüket j számos helyen, alkalommal és vonatkozásban még beárnyékol- 1 jak.

Félreértések elkerülése végett: a tanácskozásról kiadott közié-! mény teljes joggal állapítja j meg, hogy mennyire megváltozott a múlthoz képest akár a; fiatalok, akár a nők helyzete, t miként gyarapodtak megbecsü-í lésben, képességeik kibontakoz- [ tatásának lehetőségeiben ésj mennyire jutottak ténylegesen á társadalomban és a magánélet- i bért Bizonyára akadnak jó né-1 hányán, akik — miként egy szemfüles karikaturista tüstént kifigurázta — még őszintén meg is döbbentek, mondván; mi többet nyújthatnánk még az i ifjúságnak és az asszonyoknak?! Csakhogy ezzel a véleménnyel teljesen hiábavaló volna úgy vitába szállni, hogy kimutatjuk: mi mindennel vagyunk még adósak a nőknek és a fiataloknak. Nem mennyiségi kérdésről van szó, és nem is elsősorban bizonyos számarányok mechanikus megvalósításáról, még ha egyik-másik jogos ifjúsági és női igény teljesítésének vannak is anyagi korlátái.

M

i hát a leglényegesebb aj Központi Bizottság most nyilvánosságra hozott álláspontjában? Hogy mindenekelőtt megfelelő szemléletre van szükségünk, ha korszerűen és igazságosan akarjuk megközelíteni az ifjúság és a nők problémáit. És, hogy ha vannak ilyen problémák, akkor ezek nemcsak a fiataloknak és a nőknek okoznak gondot, hanem szükségképpen az egész társadalomnak. Következésképpen nem reszort-feladatként kell fáradozni megoldásukon és főképpen nemcsak az arra „illetékes” női és ifjúsági intézményeknek, szervezeteknek, hanem a szocialista társadalom minden építőjének és építőelemének a maga helyén, a maga munkájában. Az ifjúság ügye, a nők ügye nem ,k ü 1 ö n” ügy, nem is különíthető el a társadalmi előrehaladás ügyének egészétől,

egymástól?

Közelebbről vizsgálva most már az ifjúságpolitikát és ezzel összefüggésben mindazokat a magatartás-változatokat, amelyek a fiatalok ilyen vagy olyan megítélésétől függően kialakultak, különösen fontosnak tartjuk a közlemény egyik sarkallatos megállapítását. Azt nevezetesen, hogy a mai fiatalok teljesen megváltozott társadalmi, gazdasági körülmények között, egy megváltozott világban nőttek fel és elsőrendűen ez szabja meg azt is, amit mi várhatunk tőlük és azt is, amit ők várnak tőlünk, szülőktől, nevelőktől, idősebbektől, az egész társadalomtól.

A családra és az iskolára egyaránt kötelező érvényű szavak, A szülőkre tehát és a hivatásos nevelőkre, akik mostanában any- nyiszor hárítják egymásra, helyesebben a másikra a maguk magától értetődő kötelességét. Nem vagyunk részrehajlók ebben a régen folyó vitában, és tudatában vagyunk annak, hogy itt egyik fél a másik nélkül nem sokra megy. Mégis megkockáztatjuk a kijelentést, hogy ha sok megszívlelni és tennivaló vár is e téren a szülőkre, az iskolákra, az oktatási intézményekre még több. Köztudott, mennyi nehézséggel küzdenek a pedagógusok, mégsem mondhatunk mást: ők tehetnek a legtöbbet a fiatalok korszerűbb, jobb neveléséért

A női egyenjogúság gyakorlati megvalósulásának is vannak még nálunk „fehér foltjai”. Ezek felkutatása és megszüntetése azonban elég jó ütemben halad előre. Nagyobb probléma az, hogy miközben jó részt elhárultak érvényesülésük akadályai, és megszűntek régi gondjaik, új gondjaik támadtak, anyagi és egzisztenciális természetűek és a sok elfoglaltságból adódóak, hogy a munkahelyükön és otthon is helyt kell állniuk, s a kettő sokszor alig összeegyeztethető. Különösen az anyák helyzete sokszor elég nehéz. Az isimért rendelkezések igen sokat segítettek, de mindent nem oldottak meg. Ám ez sem pénzkérdés csupán, E m- b er ség kérdése is.

A tanácskozásokról megjelent közleményből kitűnik, hogy a párt közelebbi és távolabbi intézkedések egész sorának előkésizí- tését kéri az illetékes intézményektől és hatóságoktól, az ifjúság és a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetének további javítása érdekében. De semmi kétséget sem hagynak a közlemény szavai az iránt, hogy mindenféle intézkedés nélkül, már ma ki-ki sokat tehet a maga helyén, a maga hatáskörében a fiatalok és a nők boldogulása, ha úgy tetszik, boldogsága érdekében.

•ti