Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-01 / 51. szám

T * A x <J> * K. m cé—(ZN A * R * K°c7Z Vérfagyasztó helységnevek nyomában „Vérfagyasztó” helységne-j vek múltja, eredete, kialaku-; lásának körülményei után nyomoztak — nem is ered­ménytelenül — a közelmúlt­ban a nyelvtudomány szak­emberei. Poros fóliánsokat, sárguló dokumentumokat, irattári anyagokat vallattak a nem mindennapi helységne­vek születésének körülmé­nyeiről és a névváltozás lassú, sokszor évszázadokon átívelő folyamatáról. „VÉRCSOROG" BIHARBAN Legmeghökkentőbb neve minden bizonnyal annak a bi­hari községnek van, amely a térképeken, helységnévtárak­ban Vércsorog néven található (az egykori élesdi járásban). A hátborzongató titulus szárma­zásának felderítéséhez nem kellett túlságosan régi króni­kákat fellapozniuk az etimo­lógia művelőinek, a XIX. században ugyanis a falut Vir- csalognak hívták. Alighanem a környékbeliek szóhasznála­tában formálódott, „csiszoló­dott” azután az ártalmatlan — és sokak szerint értelmet­len — elnevezés Vércsoroggá. BÜDÖSFA ÉS A TÖBBIEK Egy másik „véres” helység­név Vérvölgy — az egykori Szilágy megyében található. Származása keletkezése arról tanúskodik, hogy itt is a köz­nyelv tréfálta meg az étim 3- ogusokat. akik eredetileg va­lami véres esemény helyszínét sejtették a községben, illetve környékén. A magyarázatot végül is az „üver” szó adta, amely ugyan ma már nem használatos, valamikor azon­ban a kiszáradt patakmedret jelölte. A szóban forgó közsé­gen ilyen patakmeder húzó­dott át, s ezért a századokkal korábbi névadók joggal ke­resztelték él a helységet Üvervölgynek. Ebből szárma­zott — az ü elhagyásával — a Vervölgy, majd a Vérvölgy elnevezés. Baranya egyik községének lakói hosszú évtizedeken át sérelmezték szülőfaluj uk enyhén szólva szokatlan ne­vét. A községet ugyanis Bü- dösfá-nak hívták, jóllehet sem közelben, sem távolban nem található rossz illatú növény­zet, penetráns szagú fa. A nyel­vészek hamarosan megfejtet­ték a különös név eredetét. A községet ugyanis a XV. szá­zadban Vidosfalvának hívták, valószínűleg azért, mert egy Vidos nevű birtokos alapítot­ta, feltehetően a XIII. század­ban. A Vidosfalva azután Vi- desfalvára, majd Bidesfalvó­vá, végül Büdösfává változott. A helybeliek apellálására az­után az illetékes hatóságok hozzájárultak a „magyarosí­táshoz”: Büdösfa a keresztség- ben a Rózsafa nevet kapta. LEG... A világ legtöbb családneve a ko- vácsíoglalkozás nevéből ered. A Szovjetunióban a Kuznyecov (a kuznyec — kovács — szóból szár­mazik) csak harmadik ugyan — az Ivanov és Szmirnov után — de ha hozzávesszük a Kovalev, Koval- csukov, Kovalenko, Kovelej (ukrá­nul kovái = kovács), akkor persze megváltozik a helyzet. Az angol nyelvterületeken annyira elterjedt Smith, német területeken a Schmidt is ilyen eredetű. De megfigyelhető ez például Lengyelországban is: Kowalewsky. Hazánkban is nagyon gyakori a Kovács név. Érdemes megemlíteni, hogy a vidékünkön eléggé elterjedt Kovalcsik, Kovar- esik szláv eredetű név is a Kovács szláv megfelelőjéből származik. *** A világ legnagyobb szőnyegét Ashabadban, Szovjet—Turkménia fővárosában készítették: 252 négy­Modern mű — Nagyon érdekes... De mielőtt tovább nézem, nem kaphatnék egy fájdalomcsillapítót? zetméter alapterületi!. Ekkora te- rületen egy lökhajtásos gép is lan­dolhat. A szőnyeg 1 tonna súlyú. Boros karikatúrája Minden A sztratoszférában nesztelenül keringtek a bolygóközi utasszállító gépek. A Mars televíziós képeket sugárzott a Föld lakóinak. Kellemes me­leget árasztott a mester­séges napfény a decem­beri délelőttön. Vidám emberek csevegtek egy­mással és tiszta szívből nevetgéltek. Csupán egyetlen férfi bolyongott gondterhelt arccal a jó­kedvű sokaság között. Szerdai volt, a humo­rista. Bal csuklóján megnézte a Polygora nevű kis szerkezetet, ami hűségesen mutatta az évet, a hónapot, a napot, az órát, perceket, a másodperceket, a lég­áramlást, minden tele­víziós állomás műsorát, ezenkívül viselőjének vérképét, hőmérsékletét, szívműködését és mo­dem magnetofon mód­jára megörökítette min­den gondolatát az utó­kor számára. — Itt állok a 2070-es esztendő telén, mint a század legnagyobb hu­moristája — jegyezte fel az elmés gépezet —, itt állok én, a zseni, aki hosszú életem alatt a szatíra fegyverével küz­döttem a selejt ellen és ime, vége a karrierem­nek, mert kifogyott a témám. Minden tökéle­tes, nincs mit ostorozni. Így morfondírozott Szerdai, aztán eszébe­jutott, hogy régi barát­ja, a Belforgalmi Ellen­őrző Bizottság igazgatója valamikor sok anyaggal látta el a hozzá beérkező panaszokból. Felugrott hozzá, hátha befutott mégis valami panasz, hátha kitelik belőle egy karcolatra való. Hosszas csengetés után maga az igazgató nyitott ajtót. — Bocsáss meg, öre­gem — mentegetődzött —, egyedül vagyok. Nyolcszáz főnyi személy­zetünket beutaltuk a Satumusra nyaralni. Nincs itt semmi dolog, én is csak azért jöttem be, mert várom a pén­zes postást. Mit paran­csolsz? — Nincs témám! — zihálta a humorista. — Kivesztek a régi jó cél­pontok. Kihaltak a hu­moristák, már csak ket­ten vagyunk az egész országban. Én és az a tehetségtelen Szombati, de már ő is csak tengő­dik. Segíts rajtam, adj valami témát! Megesett a szíve az igazgatónak a jóbará­ton, kutatni kezdett a pókhálós fiókban és ki­halászott egy aktát. — Megvan! Itt a pa­nasz! Egy fogyasztó si­ránkozik, hogy „Pacal’’ címkéjű konzervet vá­sárolt, és amikor kibon­totta, kiderült, hogy töl­töttkáposzta van benne. Jegyezd! Selejt, panasz, ostorozd! Szerdai arca felragyo­gott. — Szombatit meg fog­ja ütni a nukleáris gu­ta! — mondotta és el­rohant. házas mohósággal lá­tott neki a témának. Gyorsan írt egy karco­latot, aztán egy kis sza­tirikus operettet a kaba­rénak, majd egy televí­ziós darabot és egy pa­noráma-filmecskét. Ami­kor ezzel elkészült, eszébe jutott, hogy kup­iét is kellene írni erről a hatalmas visszaélésről és már rótta is a soro­kat: Azt hittem, hogy pa­pai. pacal, hát oszt a Felbontásnál kiderült, hogy káposzta Bumsztadráré, bum­sztadrá! Óriási sláger lett be­lőle. Az emberek már szomjaztak egy kis le­leplezés után. Szerdai fürdőit a népszerűség­ben és a tatiémben, ami­kor egyszerre kiderült, hogy az igazgató nem volt eléggé éber: felüle­tességből egy több évti­zedes aktát nyújtott át Szerdainak ostorozás céljából. Az ügyet már annak idején elintézték és azóta, ha egy kon- zervre rá van írva, hogy pacal, arra mérget lehet venni, hogy pacai van benne. A botrányt fel­kavarták, a leleplező Szerdait megbélyegezték és akkor a már csaknem agonizáló Szombati, a másik élő humorista egyszerre életre kelt és gyorsan megtámadta a bűnösöket a szatíra fegyverével. Gyorsan karcolatot írt az esetről, aztán villámtréfát, tele­víziós darabot, panorá- más-burleszket és végül egy pazar sláger-kupiét, amelynek refrénjét még a cipész ipari tanulók is fütyürészték a Tej-úton. Tardos Péter Vidámságok ATYAI JÖ TANÄCS — Sohase feledd el, fiam, hogy az életben a becsületesség és a bölcsesség a legfontosabb. — Mit értesz becsületességen, papa? — Azt, hogyha valakinek meg­ígérsz valamit, akkor azt min­den körülmények között telje­sítsed. — S mit értesz bölcsességen? — Azt, hogy soha senkinek semmit ne ígérj! ÜTRAVALÓ Az ifjú pár nászúira indul a Tátrába. Beülnek az új kocsi­jukba és szívélyes búcsút vesz­nek a szülőktől, a mama könnyező szemmel int nekik bú­csút és utánuk kiáltja: — Térjetek haza egészségesen, s — együtt! A RENDELŐBEN Lucia kisasszony ismét felke­reste rendelőjében a csinos fia­tal orvost. — Még mindig nagyon sápadt, — jegyzi meg az orvos. — Ó, doktor úr, legalább mondjon valamit, amitől elpi­rulhatnék. JÓ ORVOS — Doktor úr — mondja a be­teg —, ma sokkal jobban érzem magam. Azt hiszem, eljött az a pillanat, amikor kiegyenlíthet­ném a számlámat. — Türelem barátom — vála­szolja az orvos —, nem hiszem, hogy ahhoz már elég erős! NEM AZ ÉN ASZTALOM Az egyik kávéház pincére he­ves fájdalmakat érez és men­tőkkel a kórházba viteti magát Egyenesen beviszik a műtőbe; leteszik az asztalra és magára hagyják. A műtőn átmegy egy sebész, akiben a pincér felisme­ri a kávéház egyik vendégét. Megszólítja: — Ugye megismer doktor úr? Kérem tegyen valamit, mert na­gyon szenvedek. — Sajnálom — válaszolja fa­gyosan az orvos, — ez nem az én asztalom. Az ész a fontos ...nem a haj. (Horváth László rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents