Békés Megyei Népújság, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-01 / 51. szám

Közlemény a KGST VB 45. üléséről Moszkva Moszkvában február 24—27-én megtartottak a KGST Végrehaj­tó Bizottságának 45. ülésszakát. Az ülésszakon részt vett: Lcsezar Avramov, a Bolgár Népköztár­saság minisztertanácsának el­nökhelyettese, Frantisck Ha- mouz, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának el­nökhelyettese, Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság mi­nisztertanácsának elnökhelyet­tese, Apró Antal, a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány elnökhelyettese, Dam- dingijn Combozsav, a Mongol > Népköztársaság minisztertaná­csának elnökhelyettese, Gerhard Weiss, a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsá­nak elnökhelyettese, Gheorghe Radulescu, a Román Szocialista Köztársaság minisztertanácsá­nak elnökhelyettese és Mihail Leszecsko, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége ml- j nisztertanácsának elnökhelyette- j se. A KGST Végrehajtó Bizottsá- j gának ülésein folytatták azok­1 nak a kérdéseknek a megvitatá­sát, amelyek összefüggenek a KGST-tagállamok közötti együttműködés további elmélyí­tése és tökéletesítése komplex távlati programtervezetének elő- ■■ készítésével, megvitatták egye- ; bek között a végrehajtó bizott­ság elnöke és a tanács titkára által előkészített javaslatokat e program mintavázlatáról, struk­túrájáról és előzetes tartalmá- 1 röl, valamint esetleges jogi meg­fogalmazásáról. A végrehajtó bizottság hatá­rozatot hozott a jelzett anyagok további kidolgozásának rendjé­ről és határidejéről azzal, hogy azt ä végrehajtó bizottság 46. ülésszaka elé terjessze. M. Bajbakov, az első munka- csoport elnöke, a Szovjetunió j ' minisztertanácsának elnökhe- j lyettese, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnöke a végrehajtó bizottság elé terjesz­tette a munkacsoport által elké­szített anyagokat a KGST-tag­államok minisztériumai, hivata­lai, gazdasági szervezetei, tudo­mányos kutatóintézetei és terve­zőirodái közötti közvetlen kap­csolatok megteremtésének elvei- ‘ ről, rendjéről, szervezeti, gazda­sági és jogi előfeltételeiről a fe­lek szerződéses viszonya, anyagi érdekeltségének növelése és fe­lelőssége alapján. Ez a munkacsoport javaslato­kat terjesztett elő az érdekelt országok által létesítendő nem­zetközi szervezetek lehetséges szervezeti formáira és funkciói­ra vonatkozólag is. A végrehaj­tó bizottság jóváhagyta az e kér­désekről szóló beszámolót és el­határozta, hogy azt a tanács 24. ülésszaka elé terjeszti. A végrehajtó bizottság meg- ~ vitatott néhány valutáris-pénz- ügyi és külkereskedelmi kér- . dést, amelyet Bíró József, a külkereskedelmi kérdésekkel foglalkozó munkacsoport elnö­ke, a Magyar Népköztársaság külkereskedelmi minisztere, Walter Halbritter miniszter, e ■' munkacsoport alcsoportjának el- ’ nöke, a Német Demokratikus Köztársaság árhivatalának ve- ' zetője, V. Garbuzov, a KGST pénzügyi és valutáris állandó bizottságának elnöke, a Szovjet­unió pénzügyminisztere, J. Tren- dota, a pénzügyi és valutáris munkacsoport elnöke, a Lengyel Népköztársaság pénzügyminisz­tere terjesztett élő. Egyebek kö­zött megvitatták a nemzetközi beruházási bank megalakitásár ról szóló egyezménynek és alap­okmányának előzetes terveit A végrehajtó bizottság ülés­szakán megvitatták továbbá a szocialista világrendszer gazda­sági problémáival foglalkozó nemzetközi intézet tervét. A barátság és a kölcsönös megértés légkörében ülésezett a végrehajtó bizottság. Péter János hazaérkezett Péter János külügyminiszter, aki Pierre Harmel belga külügy- ] miniszter meghívására hivatalos látogatást tett Belgiumban, szombat este visszaérkezett Bu­dapestre. Fogadására a Ferihegyi repü­lőtéren megjelent Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyet­tese, Szilágyi Béla külügymi­niszterhelyettes és a Külügymi­nisztérium több vezető munka­társa. A megérkezés után a külügy­A Pravda a Földközi-tenger térségében kialakult feszültség okáról nemcsak, hogy nem kívánja fel­számolni légi- és haditengeré­szeti támaszpontjait, hanem el­lenkezőleg, mindent elkövet azért, hogy Spanyolországot megtartsa katonai gyakorlóteré­nek. Az amerikai propaganda köz­ben a közel-keleti helyzet rosz- szabbodására hivatkozik. Ürü­gyül használja fel továbbá „a NATO déli szárnya védelmének szükségességét. A Pravda cikk­írója rámutat, hogy ezekkel az érvekkel nem lehet félrevezetni a világközvéleményt, amely jól tudja, hogy a Földközi-tenger térségében kialakult feszültség egyik fő oka az amerikai 6. flotta provokációs tevékenysége. Moszkva A Pravda szombati számában megállapítja, hogy az amerikai imperialisták tovább akarják élezni a Földközi-tenger térsé­gében kialakult feszültséget. A cikkíró emlékeztet az amerikai külügyminisztérium szóvivőjé­nek nyilatkozatára, mely szerint a líbiai amerikai katonai tá­maszpontok kiürítése kapcsán az Egyesült Államok engedélyt kapott a madridi kormánytól a spanyol területen levő amerikai támaszpontok felhasználására, i úgynevezett „gyakorlórepülósek- : re”. Világos tehát — hangsúlyozza' a cikk —, hogy Washington az amerikai—spanyol bérleti szer­ződés szeptemberi lejárta után i miniszter röviden így foglalta össze belgiumi útjának tapaszta­latait: — Belga kollégám, Pierre Harmel úr meghívására utaz­tunk Belgiumba, aki három év­zel ezelőtt vendégünk volt, te­hát jóval az európai biztonsági értekezlet összehívását javasló budapesti felhívás közzété­tele előtt járt nálunk. Már akkori tárgyalásaink során is foglalkoztunk az európai bizton­ság kérdésével, s mostani meg­beszéléseink egyik fő témája is ez volt. A másik pedig — ezzel szoros összefüggésben — orszá­gaink kapcsolatainak továbbfej­lesztése. — Eszmecseréink nagyon őszin­te, nyílt szellemben folytak, s végeredményben azzal a meg­győződéssel jöttem el Belgium­ból, hogy érlelődnek a feltételek az európai biztonsági konferen­cia összehívására E cél elérése azonban még rengeteg tenniva­lót követek Vasárnap választások Ausztriában Bécs Deltái András, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: Bécsi politikai körökben álta­lában a kormányzó Néppárt ab­szolút többségének elvesztését és a szocialistákkal való koalí­ció felélesztését várják a vasár­napi parlamenti választásoktól. A konzervatív-polgári Osztrák Néppárt 1966-os meglepő győ­zelme után az ország történeté­ben először egyedül kormányoz. Most döntő többsége (165 képvi­selőből 85) megtartásáért küzd, a sikerekben azonban nem bízik. A négy évvel ezelőtti győzelem jórészt külső tényezők, főként a szocialistáktól 150 ezer szava­zatot elvont Olah-féle szakadár párt fellépésének volt köszönhe­tő. Az időközben tartott helyi választásokon a Néppárt a szo­cialistákkal szemben mindenütt visszaesett, Klaus kancellár kijelentette, hogy újabb koalíciós kormány­ban nem vállalna szerepet Pompidou: Franciaország; nem változtat közel-keleti politikáján Vietnam; utcai harcok — botrány Utcai harcok törtek vietnami felszabadító harcosok és i, kormánymijicisták - között Saigon kínai negyedében, Cho-J Ionban, szombatra virradó éj­szaka. Az erről szóló szűkszavú J közlemény szerint a felszabadító | erők egyik kis létszámú csapata géppuskatüzet nyitott a kor-' mányerőkre és gránátokat hají­tott közéjük. A támadás követ­keztében öt kormány katona megsebesült Saigon belvárosá­ban az éjszaka pokolgép rob­bant egy amerikai katonai klub­ban. A bomba két amerikai ka­tonát és három dél-vietnamit sehesített. meg Plasztikbomba robbant egy saigond milieista laktanyában is, súlyos anyagi károkat okozva — jelentette egy dél-vietnami katonai szóvivő. Ismeretessé vált, hogy a hazafi­ak az éjszaka folyamán raké­tákkal támadták meg a Bien Hoa-i légi támaszpontot, amely mindössze 24 kilométernyire fekszik Saigontól. Huszonnégy órán belül ez volt a második akció amerikai támaszpont el­len. A saigoni kormányzat szóvivő­je szombaton bejelentette, hogy hétfőn újratárgyalják a 46 éves Tran Ngoc Chau törvényhozó ügyét. Nemrég „távollétébem” — a képviselőház épületébe vette be magát — húszévi kényszer- munkára és vagyonelkobzásra ítélték, amiért négy év leforgá­sa alatt nyolc alkalommal talál­kozott testvérbátyjával. (A kép­viselő bátyját a VDK-val való állítólagos együttműködés miatt szintén elítélték.) A saigoni szenátus különbi­zottságot állított fel a távolról sem meggyőző vádak megtár­gyalására. A szenátus egyik tag­ja, egy no, a pénteki ülésen sí­rógörcsöt kapott, amikor szóba került, milyen körülmények kö­zött hurcolta el a rendőrség a képviselőházban menedéket ke­reső Tran Ngoc Chau-t. „Ügy megverték, mint a kutyát” — vallotta a képviselőnő, aki szem­tanúja volt az eseményeknek. 5 Saigon Chau-t egyébként most zárt aj- kj: dél-1 ; tők mögött tovább vallatják. < * . A déli-vietnami szenátus pén­teken nyilatkozatban ítélte él a kormányt, amiért a katonaság — a törvényhozás engedélye nél­kül betört a képviselőházba A sajtó is gúnyos hangnemben ír az ügyről. San Francisco Pompidou francia elnök ame_ rikai országjáró kőrútjának első állomásán, San Franciscóban péntek este tizenöt San Franciscó-i zsidó vezető nyilatkozatot nyújtott át, a- melyben „megdöbbenésüket” fejezték ki amiatt, hogy „Fran­ciaország Mirage-gépeket adott el Líbiának, miközben az 50 Phanton-gép Izraelbe szállí­tását befagyasztották”. Pompi­dou elnök válaszul a nyilatko­zatra közölte, hogy Franciaor­szág a közeljövőben nem szán­dékozik ‘változtatni közel-ke­leti politikáján. A 15 tagú kül­döttség vezetője, Lawrance Goldberg később újságíróknak elmondta, hogy Pompidou elnök meggyőzte a küldöttség iagjait arról, hogy közel-keleti béke- törekvése őszinte. „A küldött­ség azonban — fűzte hozzá Goldberg — nem ért egyet azzal a módszerrel, ahogyan Francia- ország ezt a béketörekvést meg akarja valósítani”. San Francisco Péntek este, néhány órával a fogadás előtt, amelyet Pom­pidou francia elnök adott a francia kolónia tiszteletére, is­meretlen telefonáló közölte, hogy a fogadás színhelyén bam­bát helyezték el. Az FBI az épü­letet gondosan átkutatta, de bombát nem találtak Pompidou a telefonbejelentés időpontjában a város másik részén tartózko­dott liniHtnin Másfél milliós munkahelyesére Különös méreteket öltött, itt- ott már a jó ízlés határait is túllépte az utóbbi hónapokban a munkaerővadászat. A toborzó körútak összevisszasága, a gát­lástalan ígéretek tömege, a „fej­pénzként” fizetett bankjegyék gyanús zizegése, a gyárkapuban ólálkodó munkaerőcsábítók kí­sértései. Ez, pontosabban ez is van. Valóságos népvándorlási hul­lámok áramlásának lehetünk ta­núi; a munkahelyváltoztatásók száma mértéktelenül megnőtt. Néhány jellemző adat: 1968-ban a szocialista szektorban másfél millió, — 1969-ben 1,6 millió volt a munkahelyváltozások szá­ma; ennyi esetben szűnt meg, illetve keletkezett új munkavi­szony. (Természetesen összege­zett adatról van szó, amelybe az is beleértendő, hogy sókan többször változtattak ez idő tájt munkahelyet.) Figyelemre méltó az a tény is, hogy tavaly száz­ezerrel nőtt a szocialista szek­torban foglalkoztatottak száma, de e többlet alkalmazására más­fél millió munkahelyesére köze­pette került sor. Ha arra gon­dolunk, hogy a ki- és belépés között szükségképp eltelik né­mi idő, nem túlzás feltételezni, hogy legalább egy Ganz-MÁVAG méretű üzem dolgozólétszáma van állandóan úton az elhagyott és a választott munkahely kö­zötti Hiba lenne a munkaerőván­dorlást egyértelműen károsnak bélyegezni. A gazdaságirányítási változások kidolgozásakor eleve számoltak a munkaerővándorlás fokozódásával, hiszen természe­tes következménye lett volna ez, a népgazdaság kívánatos szerke­zeti változásának, vállalatok dif­ferenciálódásának, a hatékony, illetve a rossz hatásfokkal mű­ködő vállalatok különböző inten­zitású munkaerővonzásának. Könnyű belátni, hogy ha a gaz­daságszerkezet korszerűsítéséről beszélünk, arról tehát, hogy a jót, korszerűt gyártó vállalat­nak, iparágnak az átlagot meg­haladó ütemben kell fejlődnie, abból értelemszerűen következik a munkaerővándorlás is. Tegyük hozzá, ez a vándorlás rendkí­vül előnyös lenne a népgazdaság számára, hiszen a hatékonyan, világszínvonalon dolgozó válla­latoknál egy dolgozó átlag na­gyobb értéket — végső fokon több nemzeti jövedelmet — ál­lít elő, mint a kevésbé jól, eset­leg ráfizetéssel dolgozó ágaza­tokban. Az a népvándorlás azonban, amelynek tavaly és tavalyelőtt tanúi lehettünk, még nem minő. síthető teljes egészében ilyen kedvezőnek, noha az 1,6 milliós munkahélyváitásban természete­sen a népgazdaságig g előnyös cserék is benne foglaltatnak. Az áramlás lényege azonban még­sem ez; ma még korántsem bi­zonyos, hogy az új munkaerőt alkalmazó vállalat eredménye­sebben, hatékonyábban dolgo­zik, mint az, ahonnan a felvétel­re jelentkező érkezett. Jogos a kérdés: mi az oka en­nék a tömegméretű vándorlás­nak? Nem könnyű válaszolni er­re, mert az okok szövevényesek. A szakmai és a szélesebb köz­véleményben is elterjedt az az egyszerűsíthető feltételezés, hogy kizárólag az úgynevezett átlag­bérellenőrzés tavalyig érvényes rendszere vezetett a nagymérvű munkaerővándorláshoz. Kétség­telen, hogy ez sem hagyható ki a tényezők sorából, ámbár ha kissé közelebbről szemügyre vesszük az átlagbérellenőrzés hatásait, csakhamar kitűnik, mennyire rövidlátó volt az a vállalati munkaerőpolitika, mely erre a tényezőre alapozta fog­lalkoztatási stratégiáját Ismere­tes, hogy a vállalatok azért is vadásztak az alacsony bérű dől-

Next

/
Thumbnails
Contents