Békés Megyei Népújság, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-11 / 35. szám
Mi lesz ma az ebéd? Újdonság az élelmiszerszállításban- Mi a Icedvenc étele? — Jól elkészített, csípős csü- : Lokpörkölt, amit magam főzök | — válaszolja CsuvarsZki Béla cukrászipari szakmunkás, az Alföldi Üzemólelmezési Vállalat békéscsabai cukrász üzemének dolgozója, miközben mignono- j kát rak az alumínium tálcára. ) A vasállványon egymás fölött j tepsik sorakoznak, Vaníliás cu-! kor illata tölti meg az üzemet és három szakember fürgén for- mázza a különböző édes sültemé- ' nyékét. A göndör hajú Csuvarsz- ki Béla a legfiatalabb közöttük, i — Mikor határozta el, hogy í cukrász lesz? — kérdezem. — Gondolom, még gyermekkorában. — Szó sincs róla. Szobafestő szerettem volna lenni, de a fa- nullánkban van egy cukrász-1 család s édesapám beszélt rá, j hogy ezt a szakmát tanuljam i ki. — Megbánta? _ Nem — mondja határozottan és közben porcukrot szór a finoman illatozó krémesre —, megszerettem a szakmát, az édességet viszont soha sem szerettem. — Ha nem szereti az édességet, hogyan tudja elkészíteni? — A normák minden gyártmányhoz adva vannak. Nem feltétlenül szükséges az ízlelés és a szakember nem is kóstolgat munka közben. Tudjuk miből mennyi kell és kész... — A kereset? — Nem vet fel a pénz — mosolyog —, különösen most, hogy munkánk ünnepek előtt van és j főleg a húsvét előtti hét az, amelyiken meg kell nyomnunk. Igen. egy nagy háztartás ez. Naponta 3 mázsa cukrot, 10 liter tejszínt és 3 ezer 000 tojást használunk fel és ... — még sorolja j a lisztet, diót, vajat, túrót, má- kot. • Gulyásleves illata terjeng a konyhán, amikor belépek. Négy hatalmas, nikkeltől csillogó üst sorakozik a fal mellett, a tűzhe- J lyen nagy lábasokban forr az | étel. A rotyogó, fortyogó edények között jól megtermett asz- szony mozog megfontoltan. Za- horán Györgyné, a főszakács. — Marhahús, zsír, hagyma, fokhagyma, só, paprika, lecsó, burgonya, köménymag, csipetke. Ha ez megvan, jó tűz kell még hozzá és olyan gulyást lehet kerekíteni, hogy az ember a tíz ujját megnyalhatja utána — mondja a lábasok parancsnoka. — Persze a leves után tömörebb étel is dukál. Ma például káposztás kocka lesz, jól megzsírozva, meghintve törött borssal. — Mióta vezeti a konyhát? — Tizenöt éve dolgozom itt kis megszakítással, négy éve vagyok főszakács. mert csak jól elkészített étellel lehet etetni a munkást, aki az ' üzemben vagy az intézménybe> ( dolgozik. — Volt-e már kifogás a főztje ellen? — kockáztatom meg igein halkan a kérdést. A főszakácsnő láthatóan megbántottan néz rám. — Mit képzel, uram, ha nem tudnék főzni, visszaadnám a szakácskötényt. Tessék, kóstolja meg — nyújt felém egy kis tányért. S miután megízlelem a gulyáslevest, megértem, hogy ilyen ételre nem is lehet panasz. A 7 irodában kedves mo6olyú fiatalasszony, az üzem vezetője, Kása Pálné elmondja, hogy az üzem három konyhájában, a téglagyárban, a konzervgyárban és a központi konyhán naponta ezer ebédet főznek, cukrászüzemük pedig ezeket a konyhákat és öt üzemá büfét, valamint az élelmiszerkiskereskedelmi vállalat üzleteit látja ei süteményekkel. Havi forgalmuk 537 ezer forint. S hogy a7 Alföldi Üzem- élelmezési Vállalat dolgozói lelkiismeretes munkások, az is bizonyítja. hogy régóta nem volt minőségi kifogás az általuk főzött étel és a sütött cukrászkészítmények ellen. Botyánszki János — Mi a jó főzés titka? — Szeretni kell azt, amit az ember csinál és jól odafigyelni, Nagy az érdeklődés \% ELiGÉP Albumin gyáregységében műanyag élelmiszeripari szállítóládák sorozatgyártását kezdték meg. A gyár nagy teljesítményű olasz fröccsöntő gépet vásárolt, s ezzel készíti a könnyen tisztítható, higiénikus szállítóeszközöket. Az igen tartós műanyag ládák előnyei: súlyuk könnyű, üresen egymásba rakhatók, áruval megrakva egymásra helyezhetők. A színes műanyag ládákból 100 ezer darab készül az idén. (MTI fotó) leszereltem. Ruházkodnom keli, mert azok a ruháim, amelyeket bevonulás előtt hordtam, kimenteik a divatból... Bocsánat, egy pillanatra itthagyom. — S megy is, nincs. idő a további társalgásra. A tészta kényes anyag... Ügyesen egyensúlyozva vi- i szí a tepsit a kemencéhez, s egy i pillanat múlva már melegen gő- | zölög a benne levő, általam is- j meretlen sütemény-féle. Hab- í roló, túrós bukta, zsíros pogácsa, | sajtos rúd, briós kalács, torták j és még ki tudná felsorolná a sok ! ínyencfalaitot, amit a kis üzem- ben gyártanak. A sütök meleget | árasztanak, s a fehér köpenyes, fehér sapkás cukrászok ügyeskednek, sürögnek, forognak. j Vagyon István, az üzem he- j lyettes vezetője krémet kever j egy edényben. — Leginkább a krémest, rétest és a mignont kedvelik a fogyasztók. Krémesből naponta úgy 400, a másik kettőből 150—200 darabot készítünk. A legtöbb a naposbaromfi iránt a békéscsabai keltetőben Egy évvel korábban, néhány héttel később kezdődött a háztáji gazdák érdeklődése naposbaromfi beszerzése iránt, mint ebben az esztendőben — mondotta Gaál János telepvezető. A takarmánygazdálkodás kötött formálnák megszüntetése után a békéscsabai baromfikeltető felkészült a várható napos baromfi- igény kielégítésére. Szerződést kötöttek a törzstartó gazdaságokkal majdnem két ás fél millió baromfitojás szállítására, melyekből 2,1—2,2 millió naposcsibét keltetnek. Eddig a szabadpiacra mintegy 00—70 ezer csibét szállítottak. Különösen a Békési Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet jeleskedett, mivel hetenként 6 ezer naposcsibét vett át értékesítésre. Ebben az esztendőben a naposcsibe-beszerzés iránti érdeklődés mellett a naposkacsa iránt is hasonló figyelem tapasztalható, Tavaly mindössze 22 ezer naposkacsát vásároltak a háztáji gazdaságok, ebben az évben már csaknem 70 ezer kelt- tetésre adtak megbízatást. Gyulán tanácskoznak a hidrológusok A Magyar Hidrológiai Társaság megyei csoportja február 12- én, csütörtökön délután 2 órakor Gyulán, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóságnál rendezi kibővített elnökségi ülését. Ezen Takács Lajos, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság igazgató ÁLLAMI GAZDASÁGOK! TERMELŐSZÖVETKEZETEK! KÖZÜLETEK! TÁRSULÁSOK! EGYÉNI TERMELŐK! Most m6g kapható! I—II. osztályú lucernaszéna I. osztályú vöröshereszéna kishalás alomszaíma Eladásra préselt, laza állapotban. SARKAD ÉS VIDÉKE Általános fogyasztási ÉS ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZETNÉL. TELEFON: 37 vagy 12. 115 2. 1944—45-ben összesen hét táviratváltás történt Keitel, Eisenhower és Montgomery között. Churchill és Montgomery hajlandó volt száz napra szabad utat engedni a németeknek keleten, de ezt feltételhez kötötték: a szövetséges csapatok motorizált egységekkel, egy még meghatározandó „biztonsági útvonalon”, harc nélkül beszivárognak Németországba. Keitel azt javasolta, hogy az angol—amerikai csapatok állítsák meg előretörésüket, hogy a Wehrmacht még ,megsemmisítő csapást” mérhessen a Vörös Hadseregre a Visztula és az Odera között. Javaslatában azt ajánlotta, hogy a nyugati szövetségesek azonnal felvehetnék ismét a harci tevékenységet, amennyiben a keleti hadjárat egy meghatározott időpontig nem fejeződik be győzelmesen. Javaslata még a következőt is tartalmazta: a német kormány hozzájárulásával „Lengyelországban visszaállítják az 1939. előtti rendet”. És mindezt annak ellenére, hogy a fasiszták ebben az időben már régen nem voltak egész Lengyelország urai és 1945. január 1-ig hatmillió lengyelt gyilkoltak meg! Eisenhower visszautasította a javaslatot. A szovjet kormány tudomására jutottak a titkos tárgyalások és erélyes tiltakozást jelentett be. A német hadsereg- főparancsnokság és a nyugati szövetséges főhadiszállás közötti rádióösszeköttetést megszakították. A Szovjetunió nyugati szövetségesei kellemetlen kutyaszorítóban voltak. Az Ardennekben végrehajtott támadás 1945 elején gyakorlatilag teljesen összeomlott. Az amerikaiak támadása Strassburg mellett eredménytelen marad. Hitler 100 kilométer szélességű szakaszra összpontosította 25 legjobb hadosztályát. A amerikaiak és az angolok főhadiszállásain izgatott jelenetek zajlottak le. Senki sem akarta vállalni a felelősséget a vereségekért és senki sem tudta, hogy az adott pillanatban mit kell tenni. Ebben a helyzetben határozta el magát Churchill angol miniszterelnök egy szigorúan titkos távirat megfogalmazására. 1945. január 6-án a főmérnöke ismerteti a vízügyi kerettervből és a megyei vízgazdálkodási tervből a tudományos egyesületre háruló feladatokat, majd a szervezet idei munkatervét és költségvetését vitatják meg. következőket írta a Vörös Hadsereg főparancsnokainak: „Nyugaton rendkívül súlyos harcra kerülhet sor, ha az időként! kéz. deményezési hiány mellett, egy széles frontot kellene vélelmezni. Nagyon hálás lennék önöknek, ha megmondhatnák, hogy január folyamán számíthatunk-e nagyobb támadásra a Visztula- fronton, vagy más helyen.” Sztálin egy napra rá így válaszolt: „ ... Tekintettel szövetségeseink helyzetére a nyugati fronton, a csapatok főparancsnokságának főhadiszállása elhatározta, hogy az előkészületeket gyorsabb ütemben fejezi be és tekintet nélkül az időjárásra, nagyszabású támadást indít a németek ellen az egész középső front területén, nem később, mint a hónap második felében ...” Keleten < kellemetlen csend honol a lövészárkok felett. Szinte bénítóan hat a német katonákra. Az ágyúk némák, s csak néha dördül el egy-egy puska. Má. sodpercekre, világító rakéták borítják fénybe a csillagtalan éjszakai égboltot. A földeken hó. A feltűnő csend nemcsak az állásokban levő katonák idegeit borzolja, az ezredek, a hadosztályok és a hadseregtörzsek stratégiáit is nyugtalansággal tölti el. „Mit tervez az orosz”. Minduntalan ezt kérdezgetik. Felderítő csapatokat küldenek ki, hogy foglyokat ejtsenek. Tőlük remélnek közelebbit megtudni arról, hogy a Vörös Hadsereg hol tervez újabb támadást. A hadsereg-főparancsnokság azonban továbbra is bizonytalanság, ban marad. Egészen, január 12-én éjszakáig, amikor a vihar kitör. Először a Baranov-hídfőnél a Visz-
