Békés Megyei Népújság, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-11 / 35. szám
Ahol a jövőt vitatták Zárszámadó közgyűlés a kondorost Dolgozók Termelőszövetkezetben „Most, amikor termelőszövet- ] kezeltünk fennállásának 20. év-! fordulóját ünnepeljük, felemeltj fejjel vehetjük számba eredményeinket. Azonban mielőtt ezt tennénk, tisztelettel kell szólnunk szövetkezetünk létrehozói- ; ról, az alapítókról, akik 1949 novemberében 80 holdon megalakították közös gazdaságunkat. Tsz-ünk egész tagsága, egész vezető testületé és a magam nevében szeretnék e teremben itt levő alapító tagjainknak őszinte érzéstől indíttatva köszönetét mandani azért amit tették. Ugyanakkor szeretnék ígéretet tenni arra, hogy róluk soha nem feledkezünk meg...” Ladnyik Mihálynak, a kondorosi Dolgozók Termelőszövetkezet elnökének zárszámadó közgyűlésén mondott beszámolójának első sarait idéztük, Hogy a küzdelmekkel és kudarcokkal tarkított két évtized alatt e közös gazdaság meddig jutott? Nagyon meszire! A múlt év lezárásakor tagjainak száma 94-sze- nese, földterülete 36-szorosa volt a két évtized előttinek. Ez azt jelenti hogy december 31-én 1224 kondorosi vallotta magáénak a szövetkezeiét, melynek összterülete meghaladta a 6800 holdat A múlt évben 55-féle szántóföldi és kertészeti növényt termeltek. Ugyanakkor 1960 óta kétszeresénél is magasabbra növelték kenyérgabona termésátlagukat. Konkrétabban szólva, ebből a kultúrából az utóbbi 3 év átlagában 20 mázsa fölött termeltek. S, a néhány évvel ezelőtti 17—18 mázsás haldan- kénti kukorica átlagtermésük májusi morzsoltban elérte a 30 mázsát. A tagság, s a meghívott vendégek elismerően hallMegjöttek a nyáriludak, a tavasz első hírnökei Az alapítók közül néhányan. Megérkeztek a nyáriludak, a tavasz első hírnökei a biharug- rai „vadvízországba”. A halas-1 tavak környékén negyvenet számláltak meg a szürkésfehér tollú, ritka madarakból. A világviszonylatban kiveszőben levő, védett madarak a telet a Földközi-tenger környékén töltötték, de költeni Biharugrán fognak. Ezenkívül nagy csoportokban érkeztek a halastavak környékére a vadkacsák és tőkésrécék. gatták Ladnyik Mihály szavait, amikor arról szólt, hogy a múlt évben már 260 holdon termeltek zöldséget. Másik erőssége a kondorosi Dolgozók Tsz-nek az állattenyésztés gyors ütemű fejlődése, amely a szarvasmarha-állomány növelésében jut kifejezésre. Még be sem fejezték ezen tenyésztési ág fejlesztését és hozzá a szükséges épületek kialakítását, máris újabb nagy fába vágta fejszéjét a szövetkezet tagsága. Mór megkezdték a felkészülést annak a sertéskomfoinátnak a létrehozására, amelyre a másik két kondorosi termelőszövetkezettel vállalkoztak. Ugyanis nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy két év múlva a közös társulásban kialakításra kerülő sertéskombinát üzemeljen. Közben azt is megtudtuk Lad- nyik Mihálytól, hogy múlt évi 71 milliós bevételi tervüket 75 és fél millió fölött teljesítették. S, az egy tagra jutó jövedelem 1969-ben 23 ezer 583 forint volt. E milliók szorgos kezek munká- ■ ja nyomán születtek. Beérett tehát a kondorosi Dolgozók Tsz- ben a megannyi erőfeszítés gyümölcse. Érzi és tudja ezt a sző- vetkezet egész tagsága. S, ezt a felszólalók szavaiból lehetett ! legjobban megítélni. Abból, hogy a Véleményüket nyilvánító szövetkezetiek nem a múltat vitatták, hanem a jövőt, az idei és az elkövetkező évek hogyanját vették számba. Mint ahogyan dr. Dénárt Lajos, a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője is a még nagyszerűbb kezdeményezésekre biztatta a szövetkezetieket. Balkus Imre Nem öncélú a vita T ermelőszövetkezeti vezetőkkel, dolgozókkal és fiatalokkal beszélgetve mind többszöri találkozhatunk egy eddig nem tapasztalt ellentmondással. Miről is van szó? Arról, hogy a mezőgazdaságban — és elsősorban a termelőszövetkezetekben — dolgozó fiatal szakmunkások nem mindenkor tudnak elhelyezkedni a termelőszövetkezetekben szakképesítésüknek megfelelő munkakörben. Ezek a fiatalok türelmetlen megnyilvánulásaikban a termelőszövetkezetek vezetését nem ritkán konzervativizmussal vádolják. Kifogásolják a közös gazdaságok termelési ágazataiban a szakértelem hiányát. Érvelésük többnyire az, hogy az idő halad és aki nem tart lépést a fejlődéssel, az lemarad, gátlójává válik a nagyüzemi termelésnek a mezőgazdaságban. Legutóbb az egyik fiatal fogalmazott így, s azt is elmondta, hogy szövetkezetükben sok munkahelyen olyan idős emberek dolgoznak, akik a korszerű agronómia alapelemeivel sincsenek tisztában. Az így kialakult vitában arra az érvelésre, hogy ezek az idős emberek alapítói, vagy legalábbis évtizedes munkásai a közös gazdaságnak, azzal válaszolnak a fiatalok, hogy minek akkor a szakmunkásiskola, ha az ember három évi tanulás után — történetesen képzett baromfigondozóként — répát egyel vagy búzát lapátol, „Dolgozzunk egy napot az iskolának” Példamutató kezdeményezés Kunágotán Kunágotán, az MSZMP községi csúcsvezetőségének januári ülésén tárgyalták az általános iskola tevékenységét. Akkor szó volt a segítségadás módjairól s megszületett a javaslat is. Hogy a tanulók könnyebben elsajátítsák a tananyagot, ahhoz elsősorban több, korszerű szemléltetőeszköz szükséges. Ebben kellene a leginkább segíteni, s javasolták egy nagyszabású mozgalom elindítását. Az iskola eddig is kapott segítséget a heflyi termelőszövetkezettől és az ÁFÉSZ-től. Az anyagi támogatás mindenkor jól jött, de ezzel a kezdeményezéssel az volt a cél. hogy a község egész lakossága magáénak A Dorogi Szénbányák Igazgatósága 18—45 év közötti férfiakat alkalmaz föld alatti bányamunkára, csillés munkakörbe JÓ KERESETI LEHETŐSÉG! 44 órás munkahét, nyáron szezonális munkarend. Ingyenes munkaruha és lábbeli. Családfenntartónak havi 5 mázsa szén. Hűségjutalom, és nyereségrészesedés az előírt feltételek teljesítése esetén. Munkásszállás és étkezés kedvezményes térítés ellenében. Jelentkezés, bővebb felvilágosítás a járási és városi tanács munkaügyi osztályán a fogadónapokon és Dorogon a Dorogi Szénbányák Munkaügyi Osztályán szóban vagy írásban. Dorogi Szénbányák Igazgatósága 102 A „mini“ könyvsorozatban is megjelenik Békéscsaba képesalbuma Békéscsaba 250 éves fejlődéséről színes és fekete reprodukciókkal, rajzokkal gazdagon illusztrált képesalbumot jelentet meg a városi tanács. A képanyagban gazdag kiadvány szövegét Cseres Tibor írta. Az album bemutatja: hogyan fejlődött a 250 évvel ezelőtt újratelepült alföldi város. A kiadvány művészi kiviteléről a békéscsabai Kner Nyomda kollektívája gondoskodik. Említésre méltó, hogy a békéscsabai kópeisalbum a szokvány nagyságú formátum mellett, a „mini” könyvsorozatban is megjelenik. A Kner Nyomda dolgozói még az év első felében megjelentetik a városi tanács egyik legértékesebb kiadványát. érezze az iskolát, amint a kul- turálódás, művelődés, tanulás helyi fellegvárát, éppen ezért még azok is segítsenek, akiknek gyermekük már nem, vagy még nem jár iskolába. Így született meg a jelszó: Dolgozzunk egy napot az iskolának! Lényege, hogy egynapi munka hozzájárulásával a segítőkész emberek, szülök és pedagógusok, tsz-tagok, ÁFÉSZ- és más területen dolgozók gyarapítsák az iskolát, illetve annak felszerelését. A tatarozásra, a bővítésre, állami költség- vetésből jut, viszont a felszerelés, a korszerű szemléltetőeszközök biztosítása sokszor akadályba ütközik. Az ÁFÉSZ dolgozói máris 12 órának megfelelő keresetüket ajánlották fel erre a célra. A mozgalom szervező bizottsága is megalakult, melynek feladata többek között tudatosítani az emberekben annak célját, valamint ellenőrizni a befolyt összeg felhasználását. A mozgalom elindítói és legfőbb szószólói a község vezetői: az MSZMP-titkár. a tanácselnök, az iskolaigazgató, s a gazdaság- vezetők közül a Bercsényi Tsz, valamint az ÁFÉSZ elnöke. Tervezik egy körlevél kiadását is, melyben a szülőkhöz, a község lakosságához szólnak, ismertetve a mozgalom célját. A kezdeményezés figyelmet érdemel, s a kunágotaiak rémé. lik, hogy’ országos mozgalommá is válik. mialatt a szakértelem hiányával gondozott baromfitenyésztésben az állatok elhullása magas. A nélkül, hogy vitatnánk a fiatalok 'türelmetlenségé, nek jogosságát, tényként kell elfogadni, hogy az idős mezőgazdasági munkásoknak joguk van azokhoz a közös gazdaságokhoz, és így a bennük végzett munkához is, amelyeket végső soron ők hoztak létre és erősítettek napról napra. A megoldást ezekre á gondokra keresni kell. Hogy ez mi legyen, úgy hisz- szük, elsősorban minden termelőszövetkezeti gazdaság egyéni elbírálásába tartozik, függ az anyagi lehetőségektől, a szakágazatok fejlesztési ütemétől. Az egyik termelőszövetkezet elnöke beszélgetésünk alkalmával azt mondta, hogy a mezőgazdasági szakmunkásképzésben van a hiba. Azzal érvelt, hogy a szakmunkásképzés, pontosabban az iskola csak egy szakágazatban ad képesítést a fiataloknak. Ugyanakkor a közös gazdaságnak az lenne a jó, ha legalább két vagy három egymást kiegészítő szakágazatban adna ismereteket az iskola. Így a fiatalok alkalmazása a termelőszövetkezetekben sokkal könnyebb és célszerűbb lenne. Erre az érvelésre a fiatal szakmunkás viszont elmondta, hogy nem az iskolai képzést kell univerzálissá tenni, hanem a termelőszövetkezet szakosításában kell sürgősen előrébb lépni. K inek van igaza? Az idős elnöknek vagy a fiatal szakmunkásnak? És ebben a megfogalmazásban nem egy-két személyről, hanem nagyobb rétegekről van szó. Az, hogy egy gazdaság vezetésében minél több széles látókörű, jól képzett, úgymond univerzális ember legyen, feltétlenül jó dolog. Ilyen értelemben az elnök érvelését el lehet, sőt el kell fogadni. Abban viszont a fiatal szakmunkásnak van igaza, ha a jelenlegi helyzetből kiindulva a szakosítás mellett érvel. Mert, ha az ipart vesszük példának, ott sem képeznek univerzális szakembereket, hanem egy szakmát sajátítanak el a fiatalok. Ebben viszont arra törekszenek, hogy a szakma minden csínját-bínját megismerjék. Ugyanígy kell ér* telmeznünk a mezőgazdasági mechanizmust is. A sertésgondozó ismerje meg a saját, a zöldségtermesztő ugyancsak a saját szakmáját, legyen jártas benne. S ha azt mondjuk, hogy a termelőszövetkezetek fejlődési iránya valóban a szakosítás, akkor közelítjük meg az igazat. Ú j vita van kialakulóban tehát termelőszövetkezeteink fiataljai és az idősebb generáció között. S ez jó dolog. Hogy kinek van igaza, az nem kétséges. Igaz, hogy a gazdasági lehetőség még fékezője a kívánt fejlődésnek, de a vita alapját képező ellentmondások nem kibé- kíthetetlenek, hanem fejlődő mezőgazdaságunk szükségszerű velejárói. S hogy a fiatalok igazsága mikor és mennyiben realizálódik, az nagyban függ tőlük is: munkájuktól, akarásuktól. B. J. A DAV BÉKÉSCSABAI ÜZLETIGAZGATÓSÁGA felvételre keres erőművi gáztüzelésű kazánüzemhez miiszakvezettt, elektrikust EGYÉB MUNKAHELYRE: villanyszerelőket, segédmunkásokat, raktár- kezelőt. JELENTKEZNI: az üzemigazgatóság munkaügyi osztályán, Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 46. 142547 \
