Békés Megyei Népújság, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-07 / 32. szám
M M agazin A Békéscsabai Szakmunkásképeő-Intézet egyik elsőévesétől, a a publikáció szándékával írt levelet kaptunk. Változtatás nélkül adjuk közre. Nem szeretnénk nyitott kapukat döngetni, s, ezért annyit előrebocsátunk, hogy a eikk befejező mondata tulajdonképpen olyan költői kérdés; amelyre a választ nemcsak a szakmunkásokra vonatkozó új rendelet, hanem egész társadalmunk megbecsülése adja.. é* Ki legyen szakmunkás? ÍRHATNÁL! Ha nem is mindennap, de hetenként legalább két-három olyan levél érkezik a szerkesztőség címére, amely valamilyen formában a Mini Magazinnal kapcsolatos. Néhány nappal ezelőtt hozta a %>ostás a kétsop- ronyi Apponyi-földi iskola kisdobosainak kedves meghívóját, amely a február S-i farsangi rendezvényre invitál bennünket. Még pontos útitervet is mellékel a levél írója. A meghívást köszönjük és kívánunk jó szórakozást! Feltűnő gyorsasággal jelentkezett felhívásunkra a Humoros vers Belfegorról című költemény szerzője, s a lakcímén kívül három újabb verset küldött. A Ki legyen szakmunkás? című írás szerzője sem hivatásos tollforgató, de levele megérdemli a nyilvános publikációt. Áll ez a megállapítás a Sygmáról szóló riport szerzőjére is. Zsíros Judit, a békéscsabai új gimnázium tanulója „követte el” a megye legrangosabb zenekarának bemutatását. Judit témaválasztása nem véletlen. Bár ez hiányzik a cikkből, de bizonyos értelemben ő is az együtteshez tartozik, mégpedig szövegírói minőségben. Ügy gondolta, megpróbálkozik más műfajjal is. És erről jut eszünkbe: írhatnál, Te is! Ha eszedbe jut valami érdekes, ne légy rest, és ragadj tollat! Mögt, hogy közelednék az} érettségi vizsgák, gyakran elhangzik ez a sokak által vitatott kérdés. A szülők kicsit húzódozva adják érettségizett lányaikat fiaikat _ szakmunkástanulónak, mondván : nem azért taníttattam az általános iskola elvégzése után még négy évig, hogy lakatos vagy kőműves legyen belőle. Különösen az értelmiségi szülők igyekeznek gyermekeiket egyetemre, főiskolára küldeni, csak azért, hogy „legyen a fiúból valami”, függetlenül attól, hogy gyermekének van-e tehetsége az általa kiválasztott pályához. Szerencsére, kivételekkel még találkozunk. A minap egyik érettségzett; elektroműszerész tanulóval be. szélgettem a már előbbiekben említett témáról. A fiú szülei értelmiségi dolgozók, az apa állatorvos, az anya pedagógus. Be. szélgetésünk során megkérdeztem tőle, mát szóltak szülei akkor. amikor beiratkozott a szakmunkásképző-intézetbe. — Nem túlságosan örültek neki — mondta —, de végső soron ezzel a döntéssel már nem az ők, hanem az én jövőmről van szó. Ügy érzem, 19 éves korban már el tudja dönteni az ember, hogy olyan pályát vagy szakmát válasszon magának, amelyhez ambíciót, tehetséget érez magában. Azt hiszem, ez a néhány monSzínház az egész világ Q Kérdőjelek a XX. században Viszonylag könnyen és eléggé egyértelműen lehet válaszolni olyan kérdésre, hogy milyen volt az ókori, a középkori, a 300 évvel ezelőtti angol vagy francia színház. Ismerjük legfontosabb jellegzetességeiket, tudjuk, mi volt egy-egy kor színházában a lényeges, a közös elem. Sokkal nehezebb a Milyen a modern színház? kérdésre felelni. Különösen, ha modern színházon a XX. századi színművészet egészét értjük. Hiszen volt olyan művész, aki arra esküdött, hogy a színházban a látvány a fő. A festői díszlet, a magától mozgó kel- •, világdivatot teremtő jelmez. Különös hatásokat elérő világítás, nagy tömegek a színpadon és aranyszínű kárpit a nézőtéren. Volt, aki a dráma szövegét tekintette üdvözítőnek s a közönségnek a tiszta, lemeztelenített gondolatot kínálta.. • minden zavaró körülmény kizárására törekedvén még az — egyébként néha valóban fáradt, beteg, „rossz formában levő»* — ember-színész helyett is gépet, tökéletes automata-bábot álmodva a színpadra. Volt, s van, aki a néző meghökkentését vélte, véli a színház feladatának. Sokszor túlzásoktól sem riadva vissza. „Rossz’» túlzás, ha a színházlátogató injekciót is kap a jegy mellé a kórházban játszódó darab kezdetekor, vagy, ha előadás végé» letartóztatják. „Jó’» túlzás á azonban, ha akár fülsiketítő zaj, vakító fény, szadizmus, vér ábrázolásával, bemutatásával igyekszik a művész tettre sarkallni az embertelenség ellen. Egyes írók „receptje”: az élet értelmetlenségének bemutatása, bizonygatása. A világ vége, ahol csak nyomorékok, de- generáltak, szenilis öregek élnek. Esetleg szeméttartályban. E filozófia „pikantériája**, hogy némelyik író e reménytelenséget hirdető művekért Nobel-díjat kap, s a többieknek is sokszobás villája van a világ legdrágább üdülőhelyein. Sokkal rokonszenvesebb a másik recept: ahol a mű a történelem tényein alapul, s éppen ezek alapján nem látja értelmetlennek az életet. Még akkor sem, ha az ilyen színdarabot író szerzőnek még nincs Nobel-díja és esetleg sohasem lesz villája egyik tengerparton sem. Van híve a színészi sztárkultusznak, s a rendezői önkénynek, van a hatalmas szabadtéri arénáknak, s a homályos pinceszínházaknak, van a közvetlen politikai célokat szolgáló dobogónak, s a forgó nézőtérnek, van a körszínpadnak és a néző is sztriptízre invitáló szexuális mutatványnak .. • lehetne sorolni a végtelenségig. Mindez szinte teljesen egyforma súllyal jellemző a XX. század színházművészetére. Időről időre, szinte évenként változó divat szerint, s országonként, színházanként eltérően egyik vagy másik elem kerül előtérbe. S, ott és akkor az tűnik a XX. század általános színházi sajátosságának. Nincs tehát a mai színháznak arculata, jellegzetessége, közös ismertetője? Feltétlenül van. De lehet, hogy még nem ismerjük... s lehet vagy kiderülhet, hogy éppen a „szabálytalanság’*, a sokszínűség az . •. Danisa Győző dat kommentál- nélkül is érthető. meg kell még jegyezni, hogy ma már, amikor oktatási rendszerünk lehetővé teszi, sőt elősegíti a szakmunkásfiatalok felsőfokú intézményekben való továbbtanulását, úgy érezzük, nincs szükség arra, hogy hamis illúziókban ringatva magukat és gyermekeiket, a szülők mindenáron befolyásolják a fiatalok pályaválasztását. Egyre jobban közeledik az idő, amikor ki kell |\ tölteni a jelentkezési lapokat. Elgondolkodtató, hogy érdemes-e kockáztatni az érettségizett, magát felnőttnek érző lányok, fiúk jövőjét, a szülők merev elvekhez való görcsös ragaszkodása miatt? S ezek után úgy gondolom, újra felvetődik a kérdés: va- lyon tényleg olyan „nagy szégyen” érettségivel jól képzett és mindenütt megbecsült szakmunkásnak lenni? Kwrucsó Béla szakmunkástanuló Hét t/icc A kislány megkérdezi a mamáját: — Ha, majd felnövök és férjhez megyek, nekem is olyan férjem lesz, mint a papa? .•*— Valószínűleg. — És, ha egyáltalán nem megyek férjhez, akkor olyan leszek, mint Zsuzsa néni? — Igen — Micsoda kilátástalan helyzet! ... Két barát hosszú évek után először akad össze az utcán. — Hát mégiscsak megnősültél! — Szó. sincs róla! i— Hát ez a négy gyerek, itt veled? — Tudod, egy antibébi- tablettákat gyártó cég képviselője vagyok. Ezek a beérkezett reklamációk. , Az elveszett paradicsom fűződik. kapitány A végtelen Indxai- ► óceánból emclke- ’ kednek ki a Kókusz szigetek. Alig százötven évvel ezelőtt is lakatlanok voltak. Betelepítésükhöz pikáns történet 1814-ben John Rose kikötött itt. Megtetszett neki a hely és két év múlva, feleségével és családjával visszatért, hogy letelepedjen. Távol a világ zajától, nyugodt körülmények között akart élni (ezért érthetetlen, hogy miért vitte magával az anyósát is!?). Vele tartott nyolc keménykötésű fiatal matróz is, csupa válogatott legény. Legnagyobb meglepetésükre a szigeteket már elfoglalta valaki. Egy Alexander Hare nevezetű kalandor is felfedezte magának a bájos korallszigeteket, kastélyt építtetett magának, és negyven maláj nőből álló háremmel valóságos paradicsomot rendezett be. A szigeteken ri- szont még ott lengett Rose kapitány két évvel előbb kitűzött zászlaja, tehát jogilag 6 volt a birtokos. A nyolc matróz nem is teketóriázott sokat, hanem nyomban nekilátott, hogy birtokába vegye a szigeteket asszonyostul, mindenestül. Ez persze Harenak nagyon nem tetszett. Egy kisebb szigetre vonult vissza háremével. A szigetek közötti csatorna azonban nagyon keskeny volt, a víz nagyon sekély, a matrózok pedig combig erő csizmát viseltek ... Hare megijedt. Ajándékot küldött a matrózoknak, hogy békén luigyják az ö „virágos- kertjét”. De a matrózoknak ez kevés volt. ök is be akartak jutni a paradicsomba. Ami az asszonyokat illeti, Hare már nem volt fiatal, és negyven nőre egy férfi... Elég az hozzá, hogy egy reggel Hare arra ébredt, hogy minden háremhölgye otthagyta. Átszöktek a matrózokhoz. Hare mit tehetett egyebet, morgott néhány szót az asz- szonyi hálátlanságról, és tovább állt, hogy másik paradicsomot keressen magának. svam a Ez a szó aranyat ér! Az ezüst-1 ennék után már csak arany-ér-! mékkel térnek haza a különböző tánczenekari fesztiválokról. Sygma különben műszaki nyelven a feszültség megjelölésére szolgál s az alkotáshoz feszültség kell! Főhivatásúk nem a zene és mégis a muzsika feszültségében élnek próbától fellépésig — fellépéstől próbáig A zene, a muzsikálás jelenti számukra az életet. Bizony nem könnyű a napi munka -után fegyelmezetten próbára menni. Nem hagyományos beat. együttes, s mégis újra tö_ rekszenek. Nagy zenei hozzáértéssel fogadják be az újat. Igaz, hogy nincs nagy hajúk, különc „egyenruhájuk”, igaz viszont, hogy zenei felkészültségük, hozzáértésük megkülönbözteti őket az alkalmi, hirtelenjében összeállt beat-együttesektoL És mégis! Sikereik ellenére mindmáig késik egy hanglemezfelvétel. Náluk sokkal kisebb együttesek i is elérték ezt! Talán messze vannak Budapesttől? De ittCsa- í bán is találkoznak egy kis meg nem értéssel. Rajongóik régóta szeretnék létrehozni a Sygma- Mubot s ennek ök örülnének a legjobban. De mennyire! Azonban valahol mindig elakad a szervezés. Ízlést mutató muzsikájuk rajongóinak klubba tömö_ rülésével irányt lehetne mutatná az elvadult beat-élvezőknek a kulturált zeneélvezetből és viselkedésből. Hol késik a megvalósító gazda? Nem hiszik, hogy csak teena- gerek tudnak teenagereknek muzsikát csinálni. S ezt fellépéseik során be is bizonyítják. Saját szerzeményeikkel is, hiszen az együttes valamennyi tagja írt már számot s azt mindig sikerre vitték. Bemutathattuk volna külön- külön is az együttes tagjait. Vá- czi Gábort, a harmonizáció nagymesterét, Várfalvi Gézát, az alt- és bariton-szakszofon művelőjét, Leszkó Pál szóló, Feigl Miklós basszusgitárost, Tomka Attilát, az ütőhangszerek virtuózát, Kaposvári Jenőt, az együttesvezető tenor-szakszofonost, a két szólistát, Deák Tibort és az együttes egyetlen leánytagját Veres Erzsit. Azt hisszük, a bemutatás felesleges. Róluk, sikereikről, gondjaikról — életükről írtunk. Coli és bütyök a lottó áldozatai.
