Békés Megyei Népújság, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-07 / 32. szám
Tudomány — Technika Villamos energia: kicsiben és nagyban Arany a tengerben A geológusokat és a geofizikusokat mar régen foglalkoztatja az a feltevés, hogy a tengerek alatt épp olyan gazdag ásványlelőhelyek vannak, mint sok helyen a föld mélyében. A Csendes-óceán és az Északi jegestenger vizében már találtak is különböző ásványokat. Most egy szovjet csendes-óceáni geofizi. Icai expedíció dolgozik a Szaha- lin-sziget partján, ahol, mint az eddigi próbák mutatják, arany .található. A • •• fr A jovo közlekedése Szociográfusók, urbanisztikai szakemberek szerint a 2000. évben 50—39 millió lakosú szupervárosokkal kell számolnunk. Ma még a legtöbb városi ember sokszor zsúfolt és kényelmetlen közlekedési eszközre van. utalva. A század végére megkettőződik és megnégyszereződik a városok lakóinak száma. 400 km kiterjedésű szupervárosok épülnek majd. A személyi közlekedést kis távolságokra szállítószalagok, közepes távolságra pedig a maitól eltérő megoldású föld alatti vasutak látják el. Az egyéni közlekedés fontos eszközei „ön- kiszolgáló” taxik lesznek, a nagy távolságokat pedig óránként 800 km-es sebességgel csőpostaszerű fülkékben teheti meg a városok lakossága. A városon belüli rövid távolságokra 10—16 km/óra sebességű szállítószalagokat állítanak majd be. Két város közötti közepes távolságoknak, vagy nagyvárosok 15—20 km-es útszakaszainak közlekedését megálló nélküli föld alatti vasút láthatja el, amely kb. állandó 30—40 km-es órántkénti sebességgel halad: a fel. és leszállóhelyeken ismét csak szállítószalagok hidalják át a föld alatti és a gyalogjáró sebesség-különbségét. Az egyéni forgalmat az utakon is, villamoshajtású, kockaalakú gépkocsik bonyolítják. Ezek veszélyes kiugrások nélkül, lekerekített élekkel készülnél?:, szabványos hosszúságban, mert így könnyebben kezelhetőek, és adott esetben nagyobb tartályokban szállíthatók is. Az önkiszolgáló taxik útját számítógépek vezérlik. Az utas betolja a mágneses műanyag bérletét a megfelelő résbe, az elektronikus „agy” kiadja az engedélyt. Az utas kinyithatja a kocsi ajtaját és elfoglalhatja a helyét a kormány mellett. Az automatikus közlekedési rendszerekkel ellátott főútvonalak önműködően irányítják a járműveket céljaik felé. A járművezető egy központi számítógéppel közli úticélját. Automatikus közlekedési rendszer tartja a kocsik közötti állandó távolságot is. A hosszútávra alkalmas, új, közlekedési rendszer a csőrendszer lesz. Csövekben nemcsak folyadék lesz szállítható, mint ma, a világot behálózó kőolaj- vezetékekben, hanem a levegőrétegen úszó tartályokban szilárd anyagot is szállítanak és a tartályokat ugyanaz a levegő hajtja. A csövekben max. 800 km óránkénti sebességgel, olyasféle fülkében, amilyen a mai repülőgépek törzse. Ezeket a fülkéket is levegőrétegen úsztatják. , h. h A dal néhány hét alatt sláger lett. Az Omega együttes új száma, a Petróleumlámpa valami olyasmiről szól, amit a tizenévesek túlnyomó többsége már csak olvasmányaiból, filmekből, az idősebbek elbeszéléseiből ismer. A petróleumlámpáról szóló / dallam természetesen elektromos gitáron és orgonán csendül fel, az elektromosság rögzíti hangszalagon, hanglemezen, s a villanyáram közvetíti a hallgatóhoz, akár lemezjátszó, magnó, rádió vagy televízió legyen a közvetítés eszköze. A villamos energia ma már szinte oly nélkülözhetetlen feltétele életünknek, mint a víz, a levegő, a napfény. Létezni is nehezen tudnánk nélküle; haladni, fejlődni pedig egyáltalán nem sikerülne. A diadal nyolc évtizede A nyolc évtizedes múltra visz_ szatekintő villamosenergia-ipar története bővelkedik diadalokkal. Száz éve, 1870-ben, a világ energiatermelésének hetven százalékát még a fa fedezte. A századfordulón, amikor megkezdődött az elektromosság nagyüzemi termelése, a szén került az első helyre: 69,7 százalékkal részesedett az energia előállításából. A fa aránya 26,6 százalékra csökkent, s fölbukkant két új energiahordozó: a kőolaj és a földgáz. 1960-ban a világ energiatermeléséből 47,3 százalékot a kőszén, 33,3-et a kőolaj, 13,6-et a földgáz' fedezett, míg a vízienergia 3,8 százalékot tett ki, s a valamikori listavezető, a fa részesedése két százalékra csökkent... Világszerte a fejlettség, a gazdasági növekedés egyik fő mutatója az elektromos energia termelése, s egy főre jutó fogyasztása. 1900-ban 15 milliárd kWó volt a világtermelés, 1929- ben 280 milliárd, annyi, ameny- nyit harminc év múlva a Szovjetunió egymaga előállított. A híres lenini jelszó — „Kommunizmus = szovjethatalom + villamosítás” — gyakorlati megvalósításáról mindennél többet mond, ha a szocialista országok villamos energia termelését az 1938- as és az 1968-as adatok alapján vetjük össze. Eszerint a Szovjetunió 1938-ban 48,3 milliárd kW, 1968-ban 640 milliárd kW villamos energiát termelt. Lengyelország négy, illetve 57, Románia 1,1, illetve 27, hazánk pedig 1,4, illetve 13,2 milliárd kW-ot. Szűkítsük a kört: az imponáló, de a kisfogyasztó számára alig felfogható adatokon túl miben mérhető az elektromosság fontossága és térhódítása? Például abban, hogy 1962-ben hazánkban befejeződött a faluvillamosítás, minden településre eljutott a villany. Sok helyen villanypásztor őrzi a jószágot a legelőn, villanyújság adja tud- tul a legfrisebb híreket a fővárosi nagykörúton, villanymozdony húzza a szerelvényeket , egyre több vonalon, a villahyÜvcgtoriő a Kísérletileg megállapították, hogy az utal? felcsapódó szeny- nye, a hó- és jéglerakódás 10— 60 százalékkal csökkenti az autók lámpáinak fényteljesítményét, Ez azt jelenti, hogy 75—80 méter helyett mindössze 30—35 méterre vetíti előre fényét a reflektor, ami kényszerű sebességcsökkentést, balesetveszélyfokozódást von maga után. Éppen ezért több új gépkocsikonstrukciónál — egyelőre csak a drága, luxuskivitelű autóknál — működteti a másfél millió televíziókészüléket, a mosógépeket, hűtőszekrényeket... Nemcsak az ország arculatának, de a családok életének változásait is szoros szálak fűzik a villamos- energia-termelés növekedéséhez. Az országot behálózó 92 ezer kilométer hosszú vezetékrendszer — 1960-ban még csak 63 ezer kilométer — a szó szoros értelmében mindennapi életünk fő ütőere: a villanyáram elapadása megbénítaná az életet. Gyorsan növekvő fogyasztás A Magyar Villamos Művek Tröszt huszonhárom vállalatának 37 ezer dolgozója a leggyorsabban fejlődő iparágak egyikében tevékenykedik. Az ipari beruházások tetemes százalékát hosszú esztendők óta a villamosenergia-ipar kapja — a harmadik ötéves tervben 17 milliárd forintot —, s például 1968-ban 3,8 milliárd forint értékű beruházást helyeztek üzembe. A felszabadulás óta eltelt évek olyan létesítményekkel bővítették az energiatermelő hálózatot, mint a mátravidéki, a November 7, a borsodi, a tiszapalkonyai, a pécsi erőmű, a Százhalombattán felépült óriás, s a most épülő Gagarin Hőerőmű. A villamosenergia-fogyasztás- ban a csúcs hosszú esztendők óta a december. 1969-ben ez a csúcs meghaladta a 2700 megawattot, az 1968-as decemberinél 8,6 százalékkal volt több. A kiragadott példa is arról tanúskodik, hogy évről évre gyors ütemben emelkedik a fogyasztási igény, s ennek zavartalan kielégítésében a hazai termelőkapacitások bővítése mellett nagy szerepet játszik az import, ä KGST-országok egyesített energia-hálózata. A legnagyobb vil- lamosenergia-fogyasztó, az ipar, fényszóróit kezdik alkalmazni a fényszóró elé szerelt üvegtörlő szerkezetet, mely vízsugaras öblítéssel kombinálva tisztán tartja a gépko-' esi „szemeit”. A vezetőfülkéből irányítható törlőszerkezet folyamatosan vagy szakaszosan működtethető, fagyos időben az öblítőfúvóka jégoldó folyadékot permetez a fényszóróüvegre. Remélhetően rövidesen a kisebb szériakocsiknak is szerves tartozéka lesz ez a praktikus újdonság. évente átlagosan hat, a lakosság 14 százalékkal több energiát igényel a villamosipartól. Azt pedig, hogy a fogyasztás j nemcsak abszolút, de relatív mértékben is emelkedik, igazol- I ja, hogy míg a háztartási fogyasztóhelyek, tehát nem a fogyasztók! — száma az 1960. évi kétmillióról 1969 végére hárommillióra emelkedett, addig az egy háztartásra jutó villamos- energia-fölhasználás tíz év alatt megháromszorozódott! (Amiben döntő része volt a háztartások gépesítésének, s annak, hogy az újonnan épített lakások 99,2 százalékban ott a villany még a falvakban is.) Csillapíthatatlan éhség A villamosenergia-iparban csillapíthatatlan éhségként jelölik a fogyasztási igények gyors emelkedését Az ipar, a mező- gazdaság korszerűsítése, a háztartások modernizálása, a közutak megvilágításának bővítése: több és több energiát követel. S bár igaz, hogy míg a század- fordulón egy kWó áram termeléséhez még tízezer kalória fűtőanyag kellett, ma pedig a nemzetközi szintet a 2500 kalória jelenti — hazánkban 1968- ban 3277 kalória volt ez a szám —, az éhség csillapítása minden tekintetben nagy anyagi ál. dozatokat követel. Ezt igazolja, hogy a szocialista iparon belül a termelő állóeszközök bruttó értékét tekintve a villamosenergia-ipar a lista élén áll 14,2 százalékos részesedésével, a fejlesztés tehát rendkívül költségigényes. Az iparág elkészült — s a kormányzati szervek által jóváhagyott — negyedik ötéves terve 40—45 százalékos fogyasztásemelkedéssel számol, gyakorlatilag tehát az évtizedenkénti megkétszereződéssel. A terv legfőbb adatai szerint az 1965. évi 12,5 milliárd kWó fogyasztás 1970-ben már 17,6-ra emelkedik, 1975-re pedig eléri a 25,5, 1980- ra a 35,5 milliárd kWó-t. Így válik érthetővé, miért szükséges a negyedik ötéves tervben az 1966—1970 között kiépített kapacitások megkétszerezése, 1,6 millió kilowatt erő- művi teljesítmény létrehozása. Befejeződik a gyöngyösi Gagarin Hőerőmű építése, s 1973— 1975 között sor kerül a százhalombattai Dunamenti Hőerőmű bővítésére négy, egyenként 215 megawattos áramtermelő blokk létrehozásával. A százhalombattai óriás ezzel 1975 végére 1500 megawattos kapacitásával Európa legnagyobb szénhidrogéntüzelésű erőművei között foglal helyet. M. O. Mágnes sajtolja az alkatrészeket Mindössze néhány évvel ezelőtt jelentek meg olyan berendezések, amelyek mágneses tér segítségével alakítják a megmunkálandó fémet. A szakemberek szerint erre a módszerre nagy jövő vár. Ezekben a saj- tolókban különleges berendezés segítségével az elektromos áram nagy erejű impulzus-mágneses mezőt hoz létre. A megmunkálandó fém alkatrészekben ugyanakkor örvényáram keletkezik, amely kölcsönhatásba lép a mágneses mezővel. Ennek eredményeként olyan nagy nyomás jön létre, amely a megmunkálandó fémet a présformához szorítja. A fém egy pillanat alatt felmelegszik és oly mértékben meglágyul, hogy könnyen felveszi a kívánt formát. És mindehhez a másodperc százezredrészére van szükség. A mágneses sajtolás gyorsasága és pontossága egyedülálló. ,A Szovjetunióban nemrégiben adtak ki találmányi bizonyítványt olyan műszerre. amely impulzus-mágneses erőmező segítségévei végelzáró kupakokat és tengelykapcsolókat préselhet kábelekre, huzalokra, drótkötelekre, tömlőkre. Az illesztés minősége és tartóssága minden eddigit felülmúl. Veszített súlyából a Plútó? Az égi mechanika részleteiben járatlan embert meglepi a csillagászati számítások pontossága, amelyek néha sokkal hibátlar nabbak, mint azok a számítások, amelyek közvetlenül a Földre vonatkoznak. Pedig a csillagászati mérések gyakran közvetett úton történnek. A Plútó, a naprendszerhez tartozó legtávolabbi bolygó tömegének meghatározása például az összes többi bolygó részéről a Neptunus bolygó pályájára gyakorolt gravitációs hatás igen bonyolult kiszámításán alapszik, bár a Neptunus a 125 éve tartó rendszeres megfigyelés óta a Nap körüli útjának mindössze kétharmad részét tette meg. Az utóbbi időben azonban kiderült, hogy lényeges eltérések vannak a korábbi számítások eredményei és a gyakorlati megfigyelések között. A kérdést csak 2000-ben sikerül majd megoldani, amikor a Neptunus befejez egy teljes fordulatot a Nap körül. Borostyánkő a tundrán Szovjet geológusok borostyánkőre bukkantak hatszáz kilométerre a tengertől, a Hatangi folyó bal partján elterülő tundrán. Világszerte kedvelik a borostyántárgyakat. A gyűjtők különösen a bogártetemeket vagy növényi részeket magukban rejtő darabokat keresik. Ezenkívül a borostyánkő a jó minőségű ipari lakkok nélkülözhetetlen nyersanyaga is. A világ legnagyobb borostyánkő lelőhelye a Szovjetunióban található, a Balti-tenger partján, a Kalinyingrádi területen. Magyarország villamos erőművel energiaelosztó-hálózata, és az áramtermelés alakulása 1938—1968 között.
