Békés Megyei Népújság, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-05 / 30. szám
HANOABASA, AVAGY A FÁTYOL TITKAI Romvári Gizi (Vilma kisasszony) és Felkai Eszter (Lidi). A türelmetlenség A szocialista közgazdászok marxista—leninista előrelátással mondották: á népgazdasági re* form teljes kibontakoztatásához esztendőkbe lesz szükség. Az 1968—69. év tapasztalatai is tanúsítják, hogy az ipar és mező- gazdaság fejlődését csak fokozatosan lehet megvalósítani. A fokozatosság azt jelenti, hogy a termelékenység növelését, a választék bővítését, a rentabilitás fejlesztését' az életszínvonal emelkedését általában nem lehet ugrásszerűen megvalósítani. Am, ha ugrásszerű féjlődést nem is lehet elérni, áz ipari, mezőgazdasági, pénzügyi, kereskedelmi tevékenység ütemét gyorsítani lehet hozzáértéssel, szorgalmas munkával A reformnak a Magyar Szocialista Munkáspárt javaslata alapján éppen az a törekvése, hogy a népgazdaság anyagi és személyi lehetőségeivel az eddiginél hatásosabban éljünk. E célból, ahol gazdaságilag kifizetődő és a személyi feltételek is biztosítottak, ott az extenziv jellegű termelésről az intenzív módszerekre szükséges áttérni. Az iparban és a mezőgazdaságban sok ember' nehéz, fáradságos fizikai munkáját máris felváltotta a szellemi tevékenységgel irányított korszerű gépi energia A technika magas szintű alkalmazása nagy anyagi ráfordítást és gondos szakmai hozzáértést kíván. Az új technika a réginél nagyobb kockázat vállalását is feltételezi. Az anyagiakban költséges kockázat természetesen csökkenthető, ha a technika alkalmazását magas szinten kiegészíti az ember alapos felkészülése és a lehetőségek gondos értékelése. Az alapos, tudományos értékelésre azért van nagy szükség, hogy az anyagi és személyi lehetőségeinket ott hasznosítsuk, ahol a legjobb eredményeket lehet elérni velük. Az iparban és főleg a mező- gazdaságban a legjobb, a legkorszerűbb aránylag hosszú idő alatt valósul meg. A több esztendős megvalósulást néha azért sem lehet rövidíteni, mert a technikát irányító szubjektív feltételek sem alakulnak ki máról-holnapra. A szocializmust építő ember szeretné, ha a jobb és szebb, a kényelmesebb, modernebb minél előbb megvalósulna. Az egészséges, a társadalom fejlődését akaró „türelmetlenség” hasznos emberi tulajdonság, ha ezt jó minőségű, magasan termelékeny munka is kiegészíti. Az emberek egy része furcsa módon azt szeretné, ha a társadalom gyorsan, sokat adna és cserébe keveset vagy éppen semmit sem kívánna. A „fogjuk meg és vigyétek” szemlélettel azonban semmit sem lehet meg- \al ósí tani. A jólét egyetlen forrása a gondos, jól szervezett munka. Szükséges erről őszintén, érthetően beszélni. A nyílt, világos beszédet az emberek szívesen hallgatják. Igaz, hogy felvilágosító törekvések közben is előfordulhatnak tévedések. A politikai tájékoztatásban a realitást túlhaladhatja a megala- pozatalan optimizmus. A másik véglet pedig az, amikor a fogyatékosságok eitúlzásával árnyékot vetnek sikereinkre. Az is előfordul, hogy a jövő feladatainak megvalósítására nem eléggé mozgósít az agitáció. A marxista—leninista agitáció legnagyobb ereje az őszinteség és az igazság Pártunk nyílt politikájával a fogyatékosságokat sem leplezi, és arra törekszik, hogy életünket a valóságnak megfelelően ábrázolja. A sikerek lelkesítenek. A fogyatékosságok megismerése és feltárása lehetőséget ad ahhoz, hogy ha szükséges, nagy erőfeszítésekkel is, de megszüntethessük őket A valóság széles, átfogó ismeretét az egészséges türlelmet- lenség lendítheti, és ez erősíti az emberi alkotóképességet, hogy reálisan gyorsíthassuk a szocialista társadalom fejlődését U & A rendező, Sándor János■ azt1 nyilatkozta a bemutató előtti j interjúban, hogy Kárpáti Auyól ritkán tévedett. A neves kriti- j kus viszont nem minden ] szarkazmus nélkül írta: „Miért: né valljám be hát, hogy majd j két évtizedé nem hiszek a kri- | tikéban. Szóval: amióta gyakorolom ... Nem használ senkinek. Sé az írónak, se a közönségnek.” A kép azonban csak úgy teljes, ha még ézt is idézzük: „Nem haszontalan... De csak akkor nem, ha a kritikus a műalkotás és a közönség közé állva, a magyarázó szerepére vállalkozik.” A műalkotás ezúttal a darab és az előadás. A kettő természetesen együtt, mert egymástól el nem választhatók. És mielőtt a részletesebb, a lehetőségekhez igazodó elemzésre sort kerítenék, meg kell magyaráznom Sándor János szavait. A rendező Kárpáti „Főpróba előtt’ című könyvében találkozott Vörösmarty Mihály „A fátyol titkai” című vígjátékánák kritikájával. A század harmadik évtizedében volt a pesti repríz. A darab nem tetszett Kárpátinak, de kitűnő zenés darab lehetőségét sejtette benne. Hogy hogyan lett A fátyol titkai-ból zenés darab, innen már nem érdekes, csak annyiban, hogy Kárpétit idézve, igazat kell adnunk a rendezőnek, a neves kritikus ezúttal nem tévedett, mert a Görgey—Stark szerzőpár Vörösmarty vígjátékából és verseiből érdekes, és — meg kell mondani — meghökkentő zenés darabot produkált. A meghökkenés azonban csak addig tart, amíg ei nem hisz- szük, hogy ami a színpadon történik. az is a valóság önálló, zárt-életű mása; hogy egyáltalán lehetséges tizenkilencedik századi öltözetben huszadik századi folk-beatot énekelni, szintén tizenkilencedik századi versekre; hogy ezt az egész stiluses kor-ötvözést művészi szinten, szórakoztatóan es légkört te- remtően lehet odavarázsolni a színpadra. Miről van tehát szó végeredményben? Arról, hogy Vörösmarty vígja tékát hogyan tudta Görgey Gábor olyan alapnak használni, melyből jól játszható, szórakoztató, érdekes darab kerekedhet, amely nem marad olyan zártságban, hogy csak irodalmi csemegére és bravúrokra (néha mutatványokra!) éhes bennfentes közönség élvezi? Azt hiszem, a kísérlet sikerrel járt. Nem átütő sikerrel, ezt tegyük hozzá, hiába gazdagította az író néhány új szállal a cselekményt, hiába hangsúlyozta azt, amit Vörösmarty elhanyagolt, az egész drámai történet mégiscsak vékonyka, és alig több ügyes helyzetkomikumok és jó színészi játékkal kiaknázható jellemkomikumok láncolatánál; ironikus korrajz, melynek második dimenziójában a ma tollhegyre kívánkozó visz- száságai is előtűnnek. , A játék azonban nem olyan egyszerű. Szabályai vannak, és azok jogot követelnek maguknak. A nevetésbe is elfárad a néző, és abba is, ha túlságosan megmagyaráznak neki valamit. (Akad néhány ilyen jelenet, például az első részben Katica, Vilma és Lidi jelenete. Itt is alkalmazható lett volna az arany- szabály: kevesebb, több.) Ez az elv. persze a színészi játékra is érvényes. Nem jó, ha a színész kétszer, háromszor is aláhúz valamit, hangsúllyal, mozdulattal, mimikával. Tömören: mire jó a túljátszás? Főleg akkor nem jó, ha eszközei rendre azonosak, ismétlődők. Nem azért jegyzem meg mindezt általánosságban, mintha egy-egy művészié vonatkoztatnám, az általánosítás csupán azért van, mert úgy érzem (errare humánum est!), hogy többeknél mutatkozik ilyen veszély, ami nem jó, ami nincs előnyükre, ami önismétléshez, bejdegzett maní- rokhoz és semmiképpen sem a művészi továbbfejlödéshez vezet. Sándor János, a rendező, Kaposváron csinált ősbemutatót a Handabasá-ból, biztos kézzel vezeti ezt az előadást is. Határozott, félre nem érthető jellem- rajzot kér színészeitől. Lehet, hogy egyiküket-másikukat éppen ez a határozottság vitte el a felesleges hangsúlyozásig, a túl széles mozdulatokig, amikor már a színek nem csillognak, hanem rikítóvá valnak. Arról viszont nem tehet, hogy hite és bizodalma ellenére kevés színész tud jól énekelni, és kevesen érzik Stark Tibor kitűnő beat-muzsikájának stílusát, és a szöveg, valamint a zene találkozási pontjain görcsösség, csi- náltság érződik. Van azonban kivétel, több is. A legszembetűnőbb Felkai Eszter alakítása. Általa bizonyított, hogy az alapötlet, a múlt századi történet és a zene paradoxona helyes, megvalósítható. Felkai nemcsak bájos és légiesen könnyed Lidi, hanem pompásan énekel, improvizációs készsége is arra vall, hogy benne egymást erősítve ötvöződik a szó és a zene látszólagos különbözősége. Tolnai Miklós elsősorban a prózai színész kvalitásával jött át erre a színpadra, játékos ötletei, szép versmondása figyelemre méltó, Hangai Sándor hósszerelmes lényegében üres szerepéből még emlékezetes pillanatokat is alkotott. Dénes Piroska Katica kisasszonyt, a veterán- nyelvújítót keltette életre, néhány túlhangsúlyozott poénja azonban felesleges. Annyi eredendő humor birtokosa, puszta megjelenése is hozza a figura lényegét, nincs szüksége arra, hogy harsányabb legyen. Romvári Gizi és Vilma figurája nem egészen talált egymásra, Szerencsi■ Hugó sem Ligeti, más egyéniség. Á három lézengő lovag, Szépiáicy Endre, Gálfy László és Cserényi Béla elsősorban arra törekedtek, hogy leküzdjék önmagukat és újat hozzanak, nemegyszer sikerült is nekik, és akkor voltak igazán jók, amikor belefeledkezve a játékba, némi ön- gúnnyal sózva komédiáztak. A díszlet, a vendégtervező Langmár András munkája. Kitűnően tükrözi a kort, amelyben a darab játszódik, és a bizarr játékosságot, amely a darabot jellemzi. A jelmezek Poós Évát dicsérik. • Sass Ervin Klubestek a csabai Ifjúsági Házban Békéscsabán az Ifjúsági Házban ma este a tiz békéscsabai vállalat KISZ-tagjainak Tízek Klubjába a Világ legjobb 12 filmje, a brüsszeli 12 közül most Chaplin Aranyláz című remekműve kerül bemutatásra. A filmet Péter László filmesztéta ismerté ti. A Fiatal Alkotók Klubjában ma este szintén foglalkozás lesz: Braokó István újságíró tart élménybeszámolót szovjetunióbeli útjáról Ami a Népújságból •kimaradt ... címrneL Hullámterek hasznosítása a megyei vízgazdálkodási bizottság előtt Februárban igen jelentős témát tárgyal a megyei vízgazdálkodási bizottság. A folyók hullámtereinek hasznosításáról rendez vitát. Ismeretes, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, továbbá az Országos Vízügyi Hivatal rendeletéi, illetve utasítást adott ki a hullámterek hasznossá tételére. Elzáéi kapcsolatban a megyei vízgazdálkodási bizottság munkatervet állít össze, s a bizottsági ülés után az érdekeltekkel megvitatja a további feladatokat. Kamatmentes kölcsön lakásvásárlásra Békéscsabán, a Tolnai utcában befejezés előtt álló egyik lakóépületben 20 lakást a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói kapnak. Azok. akik legalább öt éve vannak a vállalatnál és a szükséges összeget vagy annak nagy részét befizették az OTP-nek. Egyeseknek a vállalat a részesedési alap tartalék keretéből hosszú lejáratú, kamatmentes kölcsönt nyújt. Egy most épülő másik lakóépületben 22-en kapnak majd lakást. Az akcióra a • vállalat másfél millió forintot fordít. „ Világváros 7 „Felfedeztem,”, Békéscsabát! Mint egykor a nagy felfedezőket, engem is jóleső érzés töltött el. Pesthez viszonyítottam városunkat, és az eredmény? Ne lepődjenek meg, arra jöttem rá, hogy Békéscsaba olyan, mint Budapest, kicsiben. íme a bizonyítékaim: Pesten, a IX. kerületi József Attila Lakótelep központjában, nyáron szemel gyönyörködtető park vidítja fel az arra haladókat. Most hó lepi, kivéve azokat a csapásokat. amelyeket a rest emberek járda helyett vágtak maguknak. És Csabán? A Kossuth téren hasonló a helyzet. Vajon nyáron kizöldül-e a pázsit? Pesten, ha nagy hó esik, ugyanúgy csúszóssá teszi a járdát, mint Csabán. De ott a rendőr becsenget a házmesternek, s ha a figyelmeztetésnek nincs eredménye, bírságot szab ki. Lehet, hogy Csabán is ez történik, bár nem tapasztaltam. Az egyik ház előtt tiszta a járda, a másik előtt bokáig süllyed az ember a hóba. c Pesten mentem a járdán, a járda mellett tócsákban állt a víz. Egy teherautó sárzuhanyt eresztett a nyakam közé. a vezető vigyorogva to- v&bbhajlott. Csabán viszont egy jól sikerült ugrás megmentett a hasonló kellemetlenségtől. A vigyorgás ugyanaz volt. Ezek azonban látszatdolgok — mondhatná valaki —, s nemcsak ilyen esetek fordulnak elő. Valóban igy van. Csabán jobb kenyeret eszek, mint Pesten, és itt is van olyan udvarias kiszolgálás, mint ott. Premier-mozi tekintetében is hasonló a helyzet, viszont nálunk kevesebb a részeg ember. (Igaz. kevesebben is vagyunk.) Ha eredményeinket nézem, büszkék lehetünk rájuk. Épül, szépül Békéscsaba — az aránynak megfelelően. , Végkövetkeztetésem: jó lenne Pestet lehagyni, túlszárnyalni. mégpedig abban, ami rajtunk múlik és nem kerül egy fillérbe sem. Városunkhoz méltó, kulturált viselkedésben, a város szerete- tében. Jó lenne, ha Békéscsabát még sokan felfedeznék,. de másképpen mint ón... Jelmelt Lajos
