Békés Megyei Népújság, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-28 / 50. szám
Utazások A héten (elballagott hozzánk egy srác. Azaz már nem Is srác. Alaposan kinőtte a teena- ger-kort. De nem is ez az érdekes. Szóval beállít, és mintha az a világ legtermészetesebb dolga . tAi a lenne, bejelenti, hogy a nyáron Angliába megy. London, Liverpool, Beatles, meg minden. Aztán megkérdezte, hogy leközölnénk-e a ködös Albionban majdan szerzett élményeit. Hát már miért ne közölnénk le? Csak írja meg! Erről ennyit. Kárpótlásul azoknak, akik nem utaznak a nyáron Angliába, nem kevésbé izgalmas utazást tervezünk. Néhány hét múlva az MM olvasóit meghívjuk a jövőbe. Sport- és futurológia címmel közreadunk egy olyan sorozatot, amelynek szerzője a kétezredik év sporteredményeit próbálja megjósolni. Kibicnck semmi sem drága. A jövőben kalandozni különben sem utolsó dolog. És még pénzbe sem kerül. Ómegasztori A József körúton sétáltunk, Adamis Anna, az Omega meg én. Mint mindig, most is jó kedvünk volt. Molnár Gyuri vitte a szót. Bohémabbnál bohémabb ötletek jutottak eszébe. Nem viselkedtünk feltűnően, pusztán csak jó kedvünk volt. A Hungária Kávéház elé érve Kóbor Jancsi felkiáltott: — Oda nézzetek! — és előre mutatott. Egy cord nadrágkosztümds, húsz év körüli lány jött velünk szembe. Jó idomú, helyes arcú, hosszú, szőke .hajú lány volt. Kissé félénknek látszott, amikor észre vette a fiúkat. — A gyűrű! — kiáltott fel egyik srác. Pillanatok alatt körbefogták a ányt. Az először megszeppent 2gy kissé, de hamar feltalálta magát. Hirtelen mozdulattal noteszt és tollat kapott elő a táskájából és mosolyogva mondta. — Ha már így összefutottunk, legyetek szívesek és adjatok auiogrammot. — Bravó, kislány — mondta elismerően Kóbor Jancsi. — Gratulálok. És mind a heten lefirkantották a nevüket. Bufiár László, Békéscsaba A régi időben a párbajhoz elég. volt egy arcba rágott kesztyű, vagy pedig egy pohár finom francia pezsgő, amelyet a két vitatkozó fél egyike a másik szeme közé löttyintett. Manapság úgy látszik egy levél is megteszi. A műit heti MM-brn „Variációk egy témára” címmel adtuk közre egy gyulai diáklány levelét. Ny. Edit (akit mindmáig megfejthetetlen okból Évának kereszteltünk) kéréssel fordult hozzánk, hogy segítsünk neki egy olyan ízig-vérig mai fiatalokból álló baráti közösség megalakításában, amely nem olyan, mint a felnőtteké, s amely mentes a kispolgári allűröktől, viszont lehetőséget ad a hasznos vitára, a mai ifjúság sokirányú érdeklődésének kibontakoztatására. Mint írtuk, nem ismerjük a levélírót, sem pedig környezetét. Tanácsaink bár főként általánosak voltak, úgy véljük nem voltak híján használható tip- peknek sem. Szóval, segíteni próbáltunk. Illetve próbáltam. Tettem ezt tiszta lelki isme rentel és jó szándékkal S ekkor jött Cs. Éva (Gyula, Liszt Ferenc utca 19.) a bunkóval Többek között ezt írja: „Sajnos a „Variációk egy- témára” című cikk szerzőjében — ha élhetek ezzel a szóval- — csalódtam. Csalódtam? Nem ezj kevés! Ennél több történt. Dü-1 hős lettem és tollat ragadtam. Valóban dühös vagyok, de reálisan meg tudom ítélni a dolgokat. Az ön válasza Ny. Edit számára nem lepett meg. Az ön cikke Tisztelt B. I. frázisok pu- fogtatása, közhelyek tömkelegé és képzelje, még durva sem voltam. Ez csak az én szerény véleményem. No, de nézzük meg az érem másik oldalát is. Velem lehet egyezkedni Mondjuk Ön félreértette, helyesebben rosszul értelmezte Ny. Edit levelét, ön szerint a levél írója magányos. Gondolom, akkor apróhirdetésekkel próbálkozna. Más. Unatkozik. Ezt is Ön írta. Képzelje, erre én azt válaszolom, hogy nem unatkozik, csak változtatni akar ezen az ostoba állapoton, amelyben a fiatalok nagy többsége él. Remélem, hogy Ön is fiatal és néha talán dühös is. Ha igen, akkor újra leül. elolvassa Ny. Edit levelét és az erre adott válaszát. Nem tudom Ön mióta dolgozik az újságnál, de nem ártana, ha megpróbálna ötletesebb válaszokat adni. Az már lelkiismereti kérdés, hogy korrigálja-e a cikket” Kedves Éva! Dicsekvés nélkül állíthatom, hogy fiatal vagyok. Lelkiismeretesnek is tartom magam és Edit levelére sem elsősorban ötletes, hanem praktikus választ szerettem volna adni. És higgye el, nem személyes okok miatt fogadom el kihívását. Egy mondata ütött szeget a fejembe. „Olvassa el mégegyszer: Edit csak változtatni akar ezen az ostoba állapoton, amelyben a fiatalok nagy többsége él.’’ Ez merőben új dolog. De aki ostoba módon él, az maga is ostoba. Nem hiszem, hogy nálunk az ifjúság nagy többsége ostoba lenne. Maga sem örülne ennek a titulusnak. Még szerencse, hogy levele első felében biztosít arról, hogy komolyan érdekli és foglalkoztatja egy olyan társaság létrejötte, amelyben a fiatalok szabad idejüket érdekesen, szórakoztatóan és hasznosan töltik d. Az elképzelés helyes, s mivel a korábbi jószándékú tanácsért frázáspu- fogtatással vádolt, leírom az egyedül üdvözítő receptet. Mivel engem — tegyük fel — érdekelnek a régi pénzek, véleményem szerint az egyedüli érdekes, szórakoztató és hasznos időtöltés a fiatalok számára a numizmatika... Vagy talán mégsem? Pedig én esküdni mernék rá. Ugye, hogy nem ez a jó felelet kérdésének amúgy is sósavtöménységű közhelyére. Igazságtalanul bírál, mert a kifogásolt cikk már korábban is a probléma hogyanjára próbált választ adni, mialatt ön még mindig csak a kérdésfeltevésnél tart Akárhogy is húzza-halasztja, végül is csak szembe kell nézni a tényekkel. Kamaszvilága — amelyben Csipkerózsika és Sy- mon Templar van az egyik óldalon, nyegleség és passzív rezisztencia a másik oldalon — előbb-utóbb kitermeli a jobbra- szebbre való törekvés örök emberi szándékának mikéntjét és hogyanját. Mert az ember legyen akár 16 vagy akár 97 éves, végül is maga dönt arról, hogyan él. Elfogadja-e a közösség írott és íratlan törvényeit, kivel barátkozik és kivel nem, mivel és hogyan töl1á el az Idejét Az útkeresésben segítünk, ha kell. Tanácsot is adunk, még a kritika ellenére is. De maga helyett — már megbocsásson — én nem tudom hasznosan és szó. rakoztatóan eltölteni az időt. Erre még akkor sem vállalkozom, ha dühös lesz és ismét tollat ragad. B. L Vannak dől-, gok, ,amelyékről az esetek többségében kísértetiesen egyezik az emberek véleménye. A tél hideg, a nyár meleg, a nappal világos, az éjszaka sötét, a kőfejtés nehezebb munka, mint a tájkép- festés, a füsti- fecske mindenképpen kedvesebb állat, mint a víziló. Az ilyesmibal sohasem lesz újságcikk. Szerencsére akadnak dolgok, amelyekről meglehetősen eltérőek a vélemények. Olyannyira, hogy tíz megkérdezettből csak elvétve akad kettő-három, aki hasonlóképp látná az ügyet. Ez az ideális ci kk téma— A kérdés: hogyan látja a mai fiatalokat, különös tekintettel a „...bezzeg a mi dőnkben”-re? Az aggodalmaskodó: Én igazán nem is tudom, mi lesz ebből, tisztelettel. Anarchia, nihilizmus, erkölcsi fertő, bubó- pestis? De, hogy valamelyik lesz? Persze, az sem kizárt, hogy mindegyik egyszerre. Jóra nem vezethet, az biztos: Megyek az autóbuszon, felszáll három taknyos. Az egyik megkérdezi tőlem: „Nem tetszik tudni, hol kell leszabni a Kösöntyű utcához?” Hallgattam, mint a sír, világos, hogy kötözködni akarnak. Megkérdi még egyszer, most már hangosabban. Képzel, je csak el! Tőlem, aki már alk- kor is tudtam, hogy hol a Kösöntyű utca, amikor ő még a legelőrelátóbb családtervezésnél sem igen kerülhetett szóba. Persze, bennem emberre talált; és nem hagyom magam provokálni. Hallgattam. Erre a másik: „Hagyjad, lehet, hogy süketnéma az öreg...” Hát tessék. Ezt kapjuk tőlük; süketek vagyunk, Tolmácsra nincs szükség Augusztus 1 és 8-a között a bécsi Sofiensäle barokkos termében adnak találkozót egymásnak a világ eszperantistái. Ebben az időpontban kerül megrendezésre az Egyetemes Eszperantó Világszövetség 55. kongresszusa. Az ötven-hatvan országból összegyűlő, mintegy négy és fél ezer eszperantista találkozójáról eltűnik a nemzet- zetközi konferenciák ismert figurája, a fejhallgatós résztvevő, hiszen tolmácsra nincsen szükség. A háborús éveket leszámítva, minden esztendőben megrendezik az eszperantó világ- világkongresszust. Az idén dr. Szemenyei Bálint megyei titkár hivatalos minőségben vesz részt, mint a világszövetség választmányának tagja. Olvasóink joggal tehetik fel a kérdést, amikor rovatunkat olvassák, hogy a mai világban mi lehet egy ilyen szövetségnek a célja, amelynek a hivatalos j nyelve az eszperantó? Sokkal többrétübb, összetettebb, mint az első pillanatban gondolnánk. Az j idő gyorsulásának vagyunk tanúi ezekben az évtizedekben. Közismerten megnőtt a turizmus és vele együtt a nyelvi probléma is. Nemzetközi szervezetekben egyre több pénzt és energiát rabol el a tényleges munkától a fordítás, korrigálás munkája. Az ENSZ és az UNESCO hat különböző nyelven jelenteti meg kiadványait. A megbeszélések különböző munkanyelveken történnek. Mivel az Eszperantó Világszövetség az UNESCO egyik szervezete, részt vesz annak kulturális, nyelvi ügyekkel foglalkozó munkájában. A Világszövetség — az UEA — több nyelx>en jelenteti meg a Monda Lingva Probléma című folyóiratát. A nyelvi imperializmus népünk történelmében is élő probléma volt, s ma is az a gyarmati, vagy a függetlenné vált országokban. A kolo- nializmus a mai világban gyakran ölti fel a nyelvi különbözőség álarcát. Az UEA egyik feladata éppen abban áll, hogy rámutasson az ilyen problémák gyökerére, módot és lehetőséget kínálva fel a nyelvi határok átlépésére. Sokan úgy képzelik el a nemzetközi nyelv problémájának megoldását, hogy valamelyik szervezet egyszerűen egyik nemzeti nyelvet fogadja el a nemzetközi érintkezések eszközének, s ennek használata így kötelezővé válna- Maga az élet cáfolt rá ennek az elképzelésnek a helytelenségére, hiszen éppen az ENSZ-ben folynak végnélküli viták, hogy melyik nyelv legyen a következő hivatalos nyelv, a jelenleg is használt hat mellett. Az UEA és a hozzá kapcsolódó 82 tagállam eszperantistái a semleges eszperantót tartják az itt vázolt problémák áthidalására alkalmas eszköznek — amely, hanem is oldhat meg politikai problémákat, de a békés egymás mellett élés nyelvi gátak nélküliségének lehetőségét biztosíthatja. Gy. Zs. a mi időnkb... hülyéik, szenilisek. Most mondja meg nekem; milyen alapon? Miikor hárman együttvéve sem tudnak annyit, mint én egyedül: hogy merre is van az a Kö- süntyű utca? A katonás: A szigor, az hiányzik manapság, kérem. Engem minden reggel, délben, este elvert a faterom. Hétfőn—szerdán —pénteken szíjjal, kedd—csütörtökön—szombaton nádpálcával. Vasárnap pihent az öreg; Isten nyugosztalja. Meg is nézheti a lapomat! Ügy van, megvan minden hónapban a 13Q százalékom, mint a pinty! Az erkölcsös: A moziban. Pont az orrom előtt Ott csókolóznak a szégyentelenek. Mondom a férjemnek: „Te, Guszti, vágd már nyakon valamelyiket”! De addigra már abbahagyták, mert hogy megint lövöldözni kezdtek a filmben. — És, hogy öltözködnék? Ha egy ilyen lány leül velem szemben a buszon, még azt is megmondhatom, vdlt-e vakbélműtétje. Ha sokáig hagyják ezt a minidivatot..; A kárörvendő: Ügy kell a demokráciának, hehe. Lovat adott alájuk, ment a dédelgetés. Most aztán megnézhetik a kedvenceket! Isznak, dohányoznak, lóversenyeznek, nőznek, dorbézoL nak, táskarádióznak. Én már megmondtam akkor is, de ki figyelt oda? Egyáltalán, ki figyel egy Pattantó Bélára? Pedig érdemes lett volna? Ha rám hallgatnak, most nem itt tartanánk! Nem kellene félnünk, hogy öregségünkre a saját gyermekeink küldenek bennünket (nyugdíjba! Az elnéző: Hagyni kell őket, hadd tombolják ki magukat. Csak szórakozzanak, játsszanak kedvükre. Mlajd megunják. Mi is meguntuk, pedig mi aztán tudtunk hecceket csinálni! Én például az iskolában rendszeresen akácmézet töltöttem a szivacsra. Ügy beszívta, hogy az gyönyörűség! Aztán megfogta a tanár... Volt röhögés! A haveromnak meg az volt a nagy száma, hogy összerágott papírga- lancsinokat vágott a plafonra, pont a tanár asztala fölött Ahogy megszáradtak; pakk! Hullottak, mint a legyek. Volt úgyá hogy elmaradt a matekéra, mert az öreg már nem bírta ide. gekkel Ezek? Semmi fantáziáé júk. Kérdem a fiamtól, mit játszottatok ma? Azt mondja: tüsz- szentőport tettünk az osztálynaplóba. Elképesztő. Hetedikes korukban, kérem. Az embernek lesül a bőr a képéről: ezt a hülye viccet mi már másodikban untuk.. Az érem másik oldala: A kérdés más, hiszen mások a megkérdezették is: „Hogy látjátok az életet ti gyakran csukló, mai fiatalok?” A megfontolt: Nézd, kérlek szépen. Én nem is tudom. Azt hiszem, elégedett vagyok. Bár a fene tudja: Lehetne jobb is. Hát, konkrétan csak annyit Ami az általánosságokat illeti; ha a reálbér növekedésének üteme meghaladja az igényeim emelkedését, azt hiszem, veszek egy akváriumot Aranyhalakkal. A világmegváltó: Így nem lehet előrehaladni: lassan, óvatoskodva, félszemmel a konvenciókon! Bátran, robbantani kell. Vezessék be a négyórás munkaidőt, a teljes automatizálást az önkéntes munkabér-megállapítást és az tngyenmozit Valamit valamiért! Akkor majd mi is megmutatjuk, mit tudunk... Az igénytelen: Nekem megvan a betevő farmernadrágom, a táskarádiómban vadonatúj az elem, a hajam is szépen növö- get Semmi értelme, hogy még lelkizzek is... Az óvatos: Most milyen szempontból kérded? Elvi síkon, politikusán vagy csak úgy globál? Szóval konkrétan én, mint öt évig úttörő őrsvezető, mint hatodik éve KISZ-tag, és főleg mint brigád-kultúrfelelős, azt hiszem, nem mondhatok mást, mint azt, hogy a feladatokat magamévá tettem és azon munkálkodom, hogy törekvéseim ne legyenek hiábavalók. Folytassuk? Inkább befejezzük. Mármint a szélsőséges válaszok közlését. A kérdés azonban. hogy milyenek a mai fiatalok, továbbra is nyitott. /