Békés Megyei Népújság, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-03 / 28. szám

9 Kincstári optimizmus Megérkezett Párizsba az MSZMP küldöttsége Hétfőn déldlőtt megérkezett Párizsija az MSZMiP küldöttsé­ge, amely részt vesz a Francia Kommunista Párt szerdán meg­nyíló XIX. kongresszusán. A küldöttség tagjai: Nyers Re­zső, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára és Sándor József, a KB tagja, a Központi Bizott­ság irodájának vezetője. A magyar pórtküldöttség fo­gadására a repülőtéren megje­lent Paul Laurent, az FKP PB tagja, a párizsi pártszervezet tit­kári és Victor Joannes, a KB tagja, a Maurice Thorez Intézet igazgatója. A repülőtéri fogadá­son ott volt Mód Péter, hazánk párizsi nagykövete. (MTI) Amerikai vezető körökben tovább érvényesül a kincstári optimizmus a dél-vietnami katonai helyzet megítélésé­ben. James Lowenstein és Ri­chard Moose, „tanácsadók” a közelmúltban Dél-Vietnam- ban jártak és észrevételeikről jelentés formájában tájékoz­tatták az amerikai szenátus külügyi bizottságát. A jelen­tés azt hangoztatja, hogy „a győzelem és a háború befeje­zése egyáltalán nem tűnik tá­volinak”. Idézi magas rangú amerikai katonatiszteknek azt a véleményét, hogy az ameri­kai hadsereg hat hónapon be­lül „az ellenségre megsemmi­sítő vereséget mér”. A jelen­tés szerint a Vietnamban tar­tózkodó amerikai katonatisz­tek jelentős része úgy véli, hogy a felkelők „képtelenek megsemmisíteni a dél-vietna­mi hadsereget, legalábbis ad­dig, ameddig a dél-vietnamiak rendelkezésére áll az amerikai tűzerő és légitámogatás... A két tanácsadó jelentése elismeri, hogy a háború „viet- namizálásában” elért eredmé­nyek csekélyek, ezek az ered­mények — hangsúlyozza a je­lentés — olyan jelentéktele­nek, hogy egyik napról a má­sikra eltűnhetnek. Válasz a provokációra Lázár György az áj munkaügyi miniszter A Népköztársaság Elnöki Ta-| nácsa legutóbbi ülésén az MSZMP Központi Bizottságának és a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa Elnökségének együttes javaslata alapján Ve­res Józsefet — érdemeinek el­ismerése mellett — felmentette munkaügyi miniszteri tisztsége alól s nyugállományba vonulá­sához hozzájárult Egyidejűleg Lázár Györgyöt, az Országos Tervhivatal volt elnökhelyettesét í munkaügyi miniszterré megvá­lasztotta. ' I Hétfőn Lázár György munka­ügyi miniszter Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke előtt le* tette a hivatali esküt A ’Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa Veres Józsefnek eredmé­nyes munkássága elismeréséül nyugállományba vonulása alkal­mából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adomá­nyozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át Lengyel—francia tárgyalások I berlini találkozó világvisszhangja — Indira Gandhi a szocialista útról - Közel-keleti események A Certroprass esti helyzetképe A két baráti szövetségben le-; vő állam — a Magyar Népköz- | társaság és a Német Demokra­tikus Köztársaság — vezetői berlini háromnapos találkozó­jának, illetve Kádár János a hazautazás után tett nyilatko­zatának világszerte élénk vissz­hangja támadt. A világsajtó ki­emeli e látogatás jelentőségét az európai béke és biztonság szempontjából. A sok visszhang közül hadd idézzük ezúttal a szófiai Rabotnicseszko Delo-t, amely első oldalon idézi Kádár János nyilatkozatának több megállapítását. Különösen azo­kat a részeket, amelyek a két német állam viszonyával és a nyugatnémet politika újabb lé­pésével foglalkoznak. Kiemeli a bolgár párt köz­ponti lapja, hogy Magyarország támogatja az NDK nemzetközi jogi elismerésre irányuló kí­vánságát, valamint azt, hogy valamennyi európai ország biz­tonsága szempontjából nagy je­lentőségű a világtörténelem el­ső német munkás—paraszt ál­lamának, az NDK-nak a léte. Ebben az esztendőben piinden európai diplomáciai utazásnak és találkozónak különleges je­lentőséget kölcsönöz az a tény, hogy a szocialista országok bu- „ dapesti felhívásában javasolt összeurópai biztonsági konfe­rencia előkészítő szakaszában vagyunk. Ezért tulajdonítottak különösen nagy jelentőséget Kádár János és Foek Jenő ber­lini útjának, és ezért kell ki­emelni azt a hétfőn Prágában I kezdődött hivatalos tárgyalás- sorozatot is, amely Jan Marko csehszlovák és Otto Winzer NDK-külügyminiszter » között kezdődött. Bizonyos, hogy ez a baráti diplomáciai érintkezés is elősegíti az európai népek fon­tos ügyét: a biztonsági konfe­rencia létrejöttét Érdekes, bár korántsem meg­lepő hír érkezett hétfőn a Tá- vol-Kelet-ről. Nem meglepő Sztrájk Dániában A dán munkások hétfőn 24 órás sztrájkot kezdtek — egyes jelentések szerint 30 000, má­sok szerint 100 000 a | sztrájkolok száma —, tiltakozá- j sül a hatalmon levő koalíciós j kormány gazdasági, pénzügyi ésj adópolitikája ellen. A dán • szakszervezeti szövetség vezető- S sége által ellenzett nem hivata-1 los sztrájkban főleg a gépipar, | a hajóépítőipar és a söripari dolgozói vesznek részt. (MTI) 1 senkinek, aki Ügyeimmel kí­séri India bátor és progresszív miniszterelnök-asszonyának po­litikai pályafutását Indira Gandhi most ismételten hitet tett a haladás mellett. Egy nagygyűlésen felszólalt, s kije­lentette: „a szocializmus az egyedüli út a szabad India megteremtéséhez.” S megismé­telte: a jövőben is folytatni I fogja a szocialista program j megvalósítását, tekintet nélkül a politikai ellenfelei által tér- ‘ jesztett rágalmakra. A Közel-Kelet térségéből I mindennap tömegével érkeznek a hírek. Közülük hétfőn külö­nösen az a jelenté* érdemelt figyelmet, amely Nasszer i egyiptomi elnök fontos új tár­gyalássorozatáról számolt be. Az EAK vezetője először Ka­rami libanoni elnökkel tárgyalt, majd beszédet mond az Inter­parlamentáris Unió kairói ér­tekezletén, s a közeli napok­ban Jasszer Arafatot, az A1 Fatah vezetőjét fogadja. Egy hét múlva pedig az arab világ egyik legfontosabb eseménye­ként, csúcsértekezlet lesz Kai­róban. Szíria. Jordánia. Ink. Szudán, Líbia a a vendéglátó EAK vezetőinek részvételével. A mai e a holnap* Vietnam jellemző jegyeit gyűjtögettem utam során. De lehet-e hallgat­ni arról, ami itt az utóbbi évek­ben volt? Nem s azért sem, mert hiszen mai életüket, gond­jaikat is csak ezzel együtt ért­hetjük meg igazán. Ügy mondták, egész napos út vár ránk, jó, hogy reggel minél korábban elindulunk. Még csak szürkült, amikor már Hanoi kül­ső negyedében jártunk, túl a műszaki főiskola modern épület- együttesén. Az utazás kilenc órán át tartott. Előbb — körül­belül Thanh Hoá-ig — elég jó úton, később azonban már min­denütt megsokszorozódtak az amerikai támadások nyomai. Long, a sofőrünk szinte egész idő alatt, míg Vinhbe nem értünk, manőverezni kényszerült az öreg Volgával A főútvonalat — egyes expo­náltabb részein különösen — hosszú szakaszon szétbombázták az amerikaiak. A krátereket ugyan jórészt már betemették, peremükön mégis gyakran per­dült a gépkocsi kereke. Integet­tünk az útépítőknek, akik kala­páccsal aprítják a követ, s a vál- lukra vetett rúd két végén, ko­sárban hordják a zúzalékot. Ez a teher általában 60—80 kilo­gramm. Az útépítők javarészt csúcsos kalapú lányok, s idő­Az Egyesült Államok Nagy- Britannia és Franciaország nyu­gat-németországi nagykövetei — akik egyúttal a három hatolom nyugat-berlini katonai igazgatá­sának vezetői is — január 3t-én azonos tartalmú levelet intéztek a Szovjetunió NDK-beii nagy- követségéhez, és ebben „aggo­dalmuknak” adnak kifejezést azzal kapcsolatban, hogy a kö­zelmúltban fennakadások vol­tak” a Nyugat-Berlin és az NSZK közötti „polgári forga­lomban”. A Szovjetunió NDK-beli nagykövetsége ezzel kapcsolat­ban a következőket jelentette Id: Az említett írásos megkeresé­sek indokolatlanságát hangsú­lyozva a szovjet fél kijelenti: ha a bonni hatóságok nem kö­vettek volna el Nyugat-Berlin- ben ismételten / provokációs cselekményeket, mint például a Bundestag törvénytelen ülésezé­sei ebben a városban, akkor nem került volna sor ennek megfelelő reagálásra a Szov­jetunió és a Német Demokrati­kus Köztársaság részéről. A Nyugat-Berlinnei kapcsolatos, ismeretes négy odlaú felelősség­ből kiindulva a szovjet fél to­vábbra is kellő választ fog adni a bonni hatóságoknak azokra a kísérleteire, hogy jogellenesen kiterjesszék illetékességüket Nyugat-Berlinre, amely, mint ismeretes négyoldalú felelősség­től független politikai egység. (MTI) A lengyel és francia külügy­minisztérium képviselői között Varsóban hétfőn kétnapos ta­nácskozás kezdődött a nemzet­közi helyzet időszerű kérdései­ről és a két ország kacsolatai- ról. A lengyel küldöttséget Adam 1 Willmann külügyminisz­terhelyettes, a franciát Jacques A vietnami nép évszázados harcot folytatott a szabadságért, függetlenségért, amely azonban mindig elbukott a gyarmatosí­tók kegyetlen terrorja miatt. A változás reménye negyven éve, 1930. február 3-án csillant meg a vietnami nép előtt forradalmi pártja, az Indokínai Kommu­nista Párt, mai nevén: a Viet­nami Dolgozók Párja megalaku­lásával. A párt programjában harcot hirdetett a gyarmatosítás, a feudalizmus ellen, harcra ter­vezte az elnyomottakat. 1030 szeptemberében már a párt ve­zette a parasztok felkelését Kö- zép'-Vietnam két tartományá­ban. A felkelő parasztok kezük­be vették a hatalmat, tanácsokát alkítottak és hozzáláttak a de­mokratikus agrárreform megva­lósításához. A gyarmatosítás elleni első szervezett rohamot a franciák kegyetlenül vérbefojtották. De a paraszti tömegek forradalmi szellemét, amelyet a párt plán­tált beléjük, többé már nem le­hetett megtörni. A párt állt > a francia gyarmatosítók kiűzésé­ért folytatott harc élére a Viet­nami Demokratikus Köz társa­dé Beaumarchais külügyminisz- tériumi főigazgató vezeti. A Varsó és Párizs között rendszeres időszakonként sorra- kerülő politikai véleménycseré­ről De Gaulle tábornok volt francia elnök lengyelországi lá­togatása idején történt megálla­podás. (MTI) ság 1945. évi megalakulását eredményező nemzeti demokra­tikus mozgalomban. Az 1945-ös augusztusi forra­dalom és a VDK megalakulása azonban nem jelentette a har­cok végét. A gyarmatosítók is­mét támadásba lendültek. A vi­etnami nép kilenc évig tartó küzdelemben 1954-ben .Dien El­em Phn-nál döntő vereséget mért a francia gyarmatosítókra. Észak-Vietnam felszabadult. Az 1951-ben alakult Vietnami Dolgozók Pártja, az Indokínai Kommunista Párt ügyének foly­tatója, megkezdte a tömegek szervezését a békés építés prog­ramjának végrehajtásáért. A nagy lendülettel megindult munkát az amerikai agresszorok támadása zavarta meg. A viet­nami nép ismét fegyverhez kénytelen nyúlni szabadsága, függetlensége és a békés építő munkában kivívott eredményei­nek védelmezésére. S a hős vi­etnami nép el van szánva, hogy forradalmi harcokban edzett pártjának vezetésével küzd az amerikai agresszorok kiűzéséig, a béke és Vietnam egységének megteremtéséig. (K.) Negyven éve a népért ■■ Üzenet Vietnamból * II. Az ország sebei sebb, de fáradhatatlan asszo­nyok. Némelyiküknek csak a szeme villant felénk, mert a ka­lap alatt szorosra zárt kendővel védekeznek a felszálló por ellen. Másutt úthenger gördül a szét­terített kavicsszőnyegre. Odébb kész az út egy szakasza, ismét gázt adnak a hatalmas teherau­tók vezetői. Olykor egészen más útvona­lon haladtunk, mint ahol erede- detileg az 1. számú út futott: A hirtelen magasba szökő hegyek között, a szétnyüó lapályon, fo­lyó — vagy éppen csak folyócs­ka — medrében surran a víz a tenger felé. Ilyen helyütt nem egyszer láthatóan megszakad az út, s mi nagyot kanyarodunk egy vörös földúton, a sziklák alá vagy a töltésről le, buckákon át, — az alkalmi hídhoz. Mtndösz- sze egy helyen kellett kompra szállnunk, egyébként az újjáépí­tés alatt levő hidak mellett ott sorjázik az ideiglenes átjáró is. (Már a bombázások idején így volt ez: egy-egy légitámadás után röviddel ismét átjutottak a folyón a szállítmányok). Egyet­len teljes épségében megmaradt hidat sem láttam. Még a sokat emlegetett Thanh Hoa-j vasúti­közúti híd Is, amelyiken fjedig egyáltalán nem szakadt meg az összeköttetés (ez nem annyira csodának, mint inkább az erős légelhárításnak köszönhető), ott őrzi vastraverzein a lövedékek, repeszdaraVok ütötte sebeket. A vasúti sínpáron személyvo­nat fut. Hogy azonban mi lehe­tett itt egy-két esztendővel ez­előtt. arról a látvány tanúskodik Égre görbült síndarabdk, kiégett mozdony, néhány vagon mezte­len váza (ennyi maradt egy-egy szerelvényből) — dél felé vivő utamon minduntalan visszatérő kép. Gyakran látni buddhista vagy katolikus templom romját. Azt hiszem, jellemzően mutatja ez is, mennyire nem. válogattak a célpontokban az amerikai légi­kalózok. Az amerikai légierő tá­madásai nyomán az ország tes­tén ütött sebek nemcsak arról beszélnek, hogy énnek a népnek nem adják olcsón a boldogságot, a szabadságot. A francia gyar­matosítók annak idején a viet­nami nép nyakán ültek, szí po­ly ózták az országot, s ehhez ke­gyetlen rendet igyekeztek tarta­ni. Az amerikaiak sokkal „kor­szerűbb” hadi gépezete a tömeg- pusztítástól és a mezőgazdasági kultúra kiirtásától sem riad visz- sza. A forradalmi tűzben megacé- lozódott vietnami nép pedig tör­ténelmi példabeszédben szól a mához. A Bach Dang-folyó part­ján. amikor a kompra vártunk, halottam a példabeszédet: Nagy hajóhaddal jött egykor a hatalmas kínai sereg az ország elleni A vietnamiak karókkal tűzdelték tele a Bach Dang-folyó medrét; a cölöp>ök hegyes vége éppen csak eltűnt a víz felszíne alá. A kínai hajóhad szinte tel. jósén megsemmisült A vietna­miak azonban biztosították az ellenségnek a lehetőséget, hogy presztízsének elvesztés*; nélkül hagyhassa el a csatateret. Ezt üzeni — nagyságát is bizo­nyítva — e nép a legnagyobb imperialista hatalomnak, a kor­szerű hadsereggel rendelkező Amerikai Egyesült Államoknak. Megszívlelendő példabeszéd. (Következik: A főnix város.) Jenkei János

Next

/
Thumbnails
Contents