Békés Megyei Népújság, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-15 / 39. szám
Diák váróterein a csabai állomáson Pél ketté. A csabai vasútállomást a kora reggeli és a késő délutáni csúcsforgalom mellett ilyenkor lepik el legjobban az utazóik. Déltájban egy-két óra között ipari tanulók, középiskolások áramlanak a megyeszékhely iskoláiból vissza az otthonba, a környező településekre. Az állomás ilyenkor egyetlen nagy váróterem. A büfében éppen nincs diák, a közös várócsarnokban és a peronon is csak néhányan várják a vonatot. Többségüket a diákváróteremben és környékén találom. Nem is diákváróterem, egyszerűen csak Nemdohányzó. Kacérkodás és a Rozsdatemető A nagyobbak, s akik 1—2—3 órát képtelenek végigülni, az ajtó mellett álldolgálnak. A még nagyobbak — talán nem is olyan nagyok —, fiúk-lányok egymással kötekednek, vagánykodnak, kacérkodnak. — jegyzi meg egy mellettük elhaladó negyven körüli férfi. — Szemtelenek, hát nem szégyellik magúkat? — ellenkezik a felesége. A „Nemdohányzóban” bóbiskoló nyugdíjas és egy pulóvert kötögetö asszqny kivételével 14— 18 éves tanulók üldögélnek. Egy- egy asztalnál 2—3 barát, ismerős, osztálytárs ül együtt, a meg. szokott társaság. Az egyiknél két fiú búslakodik. — Délig iskolában vagyunk, aztán ebéd a Kazinczy utcában, egy jót beszélgetünk és már jövünk is ki az állomásra. Kéthárom órát várunk a vonatra. — Ha sok a tanulnivaló, itt készülünk a következő napra. Tar Sándor csorvási, Debreceni Lajos dobozi. Hetente háromszor — hétfőm, kedden, szerdán __ járnak iskolába, autó—motors zerelők a 8. számú AKÖV-néL — Mást mit tudtok itt csinálni? __ Semmit. A szomszédban egy kislány a Rozsdatemetőt olvassa. — Kötelező olvasmány, de nem azért olvasom, nagyon érdekes. Gyulára utazik, negyedikes, a közgazdasági technikumban. Ahogy mondja, szerencsére ritkán vár az állomáson, gyorsan hazaér. — Itt már többnyire csak pihenünk, megbeszéljük a dolgokat, ki zúgott be, meg ilyeneket... Mellette a barátnője politikai gazdaságtant másol. Két mezőberényi fiú, ipari tanulók. Bozóki János, aki villanyszerelőnek készül, számtant tanul, barátja Fülöp Antal szobafestő-tanuló a Winnetou-t olvassa. Egy-ké! óra unalom Odamegyek még néhány asztaltársasághoz, mindenütt ugyan, az: a fiatalok legkevesebb 1—2 órát itt unatkoznak végig. Unalmukban olvasni kénytelenek, ami nem is lenne baj: Pajtást, Ifjúsági Magazint, Ludas Matyit, krimiket és elég sokan nívós, valóban értékes könyvet is. Néhányan elkészítik a holnapi leckét, tanulnak. Mások sakkoznak, keresztrejtvényt fejtenek, rádiót hallgatnak, kártyáznak. Csak a környezet lenne kulturáltabb, vonzóbb. Kucsera László Nagybánhegye- sen cukrásztanuló. Kezében egy Nexő-regény. a Hódító Pelle. — Az Ifjúsági Házban klub alakult a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkástanulók számára. Lyukas órán is jártunk oda asztaliteniszezni, de ezt megtiltották. A múltkor így déltáj - ban elmentünk a barátommal, akkor sem lehetett. Azóta inkább kijövünk az állomásra. ' Négy lány egy asztalnál. Egvi- kük sombrerós-szakállas Fidel t rajzol. Másodikos közgazdasági szakközépiskolások, Gyulán, Sarkadon laknak. — Van az iskolában KISZ- szoba, de ott is négy fal közt van az ember és mindig ugyanazokat az arcokat látja, akikkel egész nap együtt van. ígv nem olyan unalmas: útközben kirakatokat nézünk. Valahogy eltelik az idő. Sétálni is jó Egy kicsit csatangolni, sétálni valóban jó, egészséges, kellemes. De amikor ebbe is belefáradnak? Beülnek ide viccet mesélni. Tavasszal természetesen más lesz: az állomás előtti tér padjai megtelnek majd jókedvű fiatalokkal. De akkor kinek lesz kedve olvasni ? Egyre többen és többen vannak a peronon, a csarnokban, a várótermekben, a felszántott Tanácsköztársaság útján pedig tovább áramlik a tömeg az állomás felé. Köztük sok-sok diák. Hazafelé. Minél hamrabb. Sarusi Mihály — Ebből biztos házasság lesz Stúdiószínház Tegnap este fél 11 órakor mutatkozott be Békéscsabán a békéscsabai Ifjúsági Ház stúdiószínháza, a „Viharsarok 70.” Két egyfelvonásost játszottak, megérdemelt sikerrel. Képünk: Görgey Gábor Délutáni tea című drámájának egyik jelenetében Szentirmay Éva és Szoboszlai Sándor Jászai-díjas. Cristopher Fry: Nem ritka a főnix című egyfelvonáso&ában: Szentirmay Éva, Tolnai Miklós és Dávid Ágnes. A két egyfel- tonásost Sándor János rendezte, (Fotó: üemény) Játék a — Lacika, a zene ússzon el — kiált fel a színpadra a rendező, Máté Lajos, és a zene, csodák csodája: elúszik. A szín üres. Jobban mondva, nem üres, néhány oszlop, díszletfal és két ajtó jelzi, hogy milyen is lesz a díszlet, a játéktér, ahol Molnár Ferenc Játék a Korompay Vall. kastélyban című háromfelvoná- sos anekdotája lejátszódik. Rengeteg játék, minden játék, a darab is játék, és az egész... A próba, az mégsem játék. Csak úgy tűnik, mintha játék lenne, pedig nehéz munka, koncentrálás, jellemkere- sés, alkotás. A folyamat, amíg a leírt szöveg kilép a könyv lapjairól és élni kezd. Ragyogni, villogni, hiszen Molnár Ferencről van szó. A nézőtér sötét, ott csak a rendező ül most, elől, az első sorban, figyel és beszél, instruál, és újra figyel. __ Mellőzni akarok itt egy g esztust, Pistám, jobb lesz, ha Szoboszlay Sándor. egyszerűbb. Lajoska, te pedig lendületesebben. Ismételjünk, jó? Kovács Lajos Adám, a zeneszerző szerepében. Első felvonás. A színpad előterébe jön. „Én írtam a zenét ennek a kedves két úrnak a legújabb operettjéhez. Ez az első színpadi munkám... A frakkomot és a szmokingomat ők csináltatták... Tudniillik egyelőre még szegény és ismeretlen vagyok... Se nevem, se pénzem. És... szerelmes vagyok a primadonnába.” — Remek, mondja a rendező, igen! Lajosika, ez nagyon fontos rész. A színpadon Túrái és Gél (Körösztös István, .Simon Géza) a színműíró-páros, és változatlanul Ádám, aki a világ legnagyobb boldogságát hordozza magában: Annie, a primadonna vőlegénye. Pompás párbeszédek, ragyogó szerkesztés. Molnár Ferenc bril- lírozik. És ekkor robban az első bomba. Annie megérkezik a másik szobába, melyet csak egy vékonyka tapétaajtó választ el emettől. Megérkezik, de nem egyedül. Vele van Almády, a neves, de öregedő színész, aki valamikor... És hajnal van. Reménytelenül hajnal. A tapétaajtó mögött különös, egyre bizarabb mondatok hangKörösztös István. zanak el. Ádám, a vőlegény ösz- szeroskad. „A te régi csókod volt. Forró és édes, mint az égő puncs. De most menj szépen a szobádba. Rémes, hogy bejöttél ide... Megölöm magam, ha a vőlegényem megtud valamit...” „Még csak egy estét tölts velem!...” De Almády végül mégiscsak távozik, némi szünet után ajtócsapódást hallani. Túrái leül. A lecke feladatott. Annie Korompay Vali, Almády Szoboszlay Sándor kilépnek a díszlet mögül, a rendező újból instruál. Ismétlés. Másodszor, harmadszor. Annie: „Gyere ide, megcsókolom azt a szép, klasszikus fejedet...” Almády: „Ez nem csók, ez borravaló!...” És így tovább, tovább. Próba. Játék a kastélyban. — Köszönöm, mára végeztünk __ mondja a rendező, és k ét perc múlva minden fény kialszik a színpadon. Ennyi történt. S. E. Sági István rajzol
