Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-18 / 15. szám
KULTURÁLIS MELLÉKLET Falu — műveltség fiatalság Nemcsak a XIX. század regényeiben fordultak elő ; romantikus fogadások. Adódik napjainkban is. Hallottam egyről nemrégiben. Két barátom egy kiló babkávéba fogadott, hogy egyik napilapunk hírrovatában harminc napon belül arról jelenik meg több hír, hogy fiatalkorú huligánok ellen indult eljárás, avagy a munkában, művészi tevékenységben, esetleg társadalmi cselekvésben kitűnt fiatalokkal foglalkozik számosabb közlemény. Eleinte a huligán-hírekre fogadó barátom tűnt esélyesebbnek. Hiába, egy sokvádlottas por, melyben idegborzoló intimitások tárulnak föl, még a szocialista sajtóban sem ugyanolyan szenzáció, mint a Tudományos Minősítő Bizottság közleménye a megvédendő kandidátusi disszertációkról. Aztán csöndes, konok gyakorisággal az ifjúság becsülni való tetteiről beszámoló hírek kerültek túlsúlyba. Ha lassan, ha kevésbé látványosan is, végül is derűlátó barátomat igazolta a hírek aránya s övé lett a kiló kávé is. Adatgyűjtés tanulságokkal Komolyra fordítva a szót: a munka és a sport mellett a népművelés az a terület, melyen a fiatalok leginkább számot adhatnak önképzésük eredményeiről, ott bontakoztathatják ki a legszínesebben tehetségüket, a népművelés kínálta lehetőségek segítenek legjobban egyéniségük tudatos és harmonikus alakításában. Vajon, mennyire él ifjúságunk ezzel a lehetőséggel? A Művelődésügyi Minisztérium a közelmúltban az ország két megyéjében és Budapest két' kerületében megvizsgálta, milyen szerepük van a közművelődési intézményeknek az ifjúság — különösen a munkás- és parasztfiatalok — művelésében, nevelésében, szabad idejük kulturált eltöltésében. Bár az adatgyűjtés során többnyire reprezentatív módszerek fölhasználására kellett szorítkozniuk, a munka tanulságai jobbára országos érvényűnek tekinthetők, mivel a vizsgált területeken összesen 220 ezer fiatal él, a másfél millió KISZ korosztálybeli fiú és leány jelentékeny hányada. Az adatgyűjtők első figyelmet keltő megállapítása, hogy a vizsgált művelődési otthonok látogatóinak száma egy év alatt több mint 6 millió volt s a látogatók tömegének kétharmada a fiatalok közül került ki. Az adatok analizálása azonban már nem ad ilyen egyértelműen pozitív kés pet. Viszonylag kevés fiatal látogatja rendszeresen a művelődési otthonokat. Háromnegyed részük főként a táncmulatságok résztvevőjeként javítja a statisztikát. Nem kevés az olyan fiatal, aki egyáltalán el sem jut e művelődési intézményekbe. A két megye ismeretterjesztő szakköreiben 3500 KISZ korosztálybeli tevékenykedik, a két fővárosi kerület szakköreiben összesen 3000. Viszonylag kevés e területeken a műszaki, technikai szakkör. \ Öntevékenység Nem célom, hogy e vizsgálat adatainak mindegyikét megismertessem az olvasóval. Bár föltétien figyelmet érdemelne az ifjúsági klubok mind sűrűbb hálózata, a fiatalok honismereti propagandatevékenysége vagy az ifjúsági akadémiák vitái. Inkább néhány mondatot most már személyes tapasztalataim alapján az ifjúság művelődési tevékenységének egykét vonásáról! Ügy tűnik: ahol nagyobb a szükség ott nagyobb a buzgalom is. A városi élet több szórakozást, önművelési lehetőséget biztosít, mint a falu jelen adottságai. Falun nagyobb igény van ifjúsági klubokra. Jártam a tanyavilágban olyan ifjúsági klubban, ahol egy tsz-iparosfiú vezetésével eleven szellemi élet alakult ki hanglemez-bemutatókkal, helyismereti vetélkedőkkel, a tsz belső problémáinak megvitatásával, közös színház' látogatással, egészen az ifjúság sajátos kérdéseinek ankétszerű megtárgyalásáig. Általában kevésnek találom viszont azt a figyelmet és anyagi támogatást, amit a falvak gazdasági vezetői az ifjúság ilyen irányú törekvéseinek szentelnek. Isten tudja miért, de egy nyolcadrangú labdarúgócsapat támogatá- tására hamarabb megnyílik a legtöbb tsz kulturális alapja, mintsem egy falusi ifjúsági klub berendezéséhez járulnának hozzá né- hányezer forinttal. Bár a teljes igazsághoz tartozik, hogy igazán jó, színes, sokakat vonzó klubmunkát többnyire ott találtam, ahol a klubhelyiség megteremtésétől a programok kialakulásáig elsősorban a fiatalok öntevékenysége volt az alap. Nehéz fiatalság Keserűen panaszolta nemrégiben egyik falusi művelődési otthon igazgatója: — Elment a kedvem az egésztől. Nekem még a tanács öreg hivatalsegédje is dirigálni akar. A tsz-elnök mindig viccekkel üti el, ha a gondjainkról beszélek neki, s a végén a minap is azt mondta: anyádnak meg azt üzenem, hozza vissza a hurkatöltőket, mert holnap nálunk is disznóölés lesz. A panasz gyökere: az igazgató mindössze húszon.... , • ■■ , / v — ' ' ' - , ” - " Alexin Andor Orosházi részlet egy éves, mindenkinek atyafia: a tsz-elnök az unokabátyja, a tanácsi hivatal- segéd a keresztapja, az egész falu csak Paja-ként emlegeti. Igen, falun még mindig nem könnyű a fiatal népművelők helyzete. A gazdasági és politikai vezetők nem kis hányada csak papíron fogadja el őket partnerül. Ebben a falusi hagyományoknak csakúgy része van, mint a helyi vezetés elöregedésének. A főiskoláról kikerült friss diplomás népművelőknek bizony sok időt kell eltölte- niük egy helyen s nem kis eredményeket kell elérniük ahhoz, hogy a hajdani „rektor uram”-ék tekintélyéhez hasonlót vívjanak ki maguknak. Bizonyosan ez a felismerés is szülte az intézkedést, hogy a népművelőknek pályájukat többnyire a megye vagy a járás székhelyén kell kezdeniük. Napjainkban a hivatásos népművelők egynegyede kerül ki a fiatalok közül. A falu ma sem jut annyi korszerűen képzett könyvtároshoz, művelődési otthon igazgatóhoz, mint ahányra szükség volna. Ebben az előbb említett okon kívül is szerepet játszik, hogy a népművelők megbecsülése az esetek tekintélyes részében csak a hivatalos ünnepi beszédekre, és a kitüntetések ritka alkalmaira korlátozódik. Ki hinné például, hogy a falun megtelepedni óhajtó ifjú könyvtáros nem részesedhet abból a lakás- építési hitelakcióból, amely a pedagógusok ilyen gondjain nem lebecsülni való eredménnyel — enyhít. Nem szívesség Egy levélből idézek (szerzője S. I. tsz-adminisztrátor Lr-ből). „Nálunk, ha az ifjúság bármi problémája szóba jön, mindjárt azt mondja az elnökünk: már megint mi van a fiatalokkal. És aztán kirohan a fogatosok- hoz vagy átmegy a tanácshoz. Még az időt is sajnálja tőlünk. Pedig ő már hatvankilenc éves és a fiatalok között ott van, aki egyszer elnöke lesz a tsz- nek majd. Meg ott vannak azok, akik átveszik a munka, a vezetés minden gondját és hatalmát. Hogy lehet az, hogy egy csikó felnövekedését annyi türelemmel és törődéssel kíséri, a mi fejlődésünk pedig csak any- nyi, hogy „már megint valami baj van?” A legutóbbi „valami” az volt, hogy a Röpülj páva megyei győzteseit szerettük volna meghívni a tsz-klubba, de nem jutott idő a dolog megbeszélésére...” Az ifjúság művelődésének kérdésével foglalkozni — egyetlen falusi vezető részéről sem szívesség. Ugyanolyan fontos része a korszerű falu megteremtésére irányuló munkának, mint a bolthálózat kiépítése, az orvosi munka feltételeinek biztosítása vagy a közművesítés. Talán nem is véletlen, hogy annyira hasonlít a két szó: közművesítés — köz- művelődés... Bajor Nagy Ernő Sarusi Mihály: VERS olyan ez az egész mező mintha teli volna olyan az én kis szeretőm mintha szegfű volna szoborban, pilácsban ó, hogy elbújsz mindig keresztül, rajtam át mintha sose látnál repülj, fecském, repülj a Dunán keresztül téged választalak immár kedvesemül Farkas András: Molná* Antal Műterem Zongoránál Sóhajnyi teste van a gyors futamnak, Mint a szűrt fénynek, itt, a zongorán, A percek játszanak és elsuhannak, Nem jönnek későn, nem mennek korán — A hangok békés, tiszta fáradalmak, Szívemre hullnak sorra szaporán, Hogy a lelkűkből mindent visszahalljak, Mint édes csókot végső vacsorán — A sző, ha zeng, hiába ócska frázis. Lelkűnkben úszó, fénylő lobbanás is, Alig felsejlő, léha rejtelem, Amit még elhisz hivő és eretnek, Zcgését adván az emlékezetnek, Mikor a szó már nincs, csak a jelen.