Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-18 / 15. szám

KULTURÁLIS MELLÉKLET Falu — műveltség fiatalság Nemcsak a XIX. század regényeiben fordultak elő ; romantikus fogadások. Adó­dik napjainkban is. Hallot­tam egyről nemrégiben. Két barátom egy kiló babkávé­ba fogadott, hogy egyik na­pilapunk hírrovatában har­minc napon belül arról je­lenik meg több hír, hogy fiatalkorú huligánok ellen indult eljárás, avagy a munkában, művészi tevé­kenységben, esetleg társa­dalmi cselekvésben kitűnt fiatalokkal foglalkozik szá­mosabb közlemény. Eleinte a huligán-hírekre fogadó barátom tűnt esé­lyesebbnek. Hiába, egy sokvádlottas por, melyben idegborzoló intimitások tá­rulnak föl, még a szocia­lista sajtóban sem ugyan­olyan szenzáció, mint a Tu­dományos Minősítő Bizott­ság közleménye a megvé­dendő kandidátusi disszer­tációkról. Aztán csöndes, ko­nok gyakorisággal az ifjú­ság becsülni való tetteiről beszámoló hírek kerültek túlsúlyba. Ha lassan, ha kevésbé látványosan is, végül is de­rűlátó barátomat igazolta a hírek aránya s övé lett a kiló kávé is. Adatgyűjtés tanulságokkal Komolyra fordítva a szót: a munka és a sport mellett a népművelés az a terület, melyen a fiatalok leginkább számot adhatnak önképzé­sük eredményeiről, ott bon­takoztathatják ki a legszí­nesebben tehetségüket, a népművelés kínálta lehető­ségek segítenek legjobban egyéniségük tudatos és har­monikus alakításában. Vajon, mennyire él ifjú­ságunk ezzel a lehetőség­gel? A Művelődésügyi Minisz­térium a közelmúltban az ország két megyéjében és Budapest két' kerületében megvizsgálta, milyen sze­repük van a közművelődési intézményeknek az ifjúság — különösen a munkás- és parasztfiatalok — művelé­sében, nevelésében, szabad idejük kulturált eltöltésé­ben. Bár az adatgyűjtés so­rán többnyire reprezenta­tív módszerek fölhasználá­sára kellett szorítkozniuk, a munka tanulságai jobbára országos érvényűnek tekint­hetők, mivel a vizsgált te­rületeken összesen 220 ezer fiatal él, a másfél millió KISZ korosztálybeli fiú és leány jelentékeny hányada. Az adatgyűjtők első fi­gyelmet keltő megállapítá­sa, hogy a vizsgált művelő­dési otthonok látogatóinak száma egy év alatt több mint 6 millió volt s a láto­gatók tömegének kétharma­da a fiatalok közül került ki. Az adatok analizálása azonban már nem ad ilyen egyértelműen pozitív kés pet. Viszonylag kevés fiatal látogatja rendszeresen a művelődési otthonokat. Há­romnegyed részük főként a táncmulatságok résztvevő­jeként javítja a statiszti­kát. Nem kevés az olyan fiatal, aki egyáltalán el sem jut e művelődési intézmé­nyekbe. A két megye is­meretterjesztő szakkörei­ben 3500 KISZ korosztály­beli tevékenykedik, a két fővárosi kerület szakkörei­ben összesen 3000. Viszonylag kevés e terü­leteken a műszaki, techni­kai szakkör. \ Öntevékenység Nem célom, hogy e vizs­gálat adatainak mindegyi­két megismertessem az ol­vasóval. Bár föltétien fi­gyelmet érdemelne az if­júsági klubok mind sűrűbb hálózata, a fiatalok honis­mereti propagandatevé­kenysége vagy az ifjúsági akadémiák vitái. Inkább néhány mondatot most már személyes tapasztalataim alapján az ifjúság művelő­dési tevékenységének egy­két vonásáról! Ügy tűnik: ahol nagyobb a szükség ott nagyobb a buzgalom is. A városi élet több szórakozást, önműve­lési lehetőséget biztosít, mint a falu jelen adottsá­gai. Falun nagyobb igény van ifjúsági klubokra. Jár­tam a tanyavilágban olyan ifjúsági klubban, ahol egy tsz-iparosfiú vezetésével eleven szellemi élet alakult ki hanglemez-bemutatók­kal, helyismereti vetélke­dőkkel, a tsz belső problé­máinak megvitatásával, kö­zös színház' látogatással, egészen az ifjúság sajátos kérdéseinek ankétszerű megtárgyalásáig. Általában kevésnek találom viszont azt a figyelmet és anyagi támogatást, amit a falvak gazdasági vezetői az ifjúság ilyen irányú törekvéseinek szentelnek. Isten tudja mi­ért, de egy nyolcadrangú labdarúgócsapat támogatá- tására hamarabb megnyílik a legtöbb tsz kulturális alapja, mintsem egy falusi ifjúsági klub berendezésé­hez járulnának hozzá né- hányezer forinttal. Bár a teljes igazsághoz tartozik, hogy igazán jó, színes, so­kakat vonzó klubmunkát többnyire ott találtam, ahol a klubhelyiség megterem­tésétől a programok kiala­kulásáig elsősorban a fia­talok öntevékenysége volt az alap. Nehéz fiatalság Keserűen panaszolta nem­régiben egyik falusi műve­lődési otthon igazgatója: — Elment a kedvem az egésztől. Nekem még a ta­nács öreg hivatalsegédje is dirigálni akar. A tsz-elnök mindig viccekkel üti el, ha a gondjainkról beszélek ne­ki, s a végén a minap is azt mondta: anyádnak meg azt üzenem, hozza vissza a hurkatöltőket, mert holnap nálunk is disznóölés lesz. A panasz gyökere: az igazgató mindössze húszon­.... , • ■■ , / v — ' ' ' - , ” - " Alexin Andor Orosházi részlet egy éves, mindenkinek atyafia: a tsz-elnök az uno­kabátyja, a tanácsi hivatal- segéd a keresztapja, az egész falu csak Paja-ként emlegeti. Igen, falun még mindig nem könnyű a fiatal nép­művelők helyzete. A gazda­sági és politikai vezetők nem kis hányada csak pa­píron fogadja el őket part­nerül. Ebben a falusi ha­gyományoknak csakúgy ré­sze van, mint a helyi veze­tés elöregedésének. A fő­iskoláról kikerült friss dip­lomás népművelőknek bi­zony sok időt kell eltölte- niük egy helyen s nem kis eredményeket kell elérniük ahhoz, hogy a hajdani „rek­tor uram”-ék tekintélyéhez hasonlót vívjanak ki ma­guknak. Bizonyosan ez a felismerés is szülte az in­tézkedést, hogy a népműve­lőknek pályájukat többnyi­re a megye vagy a járás székhelyén kell kezdeniük. Napjainkban a hivatásos népművelők egynegyede ke­rül ki a fiatalok közül. A falu ma sem jut annyi kor­szerűen képzett könyvtá­roshoz, művelődési otthon igazgatóhoz, mint ahányra szükség volna. Ebben az előbb említett okon kívül is szerepet játszik, hogy a népművelők megbecsülése az esetek tekintélyes részé­ben csak a hivatalos ünne­pi beszédekre, és a kitünte­tések ritka alkalmaira kor­látozódik. Ki hinné például, hogy a falun megtelepedni óhajtó ifjú könyvtáros nem részesedhet abból a lakás- építési hitelakcióból, amely a pedagógusok ilyen gond­jain nem lebecsülni való eredménnyel — enyhít. Nem szívesség Egy levélből idézek (szer­zője S. I. tsz-adminisztrátor Lr-ből). „Nálunk, ha az ifjúság bármi problémája szóba jön, mindjárt azt mondja az elnökünk: már megint mi van a fiatalokkal. És aztán kirohan a fogatosok- hoz vagy átmegy a tanács­hoz. Még az időt is saj­nálja tőlünk. Pedig ő már hatvankilenc éves és a fia­talok között ott van, aki egyszer elnöke lesz a tsz- nek majd. Meg ott vannak azok, akik átveszik a mun­ka, a vezetés minden gond­ját és hatalmát. Hogy lehet az, hogy egy csikó felnöve­kedését annyi türelemmel és törődéssel kíséri, a mi fejlődésünk pedig csak any- nyi, hogy „már megint va­lami baj van?” A legutób­bi „valami” az volt, hogy a Röpülj páva megyei győz­teseit szerettük volna meg­hívni a tsz-klubba, de nem jutott idő a dolog megbe­szélésére...” Az ifjúság művelődésének kérdésével foglalkozni — egyetlen falusi vezető részé­ről sem szívesség. Ugyan­olyan fontos része a korsze­rű falu megteremtésére irá­nyuló munkának, mint a bolthálózat kiépítése, az or­vosi munka feltételeinek biztosítása vagy a közmű­vesítés. Talán nem is véletlen, hogy annyira hasonlít a két szó: közművesítés — köz- művelődés... Bajor Nagy Ernő Sarusi Mihály: VERS olyan ez az egész mező mintha teli volna olyan az én kis szeretőm mintha szegfű volna szoborban, pilácsban ó, hogy elbújsz mindig keresztül, rajtam át mintha sose látnál repülj, fecském, repülj a Dunán keresztül téged választalak immár kedvesemül Farkas András: Molná* Antal Műterem Zongoránál Sóhajnyi teste van a gyors futamnak, Mint a szűrt fénynek, itt, a zongorán, A percek játszanak és elsuhannak, Nem jönnek későn, nem mennek korán — A hangok békés, tiszta fáradalmak, Szívemre hullnak sorra szaporán, Hogy a lelkűkből mindent visszahalljak, Mint édes csókot végső vacsorán — A sző, ha zeng, hiába ócska frázis. Lelkűnkben úszó, fénylő lobbanás is, Alig felsejlő, léha rejtelem, Amit még elhisz hivő és eretnek, Zcgését adván az emlékezetnek, Mikor a szó már nincs, csak a jelen.

Next

/
Thumbnails
Contents