Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-10 / 8. szám

1970. Január 10. Prognózis Az új évnek mindenki nagy tervekkel vág neki, s a tervez- getésből mi sem szeretnénk ki­maradni. A Mini Magazin 1970. évi első száma — igaz már a ta­valyról is ismert — két sorozat­tal jelentkezik: Coli és Bütyök újabb kalandjaival, valamint a színháztörténeti oknyomozás második részével. Az Agyő diák­romantika címmel megjelenő kerekasztal-beszélgctés egy olyan — a KISZ Békés megyei bizott­sága és a Népújság által indított — sorozat első írása, amely a megyei ifjúság egy-egy kisebb csoportjának, rétegének biztosít vitafórumot. Végezetül még egy nagy terv. Benin halála közelgő évforduló­jának alkalmából január végén egy teljes oldalon kíséreljük meg felrajzolni a ma ifjúsága előtt a nagy proletárvezér portréját. Heten üljük körül az asztalt. Dékány Klára, a Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Szakkö­zépiskola, Süli Mária, a Békés­csabai Üj Gimnázium és Szak- középiskola, Juhász Ildikó, a sarkadi gimnázium KlSZ-titká- ra, valamint — ugyancsak Sar­kadról — Bacsa Ilona és Kapros Róza, továbbá Dankó Pál, a KISZ Békés megyei bizottságá­nak iskolafelelőse és az újság­író. A hetes szám véletlen, de előre meghatározhatatlan az al­kalmi találkozó végső konklúzió­ja is. Bár — s ebben mindjárt az elején megegyeztünk, nem tö. rekszünk majd örök igazságok megfogalmazására. Csak beszél­getünk. Milyen egy mai diák, mi foglalkoztatja; hogy talál hasz­nos közösségre a KISZ-ben, s az emberformáló szándékok mérlegén milyen súllyal esik latba a középiskolai mozgalmi munka. Elöljáróban annyit, hogy, aki valamiféle vagányos diáksztorit vagy éppen „arany-köpéseket’’ vár, az csalódni fog. A hagyo­mányos értelemben vett, s már amúgy is fakó diák-romantika újjáélesztése sem célunk. Csak beszélgetünk. Amúgy „diákmód­ra”. ELSŐ KÉRDÉS. Sok-e a KISZ-tag vagy kevés? A 8450 Békés megyei középiskolás 85 százaléka tagja az ifjúsági szer­vezetnek. DÉKANY KLARA: A kérdés agresszív! (Megjegyezzük, kicsit annak is szántuk.) De egy alap­szervezet munkájának sohasem az a fokmérője, hogy hány tag­ja van. Mi tagadás, nálunk, a gyulai gimiben. papíron több a KISZ-es, mint a valóságban, A szervezettség 90—100 százalékos. Van olyan, aki csak befizeti a Színház az egész világ o A napfény színháza Az ördög mint táncoskomikus A görög aranykor utáni másfél ezer év kevés eseményt hozott a színházművészetben tJjabb fellen­dülés csak az ezredforduló után történt. Az egyház minél inkább a töme­gek tudatába akarta vésni tanítá­sait, ezért papjai „dramatizálták” a Bibliát, s eljátszották Krisztus, a különböző szentek s más legendás személyek életét. Később — hogy „közönségük” kedvében járjanak — vidám mozzanatokat: dalokat, sze­relmi epizódokat, pajzán, olykor vaskos rigmusokat iktattak a val­lásos tartalmú jelenetek szüneteibe. Az idők folyamán ezek mind na­gyobb szerephez jutottak, a ját­szók közé egyre több világi sze­mély került — a korábbi merev szertartásból felszabadult színházi elfedás lett. S mindennek követ­kezményeként a templomból kike­rült a- piac tágasabb terére, az ut­ca szélesebb nyilvánossága elé. Hogy a Bibliára épülő szövegek irdatlan áradását — egy-egy akko­ri mű 40—50 ezer verssorából egy tucat mai kitelnék — valahogy el­viselhetővé tegyék, a misztérium­játékok, moralitások, mirákulumok szervezői, színessé, látványossá, „krimi-szerűvé” igyekeztek tenni a kezükbe került nyersanyagot: a Krisztust 'játszó színész — némi kecskevér segítségével — bőségesen vérzett a keresztfán, az ördögök kénbüzű lángot fújtak az orrukon, az angyalok egy különleges szer­kezet segítségévei repülni tudtak, a színpadi tűzvész pedig nemegy­szer olyan hatásosra sikerült, hogy ... leégett tőle a fél város. Három vagy több színpadot ál­lítottak fel egymás mellett. Ezek a poklot, különböző földi színhelye­ket és a mennyországot ábrázolták. Sokak szerint ennek az úgyneve­zett szimultán színpadnak volt olyan formája is, amelynél a já­tékterek egymás fölött helyezked­tek el (ha valóban építettek ilyet, páratlanul érdekes lehetett). A fontosabb szerepeket gazdag polgárok játszották. Ez alkalmat adott arra, hogy legpompásabb ruhájukban, legdrágább ékszerei­ket magukra aggatva parádézzanak a külsőségekre oly fogékony kö­zönség előtt. A siker általában nem is maradt el, bár soha nem érte el azét a csupán vörös ron- gyocskákkal „díszített”, olcsó fe­kete ruhába bújt játékosét, aki az ördögöt elevenítette meg. Harsány eszközöket használó, nevetséges fi­gura volt az ördög — korai őse az olasz népszínház talpraesett szol­gáinak és a későbbi operettek tán­coskomikusainak. Ebből az időből az övénél nagyobb sikerről nem szól a krónika Azaz — egyről mégis: 116S-ban Metzben, a kor szokásaitól eltérj­en nem férfi alakította Szent Ka­talin szerepét, hanem gyönyörű fi­atal lány. S olyan elbűvölően, hogy egy főnemes rögtön az előadás után feleségül vette... aminél hí­zelgőbb kritikát a „sötét középkor” elképzelni sem tudott... Daniss Győző „..Számos fejezete ellenére oktatásunknak lényegében egyetlen tantárgya van: olyan emberek nevelése, akik lábán nem lötyög a felnőttek cipője, és akik képesek egyenesen állni, tekintetüket szélesebb látóhatáron hordozni. Ez a feladat az iskolát — bármely szinten — legfontosabb közintézményünkké, a tanítót a legfonto­sabb közéleti személlyé teszi. A holnap olyan lesz. amilyen a ma iskolája.” Szent-Györgyi Albert I ím.' Agyő, diákromantika tagdíjat, aztán slussz. De ezek kevesen vannak. Akad néhány olyan diákunk is, aki az úttörő­ben köztudottan jól dolgozott, a KISZ-ben meg passzív lett. Va­jon miért?... Válaszom a kér­désre. Nem. Igaz, helyiséggon­dokkal küzdünk. Van egy VB- termünk, de az kiesd egy ilyen nagy iskolához. De ez csak tech­nikai dolog. SÜLI MARIA: Van olyan osz­tály nálunk, az új gimiben, ahol mindössze 8 a KISZ-tagok száma. Másutt meg mindenki „piros-könyves”. Az előbbiben a nyolc is sok, az utóbbiban a tel­jes szervezettség az indokolt. Azt mondtam, hogy a kévés is lehet sok és a sok is kevés. A diáknak az a dolga, hogy tanul­jon. A hivatalos tanrendben előírtakat és a „fakultatív” tár­gyakat; tehát a közösségi életet, az erkölcsöt, a kommunista gon­dolkodást. Ha a KlSZ-alapszer- vezetek vezetői ráéreznek a kö­zös nevezőre és a szívre-észre egyformán hatva munkálkod­nak, akkor — bár ez furcsán hat így kimondva — az ifjúság 85 százaléka valóban az ifjúság él­csapata lesz. KAPROS RÓZA: Sok? Két évig voltam KISZ-titkár a sar­kadi gimiben. Csak azt vettük fel a KISZ-be, aki valamilyen feladatot vállalt. (Közbeszúrt kí­váncsiskodó kérdés: Es volt elég feladat?) Hogyne! Iskolarádió, újság, dekoráció, társadalmi zi tizenéves az, aki szűkölködik életre való ötletekben. Igaz, a ro­mantika korát kinőttük. Nagy­apáink, nagyanyáink fehér mas- nis, copfos, bután illedelmes polgári iskoláját is, de apáink jelmondatos, fényes szeles, hősi korszakát is. Jöjjön el egyszer a Sarkadd Pince-Klubba! Csü­törtökön, szombaton és vasárnap tart nyitva. MÁSODIK KÉRDÉS: Válto- zott-e tartalmában a tanár-diák viszony, az, „örök diák” Fran­cois Villon óta? JUHÁSZ ILDIKÓ: Nem tu­dok összehasonlítást tenni. De tény az, hogy nálunk elképzel­hetetlen nevelőtestületi értekez­let a KISZ részvétele nélkül. Nemcsak a titkárt hívják meg, hanem a tagokat is. Viszont a vb-üléseinkre mi is meghívjuk a párttitkárt Ha semmi több nem történne, mint az, hogy tü­relmesen végighallgatjuk egy­mást, már akkor is nyert ügyünk van. Nekünk éd a tanároknak is. BACSA ILONA: Az emléke­zetes önkormányzati napról még a Népújság is beszámolt Az eseményről egyetlen jellemző tényt említenék. Azon a napon, és ez rekord az iskola történeté­ben, egyetlen elégtelen született csupán. Pedig a diák-tanárok szigorúbbak voltak. > DÉKANY KLARA: A diri, azaz az igazgató úr sokat segít. Pénzzel is. Jutalmazás, táboro­zás minden évben van. Igaz, még nem voltam tantestületi ülésen, de azzal az intézkedés­sel én is egyetértettem, ami­kor három lányt a sarkadi gi- mibe tanácsoltak. KAPROS RÓZA: Igen, a lá­nyok nálunk vannak. Minden csoda három napig tart. Nincs velük semmi baj... De Sarkadon tanár elvtársnak szólítják a ne­velőket. Miért kell urazni? SÜLI MÁRIA: Ez szokás dolga. Ami pedig az eltanácsolást illeti, az új gimiben is történt hasonló eset. Ezeket a lányokat a KISZ-ből is kizártuk. A vb megszavazta a kizárást, de kö­zülük néhány azóta is részt vesz a foglalkozásokon. HARMADIK KÉRDÉS: Ml az, ami nem jó, mi az, amin vál- toztani kellene? KAPROS RÖZA: Jó lenne, ha a nyolcadikból kikerülő úttörők jellemzése nem készülne egy kaptafára, mert ezek jelenleg, KISZ-be való felvételnél, gya­korlatilag használhatatlanok. DÉKANY KLARA ÉS JU­HÁSZ ILDIKÓ: (egymás szavá­ba vágva és nem minden szem­rehányás nélkül). Nem ismerjük egymást! Nincs olyan fórum, ahol a középiskolai KlSZ-titká- rok rendszeresen találkozhatná­nak és kicserélhetnék tapaszta­lataikat. Nem egységes a veze­tőségválasztás időpontja. A di­ákparlamentet legtöbb helyen egyszerűen nem tudják meg­szervezni. Nem ismerik a konk­rét módszereket SÜLI MARIA: Véleményem szerint egyik legnagyobb gond­ja a középiskolai KlSZ-alapszer- vezeteknek, hogy az úttörőkor óm a. KISZ-tagság mind időben, mind pedig és ez a döntőbb, tartalmában elszakad egymástól. A törés gyakran kedvét szegi a fiataloknak, s passzívvá teszi, üzért van az, hogy több a jó úttörő, mint a jó KISZ-tag. A harmadik kérdésre — kivé­telesen — válaszol a kérdés» is. Tehát: nem jó, pontosabban nem kényelmes, hogy az alap­szervezetek egyre inkább ma­gukra vannak utalva, s a kevés számú országos, megyei akció mellett csak saját elképzeléseik­re, ötleteikre támaszkodhatnak. De... ezen mégsem kell változtatni, mert csatát nyerni végül mégis csak az iskolában, az osztályban kell. Az új viszonyok, az adott lehetőségekhez, igényekhez, job­ban igazodó mozgalomszervezési rendszer refrénként ismétli a mottót: Arccal az alapszerveze­tek felé! B. I. munka, klubépítés stb. Nem iga­Coli, Biifyok és az újévi bcigH

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents