Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-09 / 7. szám
1970. január 9. 3 remek Csaknem 11 milliárd forint termelési értéket állít elő a tanácsi ipar Tanácsvezetők értekezlete a Könnyűipari M inisztériumban A tanácsok felügyelete alatt mintegy 200 állami vállalat működik. Ezek csaknem 100 ezer embert foglalkoztatnak, és évi termelési értékük megközelíti a 11 milliárd forintot. A tanácsi ipar jelentősége azonban túlnő a helyi kereteken, azonkívül, hogy az üzemek számottevő részt vállalnak a szolgáltatásokból, részt vesznek a lakosság áruellátásában iá A tanácsi vállalatok többsége — mintegy 120 — a könnyűipari ágazathoz tartozik. A Könnyűipari Minisztérium vezetői évente értekezleten tájékoztatják a megyei és megyei jogú városi tanácsok ipari vezetőit, a végrehajtóéi zottságöli elnökhelyetteseit az ágazat tevékenységéről. Ilyen értekezletet hívtak össze csütörtö' kön 'a Könnyűipari Minisztériumba, ezúttal azonban részt vettek a megbeszélésen .a kohó. és gépipar és a nehézipar képviselői is. Ott volt Földi László, a könnyűipari miniszter első helyettese és dr. Papp Lajos, a Minisztertanács tanácsszervek osztályának vezetője. Dr. Móré András, a Könnyűipari Minisztérium főosztályvezetője bevezető előadásában a nép- gazdaság helyzetéről, az iparfejlődés általános tendenciáiról, az új gazdasági mechanizmus tapasztalatairól, a lakosság áruellátásának és a termelékenység növelésének feladatairól, az ösztönzési módszerek várható módosításáról, az iparfejlesztési koncepcióról szólt. Ezt követően dr. Korányi György, a Nehézipari Minisztérium főosztályvezetője, Litt- vai István, a Kohó- és Gépipari Minisztérium főosztályvezetője, majd Hámori Sándor, a Könnyűipari Minisztérium főosztályvezetője számolt be az ágazat munkájáról, s ezen belül a tanácsa vállalatok jelentőségéről, feladatköréről. A könnyűipari ágazathoz tartozó helyiipari üzemek közül különösen figyelemre méltó a nyomdák, a bútorgyárak és a ruhaipari üzemek munkája. Az országban működő 38 nyomda közül 20 tartozik a tanácsokhoz, s ezek adják az iparág termelésének 18—19 százalékát. Sok gondot okoz azonban a géppark elavultsága. A nyomdaipar ötéves fejlesztési koncepciójának kidolgozásánál figyelembe vették, hogy csökkente-j ni kell a nyomdák fővárosi koncentráltságát, korszerűsíteni kell a vidéki üzemeket. Hét vidéki nyomdánál olyan nagy arányú rekonstrukció válik szükségessé, amelyet saját fejlesztési alapból a vállalatok nem tudnak megoldani, ezért állami támogatás igénybevételével is számolnak. A hazai bútoripar termelésének 43 százalékát a minisztériumhoz, 21 százalékát a tanácsokhoz tartozó vállalatok adják, a fennma radó 36 százalék pedig a szövetkezetektől származik. A következő ötéves tervidőszakban legalább 45 százalékkal kell növelni a bú taripar kapacitását, újabb gyárakat kell létrehozni, korszerűsíteni kell a meglevőket és meg kell vizsgáim a kisebb termelőegységek fejlesztésének lehetőségleit, mert nem lehet lemondani azok termékeiről sem. A tervezendő beruházások 1,6—1,7 milliárd forintot igényelnek, a vállalatoknak azonban mindössze 500—600 millió forintos fejlesztési alap Ml rendelkezésükre, s ez is 111 termelőegységnél oszlik meg. Felkérték a tanácsokat, hogy saját anyagi erőforrásaikból is segítsék a bútorgyártás fokozását és a bútor, kereskedelem korszerűsítését. A lakosság ruházati cikk ellátásában is mind számottevőbb szerepet kell vállalniuk a helyiipari üzemeknek, tekintettel arra, hogy ágazatai méretekben a következő öt év alatt a cipőiparban előreláthatólag 45, a kötszövőiparban 50, a konfekcióiparban 42—45 százalékkal Ítéli növelni a termelést ahhoz, hogy megközelítően kielégítsék az igényekei. A ruházati ipar fejlesztésének fő módszere a gépcseréken alapuló rekonstrukció, ez a feltétele az élőmunkatermelékenység növelésének, a munkaerőhiány leküzdésének, az új anyagok feldolgozásának és a piaci versenyképességnek is. A közeljövőben részletes rekonstrukciós programot dolgoznak ki. A tanácsok vezetői felszólalásaikban a tanácsi üzemek jelenlegi munkáján kívül ismertették azokat a problémákat is. amelyek megoldásában az eddiginél fokozottabban igénylik az ágazati vezetők közreműködését. Az értekezleten Földi László, a könnyűipari miniszter első helyettese nyolc tanácsi vezetőnek nyújtotta át a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést. (MTI) A pályaválasztásról Beszélgetés dr. Sebestény Józseffel, a Békés megyei Tanács VB Munkaügyi Osztályának vezetőjével Mint az előző időkben, az 1969—70. tanévben is volt és még van is pályaválasztási tanácsadás. Az általános iskolákban és a gimnáziumokban végző tanulók februárban töltik majd lei a jelentkezési lapokat. A döntés bizonyára sokaknál még csak most érlelődik, mert nem csupán a fiatalok kedvétől, ambíciójától, hanem a lehetőségektől is függ a pályaválasztás. Köztudott, hogy ma munkaerő- hiány van az országban, elhelyezkedési gondoktól tehát ‘ egyelőre nem kell tartaniuk azoknak, akik az iskolákból kikerülnek. Sokan jelentkezhetnek szakmunkásképzésre, mert a vállalati igények jóval meghaladják az előző évieket. A soron levő pályaválasztással kapcsolatban a diákok, a szülők és a vállalatok néhány kérdésben nem eléggé tájékozottak. Ezekre vonatkozóan kértünk választ dr. Sebestény Józseftől, a Békés megyei Tanács vb munkaügyi osztályának vezetőjétől — Azt tudjuk, hogy az osztály es évre is kiadta a Pályaválasztási tájékoztatót. Mit tartalmaz ez a fűzet? — Először is a továbbtanulási és szakmaválasztási lehetőségeket ismerteti. Arról is tájékoztatást ad, hogy a szakmunkástanulókat most már nem a vállalatok szerződtetik, hanem a felvétel a szakmunkásképző intézetekben (iskolákban) való jelentkezéssel történik. A felvételi lehetőségekről (egy-egy szakmára vonatkozóan) részletes felvilágosítást az intézetek (iskolák) adnak. — Hányán tanulhatnak tovább az idén? — Az a tervünk, hogy az általános iskolát végző fiatalok 90 százaléka tanuljon tovább, mégpedig 50—50 százalékos arányban középiskolás, illetve szakmunkás- tanulóként. — Hány végző tanuló lesz a következő években? — A demográfiai hullám a tetőpontot 1969-ben érte el. Az idén már kevesebb lesz a nyolcadik osztályt végzők száma és évekig tart még a csökkenés. Megközelítő pontossággal a megyében a kő. vetkezőképpen alakul a helyzet: (1969-ben volt 8600) — lesz 1970- ben 7800. 1971-ben 7600, 1972-ben 6900, 1973-ban 6300, 1974-ben 5800, 1975-ben pedig 5700 végző tanuló. — Mennyi a vállalatok, gazda- | cél az, hogy nőket traktorra ülte*, sagok. szövetkezetek szakmnn- sünk vagy más nehéz fizikai kástanuló-igénye 1970-ben? — Meghaladja az ötezret. A fentiekből megállapítható, hogy ezt a kívánságot nem lehet teljesíteni. Mert számoljunk: 7800- nak a 90 százaléka = 7020. Ennék az 50 százaléka = 3510. Ebből 2600 fiú és 910 lány az igény, ami még megnehezíti a helyzetet, mert ennyi jelentkező fiú nincs, viszont sok lány szakma- választási lehetőség nélkül marad. — Mennyivel lehetne növelni a szakmunkástanulók számát, ha még több lányt felvennének? — Mintegy 5—600-zal, s így kedvezőbb lenne a helyzet, bér akkor is sok lenne még a hi- j ány. — Ezt némileg csökkenti az is, hogy a meghatározott szakmák tanulására érettségizett fiatalo- kát vesznek fel. Hányán érettsé. giznek az idén a gimnáziumokban? — Mintegy 780-an, akik közül ; várhatóan 350-en jelentkeznek majd szakmunkásképzésre. — Végeredményben hány szak- j munkástanulóra lehet számítani? — Legfeljebb 3800-ra, ha a gazdasági egységek az előbb em| lített módon több lányt vesznek í fel. — Minek tulajdonítható, hogy a vállalatok, gazdaságok és szövetkezetek még a tavalyinál is több tanulót igényelnek? munkára ösztökéljük őket. A jelenleginél azonban szélesebb körben lehetne foglalkoztam őket. Es vonzóbbá válnának számultra ezelt a szakmák, ha érvényesülne az elv: egyenlő munkáért egyenlő bért. Szükséges az is, hogy mindenütt gondoskodjanak megfelelő szociális létesítményekről. — Hol lehet még a lányoknak elhelyezkedniük? — A lányok betanított munkásnak jelentkezhetnek még a könnyűiparban (a kötöttárugyárban, a pamutszövőben, a háziipari szövetkezetekben stb.). Az érettségizett lányok, akik felsőfokon nem tanulhatnak tovább, gép- és gyorsíró tanfolyama«, egészségügyi szakiskolai képzésre (Gyulán) jelentkezhetnek. Ezé« kívül a Pályaválasztása tájékoztató több mint 100 helyet jelöl meg, ahol érettségizett lányokat vesznek fel szakmunkástanulónak. így többek között a vendéglátói pari vállalat 24, az élelmiszer- kiskereskedelmi vállalat 20, az Endrődi Cipész Ktsz 10 lánjyt képez ki. — A jelentkezési lapok kitöltésére tehát februárban kerül sor. Milyen segítséget kapnak még addig a fiatalok és a szülők? — Az iskolák ankétokat szerveznek, melyre minden bizony- nyál meghívják a szakmunkásképző-intézetek. a vállalatok képviselőit, a szülőket és remélhetőleg néhány helyre a megyei tanács vb munkaügyi osztályát >«. Az a törekvésünk, hogy eredmé— Látják, hogy a termelési | nyesen oldjuk meg ezt az egye« feladatok teljesítéséhez egyre in- j és a társadalom szempontjából is kább szükségük van jól képzett1 fontos feladatot — fejezte be nyi- szakmunkásokra. Különösen né- latkozatát Sebestény Joffief. hány év múlva mutatkozik majd meg. amikor a termelőeszközök nagyobb ütemű fejlesztésére kerül sor. — Hol, milyen szakmákban lehetne lányokat foglalkoztatni fiúk helyett? — A hagyományos női (kötő, hurkoló, konfekció, fehérneműkészítő, kertész, dísznövény, kisállatgondozó, élelemtartósííó stb.) szakmákon kívül szerintem lehetnének műszerészek, számkészítők, szerelők. Egy-két t építőipari szakma jellege annyira megváltozott, hogy érdemes lenne lányokat is megtanítani rá. Persze nemcsak a vállalatok, hanem a szülők és a fiatalok szemléletén is változtatni kellene. Nem Pásztor Béla Huszonötezer forint támogatás egy év alatt Jól működő társulások Gyomán /^VWVWVVVVVVVVVVVVW> /WWWVWVW Kilátás a masaiból Uj arcát mutatja a város Békéscsabán, az épülő Kncr Nyomda ablakaiból. (Demény Gyula felvétele) öt különböző társulás működik a gyomai ÁFÉSZ égisze alatt. A szer_ | múlt évben nemcsak szervezetileg, de taglétszámban is jelentős előrelépés történt valamennyinél. Az 52 taggal és 640 méhcsaláddal működő méhésztársulás gazdaságilag is stabillá lett. A múlt évre 90 mázsa méz szerződéses úton történő eladására vállalkoztak, amit teljesítettek is. Jól működik a nyúltenyésztő társulás is, amelynek 53 tagja van, törzsállományuk pedig meghaladja a 250-est. Szerződésileg 3 ezer nyúl leadására vállalkoztak, amit a múlt év végéig jelentősen túlteljesítették. A libatömő társulás sok segítséget kapott az ÁFÉSZ vezetőitől. Ez egyrészt a több mint 42 ezer forint termelési előlegben, másrészt abban a 130 ezer forintban jutott kifejezésre, amit az állomány megvásárlásakor előlegezett meg a szövetkezet. Ez a társulás 2 ezer 500 hízott Irha szerződéses leadására tett ígéretet A 36 taggal működő kerttársulás is jó irányban halad. Már a múlt évben jelentős mennyiségű zöldséget és gyümölcsöt adott az ÁFÉSZ-nek. Mindent egybevetve, a múlt évben 25 ezer forint és számos más irányú támogatást adott a szövetkezet az öt társulásnak. B—int
