Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-09 / 7. szám

1970. január 9. Féntctf Jó egészséget — falura, tanyára... — A szülei falusi néptanítók voltak. Maga is az irodalom iránt érdeklődött — középisko­lás, egyetemista korában verses­kötetei jelentek meg. Aztán or­vosnak tanult. Ma az egész or­szágot tanítja. Népnevelő, tudo­mány-népszerűsítő, a közegész­ségügy lelkes szószólója, egész­ségügyi szakíró és népszerű is­meretterjesztő könyvek szerzője, lebilincselő előadások, rádiós or- 1 vosi_ tanácsok előadója, az Egész­ség című lap főszerkesztője. Túl a huszadik könyvön, az ezredik rádióelőadáson, az évi 100—200 előadáson a falusa kö­zönség legnépszerűbb orvosa, ta­nítója dr. Buga László. Két évvel ezelőtt Nívódíjat kapott rádiós orvosi tanácsaiért. De legnagyobb sikerének azt tartja, amikor falun, tanyán százak gyűlnek össze egy-egy előadására és ronggyá olvasva hozzák magukkal valamelyik könyvét. — Miért és hogyan lett nép­művelő? — Még otthon, az Esztergom melletti Ebeden (a község neve törökül hajnalt jelent), medikus koromban, csendes vasárnap dél­utánonként a falusi kispadon körülültek az öregek és bajok­ról, betegségekről kérdeztek. Én meg meséltem, meséltem meg­történt eseteket, kitalált történe­teket. Valahol itt kezdődött az én ismeretterjesztő munkám. Ezzel egyeztettem Irodalmi induláso­mat, érdeklődésemet. És rájöt­tem, hogy a kettőt össze lehet kapcsolni. Ügy adok tanácsot, is­mertetek házi gyógymódot, egészségtelen jelenségekre úgy hívom fel a figyelmet, hogy hu­moros-komoly történettel fűsze­rezzem. Olyan sztorit mondok hozzá, róla, ami élményként rög­zíti az emberekben a mondani­valómat. „Csodálatos ember ez a Buga doktor, a magyar falu egészsé­gének fáradhatatlan apostola. Or­vos — aki egyúttal a szavakkal is tud bánni, de nemcsak a tu­dományos kifejezések világában otthonos, nem is csak egyszerű­en orvos író-ember, hanem a falusi, tanyai nép nyelvének is nagyszerű ismerője. így aztán igazán ritka tulajdonságok találkoznak benne- a tudomány megállapításait, a tudományosan megfogalmazott ismereteket és egészségügyi tennivalókat bámu­latos művészettel fordítja le a mindennapi falusi élet nyelvére és ami ennél is fontosabb: gyü­mölcsözően, mert Buga doktor a legtudományosabb kifejezése­ket is tiszta, világos, mindenki számára érthető módon csempé­szi be az olvasók tudatába. Me­sél, mesél, bájos duruzsolással huncut anekdotákat, csattanós történeteket mond — s az ember egyszer csak észreveszi, hogy ez a Buga már megint „becsapta” — mert hiszen nem is maga a történet volt a fontos, hanem az abban elrejtett tanulság.” — Joggal írja róla egyik könyvié­nek bevezetőjében író-újságíró barátja. Húsz könyve jelent meg, leg­utóbb az Egészség az esztendő­ben és a Gyógyító szó. Mert Bu­ga doktor azt vallja, „szóval any- nyi mindent el lehet érni!” Vi­gasztaló szót mond a betegnek, megnyugtatja, útbaigazítja. Okos felvilágosító szóval elérhető az egészséges nevelés. Leghasznosabb könyvének a kétkötetes „Jó egészség falun, tanyán” címűt tartja. Az első rész. Az egészség útján, általános higiénés témakört ölel fel, ta­nácsokat ad a megelőzésre, az egészséges életre. A második kö­tet címe: Beteg a háznál — arra ad tanácsot, mit tegyen a falusi ember, ha megbetegszik, diétás étrendeket, házi betegápolási ta­nácsokat ad. — Melyik a legkedvesebb könyve? — Az orvosi almárium. Ebben van egy kis irodalom is. Törté­netekre épül a könyv, az ódon orvosi almárium, egy falusi or­vos emlékeinél: gyűjteménye. (A felszabadulás előtt Muzslán volt körorvos, majd Tokodra ke­rült bányaorvosnak.) Szemléletesen ír, mintha pél­dázatokat sorolna — trombózist, a vakbélgyulladást, a tetanusz­mérgezést, a fagyást, a legköz­vetlenebb példákkal magyaráz­za. A szervi eíváltozásokat és az ideges panaszokat így: „Ha két egymásba kapaszkodó fogaske­rék közül az egyiknek kitört a foga. akkor akadozik. Ez a szer­vi baj. A másik az, ha mindkét kerék ép, de nem illeszkedik pontosan Össze, a fogak nem kapcsolódnak kellően egymásba.” ír tápszerekről, gyógyszerekről, vitaminokról, ártalmakról és mérgezésekről, öltözködésről, tisztálkodásról. — Beszéljünk a rádiós előadá­sokról! — A rádió egészségügyi adá­sait annak idején bemondó ol­vasta fel. A tanácsok, üzenetek meggyőzőbben hangzanak orvos szájából. Már korábban is tartot­tam előadást a rádióban, de 1952-től rendszeresen vezetem az orvosi tanácsadást. Á ‘ömegesen érkező levelekből válogattam ki az érdeklődésre számot tartó témákat. Váltogatom a formát is, hol én adok elő egy s más tudnivalót, hol ne­ves szakorvosoktól beszélgetés formájában tudakolom a beteg­ség ismérveit. — Mi lesz a levelekkel? — Ó, a levelek! Ezrével jön­nek. A java a témát adja. Az olyat, amelyre feltétlen válasz kell, áthozom a Szabad Földhöz. Mert megalakulása óta, 1919-től írom a lap orvosi tanácsait. Ma is 30 levélre válaszoltam. A rádiós előadások alapján könyv íródott. Lesz-e könyv a levelekből ? — Negyvenezer levelet tettem félre — az édekesebbek közül. A válasz is megvan hozzá, sze­retném megírni a falusi orvos testamentumát. Tavaly i43 előadást tartott. Az idén Miskolcot) lesz az első. A csallóközi kulturális napokon hatszázan hallgatták meg Buga doktort. Kilenc éve a TIT Egész­ségügyi Országos Választmányá­nak titkára. Megalakította a Semmelweis - brigádot — a „tudomány vándorszínész társulatát” — amellyel az orszá­got járják. Amikor 00 éves lett. kitüntet­ték. Van munkaérdemrendje, ki­váló népművelő oklevele, érde­mes orvosi címe, mégis annak örül legjobban, ha látja, tapasz­talja: megfogadták tanácsait, él­nek vele.* Buga doktor higiénés szakor­vos, volt körzeti orvos, de ma már nem praktizál. Lefoglalja, kitölti életét a népművelés. Szép beszédű, közvetlen em­ber. Egyszer elkövette azt a „szentségtörést”, a a tv dohány­zás ártalmairól szóló kerékaszta­lánál, hogy pipára gyújtott. Nem akart más lenni, mint amilyen. Életének mottója lehet, amit egyik könyve ajánlásául írt: „A jó egészséget szeretném elkülde­ni mindenfelé falura, tanyára, ahol olyan népek élnek, akik meg is becsülik. Mert az egész­ség olyan, mint a mesebeli ma­dár, aki nem becsüli meg, attól elszáll és sokszor évekig hiába lohol utána.” Néptanító akart lenni — neki sikerült! Kádár Márta Mensáros László ma Méhéscsnhán vendégszerepel A Békés megyei irodalmi Klu­bok „XX. század” sorozatában a harmadik előadó: Mensáros Lősz- ló, Jászai-díjas színművész, a Madách Színház tagja, január 4-e óta járja megyénket. Műso­rát a XX. századról állította ösz- sze, időrendbe válogatva az egyes műveket. A műsor három részből áll: 1900—1918-ig, 1918—45-ig, és 1945-től napjainkig. A művész nem konkrét eseményeket rkar felsorolni, csupán azt a gondola­tot szeretné ébren tartani, hogy a technika, a civilizáció nem meg­oldás mindenre, hiszen a század­vég nagy lelkesedése végül is az első fél évszázadban két világka­Gombaismertető tanlolyamok Az Országos Gombaszakosítási Bizottság felkéri azokat az intéz­ményeket, amelyeknek működése a gombák forgalomba, hozásával, illetve a fogyasztással kapcsola­tos, hogy a gombamérgezések megelőzése érdekében szervezze­nek ismertető tanfolyamokat. Bu­dapesti és vidéki érdeklődők ré­szére a rendes és a levelező tan­folyamok — az Országos Erdé­szeti Egyesület mikológiái szak­osztályának rendezésében — már január végén megkezdődnek. Ér­deklődni és jelentkezni január 14—15—16-án délután 17—19 óra között lehet (vidékiek levélben) az egyesület hivatalos helyiségé­ben: Budapest, V. kerület, Sza­badság tér 17, III. emelet 357. (Technika Háza.) tasztrófába fulladt, a hogy min­den felfedezésnél fontosabb az ember felfedezése, mert csak így juthatunk el a valóban békés jö­vőhöz. A háromnegyed évszázadot át­ívelő öisszeállítás Nobel Alfréd 1895-ben kelt végrendeletével in­dul s Fellini Nyolc és fél című filmjéből vett részlettel fejeződik be. Mensáros László eddig többek közt Mezőkovácsházán, Eleken, Gyulán és Orosházán lépett fel. Ma Békéscsabán adja elő műso­rát: 14 órakor a Kötöttárugyár­ban, este fél hétkor pedig a Fegyverei) Erők Klubjában. Békés megyei vendégszereplésé, nek néhány további állomása: 11- én Mezőberény, 12-én M ed gyes- egyháza, 19-én Gyula, 20-án Me­zőhegyes. 21-én Békésen búcsú­zik tőlünk. Kiáll szakmunkástanulóknak A békéscsabai ifjúsági házban u fiatalok örömére nemrégiben megalakult a szakmunkástanulók klubja. A megye községeiből Bé­késcsabára bejáró kereskedelmi tanulók eddig szabad idejüket presszókban, az állomáson és az Utcán töltötték. A szakmunkásta­nuló-iskola és az ifjúsági ház kö­zösen hozta létre a klubot, mely hetente három alkalommal igyek­szik hasznosan kitölteni a fiatalok szabad idejét: kedden, szerdán, pénteken délelőtt 10-tÓl délután 3-ig. A program kialakításán most dolgoztak. Terveikben szerepel többek között találkozás a me­gyei párt- és tanácsi vezetőkkel, szellemi vetélkedők, tréfás játé­kok. Természetesen szabadon használhatják a ház szolgáltatá­sait is. Nem utolsósorban pedig nyu­godtan készülhetnék az iskolai foglalkozásokra. KÜRTI ANDRÁS II budai villa titka Hasznos, örömteli játék a könyvtárban A békési járási könyvtár gyer­mekrészlegében rendszeresen Ki mit tud? vetélkedőt rendeznek. E vetélkedők célja: az olvasóter­mi állomány megismertetése a gyerekekkel. A könyvtáros azt ta­pasztalta, hogy a gyerekek nem forgatják az itt található könyve­ket. E Ki mit tud? vetélkedőkön a — íelsőtagozatos tanulóknak — feladott kérdésekre az olvasóter­mi gyűjteményből kell kikeres­niük a megfelelő válaszokat. A szükséges adatokat, informá­ciókat eddig „tálcán hozta elé- i jük” a könyvtáros. Most ezzel az i új módszerrel szoktatja ifjú ol- i vaséit az önálló munkára, a tel- i jes könyvállomány öntevékeny i feltárására. S ez a nagyon hasz- i nos munka természetesen játékos j formát talált magának. Eddig csak szépirodalmi, művé- j szeli kérdésekre kellett választ találniuk. A legközelebbi Ki mit tud?-on a természettudományos ismeretterjesztő könyvekről ren­deznek hasonló vetélkedőt. * — Fantasztikus! — kiáltott ■ fel a göndör hajú. — Ez a vas- ! logika... ez egyszerűen zseniá­! lis! ■ • — Ugyan, szimpla következte- ! tés — hárította el a bókot az 5 öreg, de tokája remegett a bol- 5 dogságtöl. A mi hivatásunk leg­■ főbb kelléke. Helyükre kell rakni ■ a mozaikdarabkákat és összeáll , a tabló. Persze, érezni, tudni kell, hogy mit hová? Elismerem, eh­hez kell némi érzék, intuíció. El­jutottunk tehát egy erősen va­lószínű feltevésig: az az Andrea, amilyen rámenős, a professzora visszatéréséig rendelkezésére ál­ló három nap alatt puliara főzi a hídon szerzett ismerősét és amikor Ambrózy megérkezik, tálcán nyújtja át neki. Tessék, lehet vele kísérletezni! Követke. zésképpen a mi feladatunk az, hogy legyünk türelemmel még három napig, várjuk meg Amb- rózyt és utána kísérjük fokozott figyelemmel az egész triót. — Persze, természetesen — helyeselt alig palástolt bosszú­sággal a fiatalember. — Ezt kell tennünk, ha a másik lehetősé­get eleve kiiktatjuk. — Miféle másik lehetőség? — Palmer úr találó megjegy­zése alapján merült fel bennem, lehet, hogy tévedek, de ez az Andrea, éppen mert ilyen ráme­nős, talán nem is várja meg Ambrózy visszaérkezését Szófiá­ból. Nem ad neki lehetőséget sem döntésre, sem lelkiismeret- furdalásra, hanem a kísérleti nyuszit esetleg már ina beoltja vagy megeteti, hogy mire a prof befut, kész helyzet előtt álljon, ne legyen más választása, ön említette, hogy a női lélek... — Nahát, ez már igazán tet­szik nekem! Barátom, maga fej­lődik, olykor már kezd a saját fejével gondolkodni! Csak így tovább! És nem is elképzelhetet­len a variánsa sem. Nem egé­szen valószínű, de nem is telje­sen irreális. Határeset, És* hogy lásisa, mennyire értékelem az igyekezetét, megbízom, hogy Kocsis Andrea figyelését adja át Mucurnak, maga pedig áll­jon rá erre a Hondára. Tudjon, meg róla mindent és így tovább, és így tovább... A látogató felállt, hálásan ha­jolt meg. Ha nehezen is, ha ke­rülő úton is, de mégis kiharcol­ta magának ezt a megbízatást. Mert egy pillanatig sem volt kétsége affelől, hogy az a ko­pasz, x-lábú emberke a hídról, az lesz a kulcs az Ambrózy rej­tély megfejtéséhez és ezt a kul­csot ő fogja kézben tartani. És ha már egyszer a kezében tart­ja, nem is adja majd ki olyan könnyen, mint ahogyan Palmer tata gondolná. Mit tud az alkohol? Az úton nem sok szó esett kö­zöttük. Pontosabban: egy sem. Részint azért, mert a szőke lány a gépkocsivezetőknek ahhoz a ritka fajtájához tartozott, aki nemcsak élvezi a vezetést, ha­nem ez a tevékenység le is köti minden érzékszervét, Hondát vi. szent, amint beszállt a Volks­wagenbe, ólmos fáradtság fogta el. Szellemi és fizikai. Hátra dőlve, behunyt szemmel ült a lány mellett. Nem érzékelte az elegáns kanyarokat, a zökkenő nélküli sebességváltásokat, az emelkedőket, a lejtőket sem. Hat-nyolc perc múltán csak ar­ra riadt fel, hogy a kocsi meg­állt. — Szerencsésen befutottunk — jelentette Andrea vidáman, s míg a slusszkulcsot húzta ki, a kézi fék rögzítő gombját nyomta le, a keskeny, meredek utcácska átellenes oldalán levő, kivilágított ablakos villára mu­tatott. — Ide megyünk. Nem vi­szem be a kocsit a garázsba, el­álldogál az itt is bántatlanul. Honda kiszállt, kábultan né­zett körül. — Hol vagyunk? Kié ez a vil­la? Miért ég ott minden lámpa? — A Málinkó utcában vagyunk — tájékoztatta készségesen a lány. — Eredetileg Aranymálin- kó volt az utca neve, de a ta­nácsnál valaki túl hosszúnak ta­lálta, vagy az utcanévtáblák címfestői munkálatain akartak spórolni, hát Málinkó utca lett belőle. A villa Ambrózy profesz- szor úré. Jelenleg Bulgáriában tartózkodik, tanulmányúton. Néhány nap múlva már itthon lesz. Erre az időre én ide köl­töztem, mert Etelka néni, a ház­vezetőnő, fél egyedül. Az abla­kok is azért vannak kivilágítva. Szegényke biztosan most is fent van és sir és vár. r ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents