Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-04 / 3. szám
KÖRŰSTAJ RULTURÁLIS MELLÉKLET A Szabadság-szobor alkotója Látogatás Kisjaludi Stróbl Zsigmondi műtermében Budapesten, 'közel a Népstadionhoz egy szépen rendezett udvart sok szobor díszít. Az alkalmi hósapkák, a tél varázsolta fehér leplek alól mindenfelé remekművek körvonalai bontakoznak a látogató elé. Kisfaludi Stróbl Zsigmond kertjében vagyunk. A földszinti műterembe lépve a most készülő Vándor Petőfi alakja az első szembeötlő látvány. — Mindig rajongója voltam Petőfinek — mondja a mester. — Tízéves lehettem, amikor kenyérbélből egy Petőfi fejet mintáztam. Meglátta ezt a kis munkámat Sass Erzsébet és egy olyan kézirattal ajándékozott meg érte, amit ő még Petőfitől kapott. Sass kisasszony veit az, akihez annak idején költőnk a Négyökrös szekér című verset írta. Nagyon örültem a kedves ajándéknak és még ma is nagy becsben őrzöm Petőfi kézírását. Talán ez a vers is buzdított arra, hogy gyerekfejjel nekivágjak a szobrászat szép világának. A 1Ö—12 éves korban készített rajzok már kifejezett kompozíciós tudásról tesznek tanúbizonyságot. — Pedig akkor még várost nem is láttam — mondja a művész. — Vidéken éltünk, ahol volt alkalmam elmerülni a természet csodálatos szépségében és megpróbáltam valahogy kifejezni azt. A kenyérmezei ütközetet ábrázoló rajzomat 12 éves koromban készítettem. Mái akkor érdekelt a történelem. Most is azt tartom, hogy a múlt tanulmányozása nélkül nem érthetjük meg a jelent. Csak úgy lehet, ha a művész a mának alkot, egy kicsit a múltból álmodik és ha tehetséges, akkor a jövőbe lát. A műteremben mindenütt egy gazdag élet értékes eredményei. És Kisfaludi Stróbl Zsigmondnak minden kész szoborról van néhány emlékezetes mondata. Amikor Görgey portBékési Erzsébet: Ne bántsátok a szerelmemet Vigyázzatok a szerelemre május dércsípte virágain született jégbezárt haragot dobtak rá az egek, hiába kopogott ajtón, ablakon, így lett enyém, didergő tavaszom. Most vidámszivü és elégedett — ne bántsátok a szerelmemet. réját mintázta, a honvédtábornok már 99 éves volt. Egyik Ady-szobrát a költővel történt firenzei kirándulás után készítette. Kedvesen emlékszik vissza i zokra a Párizsban töltött illőkre, .amikor személyeim is látta Lenin energikus alakját. Ennek az élménynek is köszönheti, logy Lenin szobrát ma a Szovjetunióban is a legjobbak közt tartják számon. Büszke, hogy G. B. Shaw jó barátjának fogadta. Számos szobor és fényképfelvétel őrzi a nagy drámaíróval való kapcsolatuk emlékét. Egyik kiállításához Shaw írt előszót, ahpl többek közt azt mondja Stróbl Zsigmond portréiról: „...azt a szépséget ke- íeste, mely a belső lelki finomság külső és látható megnyilatkozása”. Somerset Maugham, Erzsébet angol hercegnő, Bajor Gizi, Bartók Béla, Vorn osilov marsall szobrai őrzik a műteremben az alkotómunka egy-egy állomását. — A felszabadulás után kaptam megbízást a szovjet hősi emlékmű megmintázására. A háború nemcsak az emberi életekben végzett pusztítást, hanem a művészi alkotásokat, a szobrokat sem kímélte. Számos alkotásom a bombázások áldozata lett. Nagyon örültem, amikor műtermemben meglátogatott Vorosilov marsall, akinek nagyon megtetszett az íjászt ábrázoló bronzszobrom. A nagy szovjet hadvezérnek arra is volt gondja, hogy élelmet és tüzelőanyagot juttasson nekem. Látogatása után rövidesen megbízást kaptam a szovjet hősi emlékmű elkészítésére. Másfél éves munka után lett készen életem egyik fő .műve, a Gellérthegyen levő Szabadságszobor. Azóta ez a mű már mindnyájunké. A pálmaágat magasra tartó nőalak a pusztulás felett győzedelmeskedő béke, a szabadság szimbóluma lett. Számos nemzetközi elismerés mellett Kisfaludi Stróbl Zsigmond kétszer kapott Kossuth-díjat. A 85 éves művész a közelmúltban jelentette meg Emberek és szobrok című könyvét. A szépen kivitelezett könyv oldalain egy gazdiig élet élményeiről számol be az olvasóknak. Andódy Tiboi TÜZEM,. LOBOGÓM Utassy József verseskötetéről Páka György Fantázia Többek között ez az óriási Utassy József költészetében: hogy ő ezt a feleségének mondja, egyetlen szerelmesériek, imádott kisfia anyjának! 25 éves. Ám ez önmagában keveset mond. Nem minden fiatal tényleg ifjú — eszméiben, cselekedeteiben is. Korosztályának költői ritkán írnak ilyesmiről, sokkal szívesebben a tömény mélabúról, az új Elveszett Nemzedékről mondanak keserla is egységet alkot. Népi dallam, utcai hanghordozás, klasszicista tisztaság, korunk szaggatott lüktetése együttest alkot a szerzőnél. Végre egy költő — kiálthat fel az olvasó. Mégis mért jelent meg ilyen későn ez a kötet? Hiszen már régen vártuk. Egy példát hoz fel Utassy. Nemrég megjelent egy verse, ugyanezt ugyanott korábban nem fogadták eL Ehhez kommentár fölösleUtassyról eddig pletykák szóltak. Most tőié magától egyetlen ingatlan tulajdona: egy vereeskötet 90 oldala. Saras* Mihály Utassy Józsefi Csönddel cserepezve* nyés szavakat, és azon siránkoznak, hogy a mai korban, a mai ifjúságnak nincs lehetősége a Nagy Kaland véghezvitelére. Fü- vekről-fákról, a nagy Semmiről írnak unalmas sorokat, akár nyugati testvéreik. Utassy csupa tűz, csupa lobogás, Utassy optimista mer lenni. Pedig időnként — elég sűrűn — bizony élesen fogalmaz. A forradalmat kéri számon az el- lustulóktól, a kényelmesektől. Ügy mer írni és élni. ahogy Adytól és Attilától tanulta: tisztán, szépen, ahogy a csillag megy az égen. Amire a „modernek” azt mondják: ez tizenkilencedik századi romantika! Utassy mást bizonyít. Hogy csak egyszerűen embernek kell maradni. Csönd Csend—Csönd Csönd—Csend—Csönd Csönd—Csend—Csönd—Csend Ki innen! El innen! Zuhan a lift. Lépcső. Utcák, hidak, terek. Keresztülugrosva a városra zúdult dirib-darab eget: suhogok hozzád, te! s a küszöböd előtt nagy, tüdő formájú felleget lihegek. Nyiss ajtót! Nyiss ajtót! Csönd Csend—Csönd Csönd—Csend—Csönd Tüisök-villanycsengö! Ciiyield föl! Cirpeld föl! Hogy kibírjam Kötete: egy rohanás. Kevés elsőkötetest lehet, sőt kénytelen, együltében végigolvasni az ember, költőnknél erre kényszerül. Formájában: az úgynevezett hagyományos és a szabadvers művészi ötvözetei ezek a gyöngyszemek. Népies és urbánus költészet: mint eddig minden valamirevaló alkotónál, náHajad sötétje ébred, este lesz. Nyílnak az utcai lámpák. Fényük megistenít: ablakkereszt dönti váltamra árnyát. Szobám cella. Rám fillérek vigyáznak. Képzelt karórámon fluoreszkál a számlap. Hogy nélküled mégis kibírjam itt: előhívom csókjaink negatívjait. * Versek a „Tüzem, lobogóm” című kötetből.
