Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-31 / 26. szám

Farsang A régi hagyományokhoz hí­ven, kezdődik a farsangi sze­zon. Előkerülnek a báli ruhák, s a vidámság poharát fenékig tölti a jókedv. Ma este S-tól a békéscsabai Ifjúsági és Üttörő- ház nagytermében a ház három klubja, a Tízek — a Fiatal Uta­zók — és a Szivárvány klub, farsangi bált rendez. A program változatosnak ígérkezik; hiszen a szépek a szépségversenyen, az okosok a vidám fejtörőn, a sze­rencsések a tombola-sorsoláson vetélkedhetnek. S aki mindeb­ből kimarad, kárpótolhatja ma­gát a táncversenyen. A bálon a Sigma együttes mu­zsikál. És reméljük, egyetlen há­lózó sem jár majd úgy, mint a rajzunkon látható Bütyök bará­tunk. Mindkettőjüket ismertem. Meg nem voltak SO évesek. A szülő­ket, barátokat, ismerősöket arcul csapta a hír. Miért tették? Mi­ért dobták el maguktól önként az életet? Miért kiáltottak ALLJ-t a holnapnak? Miért buktak sötét verembe, amikor annyi mindent kínál a világ, amikor úgy is csak pillanatnak tűnik az „arasznyi öröklét”, amikor az élet: egyszeri és megismételhetetlen Magyarországon évente 3000 ember lesz öngyilkos. Az ön­gyilkossági kísérletek száma en­nek öt-hatszorosa. Magyarország szomorú rekorddal dicsekedhet. A föld többi országához viszo­nyítva nálunk követik el a leg­több öngyilkosságot. Százezer ember közül évente 40 saját akaratából vet véget életének. Elgondolkodtató és szomorú té­nyek ezek Keveset beszélünk erről. Az újságok is csak pár­soros hírben kommentálják a tényt: tragikus hirtelenséggel elhunyt Az öngyilkosok számá­ra vonatkozó statisztikákat csak az utóbbi évektől publikálják, irodalma, ponti® tudományos felmérése nincs a témának. Ger. gc-ly Mihály írja a Kortárs 1969 novemberi számában „Nincs egy társadalmi je­lenség, arrSly annyira tisztázat­lan, misztifikált, egymásnak élesen ellentmondóan magyará­zó, bűnös közönnyel, felelőtlen­séggel elhanyagolt volna, mint az ögyilkosság problémája.” Detektíyek évszázada A téma kényes. Legalábbis annak tartjuk De miért kényes Színház az egész világ A Guckkastenbühne — kukucskálószekrény ^ szinpad A címben szereplő német sző hang­zása rettenetes a magyar fülnek. A fordításé még rettenetesebb... A mögöttük levő tartalom azonban há­rom évszázad szinte teljes színház­kultúrájának keretét jelenti (egye­bek mellett az 1969-es magyarét Is). E hosszú élet magyarázata, hogy többfajta írói, rendezői és közönség- igényt volt képes kielégíteni. Ott­hont adott a kései klasszikus, a ro­mantikus, a naturalista, a realista és a modernista drámának. Elsősor­ban addig ismeretlen technikai fej­lettsége révén. A „guckkasten- bühne” lényegében mindent tud, amit a XVIII., XIX. és XX. század színházművészete csak kívánhatott. Ha szükség van rá, a színpad meg­fordul a tengelye körül; ha kell, négyzetméterenként emelkedik vagy süllyed; óriási kocsikon másodper­cek alatt cserélnek helyet teljes dísz­letek; fák, házak, kerítések eresz­kedhetnek le vagy emelkedhetnek fel még ennél iá gyorsabban: mennydörgés, villámlás, eső, hóhul­lás ugyanolyan élethű, mint a való­ságban; a felfújható gumioszlop vagy gumifa nem különben; köny- nyen utánozni lehet a napszakok ezerféle fényváltozását és így to­vább, szinte a végtelenségig (van olyan újonnan épült színház, amely­nek még nem tudták kipróbálni va­lamennyi technikai berendezését, mert... nincs hozzá eléggé bonyolult színdarab). nyének. A nézőtéren indítottak már forradalmat — Párizsban a Figaró házassága volt a nagy francia for­radalom egyik közvetlen előzménye — s ült egyeUen ember az ezersze­mélyes teremben: ms-ban egy trónörökös „vett meg” magának egy Csárdáskirálynő-előadást. A „kukucska- szinpad” Koszto­lányi Dezső sze­rint olyan szoba, amelynek negye­dik falát ledön­tötte a kíváncsi­ság. Más fogal­mazás szerint olyan helyiség, amelybe csak kulcslyukon át lehet betekinteni. A dolog lényegén nem változtat, ha “** a függöny felme­netele után olykor nem belső tér, hanem hegyoldal, udvar, folyópart tárul elénk. Hiszen a kulcslyuk csak jelképe annak, hogy a szín­padon zajló valóságba, „igazi” élet­be csak bekukucskálhatunk, hogy az eseményekbe nem lehet semmi­féle beleszólásunk. Ezért van az, hogy e három évszázada uralkodó színházfonnának a naturalista drá­ma a legkedvesebb gyermeke (még akkor Is, ha annak színészei foly­ton köhögtek, orrukat fújták, ért­hetetlenül beszéltek a színpadon... hogy minél természetesebbnek hassa- | nak, ha rendezői nyershús-szagot Hi­vattak a nézőtérre az esetleg mészár­székben zajló jelenet alatt). az. ami évente több halálos ál­dozatot követel, mint a tüdőbe­tegség? Az öngyilkosság — idézve a7, előbbi tanulmányt — mint aggasztó társadalmi jelen­ség legnyugtalanítóbb demográ­fiai gondjaink egyike... A tár­sadalomban élő ember szemé­lyes drámája, tragédiája, az egyes esetekben más-más arány­ban jelentkező társadalmi és egyéni motívumokkal... Nincs | fölmentése az egyénnek, de nem mentheti fel magát a társada­lom sem: Ö viseli az öngyilkos­ságok növekvő méretű hatását, mindennek a társadalom közér­zetében is jelentkező következ­ményeit. A számok, tények ismereté­ben az ember értetlenül, meg­döbbenve keresi az okot; hogy minden végbement változás el­lenére miért határoznak húsz- huszonötezren évente úgy, hogy eldobják az életet, hogy nem látnak többé folyót, fát, virágot, hogy nem tudjáik meg ki nyeri a bajnokságot, hogy nem halla­nak többé zenét, hogy nem esz­nek-isznak jó nagyokat, hogy nem vágnák hátba senkit. Illyés Gyula írja: ,.Az egész filozófiának egyetlen fogas kér­dése van; az öngyilkosság. Ér-e annyit az élet, hogy elfogadjuk már saját akaratunkból is...” Az élet mellett olt van a halál —[ írja Madách, de vajon hogyan írjuk meg, 3000 öngyilkos soha meg nem írt nekrológját?! S ha az olvasó most azt kér­dezi, miért kell erről itt, a lap­ifjúsági oldalán beszélni, csak magyarázatot kaphat; s azt a tényt, hogy a fiataloknál és kü­lönösen a 15—19 éveseknél a leggyakoribb halálok az öngyil- kosság, A rossz bizonyítvány, az első szerelmi csalódás, vélt áetúntság, a barátok, szülők ér­tetlensége és minden más, ami legfeljebb rosszkedvre vagy he­tekig tartó panaszra adhat okot; a szakadék szélére sodorhatja azt, aki hagyja magát, akit hagynak, hogy odasodródjon. S zuhantában már hiába nyúl se­gítségért a kéz. Meg kellene mentenünk őket, mind a három­ezret, hiszen az életben az a tragikusan nagyszerű, hogv egyszeri és megismételhetetlen. S vajon ezt tudták-e, felelős­séggel érezték-e ők ketten, a két ismerős fiatalember. akiknek önpusztító ítélete e félmonda­tokban rótt, s inkább csak a le­hetőségeket latolgató, mint elem­ző cikk megírására ösztönzött?! Brackó István „Sidney Tiffin mezőgazdasági munkás, aki 1949. október 21- én déli tárban Essex grófságban a lápvidéken Tillingham köze­lében taszigálta egy rúddal csó­nakját. nem is sejtette, hogy egy szokatlan bűnügyet fog elindí­tani. Fél egy tájban Tiffin egy tárgyat pillantott meg, amely a Black River egyik mellélcágában úszott. Először azt gondolta, hogy egy szélzsák, amelyet a Royal Air Force egyik gépe ve­szített el. Amint azonban köze­lebb ért, látta, hogy az egy pokrócba becsavart nagy gön­gyöleg. Felnyitotta és elször- nyedve pillantott meg egy em­beri törzset. A fej és a lábak hiányoztak. A törzsön egy vér­foltos selyeming és egy kék nad­rág maradványai voltak.” A fenti hátborzongató idézet Jürgen Thorwald: Detektívek évszázada című, közelmúltban megjelent könyvéből való. Jó példáját adja az író módszeré­nek, és utal a könyv szerkesztési elveire. Thorwald arra vállalko­zott, hogy egy-egy konkrét bűn­ügy kapcsán vázolja fel a kri­minalisztika történetét, a bűnül­dözés tudományos módszereinek kialakulását. A tudományos bűnüldözés mintegy 150 évre tekinthet visz. sza. Ez alatt az idő alatt a ter­mészet és társadalomtudomány adta kezébe a kriminalisztika megalkotóinak azokat az egzakt módszereket, amelyeket ma vi­lágszerte felhasznál a bűnüldö­zés. Az utóbbi 100 év talán túl­ságosan is gazdag drámai ese­ményekben, borzalmas bűnök­ben, elkeseredett harcokban és perekben. Színhelyük felöleli az egész világot. Ez a korszak nem­csak az ujjlenyomatoké, a bűn­ügyi nyilvántartó fényképeié, r, nyomolvasásé. J* Ebben a korszakban sikerült leleplezni titokzatos haálesete- ket az orvostudomány segítsé­gével, az írás áruló jeleivel és megfejteni apró vérnyomok je­lentőségét a tett színhelyén. Ez az a korszak, amikor a mérgek­kel fogálkozó tudomány a bűn elleni fegyverré vált, amikor a fegyverek és lövedékek ismere­tének tudománya és a nemzet­közi rendőri szervezettség meg­érett arra, hogy sikerrel kutassa fel és tegye ártalmatlanná a bű­nösöket. A könyvben nincsenek kita- ált esetek, minden történetet dokumentumok támasztanak alá. Éppen az élet-prodúkálta ügyek teszik Thorwald művét minden kitaált kriminél színesebbé, iz­galmasabbá. ' HÍRÁD& Megyénk legjelentősebb TIT- rendezvénye az immár nyolca­dik esztendejébe lépő gyulai Nyári Eszperantó Egyetem. Az eddigi hagyományokhoz híven most is több neves belföldi és külföldi szakembert hívtak meg Talán legérdekesebbnek ígérke­zik az az előadás, amelyet Ivó La penna tairt a világ eszpe­rantó mozgalomnak jelenlegi helyzetéről. A további program szerint a „Tudomány nagyjai” sorozat­ban Lenin ró] emlékezik meg Asém Grigorov, Dimitrov elv­társ volt titkára. Akik a világ- irodalom iránt érdeklődnek, azoknak bizonyára érdekes lesz Reto Rosetti előadása Shakes­peare művészetéről. A Rosetti név nem ismeretlen a magyar plvasók előtt Ugyanis Reto bátyja, Cezaro Rosetti írta a ná­lunk is megjelent Tréfán kívül című regényt. Az egyetemmel egyidóben még két eszperantó-rendezvény várja az érdeklődőket. Ismét megrendezik az országos tanul­mányi versenyt, amelyet az esz­perantót oktató pedagógusok ta_ nácskozása követ Ez utóbbi először biztosít majd fórumot az eszperantó nyelvet oktatóknak. * * • Száztíz évvel ezelőtt a len­gyelországi Bialystokban szüle­tett L. L. Zamenhof, az eszpe­rantó nyelv kezdeményezője. Születési napja az eszperantó könyv napja is. A Corvina Ki­adótól kapott tájékoztató sze­rint hamarosan megjelenik Pe­tőfi Sándor válogatott verseinek eszparantó nyelvű kiadása. A költeményeket dr. Kalocsay Kál­mán egyetemi tanár fordította. * * * A Művelődésügyi Miniszté­rium hozzájárult, hogy ez a tan­év az eszperantó iskolai oktatá­sában kísérleti évnek számítson. Az eredmények és a tapasztala­tok felmérése után az 1970—71- es tanévtől kezdve kerülne sor az általános és középiskolák­ban, a megfelelő személyi fel­tételek mellett, a következő ok­tatásra. A megyei tanács műve­lődésügyi osztálya e törekvést támogatja, és segítséget nyújt az iskoláknak abban, hogy az esz­perantó nyelvet immár kötelező, s nem rendkívüli tárgyként ok­tassák. Gyarnithy Zsolt Emellett ez a szinházforma meg­felelt nagy tömegek és uralkodók, demokraták és a „csőcseléktől” el­különülni kivánkozók közönségigé­A legtehetségesebb gyermek rang­ja azonban a realista drámát illeti, Ibsen, Shaw, Csehov műveit. Ezek a drámák adták talán a legtöbbet a közönségnek és a színház művészei- | nek... Az eddigi legkiemelkedőbb I csúcs ezen a téren a moszkvai Mű- ! vész Színház, ahol a kukucskáló- színpad Csehov realista drámáival és Sztanyiszlavszkij színészeinek ter­mészetes játékával találkozott. Nem véletlen, hogy e hármasság jelképe, a karcsú sirály azóta is élőnek hat­va, fehérlik a függöny bársonyán. I Daniss Győző Bütyök farsangi jelmeze.

Next

/
Thumbnails
Contents