Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-25 / 21. szám
T * Ax^« K. ■ c/l — (B • /\ * R MMWMWWWMMWHmWWIWWWWWWMWV iMmWWWWMMWWMMMWWWMWWWMWWWWWWtMVHVWWVWWMWWWMWW Főorvos: — Azért kérettem, kedves kolléga, mert... Alapi: — Csak nem fizetésemelésről van szó, főorvos úr? Már alig váram. Főorvos: — Ne vágjon kérem a szavamba...! Alapi: — Pedig letelt már a két évem és... Főorvos: Éppen ez az! Alig két éve van nálunk, és máris... Alapi: — Bocsánat... a cselédkönyves karom után... Főorvos: — Jó... jó... ne zavarja meg állandóan a magánkihall- gatást.. Tehát alig— Alapi: — Magánkihallgatást? Ez, ne tessék haragudni, úgy hangzott, mintha valami tárgyaláson lennénk... Főorvos: — Ahogy mondja. Vagyis, éppen a fegyelmijét akarom elkerülni... Azért hivattam, hogy figyelmeztessem... Alapi: — De hát mire, főorvos úr ? Főorvos: — Arra, hogy maga, kedves barátom, sűrűn súrolja etikai kilengéseinket... Sőt, néha egészen ki is leng! Alapi: — Főorvos úr. Említettem, több mint két éve vagyok már itt, és... és szeretnék családot alapítani. Erre köteleznek a tradíciók! Főorvos: — Kolléga... alapítson, de ez nem ok a... Alapi: — Tessék már mondani, miről van szó tulajdonképpen? Csak nem az a szomszéd néni kantáit valamit, aki a múltkor éjjel, úgy két óra tájt felzörgetett, hogy jöjjek már, mert a Miska bácsi nem kap levegőt?! Főorvos: — No, lám, lám! Erről nem is tudtam. Alapi: — Egyszerű eset volt. Bújócskát játszottak, rázárták szegényre a szekrényajtót... aztán elvesztették a kulcsot. De becsszavamra mondom, a kinyitásért vissza is akartam adni azt a húszast, amit Mari néni a zsebembe gyömöszölt... Főorvos: — Ha-ha-ha. Vissza akarta adni... Alapi: — Igen, de az öreglány azt mondta, fogadjam csak el, mert a lakatos többe került volna— Főorvos: — Ügy? Szóval ez egy újabb eset... Alapi: — Én igazán nem akartam, de hát... éjjel keltett föl— Főorvos: — Magának nem is volt joga odamenni... Kolléga... Maga itt, a kórházban gyakorló orvos, és még csak magánpraxisa sincs. Alapi: — Möndom, hogy nem mentem. Húztak! De bocsánat... Mit jelent, hogy, hogy... ez egy újabb eset?! Főorvos: — Azt, hogy több felől jelezték már... és magam is egyszer fél füllel láttam. Ejh! Beszéljünk egyenesen! Maga megvágja a betegeket, kolléga! Alapi: — Hát persze. Én sebész vagyok, kérem. Anélkül ez nem megy... Főorvos: — Ne játssza meg magát, ne akarja elhitetni velem, hogy nem tudja, miről van szó! Alapi: — Kérem, főorvos úr. Konkrétan, miről? Főorvos: — Konkrétan? Jó! Hát arról a vésésről meg a lépesről, meg a fekélyesről, akit pedig én, ...hogy úgymondjam, én vettem fel... És magam is láttam, amikor átnyújtott önnek egy borítékot... Alapi: — Á! Vagy úgy! Köszönő levél volt benne, főorvos úr! Főorvos: — De nem nekem írták! Különben se beszéljen mellé. Itt van éppen kontrolion a feké- lyes, majd mindjárt behívom... ellenőrzésre és... minden kiderül... Alapi: — Főorvos úr! Ne hozzon szégyenbe egy alig gyógyult fekélyes előtt! Főorvos: — Éppen az etikai bizottságtól akarom megmenteni, maga, maga gyakorló! De úgy, hogy okuljon... A saját érdekében (Ki) — Fekélyes kortárs! Legyen szíves, fáradjon be...! Maga pedig hallgasson— Zsebszuház: Vorgo Vágjuk a fekélyt Szín: Egy orvosi szoba, melyben fehér köpenyes főorvos várja a szintén fehér köpenyes orvost. Harmadik szereplő egy fekélyes, ill. Fekélyes kartárs. Fekélyes: — Jó napot kívánok, főorvos úr! Erőt, egészséget, dok- torkám! Főorvos: — Na, hogy vagyunk, hogy vagyunk...? Mutassa csak a gyomrát? Hány ingere van még? Fekélyes: — Hogy hány ingerem? Nem szoktam számolni, főorvos úr... Hetenként tetszik érteni? Főorvos: — Ugyan! Naponta. Fekélyes: — Ha-ha-ha. Naponta régen nincs már...! Tessék csak várni... Főorvos: — (Míg tapogatja a gyomrát). — Na? Fekélyes: — Igen, igen. Utoljára, akkor volt, amikor benyújtottam a táppénzes papírt, annak a gyönyörűen szép leányzónak az SZTK-ba. Na, akkor... Főorvos: — És sokáig tartott? Fekélyes: — Fenét! Csak, amíg kiszámította a táppénzemet, utána mindjárt elment a kedvem... Főorvos: — Jó, hagyjuk ezt. Látom, teljesen rendben van, begyógyult a sebe is— Fáj még, ha nyomom? Fekélyes: — Inkább, ha én nyomom... Főorvos: — öltözzön fel és figyeljen ide, Fekélyes kartárs! De ez szigorúan közöttünk marad, érti? Fekélyes: — Hogy levetkőztem meg felöltöztem? Főorvos: — Mondja: amikor eltávozott tőlünk, mennyit adott át a doktor úrnak abban a bo- - rítékban? : Fekélyes: — Én? Még hogy én?! jj Hogy tetszik ilyet feltételezni : rólam! Ne lássam többé a fő- ■ orvos urat, ha egy fityinget is j adtam... Alapi; — Tetszik hallani, főorvos úr?! Főorvos: — Tetszem hallani! Jó. Viszontlátásra, Fekélyes kartárs! Fekélyes: — Adjon az Isten maguknak is... (ki) Alapi: — Tetszik látni, nem sikerült a... Főorvos: — Hallgasson! Láttam, amit láttam. És ez még egyszer elő ne forduljon! Alapi: — Szeretnék valamit kérni... Főorvos: — Mi az! Már tőlem is?! Alapi: — Amint már voltam bátor említeni, szeretnék családot alapítani, és... Főorvos: — Na és? Talán besegítsek? Alapi: — Igen. Éppen erre gondoltam... Abból a vacak törzsbérből, pláne, ha az etikai bizottsággal fenyegetnek, még az albérletet is nehezen tudom kifizetni. Pedig egyéb igényeim is vannak... Nem lehetne valahogy a fizetésemet... Főorvos: — Hová gondol?! És miből? Azt hiszi, hogy az állam is fejőtehén? Alapi: — Azt hiszem... hogy lehetne javasolni valamit. Valami lehetőséget nálunk is a jobb bérezési forma kialakítására. Főorvos: — Hogyne, hogy aztán megszűnjön az etikai bizottság! Alapi: — Nem, nem... de hát, ha több epe, több fekély, több fisz- tula tűnne el az emberekből— Főorvos: — Többet kaphatnánk mi is. Így gondolja? Alapi: — Valahogy így... Végtére mégiscsak öt évig tanultam szakmát... Főorvos: — Egyelőre mondjon le az utópiáról... És óvakodjon az ilyen... ilyen köszönő levelek átvételétől— A viszontlátásra, kolléga... Alapi: — Pedig úgy szerettem volna... Na mindegy. Minden lót, főorvos úr! Főorvos: — (Miagára maradva). — Jól kivágta magát a feké- lyesbőt ez a gyakorló... (sétál)... De azért... azért egy kicsit... fzsebibe nyúl. előszed effv kék borítékot nézi. nézi). — Hát ez mi? ...Ja. persze, az epés köszönő levele... Ellenőrzés a vállalatnál — Baj van! Semmit sem akar elfogadni... (Pusztai karikatúrája) Veszélyes-e az éjszakai levegő? Az angol tudósok nemrég arra a következtetésre jutottak, hogy veszélyes. Az éjszakai levegőben felfedeztek ugyanis egy erős baktériumölő anyagot. A kísérlet során ismert meny- nyiségű baktériumot tartalmazó két kazettát helyeztek el — az egyiket a laboratórium tetején, a másikat pedig zárt helyiségben. A laboratórium tetején elhelyezett kazettában az éjszakai levegő 30 perc alatt megölte a baktériumoknak a felét, s további három órán belül a többi baktérium is elpusztult. A zárt helyiségben elhelyezett ellenőrző baktériumok viszont életben maradtak. A tudósok véleménye szerint az „éjszakai méreg” úgy keletkezik, hogy a gépjárművekből kipufogó bizonyos égéstermékeik reakcióba lépnék a levegő ózonjával. Ez a reakció csakis sötétben mehet végbe. Eddig még nem állapították meg, hogy a most felfedezett anyag ártalmas-e a növényekre. Shaw anekdoták Shaw-t egyszer meglátogatta egy fiatal költő és felolvasott neki a verseiből. Shaw a felolvasást a következő kérdéssel szakította félbe: — Mondja, hogyan is választotta a költői pályát? — Eredetileg orvos akartam lenni. Végül azonban lemondtam az orvosi pályáról és úgy határoztam, hogy költészetemmel szolgálom a népet. — Azt tanácsolom önnek, hagyja abba a költészetet A népnek már azzal is elég szolgálatot tett, hogy nem lett orvos. * Egy kövér író, Chesterton találkozott G. B. Shaw-val az utcán és mosolyogva megjegyezte: — Amikor önre nézek, az az érzésem támad, hogy éhínség tört ki. Shaw villámgyors válasza: — Amikor én nézek önre, az az érzésem, hogy az ön hibájából tört ki. * Oscar Wilde így nyilatkozott Shaw-ról: — Rendkívüli ember. Nincs egyetlen barátja sem. És egyetlen barátja sem szereti. * Shaw egyszer elvetődött egy sznob angol család estélyére. A vendéglátó házaspár leánya leSztár-bölcsességek „A pletyka az egyedüli zörej, amely a hangnál gyorsabban terjed.” (Mario del Monaco) „Tanulni kellene mások hibáiból — mivel senkinek sincs annyi ideje, hogy mindent maga csináljon.” (Peter van Eyck) „A megszokás sok mindent legyőz, még az ellenszenvet is.” (Maria Schell) „A reuma sokkal több férfit visz az erény útjára, mint a legjobb erkölcsi prédikáció.” (Peter Kreuder) „A valótlanságot könnyű megcáfolni. Megcáfolni csak a valóságot nehéz.” (Hildegard Knef) „Nem igazságtalan mindig ismételten a meteorológusok szemére hányni, hogy prognózisaik hamisak? Idővel mindegyik talál — csak kis türelemmel kell lenni.” (Fernandel) „Ne bosszantsd barátaidat gondjaiddal — meséld el azokat inkább ellenségeidnek. Örömüket találják majd benne.” (Bing Crosby) ült a zongorához, hogy bemutas. sa tudását. A háziasszony odasúgta Shaw-nak: — Hallattam, hogy szereti a zenét — Nem baj, azért csak hagyják nyugodtan tovább játszani a kislányt! — felelte az író. ♦ Shaw meghívót kap ezzel a szöveggel: Lady Blank pénteken délután négy és hat óra között otthon tartózkodik. Shaw tömör válasza: — Én is! Régi viccek A pozsonyi Űj Szó „Régi viccek — de nem rosszak” címmel közölte az alábbi tréfákat. — Igazán nem tudtam, hová legyek a7 unalomtól! Az idő is csigalassúsággal múlik... — Adhatok egy jó tanácsot! ír) alá egy háromhónapos váltót, s mindjárt meglátod, milyen sebesen fut az idő! * * * Mórickát megkérdi a fiatal Schwartz, aki a Móricka nővérének udvarol: — Mondd csak, Móricka, be lehet látni a kulcslyukon keresztül az előszobából, amikor én az ebédlőben vagyok a testvéreddel. — Be lehet látni — feleli Móricka —, csak sajnos, nagyon ritkán. — Miért csak ritkán? — Mert folyton a mama néz be... János gazdának a kisfia az iskolában megkérdezte a tanítótól: — Tanító úr, kérdezteti a papám, hogy szereti-e a libát? — Hogyne! — válaszolt a tanító. Egy hét múlva a tanító kérdezte a gyereket: — Mi van a libával? — Meggyógyult — felelt a lurkó. • * * Bíró: — Maga azt állítja, hogy férfi létére megverte a felesége! Mivel verte meg? — Magammal hoztam, kérem. — Bíró: — Mit hozott magával? — Ami. vei megvert! — Bíró: Hát miért nem mutatja már? —• Hiszen mellettem áll! — Bíró: Ki áll mellette? — Hát az anyósom, kérem alázattal. Azzal vagyok én megverve! •••■»■■•»■■■■■■■■■»•■■■■■■■«■■■«■■«■■■■■■■■aaBBBMBBBaBBeBBBeBaBaaaaaaaaeBaeBBaaeBBaaBB
