Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-25 / 21. szám
1979. Január 25. 5 Vasárnap • • • két kovácsházi szövetkezet egyesülésének első éve Szokatlan időszakban a tavaszi munkák kellős közepén, vagyis áprilisban egyesült tavaly a mezőkovácsházi Üj Alkotmány az összekuszálódott gazdálkodású, mérleghiányos refkovácsházi Dózsa Tsz-szel. A kényszeregyesülést a Dózsa Tsz elkeseredett tagjai sürgették. Azért, mert 1968 második felében, öt hónapon át egy fillér előleget sem kaptak s a zárszámadáskor is azzal „fizet, ték” ki őket, hogy nincs egy fillér sem a közös kasszában. Mi több, jelentős összegű tartozás tette kilátástalanná az 1969-es évet ísl Varga József felszólalás közben. Az ifjúsági szocialista brigád egy csoportja Fotó: Malmos Nem csoda, hogy az ilyen előzmények ismeretében kissé kíváncsi szorongás űzte a minisztérium, a megyei és járási tanácsok, a tsz-szövetség képviselőt az Üj Alkotmány Tsz egyesülés utáni első zárszámadó közgyűlésére. Már a közgyűlés előtt brigádonként vitatta meg a vezetőség a múlt évt gazdálkodás eredményeit, változtatni valóit, mégis zsúfolásig megtelt a községi művelődési ház nagyterme. S bár részletes, alapos volt a beszámoló, mégis több tagnak akadt még mondanivalója a közgyűlésen. Többnyire megismételték azt, amit a brigádértekezle. teken már elmondtak. Azt, hogy „Nagyon meg vagyunk elégedve a múlt évi gazdálkodással, a jövedelemmel. Az idén tegyünk meg mindent a géppark korszerűsítéséért, a hiányzó tárolóhelyek a bekötő és a majorok körüli utak mielőbbi felépítéséért’’. Az ilyen szavakat többszöri ismétlés után dig, mert ő vezette a malmot abból a kis irodából, amelynek ablaka a mázsára esett. Az ajtaja szintén arra nyílt és a liszt finoman belepett mindent, Olivér testét is. De Piri séta közben nagyokat lélegzett, hogy milyen kellemes illata van a lisztnek, amire az anyja oktatta ki, hogy mindig azt kell dicsérni, ami tetszik a másiknak, higgye azt, azért szereti az imádott nő. Nyáron sokat sétálgattak a fűzfák lombjaival borított Körös-parton, s egyik este megálltak egy üresen himbálódzó csónak előtt, melyet a fűzfákhoz- kötött ki valaki. Egy ideig csak néztek a csónakra, mintha attól várnának valamit, majd Olivér beleállt, miközben fogta Pirinek a kezét, aztán maga után húzta. A csónak padjára telepedtek le és sokáig ültek szótlanul összebújva. Olivér újra és újra hanyatt akarta fektetni Pirit, de az mindig kiegyenesítette a derekát, majd nagysokára el- elemyedt, és Olivér a csónak fenekére szorította. Ondolált haja közé akasztotta az ujjait Piri, s közben re- tikülje felcsúszott a könyékhaj- latára és a forgóján lógva him. bálódzott. De visszarántotta a kezét, mert felvillant benne, hogy utcán van s gyorsan nekiiramodott, minél előbb haza, az anyjához. A házuk gangjára nyíló ajtóhoz vezető három lépcsőnek úgy nekirugaszkodott, hogy hasra vágódott volna, ha nem tudja elkapni a kilincset. A gangon pedig két marka közé szorította retikül- jét és úgy rohant, s miután kinyitotta a társalgó ajtaját, a szőnyegre vágta. Az anyja a fotelben ülve kiegyenesítette a hátát és odaszólt neki. — Űri lány nem vesztheti el a fejét sohasem. Piri döbbenten nézett az anyjára, aki közben felállt, a bárszekrényhez ment és diólikőrt töltött két pohárba. Ezután odaintette Pirit, s a szemével biztatta, hogy igya meg. Mindketten lassan beszürcsölték a likőrt. Azután újra öntött az őrnagy özvegye és az is megittak. — Most pedig elszívunk egy-egy cigarettát — ült vissza a fotelbe az őrnagy özvegye. Piri is leült. Miután már cigarettafüst terjengett a társalgóban, az őrnagy özvegye megfogta Piri egyik kezét és az ölébe húzta. Ne gondoljon most már az átkozottakra. A pokol tüze égesse el Olivért is. A rossz nyavalya tudja hol, merre jár már, de Piri és ő itt vannak. Csak erre kell gondolnia. Senki nem tudja ugyan, mi lesz ezután, hogy az oroszok bejöttek, de elöljárók mindig lesznek. Jól emlékszik az első világháború végére még ha csak tizenöt éves volt is, az járt jól, aki csak arra ügyelt, láttassa magát, vegye észre minden törtető és csörtető, és majd, akik felül maradtak, úgy emlékeztek vissza rá, hogy akkor is becsülte őket, amikor még nem tudhatta, kik kerülnek a gúla tetejére. És azután, ahol kellett, a fentmaradtak közül valamelyik ejtett is érte néhány jó szót. Persze emlegetni kellett ennek az okosságát, kiváló jellemét és ha az illető férfi volt, akkor azt is a fülébe kellett súgni, hogy el sem hiszi, mennyire buknak utána a nők. (Folytatjuk) is szívesen hallották a szövetkezeti vezetők. Érthetően elégedettek a jövede. lemmel, hiszen több mint 19 millió forintot osztottak ki a viszonylag fiatal, mindössze 45 átlagéletkorú, 1322 tag között. A több mint 360 nyugdíjas és járadékos is részesült ebből az ész- szegből. Most a zárszámadás napján 200—200 forintot kaptak azok, akiknek a nyugdíjuk járadékuk nem éri el a havi 600 forintot Emellett a rászorulók 500 —500 forint segélyben részesültek év közben. Minden nyugdíjasnak és járadékosnak díjmentesen művelték meg, vetették be a háztáji földjét s ugyanúgy szállították haza a termésüket is. Ráadásul az idén az eddigi 800 négyszögöles háztáji főidet 1200 négyszögölre egészítik ki. Az is érthető, hogy a retormátuskovács- házd Dózsa Tsz tagjai voltak a legboldogabbak most, a zárszámadás idején, ök nagyon elégedettek lettek volna akkor is, ha csak annyit kapnak, mint az Új Alkotmány Tsz tagjai 19fiÍ5-ban, vagyis 80 forintot minden tízórás munkanapra. Ehelyett most 92 forint jutott naponként. Derekasan dolgoztak a szövetkezeti gazdák a hozzáértő vezetők és szakemberek irányításával. Horváth Pál, a Szövetkezetek Dél-Békés megyei Szövetségének titkára elnézést kért felszólalásában a tagoktól, amiért, elnöküket, Lúpták Andrást az elmúlt évben több napra is elvitte más közös gazdaságokba, hogy segítse a helyes szövetkezetpolitika és a jó gazdálkodási arányok kialakítását. Az Űj Alkotmány Tsz és Lip- ták András dicsérete volt ex az „elnézéskérés’1. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium képviselője is csak az elismerés hangján emlékezett meg a szövetkezetnek az országos átlagot jóval meghaladó hodankénti 20,3 mázsa búza és 34 mázsa morzsolt kukorica terméséről. Amellett, hogy kigazdálkodták a volt Dózsa Tsz adósságát, az egy évvel korábbi 47.5 millió forint értékű tiszta vagyont több mint 53,5 millió forint értékűre növelték. A beszámolóban többször elhangzott az elismerés és a köszönet a szövetkezet pártalapszerve- zeteinek, nőtanácsának és KISZ- szervezetének lelkesítő, mozgósító munkájáért. A múlt évi eredmények elérésének egyik nagyon jelentős motorja volt a szocialista címért küzdő 19 brigád is. Ebből kettő az egykori Dózsa Tsz területén működött és nyert címet. Ott, ahol azelőtt ismeretlen volt a szocialista brigádmozgalom. A 90 tagú KISZ-szervezeten belül is két ifjúsági szocialista brigád gyűrte le sikeresen a nehéz akadályokat. Velük együtt összesen 17 brigád nyerte el a kitüntető címet. Kukk Imre A Népi Rendőrség 25 éve Békés megyében Nehéz kezdet 1944 őszén' az ország megyéi közül elsőnek Békés megyét szabadította fel a Szovjetunió Vörös Hadseregé. A felszabadított városokban és községekben itt tették meg az első intézkedéseket az élet megindítására, a legfontosabb termelési feladatok megoldására, a fellazult közállapotok helyreállítására és a közbiztonság megszilárdítására. Huszonöt év telt el hazánk felszabadítása óta. A kezdeti népi rendfenntartó erőkből azóta korszerű eszközökkel, kulturált körülmények között dolgozó rendőrség fejlődött. Szakmailag és politikailag jól képzett rend • ök, tiszthelyettesek és tisztek őrködnek szocialista vívmányainkra, dolgozó népünk békés életére. Jogos büszkeséggel jelenthetjük ki, hogy a rendőrségünk munkája a 25 év alatt elősegítette dolgozó népünk harcát és részese a szocializmus alapjai lerakásának. Sokan vannak még ma is a sorainkban, akik kezdettől fogva aktív részvevői voltak ennek a harcnak. Az akkori nehéz időben súlyos nélkülözések közepette. szakismeret nélkül vállalták a rendőri munkát. A szakismeretük hiányát pótolta az igaz ügy szolgálata, az ellenség iránti gyűlölet, az optimizmus és a hazáért érzett felelősség. A rendőrségünk hőskorában tevékenykedő rendőrök most megelégedéssel könyvelhetik el, munkájuk eredményes volt. Ha az idő el is járt felettük, lelkesedésük, kötelességtudatuk nem kopott el, s ez szolgáljon példaként ifjabb rendőreinknek. Most, a jubileumi ünnepségek alkalmával néhány cikkben érdemes visszatekinteni Békés megye rendőrségének 25 éves történetére. A felszabadulás utáni hónapokban — a háború okozta anyagi és erkölcsi következményként — elszaporodtak a fosztogatások, zugpálinka-főzé- sek, falopások, verekedések és a személyek ellen irányuló egyéb erőszakos cselekmények. Igen sok személy kezébe került elhagyott ingóság, jogtalanul megszerzett állat és ruhanemű. A börtönökből kiszabadultak a bűnözők, akik gyakran fegyverrel fosztogattak. Sok ember birtokába került fegyver, lőszer és robbanóanyag, ami fokozta a nyugtalanságot és veszélyeztette a lakosság biztonságát. A román határ mentén külön nagy gondot okozott a csempészet elszaporodása. Ugyanekkor a lótolvajlás és más lábas állatok lopása is elterjedt. Bat. tonya környékén sokszor megtörtént, hogy éjjel bandába verődő lótolvajok fegyverrel kényszeri tették a tanyasi' parasztokat, hogy adják át állataikat. Ugyancsak nagy gondot jelentett a tanyai közbiztonság állapota. Kóborló személyek, bűnözők gyakran támadták meg és rabolták ki az egymástól távol elhelyezkedő tanyákat. Az ország többi területének felszabadulásával kezdtek visz- szaszivárogni az elmenekült reakciós vezetők, a nyilasok, a háborús és népellenes bűnösök, akik politikailag jelentettek veszélyt az új demokratikus élet kibontakozására, A fellazult közbiztonság: állapotok helyreállítása. majd megszilárdítása egyik legfontosabb feltétele volt a kibontakozó új életnek. *** Az első napokban a szovjet katonák járőrszolgálattal, üzemek és a legfontosabb középületek őrzésével igyekeztek a rendet fenntartani. Amíg a feladatok megoldására a megfelelő vezetőket megtalálták, ők ügyeltek megmaradt javainkra, a személyi és vagyonbiztonságra. A felszabadulás utáni napokban közzé tett felhívások, parancsok és hirdetmények, a rend és biztonság megteremtésére szólítottak fel és jól tükrözik a szovjet katonai egységek részvételét a közrend, köz- biztonság helyreállításában. Békéscsabán, 1944. október 9-én megalakult az Ideiglenes Városi Vezető Tanács, amely még aznap felhívást adott ki az alábbi szöveggel: „... Közlöm a város lakosságával, hogy az orosz katonai rendőrség a mai napon Békéscsabára megérkezett és az első feladatának a közrend biztosítását tekinti.” Az Alföldi Népújság 1944. október 11-én Fosztogatók cím alatt ezt közölte: „...A fosztogatókat a megszálló orosz katonaság nemcsak hogy a legteljesebb mértékben elítéli, de azokat szigorúan meg is bünteti...” Ugyanebben a lapban jelent meg „Az orosz katonai parancsnokság rendelete Békéscsaba város közönségéhez”, amelyből a következőket olvashatjuk: „Az orosz parancsnokság rendeletére minden gyárhoz, raktárhoz vörös karszalagos őröket osztottak be. Az utcákon or°sz fegyveres őrök teljesítenek szolgálatot, akikhez minden sérelmével a lakosság bizalommal fordulhat.” Orosházán, 1944. október 8- án, a szovjet városparancsnok Keresztes Mihályt nevezte ki polgármesternek és 54 pontba foglalva megállapodott vele az élet megindítását szolgáló legfontosabb feladatokban, amelyek között fontos helyet foglalt ei a közbiztonság helyreállítása. A Népakarat c. orosházi lap 1944. október 18-i száma közölte, a szovjet városparancsnokság fosztogatásokkal kapcsolatos nyilatkozatát, amely a felelősségre vonás legszigorúbb eszközeit helyezte kilátásba a fosztogatókkal szemben. Ezekhez hasonlóan tették meg a szovjet katonai alakulatok megyénk valamennyi felszabadított helységében az intézkedéseket, a rend és közbiztonság helyreállítására. Később is igen aktívan vettek részt a közbiztonságot veszélyeztető cselekmények visszaszorításában. Hosszabb ideig közös járőrszolgálattal, jelentősebb köz- biztonságot veszélyeztető cselekmények alkalmával, az akciókban való részvétellei segítettek feladataink megoldásában. Az akkor szolgálatot teljesítő rendőrök ma is szívesen emlékeznek vissza a közös járőrszolgálatban rendszeresen részt vevő szovjet katonákra. A szovjet katonai parancsnokok és a katonák egész tevékenysége azt igazolta, hogy nem mint megszállók, hanem felszabadítók jöttek hazánkba, és minden tettüket dolgozó népünk szere! ete vezérelte. Dr. Sajti Imre r. örgy. KÖVETKEZIK: A felszabadult Békés megye első rendfenn. tartó erői.
