Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-25 / 21. szám
WM. Január 85. 4 Tas ár nap Közös feladataink a zöldségtermelésben és termeltetésben Különböző fórumokon 3 a saj-1 a felelősségre vonás nem marad tó hasábjain sok szó esett a zöld- | el még akkor sem. ha a vállalat- ség termelési és termeltetési vezetés a szövetkezet panaszát problémáiról. Vannak, akik a főproblémát a viszonylag alacsony átlagtermésekben vagy a nagyüzemi zöldségtermelés gépesítettségének hiányában látják. Mások úgy vélik, hogy az ipar és a mezőgazdaság kapcsolatait kell elsősorban az új gazdaság- irányítási rendszer szellemében megjavítani, mert azt követően inkább várható az átlagos hozamok növekedése is. Vannak azután olyanok is, akik úgy gondolják. hogy a problémák áthidalhatók, ha a felvásárló és feldolgozó ipar — nyilván az alacsonyabb hozamok kiegészítéseként — mind magasabb árakat fizet az általa szerződött zöldségféleségekért. A vélemények tehát különbözőek és úgy érzem, feltétlen szükséges legalább néhány gondolattal megkísérelni a dolgok helyrerakását annál is inkább, mert az utóbbi időben a Békés megyei Népújság hasábjain is élő problémaként vetődött fel különösképpen a Békéscsabai Konzervgyár és a termelőszövetkezetek kapcsolatainak kérdése. Elöljáróban leszögezem, hogy egyetértünk azokkal, akik felvetik és sürgetik a gyár és a zöldségtermelő szövetkezetek közötti kapcsolatok megjavítását. Ebben valóban van tennivaló még akkor is, ha a kapcsolatos bírálatok helyenként túlzottak voltak. Az igazság az, hogy a végletekben érintett kérdéseket hamarabb megérti és magáévá teszi az ember, különösképpen akkor, ha felismeri azok építő jellegét. Többek között szó esett arról is, hogy a kapcsolatok megjavításának egyik kerékkötője a Konzervipari Tröszt, amely vállalatai számára nem biztosít kellő önállóságot. Ez távol áll az igazságtól, mert a gyárak e téren teljes önállóságot élveznek, és csupán egyetlen lehetőségünk korlátozott, és ez a nagyüzemi zöldségtermelés gépesítésének, építés jellegű beruházásainak korlátlan támogatása. Az ipar — ma még — jelentős értékű beruházásokat végez, melyeknek anyagi feltételeit saját magának kell biztosítania és ez megkívánja az anyagi erők részbeni koncentrálását. A kapcsolatok megjavításának lehetőségeit — a szövetkezetek, a szövetségek, valamint más illetékes szervek segítségével — önmagunknak kell feltárnunk. Ez minden türelmet lenségünk ellenére sem azonnal ható csodaszer, amely egyik napról a másikra képes a termelő- szövetkezetek zöldségtermelésből fakadó jövedelmének jelentős növelésére. Ez pedig minden egyéb mellett alapvető kívánalom. A jelentkező problémák ' felszámolására megfelelő munka- tervet készítettünk és bízunk benne, hogy az abban foglaltak végrehajtásával, közös érdekeink és a kölcsönös előnyök figyelembevételével feloldódhat a ma még fennálló feszültség. Tisztában vagyunk azzal is, hogy egyes elszigetelt jelenségek ronthatják kapcsolatainkat, mint pl. a Békéscsabai „Május 1” Tsz esete, amikor a vállalat megbízott dolgozója önhatalmúan módosította a szövetkezet által már aláirt szerződést. Ilyen esetben azonnal kivizsgálva azzal megállapodott. Az ehhez hasonló esetleges jelenségeket a vállalat- vezetés messzemenően elítéli, azonnal korrigálja akkor is, ha arról nem a sajtó nyilvánosságán keresztül szerez tudomást. Egyébként intézkedünk a hasonló esetek megakadályozására. Meg kell említenem egyébként az egyes olyan tényezőket is, melyekben még a kapcsolatok további elmélyítése érdekében sem lehet engedményeket tennünk, vagy lehetőségeink legalábbis korlátozottak. Így nem képezheti alku tárgyát a minőség. Az érvényes Magyar Népköztársaság Szabványa mindenkire egyformán kőtelező és nem tűr megalkuvást, mint pl., hogy a 12 cm-en felüli méretű uborka átvétele csak rugalmasság kérdése. Nagyobb méret szabványtól eltérően csak a megszerzett vevő különleges rendelése alapján lehetséges. Vállalatunk élelmiszert állít elő belföldre és exportra egyaránt, és messzemenőnál. Csak példaképpen említhetjük a paradicsomot, melynél a megye kát. holdankénti átlagtermése 100—120 q között mozgott (1969-ben nem érte el a 80 q-t sem). _ Ugyanakkor Bulgáriában a kh-ra átszámított átlag meghaladja a 200 q-t. Olaszországban majdnem 300 q, a mostohább éghajlati viszonyokkal rendelkező Hollandiában meghaladja a 400 q-t is. Álmokat természetesen nem kergetünk, de úgy gondoljuk, területünkön reális célkitűzés lehet a 150—200 q közötti átlaghozamok elérése. Békés megye talajadottságai zöldségtermelésre kiválóak és vannak szövetkezetek, amelyek még a rendkívül rossz 1969. évben is bizonyították, hogy lehet itt paradicsomot termelni igen jó jövedelemmel is. A kondorosi „Dolgozók” Tsz pl. 300 q, a Békéscsabai „Szabadság” Tsz 180 q körüli mennyiséget termelt holdanként. Sok egyéb mellett — úgy gondoljuk— elsősorban e téren kell közös akarattal, egyetértésben munkálkodnunk, még akkor is, ha minden jó szándékunk ellenére esetleg még előfordulnak en felelősek vagyunk azért, hogy , kisebb-nagyobb problémák. Ez mit teszünk a dolgozóik asztalá- | utóbbiak jelentőségét sem becsül- ra. Jó konzervárut pedig csak a I jük le, mert jól tudjuk, hogy mindennapi kapcsolataink, a kisebb horderejű kérdésekhez való hozzáállásunk is sokat javíthat vagy ronthat a közös feladatok megoldásában. Zelenyánszki György minőségi előírásoknak megfelelő nyers áruból tudunk előállítani. Lehetőségeink messzemenően korlátozottak az árak kérdésében is, mert azok növelése elsősorban neon a vállalati elhatározástól függ. Az ipar és úgy Huszonöt előadóest Mensárossal Mensáros László átveszi a juhi! -ütni babérkoszorút Szemenkár Mátyástól, a Megyei Müveiő.lési Ház igazgatójától. A Békés megyei Irodalmi Klubok ] ember felfedezése, mert csak így vendége volt 1970. január 4-től | juthatunk el egy valóban békés 21-ig Mensáros László Jászai-díjas I jövőhöz...” színművész, a Madách Színház A békéscsabai közönség január tagja. 18-án hallhatta Mensáros László Távirati stílusban az eseményt 1 előadóestjét, az Ifjúsági és Üttö- ennyiben is összefoglalhatnánk,, rőházban. Feszült várakozás, ün- azonban úgy érzem, ez kevés, népi légkör hatotta át az 500 főnem fejezi ki azt az élményt, me- nyi közönséget, lyet a művész hallgatóságának Január 21-én a Megyei Művelőadott. 1 dési Házban pedig Mensáros A művész így vall „A XX. szá- László 25. Békés megyei előadá- zad” című előadóestjéről: sát ünnepelték. Csekély szám ez. „Nem konkrét eseményeket akartam felsorolni, csupán azt a gondolatot ébren tartani, hogy a technika, a civilizáció nem megoldás mindenre, hiszen a századvég nagy lelkesedése végül is az első fél évszázadban két világkatasztrófába fulladt, és hogy minden felfedezésnél fontosabb az ha ahhoz viszonyítjuk, hogy az előadóest — nem egészen pontosan — 270 alkalommal hangzott el, de nálunk a huszonöt előadásban közel háromezer ember élvezhette Mensáros László művészetét, mely példát adott üde*'égből, reményből és arra nevel, hogy az ember ember legyen... igazgató vállalatunk sem teheti meg, hogy ; ...........■■■■■■......................................................................................................... ...........••••«••*•.................................. e gyszerűen növeljük az általunk Miután Körösfalvi Szilárd őrelőállított termékek árát, azt • Cserei Pál: nem is tervezzük. Igen helyte- l len volna a növekvő költségeket 5 a fogyasztókra áthárítani, külö- j nősképpen akkor, amikor új gaz- • daságirányítási rendszerünk — ■ helyesen — éppen az ellenkező- • jére ösztönöz. Különben a kon- • zervipari termékek jó része még jj ma is jelentős ártámogatást él- ; vez és nem valószínű, hogy ál- ; lamunk a növekvő zöldségára- S nagy, katonai nyilvántartó pákát — a termékek árának nőve- j rancsnok szívrohamban hirtelen lése nélkül — további ártámoga- S meghalt, egyetlen gyermeke, a tássál ellensúlyozná. Ilyen kő- S tizennyolc éves Piri a nyilván- rülmények között esetenkénti : tartóban gépírói állást kapott, kisebb korrekciókkal — lega- : Eleinte sokat szipogott, hogy lábbis ez idő szerint — kénytele- : azelőtt az intim ruhadarabjait nek vagyunk az általában kiala- ! ^ titokban kellett vasalnia, kult árszintekhez ragaszkodni : mert ^ apja nem engedte meg annál is inkább, mert az adott ■ neki a vasalót emelgetni. Az gépesítettség színvonala mellett • anyja, az őrnagy özvegye pe- egyób költségeinket sem csők- ■ dig majd szétpukkadt, az ajkát kenthetjük jelentősebb mérték- j harapdálta, mit mond a barátben. : nőinek, miért nem tart most A szövetkezeti jövedelem nö- • mindeneslányt, miért csak be- velésére mégis jelentős tartalék, j járónőt. Azt mondja, hogy any- mondhatnám, hogy csak itt-ott ’ nyit zabái egész nap egy kofeltört ugar áll rendelkezésre. E • szos szolgálólány, mint a ló, a lehetőség az átlagos hozamok ; bejárónőt pedig úgy fogadta növelése. Ennek előmozdítására : meg, hogy csak reggelit kap? minden rendelkezésünkre álló £ Szemben sajnálkoznának az oseszközt fel kívánunk használni ; és ehhez is a valóban jó kap- : csőlátók szükségesek, mert saját j elhatározásaink e tekintetben • tóba libák, hogy egy úriasz- szonynak a nyugdíjon kívül nincs más jövedelme, háta mögött meg pukkadoznak, hogy az vajmi keveset érnek. Igen sok ■ orrát fennhordó őmagyné most függ egyes szövetkezetek hozzá- ; összébb húzza magát. De bőgne állásától, az illetékes vállalati ■ akármelyikük, mint az elés szövetkezeti dolgozók szakér- : anyátlanodott borjú, ha olyan telmétől, a rendelkezésre álló : helyzetbe kerülne, mint ő, anyagi feltételektől, a jól választott zöldségfajtától, (mint pl. az hogy udvarost nem tarthat, csak hetenként hív egy napuborkánál), stb., stb., is. A ho- j számost, aki rendbe hozza a zamok növelését kulcskérdésnek j ház környékét. tekintjük, mert azon keresztül a ] Olykor titkon, hosszant nézte szövetkezeti jövedelem a jelenle- ! a lányát, Pirit, jó lesz kiegé- gihez mérten megduplázódhat, • szítésnék a fizetése, közben pe- de helyenként háromszoros is • dig bevallatlanul azt méreget- lehet. Különösképpen a jelentős • te, milyen karcsú a lánya, ö volument képviselő paradicsom- • inkább molettségre volt mindig hajlamos, lánya meg madárhúsú... Nem cigarettázik, de vesz neki ezüsttárcát, finom öngyújtót, hordjon magával cigarettát, és amikor olyan helyzetbe kerül, gyújtson rá, a férfiaknak tetszik a modernség. Öt néha a hányinger környékezi dohányzás közben, de a zsú- rokon a cigaretta előkelőbbé varázsolja, amint ajkáról kígyózik a kék füst. A lányának is arra kell gondolnia, hogy élni csak valamiből lehet, rá kell döbbennie, hogy az érzelgősség vakít, s nem veszi észre miatta a kínálkozó alkalmakat. Nem élhet valamiféle romantikus álomvilágban, amelyben majd elébe toppan hófehér paripán egy királyfi és lába elé szórja kincseit, ö nemcsak azért hivatkozott elhunyt férjére, hogy Piri állást kapjon, hogy segítségére legyenek a családnak, hanem azért is, mert az új parancsnok harmincöt éves. Ebben a korban ilyen karrierrel beillett volna családjukba. A parancsnok ellátogatott néhányszor hozzájuk férje halála után is, de most már pöffesz- kedik az átkozott. A patikus lánya körül legyeskedik, pedig az olyan nyeszlett, mint a lombtalan fa, csak hát a patikus, a méregkeverő eladja az állott vizet is gyógyszerként vese. és gyomorbántalmakra és megduzzadt az erszénye. Azelőtt minden zsúron náluk volt az új parancsnok, és úgy koppant a bokája, amikor összecsapta Piri előtt, mint két biliárdgolyó, ha dákóval egymásnak ütik. De akkor ő sem vette észre, hogy az átkozott csak markíroz, mert a férje volt a parancsnoka. Rá kell döbbennie a lányának is, hogy hazugság a könyvekben olvasott romantika, mely olykor lázba hozta. Piri is összeharapta már akkor az ajkát, amikor egy reggel a parancsnokot nem találta bent a nyilvántartóban, sem annak munkatársait. Ekkor már húszéves volt. Azon az októberi reggelen volt ez, amikor a német katonai egységek visz- szavonultak és orosz katonák keltek át a Körösökön, és a Tisza felé törtek. Miután körülnézett a nyilvántartóban, azt is látta, hogy minden moz- díthatót magukkal vittek. A körmét rágta, nyomorult patká. nyok, még előző délután arról beszéltek, hogy Makónál a magyar csapatok visszaverték az oroszokat, és úgy ujjongtak, mint az olyanok, akiket egész életre szóló szerencse ért Most meg elillantak, mint a kámfor, neki még csak nem is szóltak, hogy mi a céljuk. A parancsnok legalább üzent volna, hiszen mielőtt a patikuslányra vetette rá magát, náluk a zsú- rokon úgy körülrajongta, mintha fel akarná falni. Igaza volt az anyjának, amikor két évvel ezelőtt már elátkozta Azután meg a haját szerette volna tépni Piri, amikor megtudta, hogy a malomtulajdonos Gerleiék ugyancsak elmenekültek akkor éjszaka. Ingerültségét az okozta, hogy az ifjabb Gerleivei, Olivérrel, a törvényes örökössel kéz a kézben jártak már. Bár Olivér lisztszagú volt min\
