Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-25 / 21. szám

I1Í70. január 25. Fellendülőben a háztáji gazdálkodás Vasárnap Fellendülőben van a háztáji ál­lattartás a füzesgyarmati Arany­kalász Tsz-ben. Tavaly már 25 vagon árpáit, 25 vagon szemes kukoricát, 16 vagon lucermalisz- tet és 10—12 vagon szénát mér­tek ki a közös terméséből a ház­táji jószágállomány takarmányo­zására. A háztáji termelést szorgal­Forhintés Január 23-án délután 2 óra­kor, Békésről Mezőberény felé húzta a csíkot egy zöldes színű tehergépkocsi. Távolabbról úgy tűnt, mintha port vert volna fel maga mögött. Csak bámulták az emberek. Közelebbről aztán kiderült, hogy nem is valami rendkívüli természeti jelenségről van szó. A csúszós, sáros út valóban nem porzott. Annál inkább az a va­lami, amit a gépkocsi ömlesztve szállított. A légáramlat folyton- folyvást felmarkolt belőle egy jókora adagot és az útra szórta. Olyan szabályosan, akár egy ho- mokszórő. Kíváncsiskodva vizsgálhattuk, hogy mi az a valami és megálla­pítottuk, hogy napraforgódara. Rájöttünk arra is, hogy a síkos­ság megszüntetésére csaknem olyan jó, mint a homok. Persze egy kicsit drágább. A zöldes színű tehergépkocsi tehát — miután hosszú kilométe­reken felszórta az utat — terhétől kissé megszabadulva ért ren­deltetési helyére. Ha ott valaki csodálkozott ezen, íme, most megtudhatja, hogy senki sem lo­pott a darából. Csupán annyi történt, hogy a természet erői fe­lett képtelen volt vagy elfelej­tett, esetleg nem is akart az em­beri értelem (mondjuk ponyvá­val) diadalmaskodni. mazó bizottság év végén 150 te­henet és 230 anyakocát vett nyil­vántartásba, melyek ellátásáról 1970-ben gondoskodniuk kell. A kocatartás különösen az utóbbi hónapokban fejlődik, mivel a sertés felvásárlási árát a kor­mány rendezte. 1969-ben már 1400 hízott sértésit adtak az Aranykalász Tsz gazdái a ház­tájiból állami értékesítésre. Ha ezt hozzáadjuk a közösben hiz­lalt 4347 vágósertéshez, akkor már majdnem minden hold szán­tóról értékesítettek egy mázsa sertéshúst. Kétnapos tanfolyam nőtanács-titkároknak Január 27-én és 28-án Békés­csabán kéitnapos tanfolyamét ren­dez a városi nőtanács a kerületi, a termelőszövetkezeti és a kt&z-ek nőtitkárai részére. Az első napon Gazdaságpoliti­kánk időszerű kérdései címmel Baukó Mihály, az MSZMP városi titkára, majd A család helye és szerepe a szocialista társadalom­ban címmel dr. Boros Imre kór­házi főorvos tart előadást. Délután üzemlátogatáson vesznek részt a konzervgyárban a tanfolyam hall­gatói. Január 28-án Művelődéspoliti­kánk helyzete és a feladatok cím­mel Fekete Jánosné, az MSZMP városi bizottságának propaganda- és művelődésügyi osztály vezetője tart előadást. Ezt követi dr. Vágí József városi bírósági elnök kül­politikai tájékoztatója. Délután ismét üzemlátogatásra kerül sor, ezúttal a ruhagyárban. Kamatostul yisszatérül A párt megyei bizottsága januá r 9-én írásos jelentés alapján megtárgyalta az 19(í9-es gazdasági év tapasztalatait és az 1970-es esztendő feladatait. Megállapította többek között, hogy a röv'i'.ített munkahét átlagosan 8 százalékkal csökkentette a munkaidőalapot. Ahol a szervezési, műszaki intézkedés megfelelő volt, ott nem je­lentkezett visszaesés a termelésben. Példaként említette meg a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatot, ahol az 1 órára jutó termelési érték — a termelékenység növelésével — a bázishoz képest 1'08 százalékra emelkedett. ki a zsebéből, minek kínlódjék sperhaknikkal, amikor ezek a házhoz szállítódtak. Aztán Hon­dához lépett, felrántotta a földről, talpra állította, de úgy, hogy háttal legyen neki, meg­rázta. — Ébresztő! Következik a harmadik, a döntő menet. — Igenis — suttogta Honda még félájultan, csípős, sós íz­zel a szájpadlásán. — Mit kell tennem? — Ugyanazt, amire már ko­rábban bátorkodtam megkérni. Közbejött ugyan ez a kis evik- li, de mi rá se rántunk. Felöltője gallérját megmar­kolva. úgy vitte át maga előtt Hondát az úttesten, a villa ka­pujához, hogy annak jóformán alig érte a lába a talajt. Ki­nyitotta a zárat, pajzsként tartva maga előtt a másikat, belépett a kertbe. A következő pillanatban a hatalmas újfunlandi ott ter­mett mellettük. Hondát barátságosan arcon nyalta, ehhez a művelethez még csak ágaskodni sem igen kel­lett, aztán kíváncsian' vette szemügyre a másik látogatót. — Hű, az áldóját! —szitko­zódott magában Mucur. — Er­ről a dögről egészen megfeled­keztem. A stukker a kocsiülé­sen maradt! — Ide figyelj, hajasbaba — mondta Hondának oly szelíden, amennyire csak tellett tőle, ne­hogy az állat megérezze a köz­tük levő ellenséges viszonyt—, ha csak egy mozdulattal, egyetlen pisszenéssel megpró­bálod rám uszítani ezt a fene­vadat, annyi időm mindenképp marad, hogy eltörjem a nyaka­dat. Elhiszed? — Él — suttogta a másik. Testileg, lelkileg szörnyen meg­viselt állapotban volt, de az agya... — Kérem, ez a kutya úgy van kiképezve, arra nevel­ték, hogy ha valaki a fejére teszi a jobb kezét és azt mond- i ja: „Szervusz, Bodri”, azt nem bántja, sőt, mindenkivel szem- ] ben megvédi. — Állati klassz! — mondta í őszinte elismeréssel Mucur —, így lesz a legjobb, éljünk bé­kességben. Elengedte a másik gallérját, jobb kezét a kutya fejére tette. — Szervusz, Bodri! Szempillantás múlva már a földön feküdt, egy hatalmas mancs a mellkasán, közvetlenül az arca felett Herkules úr tá- tott szája, akkora fogakkal, cso­da. hogy elfértek a roppant állkapcsokon, és a legparányibb mozdulatra halk, de iszonyta- tóan vészt jósló morgás. — Hát eddig csak eljutottunk valahogy — jelentette ki Hon­da és nehézkesen lehuppant a bejárati lépcső legalsó fokára. Micsoda éjszaka volt ez! És micsoda szerencse, hogy a gőg nemcsak emberi tulajdonság! Mélységes tiszteletem, Herku­les úr. ön megnyerte nekünk a harmadik, a döntő menetet. És most egy-két percet pihe­nek, aztán Andika segítségével beszállítom ide a professzor urat is, meg azt a csirkefogót is az Opelből. Kérem, szíves­kedjék addig is folytatni az éber ellenőrzést e felett a mo- dortalan látogató felett. Meg­teszi? Hálásan köszönöm. Ak­kor én indulhatok is. A részle­tekkel majd a rendőrség és a bíróság foglalkozik. Felállt, nyögve, az állát ta­pogatva, kacsázott kifelé a kertből.. (Vége) A vállalat műszaki, gyárt- mány_ és' gyártásfejlesztési ter­ve 1969-re vonatkozóan meg­szabta: a termelés az 1968. évihez képest nem csökkenhet. A meg­oldáshoz részben szervezési, rész­ben pedig műszaki fejlesztési feladatokat írt elő. Már 1968-ban jelentős előké­születek történtek. így többek kö­zött a békéscsabai Il-es számú gyárban a régi rendszerű műszá­rítót megfelelő műszerezettséggel recirkulációs rendszerűvé alakí­tották át. A békéscsabai I-es szá­mú gyárban a cserepet előállító gépsorok egyedi meghajtásúvá való átalakításával az állásidőt jelentősen csökkentették. A me- zőberényi Il-es számú téglagyár­ban ventillátorral felszerelt lég­keverő kocsikkal meggyorsították a szárítást. A vállalat műszaki gárdája 1969-ben folytatta jó szereplését. Többek között a nyerstéglaszállí­tó kocsikat továbbító automatikus berendezések elkészítésével je­lentős létszámmegtakarítást értek el. A békéscsabai I-es számú gyárban gépesítették a munka- folyamatot a cserépszedő automa­táknál. Kialakították a technoló­giai folyamatot az évente csak­nem 30 mjllió forint termelési ér­téket produkáló központi gépmű­helyben. A második félévben a két békéscsabai téglagyár öt ége­tő kemencéjét gáztüzelésűvé ala­kították át, melyek közül kettő már működik. Mindez a műszaki fejlesztésnek csak egy részét képezi, teljes felsorolásra nincs lehetőség. Állandó folyamat Érdemes megemlíteni, hogy a műszaki kollektíva kapcsolatot tartott és tart jelenleg is kutató- intézetekkel, melyeknek a válla­lat — ha szükséges — egyes té­makörök kidolgozására megbíza­tást ad. Hasznos tapasztalatcsere alakult ki egy csehszlovák és egy jugoszláv téglaipari vállalattal, melynek előnyei ugyancsak meg­mutatkoznak. Végül beszélni kell még arról, hogy az utóbbi két év­ben különösen fellendült az újítómozgalom. Tavaly például harmincegy újítást valósí­tottak meg, amelyből a vállalat­nak évente több mint félmillió forint megtakarítása származik. A kifizetett újítási díj meghaladja az 50 ezer forintot. A műszálak­ból az elmúlt évben komplex- brigád jött létre, amely védnök­séget vállal a nagyobb beruházá­sok felett és elősegíti a dolgozók újítótevékenységét. A műszaki fejlesztés természe­tesen állandó folyamat, amely fokozódó követelményeket tá­maszt a mérnökökkel, techniku­sokkal szemben. Az ilyen irányú feladatok megoldása elsősorban a műszaki osztályra hárul, amely 4 mérnökből, 6 technikusból, 1 rajzolóból és 2 felsőfokú képesí­téssel rendelkező beruházási elő­adóból álló munkacsoport. Az osztályvezető Szendrői László gé­pészmérnök, aki nagyra értékeli a vállalatnál kialakult szemléle­tet, amely előtérbe helyezi a kor- | szerűbb technikai megoldások ; keresését. Munkájáról így beszél: ! — Nemcsak követelnek tőlünk, I hanem a feltételeket is biztosítják I ahhoz, hogy eredményesen dol- ! gozzunk. Aki a feladatát jól tel- ! jesíti, prémiumban részesül, aki ; pedig kimagaslóan, az igazgató ! még külön jutalomban is részesí­ti. A prémium persze érdem sze­rint jár. Bottá György üzemmérnök egyike azoknak, aki . derekasan kiveszi a részét a munkából. Tíz év alatt mint technikus, alaposan megismerte a téglaipar gépeit, be­rendezéseit, közben — nem saj­nálva időt és fáradságot — elvé­gezte a felsőfokú technikumot. És ha ehhez hozzászámítjuk, hogy munkásőr és családapa is, akkor még inkább fogalmat tudunk al­kotni akaraterejéről. Ez a mi éltetőnk Ahogy mondja, számára a ter­vezőmunka örömet, szórakozást nyújt. — Kapunk egy feladatot. Olyat kell csinálni, amire nincs példa, legfeljebb itt-ott a szakirodalom­ban találunk valamit. Ilyen a bé­késcsabai Il-es számú gyárban az 50 millió forint költséggel meg­épült alagútréndszerű műszárítós és kemencés üzemrész, amit nemsokára üzembe helyeznek. Ez igazi alkotómunka volt. — A vizsga tehát még hátra van .. . — Igen. És a nagy pillanatban ott állunk majd tele izgalommal. Talán még a verejték is kiüt a homlokunkon. De ez a mi élte­tőnk. Ettől kapunk új erőre. Bottá György tavaly többek között egy speciális blokkvágó automata gépet tervezett, amiből a társvállalatok is rendeltek. Az idén annyi a feládata, hogy fel sem lehet sorolni. Mailinger Sándor technikus ugyancsak részt vett az 50 mil­liós üzemrész tervezésében. Több részkérdés megoldása mellett ön­álló gépegységet is konstruált. Persze nem valami „nagyvonalú” tervezőként dolgozik, hanem — társaihoz hasonlóan — a kivite­lezést is irányítja. Ellenőrzi, ho­gyan hajtják végre az elképzelé­seit a gépműhelyben. — Nálunk „kulcsátadásig” tart a munka — mondja, ami azt je­lenti, hogy lényegében ő felel az elkészült gépekért, szerkezete­kért. Ezért a sikert elsősorban neki könyvelik el, ami általában anyagiakban is megmutatkozik. Emellett azonban van még egy olyan belső öröme, ami sokszor a pénznél is többet jelent számá­ra. Nyolc éve dolgozik a munka­körében. A legizgalmasabb élmé­nye az volt, amikor a leállított körösladányi téglagyárat újra üzembe helyezték. Ö készítette a tervet. Nem volt semmilyen fenn­akadás. Munkájával azóta el­nyerte a Kiváló dolgozó jelvényt, Milliókról van szó Csonka Anna szilikátipari gé­pészmérnök még csak másfél éve került ki az egyetemről. A tech­nológiai csoport beosztottja. Rendkívül nagyra értékeli a vál­lalatnál folyó munkát. így véle­kedik róla: — Korlátlan a lehetőség, hogy a mérnökök és a technikusok ki­fejthessék szaktudásukat, képes­ségüket. Szinte tálcán kínálkoznak az izgalmasabbnál izgalmasabb feladatok. Igaz, nem mondhatja azt, hogy másfél év alatt mindennel meg­ismerkedett már. Néha-néha akadnak problémái, de nem res­tell a tapasztalt mérnököktől, technikusoktól és munkásoktól tanácsot kérni. Tavaly a békéscsabai gyárak­ban a kemencék gáztüzelésűre való átalakításakor a hőtechnikai rész megoldását kapta feladatul. Két kemencében már gázzal éget­nek. Most többek között azt vizs­gálja, hogy 1 kiló agyag égetésé­hez felhasználódó hőmennyiség nem több-e, mint amennyi reá­lisan szükséges. A mért adatok alapján állítható majd ki az ő munkájáról is a bizonyítvány. Az idén a vállalat meg akarja oldani a cserép vagonba rakásá­nak gépesítését. Hogy mit jelent ez 40—50 milliós tételnél, azt egy kis fantáziával el lehet képzelni. A technológiai rész kidolgozásá­val Csonka Annát bízták meg. Van mit tennie tehát. Ha sikerül, az évenkénti forintmegtakarítás •milliókra rúg majd. Jó befektetés tehát a műszaki fejlesztés, még ha néha nagyobb költségbe is kerül, mert kama­tostul visszatérül és a versenyké­pesség megtartásának egyedül járható jútja. Országosan is elismert Nem utolsósorban ezen a tö­rekvésen múlt, hogy a vállalat a tavalyi esztendőt még jobb ered­ménnyel zárta, mint az előzőt, vagyis az 1968. évit, amelynek alapján pedig a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját is kiérdemelte. A vállalat kidolgozta a IV. öt­éves terv időszakára vonatkozó elképzeléseit, amelyre mintegy félmilliárd forintot irányzott elő. Ennek egy részét előreláthatóan az állam biztosítja. A hatalmas összegből többek között Békés­csabán egy új, korszerű cserép­gyár épül, néhány gyárban a ke­mencéket gáztüzelésűvé alakít­ják át, gépesítik az anyagmozga­tást, új termékek gyártására is áttérnek és nagyrészt megszünte­tik a nehéz fizikai munkát. A műszaki osztály az idén már en­nek a nagy tervnek az előkészí­tésén fáradozik. A fejlődésben az érdem termé­szetesen a munkásoké is, akik igyekeznek a korszerűbb techni­ka kezelését gyorsan elsajátítani, sőt ők maguk is hasznos újítások, kai teszik ésszerűbbé, gazdasá­gosabbá a termelést. A vállalati pártbizottság szinte állandóan napirenden tartja ezt a kérdést, s olyan közgondolkodást alakított ki, amely a műszaki fejlesztést az elsőrendű felada­tokhoz sorolja. A Békés megyei Tégla- és Cse­répipari Vállalat országosan is elismertté vált. Több téglaipari gép és berendezés, amelyet Bé­késcsabán terveztek és készítenek is el a központi gépműhelyben, ma már számos vállalathoz eljut. Pásztor Béla Január 27 Pártnapi előadás Battonyán Az MSZMP battonyai községi bizottsága január 27-én este 6 órai kezdettel nyilvános párt­napot rendez. A pártnap elő­adója: Klaukó Mátyás elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents