Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-24 / 20. szám
M70. január 24. 6 Szombat Január 12-én keltezett levelében állandó bucsal tudósítónk egy, a Népújságban megjelent írás egyetlen mondatához fűz kommentárt. Ügy hisszük, mindnyájunknak érdemes lesz odafigyelni okfejtésére, mert a helyzet, amiről ír (ahogy mondani szokták) megméretett és különösnek találtatott. Egy mondat a mérlegen Két vice Egy motorkerékpáros elgázolt egy kakast. — Szeretném ezt valahogy jóvá tenni — mondja a kakas tulajdonosának. — Jól van, akkor holnap reggel négykor jöjjön el hozzám kukorékolni. *** A gyönyörű szobalány megkérdezi a szálloda egyik vendégétől: — Kívánja uram, hogy reggel felkeltsük? — Igen. Csókkal1 — Nagyszerű. Átadom a megbízást a portásnak! A Békés megyei Népújság január 11-i számában „Ülést tartott a KISZ Békés megyei Végrehajtó Bizottsága” címmel tudósítás jelent meg, amelynek befejező részében az alábbiak szerepelnek: „Erre szükség is van, hiszen a közelmúltban még jó néhány helyen (Bucsán, Bi- harugrán, Ecsegfalván) nagy volt a titkárok, illetve reszortíe- lelősok fluktuációja”. Nézzük meg az idézet nyomán egy kicsit részletesebben — mintegy 10 év távlatából —, hogy ennek Bucsán milyen közelebbi okai voltak, s jelenleg hogyan áll a helyzet? A hatvanas évek elején a KISZ-életnek, a vezetőség munkájának alakulásában még jen lentős szerepet vállaltak a pedagógusok. A titkár is éveken keresztül pedagógus volt, s számos vezetőségi funkciót is pedagógusok láttak el. Ebben az időben pezsgő kulturális életről, jó irányban folyó és szerteágazó közösségi munkáról lehetett Színház az egész világ! Egy híres félreértés — egy híres színházi korszak A görög színházat a XX. századi stadionhoz lehet hasonlítani; a XVII. századi francia színházművészetnek más sportvonatkozása van: a színpadot és a nézőteret főúri paloták labdatermeiből alakítják át. Az épület eredete két dolgot határoz meg: a társulatok a főuraktól — a legkiválóbbak a királytól — függenek, másrészt a nézőtér befogadó- képessége és a színpad nem túlságosan nagy. A kor díszlettervezői az utóbbi körülmény ellenére csodálatos látványosságokat teremtettek a bemutatókon. A háttér hatalmas vásznára máig felülmúlhatatlan hűséggel festettek palotákat, csarnokokat, hosszúnak tűnő utcasorokat vagy hatalmas parkot. Az óriási „hamis” térség előtti néhány valódi négyzetméteren szorongtak a színészek. A játéklehetőségeket tovább csökkentette, hogy a legelőkelőbb nézők öblös karosszékekben a színpadon ültek (ez egyben bizonyltja, hogy ■ korunk rendezőinek czerkilencszázhatvanvalahányas „újításai” — tulajdonképpen nem újítások). Az ily módon szinte teljes dulatlanságra kárhoztatott színész helyzetét még valami súlyosbította: kénytelen volt állandóan a színpad elülső részén elhelyezett gyertyák, mécsesek, fáklyák felé fordulni, hogy a nézők jól láthassák az arcát... Előfordult, hogy a legbensőségesebb szerelmi jelenetben a hölgy és a fiatalember egymástól elfordulva szavalták szerepüket, mialatt esetleg éppen kettejük között ölt a „színháztulajdonos”... A lehetetlen körülményeket beszédkultúrájuk tökéletesítésével próbálták ellensúlyozni. Erre annál inkább szükségük volt, mert a kor drámáiban alig történt valami a színpadon. A cselekmények ‘ kívül zajlottak, a színpadon esak elmondták azokat. A technikai okok mellett szerepe volt ebben az úgynevezett „hármas- egység” szigorú követelményének. Ami tulajdonképpen a legnagyobb görög esztéta, Arisztotelész egy gondolatának rossz fordításából, félreértéséből majd félremagyarázásából fakad. S abból állt, hogy az írónak egy színhelyre, egy napba és egy cselekményszálba kellett gyömöszölnie mégoly átfogó igényű mondanivalóját. Szinte csoda, miként szülhetett a kor olyan drámaíró-óriásokat, mint Corneille és Racine! Hogy nem szürkültek bele már fiatalkorukban a poros-molyos törvényekbe! Pedig több-kevesebb pontossággal betartották a dogmaként kötelező szabályt. Hőseik egy szenvedély megszállottái, tökéletes a hely, az idő, a cselekmény egysége; nincs a darabokban egy felesleges szó, tökéletes a ritmus, tanítanivalőan gazdag a rímelés... Azóta is vitatkoznak a franciák, hogy Corneille és Racine közül melyik a nagyobb... Miközben az ugyanebben az időszakban alkotó komédialró, Moliere műveit játsszák leggyakrabban. Mo- liere-ét, aki ugyanakkor zseni volt, mint két társa ... de kevésbé tartotta be a klasszikus szabályt... S mégis őt játsszák. Nem is véletlenül talán... Daniss Győző számot adni, annak ellenére, hogy a KISZ-szervezet mindösz- sze néhány négyzetméternyi területet mondhatott magáénak az ÁFÉSZ-székház, azóta már ön- kiszolgáló bolttá átalakított helyiségében, A jó mederben haladó községi KISZ-szervezet mun. kája akkor kezdett szétforgácso- lódni, amikor a három termelőszövetkezetnél külön-külön megalakultak a KlSZ-alapszerveze- tek, s mindegyik önállósulni akart, s itt-ott felvillanó jó kezdeményezések sem tudtak átütő- en hátai az egész község KISZ korosiztályú fiataljaira. Ezt a hibát már akkor felismerte a község- párt- és tanácsi vezetése, de mindaddig, míg a három termelőszövetkezet nem egyesült, és ezzel a három KISZ-szervezetből ismét nem lett egy közös szervezet— lényegesebb változásról nem lehetett beszélni. Természetesen ez idő alatt egy kissé kizökkentek a fiatalok a jó kerékvágásból, vezetők és vezetőségi tagok is gyakran cserélődtek, s később az ismét eggyé forrott szervezetnek már nem volt önálló helyisége, a termelőszövetkezet egyik szobájában kapott ideiglenes otthont, olyan helyen, amely a szükség szerint volt raktár és irodahelyiség is egyszerre. Ilyen légkörben természetszerű volt az állandó fluktuáció. A probléma igazi gyökerére azonban akkor tapintottak a község és a termelőszövetkezet új vezetői, amikor feladatul tűzték maguk elé, hogy az ifjúság részére külön székházat kell biztosítani, azt megfelelő módon berendezni, s biztosítani a kulturális nevelőmunka személyi és tárgyi feltételeit Erre sajnos, majdnem egy fél évtizedet kellett várni, hiszen nem kevesebb összegről, mint 100 ezer forintról volt szó. Így sikerült elérni, hogy 1969 végén új ifjúsági házat alakítottak ki a régi moziépület helyén, s itt kapott helyet egy korszerű könyvtár, KISZ-iroda, valamint egy nagyobb és egy kisebb terem a fiatalok és az idősebbek részére. Az átadással egyidejűleg — remélhetőleg hosszú időre új vezetőséget is választottak a KISZ-fiatalok. A tárgyi és a személyi feltételek jelenlegi összhangja azt mutatja, hogy végre sikerül a községben aktív ifjúsági életet teremteni. Szilárd Ádám A szerzetesek ingétől a baby dőltig A kiralcatok habosán könnyű fehérneműi, szebbnél szebb hálóingei megállásra késztetik a nőket, de valljuk be, a férfiakat is. Ki hinné, hogy ez a megszokott „ruhadarab” az évszázadok során milyen változásokon ment át? A hálóing, gondolnánk, miután alvásra való, régtől fogva létezik, hiszen aludni mindig aludtak az emberek. Pedig a hálóing több mint 300 évvel fiatalabb, mint az alsóruha s még a XVI. században is szinte ismeretlen volt. Még annyit keletkezéséhez, hogy ez az éjszakai öltözék nem tipikusan női találmány, s vem abból a szilárd eltökéltségből fakadt, hogy a bájos hölgyek meghó- díttassák magukat, hanem — ki gondolná — a XVI. század vége felé szigorú szerzetes- rendi szabályok írták elő, hogy a szerzetesek éjszaka is „inget és nadrágot viseljenek, mini ahogy ez papi személyekhez illő.” S hogy az udvari körökben is ismeretlen fogalom volt a hálóing, idézzük fel talán egy korabeli brit krónika szövegét: „Amikor I. Jákob király még gyermek volt, és Mar grófnő felügyelt rá, egyik éjszaka erős hasfájás fogta el. A férfi- és a női személyzet teljes számban anyaszült meztelenül rohant oda a beteghez, csak a grófnő jelent meg rövid ingben.” A reneszánsz kora a hálóing általános elterjedést hozta magával, a legraffináltabb hálóinget viselte az előkelő hölgy, de a kurtizán is. A XVII. századi hálóingkultusz csúcspontját a XVIII. században érte el, a hölgyek hálószobái valóságos társadalmi központtá léptek élői a felkelés és az öltözködés nyilvános aktus volt, amelyen részt vehetett a ház minden barátja. Ennek megfelelően aztán a hálóing is megkapta a „társadalmi ruhadarab” jelleget. A legfinomabb batisztból varrták, csipkékkel és toliakkal díszítették a „selyemmé szőtt leheleteket", amelyek „ködfátyolként lebegték körül a hölgyek bájos idomait”. Ez a gyönyörűséges ruhadarab azonban nem gyűrődhetett alvás közben, a hölgyek ugyanis nem alvásra, csak mutogatásra használták őket. Az éjszakai ruhadarab e térhódításáról valljanak a korabeli „statisztikák”: Vili. Henrik angol király második felesége, a később lefejezett Anna Boleyn-nek mindössze három hálóinge volt kivégzése előtti de már Madame Dubarry 480 hálóinggel hagyta el — kényszerű parancsra 1774-ben — a Versailles-i kastélyt. A hálóing később az általános napi divathoz allcalmazko- dott: szigorú empire vonalú Napóleon idejében, nőiesen kifinomult a romantika korában és eredeti hivatását tölti be a nagy európai forradalmak idején. És napjainkban a rakéták, az űrhajózás korszakában ismét luxuscikké vált. Nézzük csak végig a kiralcatok bájos éjszakai bikinijétől kezdve a játékos baby-dollokat vagy az elegáns hosszú hálóingeket, a nylon-, * habselyem-kelmékből varrt csupa-csipke- és fodor- díszítéssel ellátott alvásra és magakelletésre egyaránt használható „kellemetességeket”. S ka hihetünk a statisztikának, akkor a nők 90 százalékának van ugyan hálóinge, de csak 50 százalék alszik is benne, s a fennmaradó 40 százalék csak bemutatja, milyen jól áll neki — mint valamikor a XVIII. század szépei. Ä „Tízezer lépés" — albumban Megírtuk, hogy az Ómega-együttes nagylemeze, a „Tízezer lépés”, december végén kerül piacra; sikerére jellemző, hogy Békéscsabán az első 800 darabos szállítmány csekély három nap alatt elfogyott. Riadalomra persze semmi ok, kis szünet után a lemez rövidesem ismét kapható lesz. Sőt! Most kaptunk levelet a Zeneműkiadó Vállalattól, amelyben arról értesítenek, hogy a nagylemez valamennyi számát hangszerelt változatban, számos érdekes fotóval díszített, reprezentatív albumban jelentetik meg. A kiadvány jóval olcsóbb, mint a hasonló elmet viselő hanglemez, s egy-két héten belül már vásárolható a megye zenemű-boltjaiban.
