Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-24 / 20. szám

1978. január 21. 4 Szombat HA MENNI KELL Ahogy megyünk a kopott jár­dán, az öreg házak tövében, olyas­féle érzés fog el, mintha egyene­sen valami festmény közepébe gyalogolnánk. Olyan festménybe, amely a század eleji festőiskola naturalista stílusban készült, s most valaki felhőstől, házastól odaakasztotta volna Dombegyhá­za végébe. Ketskeméty Károly tanító. Ami­kor egy másik riport ügyében az általános iskolában nyomoztunk, két dologra hívták fel a figyel­münket. Arra az emléktáblára, mely az említett tókóla falán talál­ható és Bálsarát i Vitus orvospro­fesszor emlékét őrzi, másrészt ar­ra a tanítóra, aki a neves doktor történetét és dombegyházi kap­csolatát kinyomozta. Megjelent a Társadalmi Szemle A napokban látott napvilágot az MSZMP elméleti és politikai fo­lyóirata, a Társadalmi Szemle ja­nuári száma. A folyóirat terjedel­mesebb Cilikéi közül Nyers Rezső írását „Eredmények és problé­mák a gazdságpolitikában”, Dar- vasi István „Ideológia, politika, diplomácia” és Hermann István Lenin és a művészeti irányzatok című tanulmányúit emeljük ki. Vajda Péter írása Nixon egy­éves államelnökségi tevékenységét a marxista természetfilozófiáról írt érdekes vitacikket. A folyóirat utolsó harmadát a szokásos könyvrecenziók töltik ki; közülük a Brecht-i esztétikáról, Csaitó Ist­ván A kibernetika, Kardos László Egyház és vallásos élet egy mai magyar faluban című műveiről írott értékeléseket említjük. hiszen csak így lehet csinálni mindent. A tanítást tó, a honis­mereti kutatást tó. A közöny, má­sok közönye csak azért fáj, mert a sok száz órás kutatómunka ered­ménye, egy-egy tanulmány nem mindig jut el azokhoz, akiket iga­zán érdekelne. „A fiam, látja, ott a fiam, akinek sokkal inkább szenvedélye a laser-kutatás, mint foglalkozás”. Pestre mennek. A másik fiú ott él; hívta őket, eleinte viccesen ígérték, hogy mennék, most, hogy eltelt az idő, úgy jó, ha van az ember mellet valaki, aki a gond­ját viseli. Dombegyháza után Pest? Megszokják-e? Ketskeméty Károly idős ember. Megszokta már az öreg házat, az itteni embereket, de hát, ha men­ni kell... Az asszony hallgatja, hallgatja, aztán rábólint; ő sem veszi észre, hogy megáll kezében egy pillanatra a törlőrongy. B. IVf. Ketskeméty Károly helytörté­nész. Öreg ház ez is, százéves vá­lyogfalait olyan vastagra építet­ték, hogy az idő nem tudott mit kezdeni vele. Meghagyta hát, okos ellenség módjára kikerülte. Kicsi ablak, az apró szobában öre­gesen csattog egy szövőszék. Nyug­díjasok mellékkeresete? Ketske­elemzi, dr. Kovács László pedig métyék tiltakoznak; ajándék lesz o itvo +ÉXi«rw/\e'T<nf tn 1 rt'rrvH ... ...... .... ... ! M it olvashatunk a januári Új írásban ? Némi késéssel a napokban je­lent meg rangos irodalmi, művé­szeti és kritikai folyóiratunk, az Üj írás januári száma. Szépiro-' dalmi anyagában Kardos G. György Sasok a porban című re­gényének első részét, Szakonyi Károly Benn a szobában című jelenetét, Dénes Zsófia Kés van a kezemben című elbeszélését ol­vashatjuk. Az újévi első szám verseit Döbremtei Kornél. Fodor József, Apáti Miklós és Zelk Zoltán ír­ták. Huszonöt év történelem címmel rendezett ankétet a folyóirat szer­kesztősége. s a résztvevők, neves írók, költők, közéleti személyisé­gek hozzászólásait közli irodal­munk születéséről, huszonöt éves káb írtam volna róluk... Hogy mi- útjáról, társadalmunk és a művé­szetünk aktuális problémáiról. Körkép című rovatából Gáli 1st-1 ván kritikáját a közelmúltban megjelent fiatal prózaírók antoló­giájáról és Darázs Endre tanul­mányát emeljük ki, a magyar fantasztikus irodalomról. A januári szám illusztrációs anyaga válogatás a nyomdai gra­fikai művészetből. a készülő szőnyegből. Nyugdíjas fizetéséből, nyugdíjas ajándék. Meg kell hagyni, eredeti aján­dék. „A faluban 1923. március 21 óta Lakom. Negyvenkét évet tanítot­tam. Abban az iskolában, amely ennek az utcának az elején van, vagyis majdnem a falu központjá­ban, abban, amely valamikor a községháza volt. A községháza ké­sőbb máshová költözött; az új he­lyén pedig a feleségem és én vol­tunk az elsők, akik házasságot kötöttek”. Ül az asztalnál, mozdulatlanul, nagyon fehér a haja és arról be­szél, hogy mennyire eljárt az idő. Az egészség... az egészség sem a régi, jött egy infarktus, azóta vi­gyáznia kell. Azelőtt sokat moz­gott; járt a község dolgai után, adatokat gyűjtött, Sárospatakra utazott, hogy olyan eredeti doku­mentumokat láthasson, amelyek éppen készülő tanulmányához kellettek. Tudjuk-e, hogy Szent István idejében, a mostani Domb- egyház határában falu létezett? Kinged, ez volt a neve, úgy buk­kanták rá, hogy a homokkiter­meléssel régi használati tárgyak kerültek elő. t „Csakhogy én nem gyűjtöttem a tárgyi rekvizitumokat; átadtam múzeumoknak, gyűjtőknek. In­Hn jzssahkör M esőberényben A mezőberényi József Attila Űttörőházban működő rajzszak­kör tizenöt taggal tevékenykedik. A kör vezetője, Bartóki József, a herényi 2-es számú általános is­kola rajzszakos tanára. A szak- körvezető szinte valamennyi technikát igyekszik tanítványai­nak átadni: papírragasztás, akva- rell-festes, szalmaragasztás, gra­fika, mozaikkészítés szerepel programjukban. Emellett a szak­köri tagok általános esztétikai ne­velését első rendű feladatnak tartja a kör vezetője. Az úttörőházban állandó kiál­lítás van az elmúlt évben készí­tett legjobb munkákból. A szak­kör tavaly három fiatalt adott a szegedi Tömörkény István Művé­szeti Szakközépiskolának: kerá­mia- és nyomdai grafika szakon tanulnak tovább. Jelenleg a Lenin - cen ten ári u mi pályázatra készülnek. Nem szeretjük Odor Emíliát Ami a film címében szereplő felszólítást illeti; boldogan ele­get tettünk volna a kérésnek, hiszen a „hazai tájakon”, egész pontosan a szabadkígyósi Weinckheim kastélyban forga­tott film már forgatásakor el­nyerte a rokonszenvünket. Szurkoltunk aztán Sándor Pál­nak, a nagy sikerű „Bohóc a falon” és a mostani produkció rendezőjének... és egyáltalán. Ha Emília szeretetre vágyik, ám legyen. Szeretni fogjuk. Ezt ígértük a forgatáskor, annak .befejeztével, és nem másítot­tunk elhatározásunkon egészen a bemutatóig. Azóta... Szó ami szó, komoly gondokat okozott nekünk Emília. Sándor Pál és a film társszerzője, Tóth Zsu­zsa gyöngéd érzelmekre bizta­tott bennünket, és a végén ez a csalódás. Kelepcébe csaltak bennünket. Olyanra, illetve olyasmire pazaroltuk leglíraibb érzelmeinket, amely nem hogy szeretetet érdemel, de... Nem mintha az Emíliát alakító Sza­bó Gabriellát nem lehetne sze­retni. öt még csak-csak, na de a Szeressétek Odor Emíliát! cí­mű új magyar filmet már ke­vésbé. Hogy miről szól? Nehéz pon. tosan beszámolni róla, mert a vérszegény cselekmény megle­hetősen csapongó és jelenték­telen. Szóval; Odor Emüia, a koránál fogva lázadásra haj­lamos serdülő személyében új lány érkezik a Zrínyi Ilona le­ánynevelő intézetbe. Egyénisé­gének valósággal robbannia, robbantania kellene abban a közegben, ahol csendes illedel­mességre és némi álszentségre nevelik a jó házból való úri­lányokat. Nos, nem robban. Azaz, valamiféle változást elő­idéz; az ifjú hölgyek valamivel több rakoncátlanságot követ­nek el, mint eddig, a tanárnők „zsarnokságukat” kifejezendő, egyre sűrűbben ráncolgatják a szemöldöküket és szigorú megtorlásként negyedóránként mondogatják azt, hogy: no-no! Mindebből látható, hogy ez egy rendkívül tűrhetetlen, iszonyú­ért nem adták ki? A szakmabeliek gondosan vigyáztak arra, hogy ne­hogy közéjük keveredjem... pedig itt van ez a Balsaráti Vitus is. Innen került Wittenbergbe, Bolog­nába, később pedig II. Pál pápa háziorvosa lett. Pápai háziorvos­nak lenni abban az időben komoly rangot jelentett”. Hobby? Szenvedély, mondja, AZ OROSHÁZI ÁLLAMlI GAZDASÁG felvesse / kőműveseket, kőművesek mellé segédmunkásokat, villanyszerelőt, vízvezetékszerelőt Jelentkezni lehet a gazdaság központjában, Orosháza, Zöldfa utca 1. sz. alatt, az építésvezetőnél. 94258 KÜRTI ANDRÁS: 00 A budai villa titka — Most jól figyeljen, kérem — hajol egészen Honda füléhez. — Tudja, mit ajánlok? Társu­lunk. Beveszem az üzletbe. Ez a szimpatron, ez Nyugaton ara­nyat érhet. Bár most már be­vallom, hogy lényegében nem is tudjuk, hogy micsoda és hogyan funkcionál. Nekünk elég, ha egy miniszterhelyettes félti. Az én főnököm viszont egy idióta, a munkatársam, aki a Bonbon­ban megfricskázta a maga fejét, a Mucur, szintén az. Eszem ágá­ban sincs, hogy kezükre játszam a szimpatront. Ezzel szemben itt vagyunk mi ketten, két értelmes, ügyes fickó. Mi majd megtalál­juk a módját, hogy kijussunk azokkal a bigyókkal Párizsba, vagy Londonba és saját zsebre profitáljunk belőlük. Mert mi tudunk élni. Mit szói az ajánla­tomhoz? Szívből örülnék, ha el­fogadná. Honda lelkesen bólint. — Boldogan. Sőt, azt hiszem, már ma este le is bonyolíthat­nánk az akció legfontosabb ré­szét. Megszerezhetjük a szimpat­ront Lefotózhatjuk a műszaki leírást is. Soha ilyen kedvező alkalmunk nem lesz. — Miért? — Ambrózy és az asszisztens- nője ma házon kívül tölik az es­tét, a házvezetőnő a szomszéd- asszonynál alszik, mert fél a pin­cében levő állatoktól. Es azt is tudom, hogy hol tárolják aszim- patronokat, a dokumentumokat... an szigorú, lélektelen ül kemény intézmény. Tehát, minden menne a ma­ga útján, ha nem lennénk ép­pen a millennium évében, azaz 1896-ban, amikor a fővárosban már javában zajlanak áz elő­készületek, hogy Ferepc József személyes részvételével ünne­pelhesse a magyarság az eltelt ezer boldog esztendőt. Az inté­zet nevelői nyolc lányt küld­hetnek a parádéra; természe­tesen az eminens és legkivá­lóbb magaviseletű tanulókat. Odor Emília és néhány renitens társnője nyilván szóba sem jö­het, ám az igazgatónő úgy dönt, hogy a delegáció egyik tagjaként éppen Odor Emíliát küldi, A halvány filmecske, azaz a halvány eleganciájú történet merész fordulattal itt vált át dráma helyett — melodrámába. Odor Emília ugyanis, valami­féle kamaszos hetykeségből, ön­igazolásból leveti magát a kas­tély szédítő magasságú tornyá­ból. Tanulság? Nincs tanulság. Az kellett volna legyen: lám-lám, azok a boldog idők, az első vi­lágháború előtti békeévek egy­általán nem voltak olyan bol­dogok, mint ahogy azt a ha­zudós történészek és az eltelt fél évszázad, rózsaszín szem­üvegén látni vélték egyesek; A film erényei? Zsombolyai János csodálatos operatőri munkája. Törőcsik Mari, Su­lyok Mária, Bulla Elma neve­lőnői alakítása És persze a címszerepet játszó Szabó Gab­riella néha adakozó, de azért összésségében színes játéka Hogy milyen hát végül is az Odor Emília? Rossz, mert Sán­dor Pál tehetséges rendező, ez pedig érthetetlenül gyenge al­kotás, rossz, mert a nézők ha lassan tó, de kezdték hozzá­szokni az igényes, gyakran ki­váló magyar filmekhez. A most látott produkció pedig senkinek nem használt. Ez az, amiért nem szeretjük Odor Emíliát. b. Máté Csak egy bibi van. — Az az óriás véreb az udva­ron? Van nálam hangtompítóé revolver. — Nem, az ismer, beenged en­gem. De nem tudom kinyitni sem a kertajtót, sem a villa ajta­ját Nem értek az ilyesmihez, szerszámom sincs hozzá. Bálint elvigyorodott. / — Ez viszont nálam nem okoz problémát. Semmilyen zár. Együtt csináljuk. Amúgy sem venném a lelkemre, hogy egye­dül végezze a munka nehezét. Kint a kocsim, indulhatunk máris. Hajtsa le ezt a kis Hu­bertust én csak dekorációnak rendeltem, vezeték, nem ihatok. Jé, maga úgy tózik, mintha szen­vedne. Tessék itt a szemüvege is... Halló, kisasszony, fizetünk! — Hátra óhajt ülni? — érdek­lődött udvariasan az utcán Bá­lint miközben megkerülte, ki­nyitotta a sárga Opel Rékord ajtaját. — Nem, nem — tiltakozott a másik —, előre ülök, maga mel­lé. Elhelyezkedtek, a fiatalember járatta a motort, hogy felmele­gedjék, aztán kapcsolt, de hirte­len meggondolta magát, nem indított. — Most jutott eszembe — for­dult útitársához —, magának randevúja van kilenckor! Ha fontos, inkább ezt halasszuk el. Honda legyintett. — Ugyan, füllentettem. Van még egy fél üveg pálinkám ott­hon, azt akartam szólóban elszo­pogatni, az volt az eredeti prog­ramom, de az megvár. **♦ — Halló, főnök úr?„. Igen, Mucur beszél... A Kőrútról, egy nyilvános telefonfülkéből a Ma­dách Színháztól nem messze. Ol. tári sztorim van... Igen, Bálint­ról. Bálintról és arról a kopasz mukiról. A főnök úrnak tökéle­tesen igaza volt, amikor ráál- litott Bálintra, ez a jankó tény­leg a saját zsebére akar dolgoz­ni! Szerinte a főnök úr egy vén hülye... Igen, mondom már. Bent ülnek a Pálma-presszóban, én két asztallal odébb ültem... nem, nem ismerhettek fél, pa­róka van rajtam, korszakán, be­letemetkeztem a Népsportba... Igen, a puskamikrofonnal... Bá­lint mindent kipakkolt Hondá­nak, társultak, nemsoká elüget­tek a bigyókért és a flepnikért, mert most senki nincs a villá­ban... Aztán olajra lépnek Fan- ciába vagy Angolba... Igen- Igen... Itt parkol... Ügy lesz, ro­hanok. Vissza sem akasztotta a kagylót a horogra, kiugrott a fülkéből, az ajtót sem csukta be maga után, pedig az a legelemibb. De hát Mucur és az illem... Még az előszobába sem enged­te be őket, úgy tárgyaltak, azok ketten a folyosón, ő az előszoba ajtajában. — De hát értse meg, asszo­nyom, mi csak azért keressük, hogy elvigyük vacsorázni — magyarázta türelmesen Ambró­zy. — Lent áll a kocsi — tette hozzá Andrea. — Kilencre be­széltük meg a találkozót a Béke Szállóban, negyedórát vártunk

Next

/
Thumbnails
Contents