Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-20 / 16. szám
19W. január 20. 4 Kedd Nem elég akarni Egy szép kezdeményezés margójára Január l-i számunkban Gazdára talál t a 250 órás felajánlás cím alatt hírt adtunk arról, hogy a Békéscsabai Hűtőház Dózsa rakodóbrigádja tovább akarja fejleszteni a Televíziót minden iskolának mozgalmat azzal, hogy a tanyai iskolák pedig e mellé villanyt is kapjanak. Társadalmi munkában 250 órát vállaltak dolgozni, ezzel akarnak segítséget adni a szerelésben. Igen ám, de ha nincs pénz — mint azt akkor is megírtuk — akármilyen szép is a kezdeményezés, anyagi fedezet nélkül dugába dőlhet. A brigád azonban nem tért le eredeti szándékától, s éppen ez a felemelő törekvésükben. Ha nincs pénz, hát majd megpróbálnak kapcsolatokat teremteni és ebben is segíteni. Elhatározták, hogy felhívással fordulnak az üzemekhez, egyéb munkahelyekhez: segítsék anyagilag e kezdeményezést és a szocialista brigádok maguk is támogassák az üzemen, termelőszövetkezeten belül e javaslatot. A hűtőházi brigád szándéka, hogy levélben keresi fel a munkahelyek vezetőit és a brigádokat, s ebben ismerteti a kezdeményezés lényegét: villanyt minden tanyai iskolának. A megyében 13 olyan tanyai iskola van, amely az elkövetkező években belátható időn belül nem kerül lebontásra, illetve nem szűnik meg. Viszont nincs villany. A kezdeményezés tehát nagyon hasznos. És a legmesszebbmenőkig kellene támogatni. A mozgalom kibontakozásának szükségességét, a z elképzelés megvalósításának nagyszerűségét úgy hisszük, nem kell különöseb- : ben magyarázni. K. J.------------------L_ E csegfalva — hirdeti a helységtábla. Szeghalomtól is 39 kilométerre van. Kis község Lakosainak száma nem sokkal haladja túl a 2100-at. A község egyetlen termelőszövetkezetében — amely 640 holdon terül el —, 428 ecsegfalvi szorgoskodik. Ennyien formálják itt napról napra jövőjüket, aiakítA TÁRGYALÓTEREMBŐL: „Olyan mintha kutya volt, nyüszítene” Jelentés a rendőrség URH- ügyeletesétől 1969. szeptember 27-én: ' „19.15 órakor értesítették, hogy Békéscsabán, # Franklin utcában egy asszony két kiskorú gyermekévei az utca kövezetén fekszik, öngyilkossági kísérlettel. A helyszínre érkezve megállapítottam, hogy az asszony Bacsai Józsefné. Kérdéseimre összefüggéstelenül, zavarosan válaszolt és hisztérikusan viselkedett. Mivel idegösszeroppanásra gyanakodtam, kihívattam a mentőket, akik az asszonyt a gyulai kórházba szállították.” Ismerkedés a presszóban taxit hívatott ,és azzal indultak a nők lakására, amely kint volt a város szélén. Megérkezésükkor az egyik férfi fizetett a taxisnak, és megkérte, hogy egy óra múlva jöjjön visz- sza értük. Amikor a gépkocsi elment, az egyik férfi vékony hangú gyermeksírást hallott az udvar végén álló fáskamra felől: „Olyan volt, mintha kutya nyüszítene”. — mondta később a bíróság előtt — Ki van a kamrában? Az egyik nő legyintett. — Senki. Reszkető gyermek a fáskamrában minden rendben. Az elmúlt év, szeptemberében összetalálkozott jelenlegi élettársának Tolt feleségével, aki mindennek lehordta és emiatti elkeseredésében akart öngyilkosságot megkísérelni két gyermekével együtt. A Békéscsabai Városi Bíróság a közelmúltban tárgyalta Bacsai Józsefné ügyét é9 „ifjúság elleni bűntettben” bűnösnek találta. Ezért négy hónap szabadság- vesztéssel sújtotta, amelyet szi- i gorított büntetésvégréhajtási | munkahelyen kell eltöltenie. Az i ítélet nem jogerős. A vádlott enyhítésért fellebbezett. Mindig ott, ahol tenni kell jak egyéni boldogulásukat. A több mint 400 ház, amely a községet alkotja, több kilométeres körzetben helyezkedik el. — Hát ez a mi községünk — Járta szét két kezét Farkas Benedek, a községi tanács elnöke, amint nyugdíjba vonulása előtt néhány nappal felkerestük. — Sajnos, sok még itt a tennivaló... De vajon csak ennyiből állna Ecsegfalva, amit Farkas Benedek- két mondatával érzékeltetni -kart? Közben sétára invitált bennünket azon az esős, hűvös lélutánon. — Ez a boltunk — mutatott a túloldalra, amelynek két nagy kirakati ablakán át neonfény csillogott. A boltban villanypénztárgép kattogott, s gumicsizmás paraszt- asszonyok — kezükben a kosárral — otthonosan közlekedtek az önkiszolgáló gondolái ás fakjai között E bolttal szemben van az emeletes iskola, amelyben mintegy 150 kisdiák tanul. Azt már Mocskonyi Istvántól, az iskola igazgatójától és helyettesétől, Bencze Elemértől tudtam meg, hogy Ecsegfalván, a megye e távoli csücskében kihelyezett zeneiskolai tagozat működik, hogy szép számmal tanulnak a német nyelvtanfolyamon és 40 gyerek étkezik a napközi konyháján. A napközi konyhája azért is említésre méltó, mert itt azok a gyerekek étkeznek, akik hármas áttétellel, vagyis gyalogszerrel, lőrén és iskolabuszon közlekedve jutnak el Ecsegfalva központi iskolájáig. Mert Szolnok és Kisújszállás környékén, a megszüntetett tanyai iskoláinak kisdiákjai is idejárnak naponként. — Ugye, megnézi a napközis óvodánkat is — kérdezte Farkas Benedek, miközben a nagy iskola üvegajtaján kiléptünk. — Itt van a szomszédban. — ötvenhárom gyerekünk van — újságolta Papp Gyuláné, a napközi vezetője. — Ezzel a létesítménnyel is az utóbbi néhány évben gazdagodott községünk.. Az utcák némelyikében már városi világítás van, sok háztetőn pedig már ott ágaskodik a tvantenna is. A községet aszfaltburkolatú út szeli át. Mindez így együttvéve jelenti Ecsegfalvát, És még sok minden más: az óvoda, a vas-vegyesbolt. Nem utolsósorban a 3300 kötetes könyvtár, amely a tanácsháza egyik szobájában kapott helyet. Van itt már presszó is. Farkas Benedek azonban minderről úgy beszélt, mintha alig tett volna e létesítményekért valamit. Pedig nagyon sokat is tett az alatt a 10 év alatt, amíg a község lakosságának bizalmából Ecsegfalván ta- nácselnökösködött. S, amíg 6 szinte elhallgatta az egy évtized alatti munkásságát, annál inkább szólt arról Sándor József, a Szeghalmi Járási Tanács V. B. elnöke, s a környékbeli községek több védőié azon a délutánon, amikor Farkas Benedeket nyugdíjba vonulása alkalmával köszöntötték. Farkas Benedek, az ecsegfalvi tanácselnök már átadta a község gondját, baját másnak. Vagy talán nem egészen? Hiszen most is ott látják őt szinte naponként a tanácsházánál. Mint, ahogyan mindenütt ott van nyugdíjazása óta is, ahol tenni kell valamit. Kívánhatnánk-e számára jobbat, mint azt, hogy még sokáig élvezze nyugdíját és hosszú ideig munkálkodjon Ecsegfalváért B. I. Száz élő nyúl /Sarkadról A sarkadi cúkorgyári vadász- társaság tagjai sikerrel teljesítették élő és lőtt vad értékesítési tervüket. Élő nyálból például a tervezett 500 helyett 607-et adtak vérfrissítésre. Az élő fácánokból szintén több százat sikerült befogni, de nem volt szegény a „teríték” sem fácárikakas-vadászat idején. A vadásztársaság — amely a téli vadvédelemre, etetésre és szaporításra eddig is komoly gondot fordított, — az elkövetkező években saját fácántelepet rendez be, ahol kikelteti és előneveli a fácáncsirkéket KÜRTI ANDRÁS : 0 S budai villa titka Részletesebb felvilágosítás a szimpatronról Az elmúlt év októberének egyik délutánján két fiatal nő állított be az Illésházi úton levő presszóba. Helyet foglaltak az egyik asztalnál és kávét rendeltek meg likőrt. A helyiségben többen voltak. A szomszédos asztalnál férfiak szórakoztak, majd rövid idő múlva egyikük átült a két nőhöz, kisvártatva egy másik férfi is odatelepedett. Négyesben folytatták az italozást. Hét óra után már egészen jól összemelegedtek, s az egyik nő indítványozta, menjenek haza. Mivel messzire kellett menni, az egyik férfi gavallérosan Visszaeső bűnözők a szeghalmi járásbíróság előtt Visszaesőként elkövetett rablásért és egyéb bűncselekményért került a szeghalmi járásbíróság elé Nagy Ferenc, Ács Ferenc és Hajdú Mihály dévaványai lakos. A vádlottak lelkét több bűncselekmény nyomta. Legutóbb a múlt év szeptemberében egy idős embert támadtak meg és raboltak ki Dévaványán. Az áldozatnál mindössze 420 forintot találtak. Nagy Ferenc és Ács Ferenc büntetett előéletű vádlottakhoz nemrég csatlakozott a III. rendű vádlott, Hajdú Mihály. A szeghalmi járásbíróság Nagy Ferencet és Ács Ferencet hat-hat évi szabadságvesztésre ítélte, Hajdú Mihály négyévi börtönbüntetést kapott. A mellékbüntetés 5—5, illetve három évre a közügyektől való eltiltás. Az ítélet nem jogerős. A férfit nem elégítette ki ez, odament az ajtóhoz, amely kívülről be volt zárva és kinyitotta. Megdöbbentő látvány tárult szeme elé. A cementpadlón alig felöltöztetett, 3—4 éves forma gyereket látott összekuporodva, maszatosan és vizesen. A férfi megborzongott, hiszen már odakint is hideg volt, de a cementpadló még hidegebb. Felkapta a kisgyereket és bevitte a házba, ahol az egyik nő átöltöztette és enni adott a minden ízében reszkető gyereknek. A férfiaknak, természetesen minden kedvük egy pillanat alatt elpárolgott a további szórakozástól. Egyikőjük azonnal jelentette az esetet a rendőrségnek és azok intézkedése nyomán a gyereket állami gondozásba vették fi tárgyaláson Az eset méltán keltett széles körű felháborodást a tanya környékén. A tárgyaláson, amely a közelmúltban volt a Békéscsabai Városi Bíróságon, kiderült, hogy Bacsai Józsefné 1968. októberében különvált férjétől és azóta együtt él egy másik férfival. Jelenlegi élettársa vidékre jár dolgozni, ahonnan csak kéthetenként jön haza. Az asszony, hogy feledje az egyedüllétet, sűrűn járt el szórakozni jelenlegi élettársának húgával, és ilyenkor a nagyobbik gyermekét — mert van egy kisebb is — a fáskamrába zárta be, azzal az indoklással, nehogy kárt tegyen a szoba berendezésében. A gyermek szellemileg is erősen elotaradott volt a többi hozzá hasonló korú gyermektől. Beszélni sem tud, pedig már 5 éves. De az anyánál sem lehet — Nem olyan nagy vész — legyintett a lány. — A tagnak fel van írja a neve, a lakása, egy-kettőre visszakapjuk. Csak az a baj, hogy meg kell változtatnunk az eredeti programot. Ügy beszéltük meg, hogy maga innen hazamegy a Wesselényi utcába, elhozza a legszükségesebb cókmókját és a kísérleti időszakra felköltözik hozzánk, a hegyre, a villába. Namármost. Nekem az állatok miatt mindenképpen sürgősen vissza kell mennem a villába, de magát szemüveg nélkül nem engedhetem kószálni a városban, közlekedni az utcán, tárgyalni a főbérlőjével... — Miért? Legfeljebb felajánlja, hogy elengedj a kéthavi lak- bérhátralékomat. Bár ekkora csodára még a szimpatron sem lehet képes, az én főbérlőmnél skótabb, zsugoribb teremtés aligha akad még egy ezen a glóbuszon. Megpróbáljuk? A kifejezett fösvénység teljes átváltása. Tartuffe-ból — mecénás. Nos? — Nem próbáljuk! — rázta meg a fejét erélyesen a doktorkisasszony. — Fizetünk, fogunk egy taxit és vissza a villába. Magánál vérnyomást, hőmérsékletet. reflexet és egy csomó mást kell mérnem, meg aztán le is kell pihennie, hogy holnap jó kondícióban folytathassuk a kísérleteket. Indulás! Fizettek, gyorsan fogtak egy taxit, negyedórába sem tellett, ett voltak a Málinkó utcai villa előtt. Itt még barátságosan birkóztak egy menetet a taxi sofőrjével, aki ragaszkodott hozzá, hogy nem fogad el fuvardíjat, mire Andrea bedobott harminc forintot a már faroló kocsi ablakán, bemenekültek a kertbe, £ erkules úr védőmancsai alatt syábbi konfliktusok nélkül bejutottak a villába. Amikor Ambrózy felnyitotta a szemét, egy rokonszenves, furcsa, kopasz emberkére esett a pillantása, aki az ágya melletti széken ült, és révetegen bámult a semmibe. — Hé! — kiáltott a professzor kedélyesen és törökülésbe ült. — Nagyon örvendek a szerencsének. de kicsoda maga, ha meg nem sértem ? A másik nem válaszolt, oda se fordult, malmozni kezdett az ujjaival. A ház ura lesodorta magáról a paplant, kiugrott az ágyból, a furcsa látogatóhoz lépett, gyengéden megrázta. — Bocsánat, be van rúgva? Vagy rosszul érzi magát? Segíthetek valamiben? Semmi felelet. Etelka néni jelent meg á küszöbön. — Na végre! — mondta. — Már azt hittem, hogy átalussza az egész napot! Ambrózy megdörzsölte a hóm. lokát. — Hogyhogy az egész napot?! Hány óra van tulajdonképpen? És mit keres itt ez az úr? Hol van Andrea? Mi van az állatokkal? ^ Etelka néni az ágyhoz lépett, mérgesen felrázta a párnát, megigazította a paplant. — Mindjárt négy óra. Andika ott van az állatoknál, amelyek — itt kicsit megborzongott — dél óta a kifutókban vannak, a kertben. — Dél óta!? De hiszen ezek szerint maga... Etelka néni sovány, sápadt arca enyhén kipirult. — Hát — mondta halkan —, valakinek csak ki kellett engedni a szerencsétleneket. — Dadus, maga egy hős! — jelentette ki a professzor, mélyen meghajolt, kezet csókolt a néninek. — Igazán abbahagyhatná ezeket a bolondságait — kapta el, dugta el a kezét boldogan Etelka néni. — Felnőtt tudós létére minidig csak a mókázáson jár az esze. Szép kis Kossuth-díjas, mondhatom. Ja, azt üzeni Andika, hogy ezzel az úrral, aki kedves vendégünk, egyelőre ne tessék foglalkozni, egyelőre nem is lehet vele, de nincs semmi baj, sőt nagyon jó újságok vannak, ő, amint a professzor úr felébredt, visszatereli az állatokat ©s mindent megmagyaráz.
