Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-20 / 16. szám
197t. Jantt&r SA. 5 Kedd A parabolikus ló Ax újságírónak nem kötelessége bosszankodni, még kevésbé szakadatlan vitriolba mártott tollai írni, hogy a golyóstollak világában már idejétmúlt hasonlattal éljek, de mit tegyen, ha naponta beleütközik olyan dolgokba, amelyekről egyszerűen képtelenség indulat nélkül szólni. Itt van Békéscsabán, a Körös partján ez a tizennyolcmillióból felépített Ifjúsági Ház. Négy emelete, tündöklő ablaksorai, parabolikus tetejű — és itt jön a bökkend, hogy milyen terme, valóban szép. De ez a parabolikus tetejű, nem is olyan ultramodern építmény egyre inkább rejtély, hogy minek készült. Mert kérem: színházteremnek alkalmatlan, színpadnak nevezett színpadán nem lehet színielőadásokat tartani, nincs hely a díszletek le- és /elvitelére, parkettjébe nem lehet díszleteket erősíteni, nyílása a beleépített vasbetongerenda miatt alacsony. Hangversenyteremnek se sokkal jobb, mert akusztikája közel elviselhetetlen, tömör, tiszta hangzás itt szinte elképzelhetetlen. Szombaton este kiderült, hogy balett-estek tartására is alkalmatlan, parkettája csúszik, életveszélyes. Így történt, hogy neves balettmüvészeink — Kun Zsuzsa, Havas Ferenc, Si- peky Levente — produkcióit inkább a félelem érzése övezte, nem a műélvezet, hogy jaj istenem, mikor zuhannak le, mikor csúsznak meg olyan tragikusan, hogy abból súlyos baleset lesz? Nem is tudom, minek nevezzem, azt hiszem, azonban, nem túlzás, hogy a szereplő művészek önfeláldozó bátorságán múlt az, hogy ezt az estet egyáltalán megtartották. (Olyan bosszantó apróságokról már nem is beszélek, hogy az öltözőből minden szó kihallatszik a nézőtérre, hogy egy most kultúrálódó tanyaközpontban Jobb a függöny- húzogatás technikai megoldása, mint itt, ahol milliók álltak rendelkezésre, hogy azt is világszínvonalon valósítsák meg. Egyelőre 'a színpad látóterébe minduntalan belógó függönymadzag tHsszarángatása jelzi a „világszínvonalat” és az a hát- borzongató nyikorgás, ami a szét-, illetve összehúzásnál keletkezik.) Higgyék el, olvasóim, tényleg nem kötelező, hogy az újságíró csak bosszankodjon. De ha valaki belép egy tizennyolc milliós épületcsodába, akkor minimum csodálkozik azon, hogy annak egy része, az a bizonyos parabolikus terem, jóformán semmire sem használható össztáncon és ünnepségek megrendezésén kívül, de akkor is — ahogy a kombinát igazgatója megjegyezte — előre szét kell húzni a függönyt, mert a nyikorgástól mindenki kiszalad. És képzeljék, a balettesten vagy tízszer összehúzták és szét- nyitottákl Nyikorgás, csikorgás, utána Csajkovszkij. Az egész így együtt, valóban majdnem világ- színvonal. A legnagyobb szerencse a bosszúságban: a vendégművészek sérülés nélkül megúszták a produkciót. Kérdés: eljönnek-e még egyszer Békéscsabára? Most, hogy itt tartok, hát nem eszembe jut egy régi közmondás. Amikor a síró, bosszankodó gyerek azt mondja az édesanyjának: >rAnyu, én nem ilyen lovat akartam!”Mire az áldott nyugalmú édesanya: „örülj fiam, hogy ilyet is kaptál.” Érdekes, én nem örülök. Biztos bennem van a hiba. Sasé Ervin ■ •■■HtHHIHIHIIIIIIIHMIIMIINMMIHI Ezt üzend. Megyek is. szólok is neki. — Kispajtás, tudod, mdt érdemelnél? — kérdezte Ambró- zy. miközben fel-alá járkált a szobában. — Azt, hogy most a térdemre fektesselek, és Jó huszonötöt... — Előtte?! — intett a lány a karosszékben ülő Honda felé és pajkos fények gyúltak a szemében. — Ne felejtsd el, hogy azért lát és hall mindent. — Jó, most megúsztad. De ami késik, nem múlik. Hogyan is juthatott eszedbe ilyesmi? Éjszakai öngyilkos-vadászat és így tovább! Kiteszem a lábam, és tessék! Nem olvasol te túl sok krimit? Vagy fantasztikus regényt? Andrea a kérdésre kérdéssel válaszolt. — Bevált az ötlet, vagy nem vált be? önként vállalta, nagyszerű ember. És az eddigi eredmények? Megmutattam a jegyzetfüzetet, magad is láthatod. A várt reakciók minden vonalon. Holnap folytatjuk a kísérleteket. Illetve... — Mü az az illetve? — A szemüveg. A szemüveg. Arról még nem számoltam be, hogy ebéd után leszaladtam a folkszival annak a Mucumak a címére, a Liliom utcában van bejelentett lakása. De a házmester azt mondta, hogy egy órával ezelőtt két nagy kofferral elutazott. csak annyit mondott, hogy vidéki rokonaihoz megy, talán két hétig lesz távol. Nem hagyta nála. nem adta le a szemüveget. Ambrózy legyintett. — Két hét, ide vagy oda,' az már nem számit. Megvárjuk. Addig legalább behatóan foglalkozhatunk a lovagod problémájával... Ismerősnek tűnik az esete. Ezzel a periódusos bambu- lással, amely áramütés hatására következik be, már találkoztam valahol. Vagy angol vagy német szaklapban. Az persze kétségkívül unikum, hogy barátunk alkohol hatására átmenetileg zsenivé változik. Honi különlegesség. Ez még csak eggyel több ók arra, hogy kézbe vegyük az ügyét. Majd kigyógyítjuk mind a két bajából, az idiotizmusból is, a zsenialitásból is. Megérdemli, kedvemre való fickó! Andrea elmosolyodott — Csacai — lépett közelebb a professzor és összeborzolta a lány haját —, tudom, miért nevetsz. Az jár az eszemben, hogy a saját csapdámba estem,' hogy ez a segítőkészség részemről — a szimpatron hatása. De ne vedd elő a füzetedet, engem ne Írj be. A szimpatronnak ehhez ugyanis semmi köze. Számoljon csak utána, kollegina. Ha páciensünk a napló tanúsága szerint reggel hattól mindössze három cé értékű patront papizott az utolsót tizenegykor kapta, és most már délután fél öt van, hathat-e még az a kis dózis? Az asszisztensnő rövid töprengés után tagadban rázta meg a fejét. — Na látod, kispajtás! — dörzsölte össze a kezét diadalmasan a férfi. — Nem vegyi úton kiváltott rokonazenvről van szó. hanem őszinte együttérzésről. Már holnap kezelésbe is veszem, néhány spécivel is konzultálok Baranyaival talán és Kispap- pal... Nézz csak oda, mólóban a bambulás! Tényleg. Honda lassan felállt, vett néhány , mély lélegzetet, megdörzsöl le a tarkóját, aztán, Zárt levél Talán az igazság: Nyílt levelet kaptam F.-né jelzéssel Szarvasról, az 1969. november 28-án megjelent Népi Ellenőrző Bizottsági cikkemre vonatkozóan. Idézek a levélből: „ön azt írja, hogy a Szarvasi Műanyagfeldolgozó Ktsz-ben embertelenül bántak el egy Cs. J. nevű lánnyal. Elüldözték a ktsz-töl...” Nagyon éreztem a levélből, hogy valaki, esetleg valakik saját presztízsük megsértését vélték az „elüldözték” — „embertelenül" szavakban. Súlyos megállapítás valóban, ám, ha az igazi helyére tesszük, akikor értelme is van. Éppen ezért röviden a cikk készítésének előzményéről A helyi Népi Ellenőrző Bizottság akikori jelentésében ez áll: „Cs. J. nevű leányt elüldözték és az özvegy édesanyja a NEB segítségét kérte. A NEB intézkedett és a javaslattól számított 5 napon belül a lánynak a ktsz-ben újra munkát biztosítottak”. Én nagyon helyesnek és dicséretesnek tartom ma is a helyi Népi Ellenőrzési Bizottság munkáját e tekintetben. És a nyílt levélből ismét egy mondat: „... írja ön, mi azonban azt is megkérdezzük, hogy a NEB nélkül miért nem tudott a vezetőség korábban helyesen ítélkezni?” E mondat olvasásakor éreztem, hogy a levélíró és az én gondolataim elváltak egymástól. A cikkem valamit megzavart a ktsz gazdasági vezetőségében. Gondoltam, a szavak elkopnak, ám ha a tettekkel szembesítjük, könnyebb az igazság megközelítése. Időközben megtudtam, hogy a nyűt levél szerzője, F-né, nem más, mint Forgó Istvánná elvtársnő, a Szarvasi Műanyagfeldolgozó Ktsz pártszervezetének titkára. Azt is mondták, hogy igen becsületes ember és erejéhez mérten igyekszik rendbe hozni a szövetkezet szénáját. Ennyit tudtam róla, mikor leültünk beszélgetni ott. Szarvason. SZÉPEN és tájékozottján beszélt a szövetkezet életéről. Minden erről valló szaván érződött, hogy bizonytalan léptekkel ugyan, de feléjük közeledett. Megállt a házigazdával szemben, felnézett rá, tekintetében már értelem csillogott és a reménykedés halvány sugara bujkált. — Ez nem valami kegyes csalás akar lenni? Professzor úr, ön komolyan gondolta, hogy segíthet rajtam? A kérdezett megfontoltan bólintott Most nem Béluci volt, még csak Béla sem, hanem Ambrózy doktor, a Kossuth-di- jas kutató, a tanszékvezető docens, a tudományos igazgatóhelyettes és így tovább. Vannak emberek, nagyon kevesen, akik tekintély tkel tőén képesek tekintélyek lenni. Ambrózy közéjük tartozott — Azt hiszem, van némi esélyünk. Természetesen nem garantálhatom a sikert, azt is tekintetbe kell vennie, hogy én gyakorló orvos sem vagyok, de majd innen-onnan kölcsönözzük a megfelelő segítséget... Igen, most már eszembe jutott, nem angol, nem is német szaklapban olvastam, hanem olaszban ... Persze, a Seien zában .'.. Man- fredo Rotti barátom publikációja... Várjunk csak, mikor is lehetett? Mindegy, az intézeti folyóirattárban biztosan megtalálható. Andi — fordulj feiyilla- nyozottan a lányhoz —, kérlek, szólj át telefonon, nem, nem, inkább szaladj le a kocsival. Hatig van könyvtárügyeiét. Fél óra alatt megjárhatod. Az idei és a tavalyi számok között keressétek. Manfredo Rotti, nem felejted el? A Scienzában. Mi majd addig szépen elbeszélgetünk Honda úrral. Futás! (Folytatjuk) él-haj a ktsz-ért, az emberi becsület tisztaságáért. Aztán arról beszélt, hogy cseppet sem hiányzott ez a leány-ügy... — Miért? — Mert így is van baj elég... Most e cikket írva igyekszem a lehetőséghez mérten visszaadni ennek a négyórás beszélgetésnek az árnyalatait. Visszaadni az óráról órára bontakozó kölcsönös bizalom légkörét, a kibúvó gondolatok csapkodásait és a fel nem oldott kételyeket. Arról rövidesen meggyőztük egymást, hogy mulasztás történt a 19 éves kislány ügyének intézésében. Ö erre azt mondta: — Nézze, a mulasztást az üzemi pártszervezet igyekezett rendbe hozni még a Népi Ellenőrző Bizottság ittjárta előtt. Felfigyeltünk arra, hogy a kislány mulaszt, érdeklődtünk, miért nem jár be dolgozni, amikor a szerződése még érvénye*. Nekem, a dokumentumok és az, hogy Cesznakné a leány édesanyjának köszönetét adta át a párt titkárnőnek azért, hogy Judit I ismét a neki megfelelő helyen dolgozik — mindennél többet mondott! — A nyílt levél küldésével pedig azt akartam elérni — folytatta —, hogy az üzemben mindenki lássa: a köztük élő pártszervezet törődik velük, véleményükre támaszkodva akar szolgáltatni igazságot Nem könnyű és nem is kész dolog ez még... Jellemző erre ez az eset is. Elüldözték, a valóságban úgy tűnik, hogy egy ember hibája az egész; L. L. részlegvezető szája, olykor furcsa szavakat vet oda női beosztottjainak. Ezért többször kapott szóbeli figyelmeztetést. Most ez esetben pedig írásban olvastam a részlegvezetőnek adott szigorú figyelmeztetést Mi is történt tulajdonképpen? Egy özvegy édesanya kereste, kutatta okát hogy kislánya miért nem jár már alig pár hónap után dolgozni. Aggodalmában így jutott el a pártszervezetig, a Népi Ellenőrző Bizottságig Mindkettő igyekezett igazságot tenni — a pártszervezet kissé korábban. Nem volt könnyű. Miért? Válaszoljanak az érdekeltek. A párttitkámő kérésére az irodában megjelenik a középkorú részlegvezető és a csinos, 19 éves kislány. Külön-külön. Úgy mondják: egymás szemében is elmondanák... de az előbbi szándékát egyik sem erősíti meg nehogy az legyen: „ezt te mondod?” Tehát akkor meghallgattuk így külön- külön őket. A kislány: „Első napokban na- yon meg volt elégedve a munkámmal, mindenkinek csak dicsért, majd egy naptól kezdve reggelenként jött értem, hogy el ne aludjak. Én megkértem arra, hogy ne jöjjön értem, mert nincs rá szükségem, van aki felköltsön. Ez valószínűleg nem tetszett neki, mert a viselkedésén -zt vettem észre... A szerződés-megújítás napján hallottam azt a kijelentését, hogy ő nem akar visszavenni, úgyis ki fog velem tolni. Én persze nem mertem bejönni dolgozni és nem is jöttem. Őhozzá nem is mennék dolgozni akkor sem, ha éhen kellene halnom...” És a kislány valóban nem ment dolgozni. A részlegvezető: „Cs. J. édesanyja, a régebbi személyes kapcsolatokra hivatkozással megkért, hogy leányát, ha felvételi van a szövetkezetünkben, fizikai munkakörben alkalmazzuk. Próbaidőre alkalmaztuk. J. először szorgalmasan dolgozott, majd a vele együtt dolgozók felhívták a figyelmemet arra, hogy fáj neki a lába. és nem hajlandó a lábhajtásos gépet rugdosni. Erre én brigádba helyeztem el...” Két ellentétes vallomás, s Az igazsághoz bizonyíték csupán • az elmondás, és semmi más. Ami is eltérő az, hogy a részlegvezető é igyekezett „megóvni” a termelési ■ biztonságot úgy is, hogy beasz- : tottját felkeltette reggelenként, ■ úgy is, hogy a már rossz munkát végző leányt brigádba helyezte. Ügy érezte, hogy lelkiismerete és cselekedete teljesen egybevág és jól viszi a vonalat... Nem kételkedünk túlzottan a szavaiban, azonban nincs ilyen „irányvonal”, „utasítás”, hogy felelős állásban levő emberek játszva emeljenek és mosolyogva verjenek le bárkit is. A kislány viszont új beosztásában naponta megjelenik munkahelyén. Végül is tehát egyformán, tisztának látják magukat az ön-ön tükörben. Nem tartottam érdemesnek leírni a magam kérdéseit, megjegyzéseit, amelyekhez kapcsolódva kibomlottak ezek a gondolatok, azonban az utolsót megteszem: — És most hogyan térjünk visz- sza a helyes megfogalmazáshoz? Elüldözték vagy élüldözte egy valaki, vagy éppen a kislány üldözte el saját magát? Forgó Istvánná elvtársnő mosolyogva válaszolt: — Nehéz volt ezt a mértéket el nem véteni... És végül még egy saját megjegyzés: Az afféle „vezetői nagyságból" beidegződött hangoskodást, durvaságot, olykor megaláztatást sikerült kissé visz- szaszorítani. Ebben az üzemi pártszervezetnék elsődleges szerepe van. Talán így lehetne summázni e beszélgetés legálta’ánosabb tanulságát. Ezzel záriük le egy levél borítékját. És talán ez az igazság. Rocskár János Reform belülről Nem végleges adatok szerint megyénk állami gazdaságai 1969- ben átlagosan 30 százalékkal nagyobb nyereséget értek el, mint 1968-ban. Ez azt jelenti, hogy voltak üzemek, ahol a nyereség alatta maradt az 1968. évi színvonalnak, de voltak olyanok Is — ez a többség —, melyek kl- tettek magukért és a nyereséget befolyásoló termelési ágazatokban jól előreléptek. Az Állami Gazdaságok Központjának Békés—Csongrád megyei Főosztályán ezt az igen jelentős nyereségtöbbletet azzal magyarázták, hogy a gazdaság- irányítás reformja eltörölte a korábban központilag előírt üzemi feladatokat. A kapott gazdaságvezetési önállósággal tehát általában jól éltek az üzemi vezetők. Mindenekelőtt a vezetési módszerek tökéletesítésére, az üresjáratok számának csökkentésére és a munka termelékenységének növelésére fordították a legtöbb gondosságot. Az eredmény: elérték búzából a holdanként 23 mázsa, kukoricából pedig a 35 mázsa átlagtermést. Ezek az eredmények kétségtelenül dicsérik az állami gazdaságok dolgozóinak jó munkáját, történetesen azt, hogy a gazdaságirányítás közgazdasági ösztönzőit adott esetben hogyan is kellene értelmezni a mezőgazdaságban. A megnövelt hatáskör mindenekelőtt az üzem belső rendjének továbbszilárdításá- ra, a termelés fokozására fordították. Jelentősen csökkentették az inproduktiv munkahelyek számát, s növelték a személyes felelősséget és az anyagi megbecsülést. Sokat törődtek a termelőmunkában közvetlen részt vevők szakmai ismeretkörének bővítésével. Saját dolgozóik részére — üzemen belül — vizsgával végződő tanfolyamokat szerveztek. így terjesztették a termelés új, legkorszerűbb eljárásait. Üzemen belül csináltak reformot, s ezzel mintegy példát mutattak az élelmiszc gazdaság fogalmába tartozó vállalatoknak íz árbevételek legbiztosabb forrására: a munka termelékenységének növelésére. Dupsi Károly \
