Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-20 / 16. szám
I 1970. Január 2ii. Kedd — Gororyba a munkásokkal. Ka valaki megmondja a véleményét, azzal szemben retorziót alkalmaz. Vannak persze kivételek, akiket kedvel, azoknak mindent szabad. Előfordult, hogy egy ilyen kedvenc nem jött be műszakba, mégis beírta neki a napot. Ígéretekben gazdag. Mindent megígér, ha arról van szó, hogy meg kell hajtani a munkát, mert különben veszélyben van a prérrtium. Olyan munkákat is beír, amelyek csak részben készülnek el, amelyeknél például egy munkafolyamat kimarad. Természetesen az ő utasítására. Nem tartja be a technológiai előírásokat. És ömlik a szó panaszos ajkakon Farkas István művezető ellen. A kép, amely a beszélgetés végén kialakul a békéscsabai forgácsoló művezetőjéről, semmiképpen sem nevezhető kedvezőnek. De mi is a valóság? Ezt egy ember véleményéből megállapítani nem lehet Mit mondanak a gyár vezetőig mit mond Farkas István, aki ellen a panasz szól és a többi munkás a műszakból? Erre választ a forgácsolóban keresek. Elsőnek a vállalat főkönyvelőjét, Domokos Jánost kérdezem. — Nem újkeletű dolog. A megyei pártbizottság a mi üzemünkben is megvizsgálta a munkások helyzetét az elmúlt nyáron és már akkor hibákat állapítottak meg a műszak vezetésében. Erre a vállalat vezetőinek figyelmét fel is hívták. Arról nem tudok, hogy Farkas István bércsalást követne éL A vállalat igazgatója, Bakó Ignác is tud a műszakban levő állapotokról, az sem új előtte, hogy a művezető ellen a panaszok nem szűntek meg. Arról is tudomással bír, hogy a Farkas István által vezetett műszakból az emberek el akarnak menni. Beszélgetésünk végén ezt mondja: — Ha a megoldás az, hogy Farkas Istvánnak el kell mennie, akkor elmegy. Ügy hiszem, az ügy elintézési média az üzem vezetőire tartozik. A döntést, hogy mi legyen, a vállalat vezetőinek kell kimondaniuk. Az azonban érthetetlen, hogv több mint fél év óta nem döntötték az ügyben, megvárták, hogy az indulatok felszökjenek, az idegek túlfeszüljenek. Jakusovszki Pál, az üzem személyzeti vezetője is jól ismeri, talán legjobban a vállalatnál az ügyet. Elmondta, hogy tavaly augusztusban ő vizsgálta a dolgozók panaszait, összehívta a műszakot és a művezető távollétében beszélgetett velük. Akkor azt tapasztalta. hogy a műszak fele kifogásolta Farkas István magatartását, viselkedését, a másik fele viszont nem látott okot panaszra. A jegyzőkönyvből viszont, amit a vizsgálatról készített, nem ez tűnik ki. Tizenkét véleményből kilenc elmarasztaló és csak három az, amelyik a művezető mellett szól. Arról is beszélt a személyzeti vezető, hogy a vizsgálat után elbeszélgetett a művezetővel, aki akkor megígérte, hogy változtat a magatartásán. Az ígéret azonban, úgy látszik, csak ígéret maradt. Azóta ugyanis sok minden történt, ami az ellenkezőjét bizonyítja. Erről a szakszervezeti titkárnál és a műhelyben győződtem meg. Bodor Sándor szakszervezeti titkár még mielőtt beszélgetésünket megkezdtük, kezembe nyomta a már említett jegyzőkönyvet. — Tessék, olvassa el. Csak példának említem az egyik asszony által elmondottakat. Ebinek lényege az, hogy a koncentrációs tábort megjárt idős nő ösz- szehasonlítást tett a művezető és a tábor német őrei között. A művezető rovására. Tudom, hogy lehetnek túlzások egy-egy ilyen nyilatkozatban, s az a megfogalmazás a jegyzőkönyvben irreális, de egy bizonyos: Nem zörög a ha- raszt, ha nem fúj a szél. Amikor a jegyzőkönyvet elolvastam, a szakszervezeti titkár a következőket mondta: — Az, amit olvasott, nem minden. Nem múlik el hét, sőt van úgy, hogy nap sem, amikor az emberek panaszaikkal felkeresnek. Arról is beszélnek, hogy a művezető a technológia felrúgásával károkat okoz az üzemnek. A dolgozók nem vakok. Ha nem is ismerik töviről-hegyire a munkafolyamatot, azt azonban látják, mi a jó és mi a rossz. — Ilit tett a szakszervezet a panaszok orvoslására? — Mtinden alkalommal szólunk a vállalatvezetésnek, hogy rendezze ezt az ügyet, legutóbb január 2-án már jegyzőkönyvileg kértük. A műhelyben a megszokott kép fogad. Semmi nem árulja el a feszültséget, amely a műszakban uralkodik. — Nekem, személy szerint nincs semmi bajom a művezetővel. Próbált ugyan engem is rángatni, de visszadobtam a kesztyűt. Azoknak van igazuk, akik panaszkodnak. Rendezni kellene ezt a* dolgot — mondta Csák Mihály betanított esztergályos. — Durva ember a művezető — hangzik Kolozsi László szájából —, miatta már sokan itthagyták a műszakot. Most is van vagy tizenöt ember, aki el akar menni. Hogy miért? A múltkor egy csomó késlapka selejtes lett, mert nem tartatta meg a technológiát. Kérdem én, kinek van kedve előbb-utóbb bajba kerülni az ő önkényeskedései miatt. — Szigorú ember, de szerintem kell is, hogy az legyen ilyen sok munkás mellett — mondja Ko- cziha Mátyásné. A másik asz- szony,'Palágyi Ferencné még eny- nyit sem mond. öt nem érdekli, mi történik a műhelyben. Nem ilyen szűkszavú viszont Szegedi Jánosné. — Hol ilyen hol amolyan. Kiszámíthatatlan. Éppen ezért nem jó. Van, akinek kedvező a véleménye róla, aki azonban megmondja őszintéin, az bizony feketelistára kqrül nála. Széles vállú, markáns arcú, fekete hajú férfi Farkas István. A bemutatkozás után felelősségre vont, amiért az ő megkérdezése — Mfndent úgy szeretnék megcsináltatni, ahogyan azt a főnökömmel megbeszéltük. Szeretném, ha a dolgozók jól keresnének, ehhez pedig fegyelmezett munkára van szükség. Tény, hogy a fegyelmet minden munkahelyen meg kell tartani. Nem mindegy azonban, hogy milyen módszerrel. Találkoztam idős művezetővel, akit beosztottai szerettek. Amikor megkérdeztem, hogyan van ez, azt mondta, „nem' szabad elfelejteni, honnan került magasabb polcra az ember”. A szakszervezeti titkárhoz visz- szatérve, ott is panaszost találtam Kádí Gézáné személyében. Ö is mondta a magáét s ez nem volt kedvező a művezetőre. Az a három férfi. Kocziha Mátyás végellenőr, Miklós Bálint diszpécser, Elkán József meós is a sérelmeket sorolta. Amit elmondtak, azt már előzőleg a műhelyben is hallottam. A különbség csak az, hogy példákat is említettek. így például a megrepedt lapkák selejtítése utáni adminisztráció lebonyolításánál Kotroczó Ilonának is alá kellett volna írnia a lapot. A munkásnő azonban arra való hivatkozással, hogy Farkas István utasította egy munkafolyamat kihagyására, megtagadta a selejtítés aláírását. — Miért nem mennek a vállalat vezetőihez panaszaikkal? — kérdeztem meg. Elkán József meós válaszol: — Elmondtuk már észrevételeinket nem is egyszer. Ügy látjuk, nincs értelme. Pedig a kár, amit a rossz szervezés okoz, a mi kárunk is. Inlcább elmegyünk az üzemből. De nem vállaljuk a kockázatot. — Kik akarnak elmenni? — Mi hárman is, ha nem változik meg a helyzet, de Ruck Fe- renc, Varga Dezső, Liszkai Sándor, Kádi Gézáné és még mások. Néhány nap múlva ismét az üzebnben jártam és Szűcs Ferenc párttitkárral beszéltem. — Megoszlanak a véleményék. Tény, hogy a művezető megtartja a fegyelmet. Azzal azonban egyetértek: nem mindegy, hogy milyen módon. Nem véletlen, hogy a pártvezetőség vagy háromnégy esetben tárgyalta már ezt az ügyet. — Mi a véleménye, miért kell ennyit foglalkozni vele? — Van abban a műszakban egy nagyfokú szervezetlenség. Ez^ is hozzájárul ahhoz, hogy a művez«tö ingerlékeny, goromba. _ A a dolgozókkal. Miután elmondtam, mi járatban vagyok, első kérdése az volt, hogy ki járt a szerkesztőségben panaszkodni. Nem mondtam meg neki. Ez láthatóan meglepte. (?) Miközben beszélgettünk, munkások jöttek a művezetőhöz ügyes-bajos dolgaikkal. Farkas István mindenkinek megadta a választ, aláírta a különböző papírokat. Egy idős munkásnőnek azonban nem volt szerencséje. Félénken szólította meg a művezetőt. Vesztére. Farkas István ugyanis, mint a legyet (elnézést a hasonlatért) egy csuklóból indult kézmozdulattal elhessegette. Az ősz hajú asszony lehajtott fejjél kullogott el. Észrevette a művezető, hogy hibázott. Belevörösödve magyarázkodott. De ne legyünk elfogultak. Mit mondott mentségére Farkas István? pártvezetőség már többször kérte a vállalatvezetőséget, hogy rendezze a műszak problémáit. Ügy látszik, hiába. Ha másként nem megy, most már mi teszünk pon tot a végére. #** A vélemények tehát megoszlanak. De nerp egyenlő arányban, A mun kásák pedig feszült légkörben kénytelenek dolgozni. Látják és jelzik a hibákat a gyárvezetésnek. Az illetékesek azonban több mint fél éve csak tudomásul veszik a jelzéseket és marad minden a régiben. Nem zavarja őket. hogv- az ügy már tengeri kígyó hosszúságúra nőtt. Hihető, hogy ilyen ügyekben döntést hozni nem könnyű. Mi'gis a vál lalatvezetés feladata, hogy meghallgassa a dolgozók panaszait és megfelelően döntsön, önkéntelenül felmerül a kérdés: Vajon miért késik ez? Botyánszki János Könyv Sarkall lörténetéröl A sarkadi honismereti kutatók gyűjtőmunkája után a Debreceni Levéltár munkatársai, Komoroczky György levéltárigazgató vezetésével elkezdték a mintegy 40 ívre tervezett Sarkad-történet írását. A szerte ágazó kutatómunka egyrészt az 1877-ben megjelent Márki Sándor-féle helytörténeti tanulmányra, továbbá más írásos és tárgyi dokumentumokra tá maszkodik, ugyanis ezek nagy része az alatt az idő alatt, uníg Sarkad Hajdú-Bihar megyéhez tartozott, a Debreceni Levéltárba került, Jól kezdődött ez az év is Ger-! Ián a helyi lakosságnak. A közelmúltban adta át Vékony József, a Gyulai ÁFÉSZ nevében az elkészült korszerű üzletházat. Igaz, ennek létrehozásában nagy segítséget nyújtott a Gerlai Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága is, amely biztosította a telket, de a községfejlesztési alapból ezt még megtoldotta 60 ezer forinttal. Az építkezés időtartama alatt a helyi intéző bizottság és a társadalmi szervek társadalmi munkával is segítettek, amelynek az értéke 30 ezer forint volt. A régi és szű- j kos vegyesbolt helyett most három üzlet, presszó, élelmiszer és iparcikk kapott itt helyet. Természetesen bővült az árukészlet is, amelynek értéke meghaladja jelenleg a 800 ezer forintot. Az élelmiszerboltban modem hűtőpult is van, s így folyamatosan tudják biztosítani a község lakosainak a mélyhűtött és BARNEVÁL- termékeket, valamint hentesárukat, és tejtermékeket. Az új presszóval kényelmes szórakozási lehetőséget teremtettek a község lakosainak a kulturált szabadidő-felhasználáshoz. Az új üzlethelyiséig minden egységében önkiválasztó rendszert vezettek be, amellyel lényegesen csökkentették az eddigi várakozási időt. A község lakosainak nevében | Az elnök megköszöni az új fiz- letházat. Kis János vb-elnök vette át a* üzletházat. Beszédében elmondotta, hogy most már Gerlén is lehetőség nyílott arra, hogy a fogyasztóknak ne kelljen Csabára vagy Gyulára járni vásárolni, hiszen itt is mindent megkaphatnak. Köszönetét mondott a községi tanács és a lakosság nevében az ÁFÉSZ igazgatóságának és elnökének, Paulik Jánosnak a szép áruházért. Az ünnepélyes megnyitó előtt. Vékony József átadja Kiss János vb-elnöknek az új létesít ményt. B. O. Tengeri kígyó Művezető vagy kiskirály? Hétszázezer forintos újévi ajándék Gerlának
