Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-17 / 14. szám
i&JO. január 17. 2 Szombat Mirko Tepavac látogatása a Magyar Nemzeti Galériában és a szerb-horvát diákotthonban szláv nagykövet társaságában pénVéget ért a nigériai polgárháború Losonczi Pál fogadta Mirko Tepavacot Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke péntek délután fogadta Mirko Tepavacot, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyminiszterét, akit a látogatásra elkísért Jaksa Petries külügyrrünisz- terhelyettes és Géza Tikvicki Jugoszlávia budapesti nagykövete. A szívélyes, baráti találkozáson részt vett Péter János külügyminiszter és Marjai József, á Magyar Nép- köztársaság belgrádi nagykövete. Bonn A bonni Bundestag pénteken folytatta a vitát Brandt kancellár beszámolójáról. Több felszólaló után Brandt is szót kért A vita eddigi lefolyásából azt a következtetést vonta le, hogy az nem tárt fel annyi ellentétet, mint amennyitől egyesek féltek és ahogyan mások remélték. Az ellenzék ugyanis nem tudta világosan megmondani, mit is szeretne másképpen csinálni, mint ahogyan a kormány javasolta. Straussnak válaszolva, aki egyfajta új „Rapallo”-val szembeni nyugati félelemre hivatkozott, Brandt a francia, brit és amerikai kormány legújabb nyilatkozatait idézte, amelyekben a szövetségesek egyetértésüket fejezték ki Bonn keleti politikájával. A kancellár hangoztatta, hogy nincs szükség parlamenti határozatra a beszámolóval kapcsolatban, mert a kormány nem akar „kényszerzubbonyt” magára venni keleti politikájában. Hanem fenn akarja tartani cselekvési szabadságát „Még inkább, mint a múltban — mondotta — ellent kell állnunk a kísértésnek, hogy formulákat alkalmazzunk a valóság helyett”. A kancellár ellentmondott annak a CDU—CSU véleménynek, hogy az erőszakról való lemondás ügyében folytatott tárgyalások nem alkalmasak határkérdések rendezésére. „Éneikül — hangoztatta — nincs értelmük a tárgyalásoknak”. A kormányt semmi sem fogja akadályozni, hogy a Lengyelországgal folytatandó tárgyalások során — a békeszerződést megelőzően — az Odera— Mirko Tepavac, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyminisztere, Péter János külügyminiszter, Marjai József belgrádi magyar nagykövet, valamint Jaksa Petries jugoszláv külügyminiszterhelyettes és Géza Tikvicki budapesti jugo| Neisse határ ügyének rendezéséről tárgyaljon és olyan megoldásra törekedjék, amely mindkét nép számára elfogadható. A berlini kérdésről szólva, Brandt azt mondotta: „A jelenlegi konkrét helyzetben az NSZK érdeke, hogy ne vitatkozzunk a három nyugati nagyhatalomnak Nyugat-Berlint érintő felelősségéről” Kairó Kairó e héten fontos jelentést küldött valamennyi arab fővárosba az Izraelbe irányuló angol fegyverszállítmányok részleteiről. A jelentés szerint egyéb hadfelszerelésen kívül legalább kétszáz Centurion harckocsiról van szó — írja az A1 Ahram pénteki számában. Az EAK tájékoztatta az angol kormányt, hogyan vélekedik harckocsik és egyéb fegyverek Izraelbe irányuló szállításáról, továbbá arról, hogy a tervezett intézkedés milyen következményekkel jár majd az arab—angol kapcsolatok jövőjét illetően. Sza- mir Ahmed, Egyiptom londoni ügyvivője az angol kormánynak Kairó nézeteit ismertető jegyzéket nyújtott át. Ogy tudják, az angol álláspont azon alapul, hogy Nagy-Britannia teken délelőtt a Magyar Nemzeti Galériában megtekintette a XIX. század magyar festészetét bemutató kiállítást. A vendégeket Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója fogadta. A Magyar Nemzeti Galériából a szerb—horvát diákotthonba látogattak el. Csepelszigeti Mária, a diákotthon igazgatója és Milosevics Milenko, a szerb—horvát gimnázium igazgatóhelyettese a kollégium, illetve a gimnázium életéről, tevékenységéről, a diákok életéről tájékoztatta a vendégeket, akiknek ezután a tanulók délszláv és magyar számokból összeállított műsorral kedveskedtek. nem tiltotta be a Közel-Keletre irányuló fegyverszállitásokat. * # * Az EAK külügyminisztériuma — jelenti az A1 Ahram — tanulmányozta amerikai fegyvereknek Zeebrugge belga kikötőből Tel Avivba csempészéséről szóló értesülést. Szabri Kamal nagykövet, az egyiptomi külügyminisztérium nyugat-európai osztályának vezetője magához kérette Belgium EAK-beli nagykövetét. Kamal arra kérte a belga nagykövetet, hogy tájékoztassa Kairót az incidens részleteiről, valamint a belga kormány által elrendelt vizsgálat eredményéről. A belga nagykövet kijelentette, hogy jelen pillanatban semmit sem tud mondani az üggyel kapcsolatban és megígérte, hogy kormányának tájékoztatásáról értesíti majd Kairót. Időközben az EAK külügyminisztériuma utasította Hamdi Husszeint Egyiptom brüsszeli nagykövetét, hogy lépjen összeköttetésbe a belga kormánnyal és kísérje figyelemmel az amerikai fegyvereknek Izraelbe történt csempészésével foglalkozó híreket — írja az A1 Ahram. 1970. január 12-én Philip Effi- ong, a biafrai hadsereg főparancsnoka a szakadárok negyedik székhelyének, Owerrinek és az utánpótlást biztosító Üli repülőterének feladása után fegyverletételre szólította fel csapatait, így az 1967. május 31.-e óta tar1 tó polgárháború lényegében véget ért. A csaknem három évvel ezelőtt megalakult Biafra Köztársaság mintegy 76 000 négyzetkilométer területet és kb 14—15 milliónyi lakost szakított el Nigériától. A nyílt színen emlegetett ok akkoriban a legnagyobb törzsek közé tartozó hausza és ibo törzsek ellentéte volt, de a háttérben Nyugat-Afrika legjelentősebb olajkincse húzódott meg, amelynek kétharmad része Biafra ellenőrzése alá került Biafra mondhatta magáénak Nigéria legfontosabb kikötőjét, Port Harcourtot és az Enugu közelében kiépült ipari körzetét is. 1967 júliusában az olajilletéket a külföldi olajmonopóliumok (a holland—brit Shell Petroleum Co. mellett amerikai, olasz és francia érdekeltségek) Biafrának fizették ki: Megindult a fegyveres harc. A fegyveres összecsapások a háború első szakaszában biafrai sikereket hoztak. Szeptember közepén a megszállt Középnyugati- tartomány területén megalakult egy másik szeparatista állam is, a rövid életű Benin Köztársaság. Nigéria a teljes bomlás szélén állt. A folyamatot a Lagosban székelő központi kormány ellen- offenzívája állította meg: Port Harcourt elfoglalásával elszigetelték a szakadárokat. Biafra eredeti székhelyét, Enugut még 1967 októberében feladták és a kőolajbányászat központjába, Abába helyezték át. Miután pedig az olajvidéket is kiürítették, 1969 májusáig Umuahia volt Biafra fővárosa. Az elszigetelt terület külvilággal való kapcsolatát légi híddal igyekeztek biztosítani. A légi hidat a Nemzetközi Vöröskereszt tartotta fenn, de mint kiderült nemcsak az éhező lakosság nyomorának enyhítésére használták. Amerikai, francia, nyugatnémet és délafrikai „segélyszervezetek” igyekeztek a repülőgépeken fegyvereket is eljuttatni Biafrába. Ezzel magyarázható, hogy a megújuló béketárgyalások (Kampala, Niamey, Addis Abeba) nem vezettek sikerre. Az utolsó, 1969 decemberében meghiúsult kísérlet után indult meg az az offen- zíva, amely előbb kettévágta a biafrai kézen levő területeket, majd a szakadár kormány összeomlásához vezetett. flz MSZMP A béke hívei az amerikai bíróság előli Brandt válasza a vitára Angol-amerikai fegyvercsempészés Izraelbe Rogers saltólájék oztatóia az USD külpolitikájáról Washington egyik elővárosá- [ ttak bírósága megkezdte annak a 186 háborúellenes tüntetőnek előzetes kihallgatását, akiket tavaly novemberben az amerikai had- j ügyminisztériumnál tartóztattak le. Képünk a 186 vádlott közül Crowther lelkészt mutatja be, aki korábban püspök volt Dél-Afri- kában. William Rogers amerikai külügyminiszter lap- és rádiószerkesztők előtt tartott politikai beszámolójában csütörtökön ismét visszatért a Nixon-kormányzat vietnami politikájának értékelésére. Rogers a többi között megállapította, hogy a dél-vietnami kormánycsapatok kiképzése „biztatóan” halad és minden remény megvan rá, hogy a dél-vietnami katonák hamarosan „átvehetik az amerikaiak kötelezettségeit”. Hangoztatta, hogy az amerikai csapatok Vietnamból való kivonására vonatkozó döntés „megmásíthatatlan”, nem nyilatkozott azonban arról, hogy a csapatvisszavonás mikor fejeződik be. Az amerikai külügyminiszter érintette még az alábbi kérdéseket: Az Egyesült Államok a január 20-án újrakezdődő amerikai—kínai nagyköveti találkozókon javaslatokat kíván előterjeszteni a két ország kapcsolatainak megjavítására. Sikeresnek minősítette az amerikai—szovjet tárgyalásokat a stratégiai fegyverek korlátozásáról, s utalt rá, hogy az Egyesült Államok tárgyalni kíván a Szovjetunióval európai problémákról. Közölte, hogy februárban afrikai körútra indul, afrikai államok vezetőivel kíván tárgyalni az Egyesült Államok és az érintett afrikai országok „hosszú lejáratú kapcsolatairól, különös tekintettel az amerikai segély problémáira”. Nagyra értékelte a bonni kormány európai politikáját, s mint mondotta, az Egyesült Államok és Bonn kapcsolatai „mind kétoldalú viszonylatban, mind pedig a NATO-n belül, kiválóak.” Az Egyesült Államok — hangoztatta befejezésül Rogers — az 1970-es években kísérletet kíván tenni arra, hogy — mint mondotta — „a megmerevedett konfrontációk zsákutcájából kikerülve az aktív tárgyalások területére lépjen”. Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Bolíviai Kommunista Párt Központi Bizottságát a párt megalakulásának 20. évfordulója alkalmából. (MTI) Izraeli légitámadás az E8K ellen Tel Aviv—Kairó Izraeli bombázók csütörtökön délután újabb légitámadást hajtottak végre az EAK területe ellen. A támadó gépekkel szemben működésbe lépett az EAK légelhárító tüzérsége és — mint egy kairói katonai szóvivő közölte — a földi elhárítás lelőtt három izraeli repülőgépet. Tel Avivban csak egy repülőgép megsemmisülését ismerték be. Az izraeli katonai szóvivő szerint a légitámadás a Szuezi-csatoma és a Szuezi-öböl mentén fekvő egyiptomi katonai létesítmények, valamint a Port Szuezből Kairóba vezető út ellen irányult. A Tél Aviv-i szóvivő azt állította, hogy Szuez városától 30 kilométerrel délre az izraeli gépek eltaláltak egy egyiptomi radarállomást.
