Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-16 / 13. szám

1970. január 16. 4 Péntek Egy éjszaka — 1 forint Fél hot, Békéscsabán, a Pus- í kin téri építkezésen már csend honol. Aztán a körgát, s mind­járt, jobbra a barak, az útépítők­től örökölt bikaistálló — ahogy az ittlakók hívják. — Kerüljön beljebb, ne féljen., nem dől össze — biztat a jó ked­vű bácsi. A folyosón megfagy az ember, bent a szobában gyenge fény cs meleg van. A vékony panelek kö­ze zárt szobában 5—6 munkás pi­hen az emeletes ágyakon és az asztal mellett. Az asztalon vizes­kancsó. Rend, tisztaság minde­nütt. Elmondom, miért jöttem. Az ór_ dekel, hogy mit csinálnak szabad idejükben a munkásszállás lakói. — Hát én inkább szórakozni járók, olvasni nem szeretek. Egy­szer fiatal az ember, nem? — Most moziba készülünk, fél P—tól. — Ebből kitalálom, hogy a Ha... című angol filmet nézik meg. Néhány an a másik moziba készülnek: Minden dalom a tiéd — olasz vígjáték. — Azért újságot olvasunk, Lu­das Matyit, Népsportot Népsza­badság is járt vagy két hónapig, 10 darab, de elseje óta ez elma­radt. A vállalat fizette. Jobb len­ne. ha a fele megyei lap lenne. Talán a jövő héttől kezdve újra jár az újság. Ötvennégy ágyban lehet aludni, most huszonnégyen lak­nak itt. Hetente-kéthetente cseré­lik az ágyneműt. Meleg víz állan­dóan van, este főzhetnek maguk­nak, van bőven túzrevaló is. Gyo- ma, Vésztő, Sarkad, Medgyesbod- zás, Újkígyós — mondják be ál­landó lakhelyüket. Szóval a me­gye minden részéből verbuváló­dott össze a jelenlegi csoport: se­gédmunkások, ipari tanulók, szak. munkások, fiatalok és idősebbek egyaránt Ki egy hete, ki meg öt esztendeje dolgozik a vállalatnál. — Nem nehéz távol élni az ott­hontól? — Egy kicsit nehéz, hogyne, de aki elszánta rá magát, az nem na­gyon vágyik haza. Itt jobbon megfizetik a munkánkat. — Tudja, az egyik ember elszó- rakozza az egész fizetést, a másik meg hazaadja a felét. — Én otthon minden reggel egykor keltem, aztán egy hónapra 360 forintot kaptam. Ezért jöttem ide. S lakik itt, ebben a nem túl kellemes környezetben. Bárhogy fűtenek, reggelre csak lehűl a szo­ba. Paplannal és pokróccal taka­róznak. — Bemennénk a Trefort utcába, de nem lehet. Itt, a Dobozi úton 30 forintot fizetünk a szállásért egy hónapra, a központi modern munkásszálláson I50-et kell. Egy forint egy éjszaka — ennyit azért megér. A szekrényben könyvek. Listát tesznek elém, harminc kö­tetet hozott ki a gondnak a köz­ponti könyvtárból. Nézem, mit olvasnak: Gárdonyi, Thomas Mann, Mesterházi. Cooper, Cse­hov. Mai szovjet elbeszélések, történelmi regények, útleírások, sportkönyvek. — Ki olvas a legtöbbet? — Gábor bácsi! — vágják rá egyszerre többen is. Hatvanöt­éves, éjjeliőr, egyedül ő nős a ba- rakban, bejárta a fél országot. Nem kap nyugdíjat, „valahol el­fuserálták”, mondja. A Megyei Könyv-tárból hordja a könyveket. Most éppen Kosztolányi novelláit olvassa. — Ki a kedvenc írója, kit ked­vel a legjobban? — Az öreget, Móriczot. Jó el­beszélései vannak. — Az biztos — helyeséi valaki. Tv és rádió is van a szálláson. Az egy rádió kevés, minden szobába kellene. — A televízióban mit szeretnek nézni? — A jó krimiket. A magyar fil­mek nem kellenek. — Amikor még Pesten dolgoz­tam, ott is jártam színházba. Nemrégen Medgyesbodzásról jöt­tem be Csabára, hogy megnézzem a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darabot. Nagyon tetszett. Az opera az értelmiségieknek való — mondja Béla bácsi, aki egy hete dolgozik Békéscsabán. Mellettem egy kisportolt külse­jű fiatalember ül. Tizennyolc éves, vésztői. Három éve tanul: asztalos lesz. Szereti a szakmá­ját. — Sport, tanulás? — Szeretek olvasni is, de in­kább sportolok. Éppen most hagytam abba, az ökölvívást, mert sokat járok vidékre. Azelőtt bir­kóztam. — Moziba, színházba jár? — Most voltam: A bűntény majdnem sikerült. — A szerelem? Lányismerősök bejöhetnek ide? — Azt nem. A múltkor egy „magyart” meztelenül találtak egy nővel. Ilyenkor az illető re­pül, nem maradhat itt tovább. A fiatalok moziba készülnek — Aztán meséljétek majd el, mi volt a filmen! Az idősebbek itt marad­nak. Beszélgetnek, Ami key tv van, azt nézik. Az éjjeliőr kísér ki. Ahogy tá­volodok a háztól, egyre halkul Gábor bácsi vidám—keserű—bölcs dalolása. Sarusi Mihály r Ifjabb alapszervezetek jöttek létre — IN épszer űek az egészségügyi előadások Préselik az eszfergakésekel Várhegyi Jánosné hevítés után préselésre készíti elő az eszter­gakéseket Mezei Ferenc keze alá, aki a présgépen adja meg a kések végső formáját a békéscsabai forgácsológyárban. A ki­váló minőségű esztergakések egyenértékűek a külföldön gyár­tott kések minőségével. Fotó: Demény Az év első ülését tartja az ifjúmunkás társadalmi osztály Pénteken féléves munkatervét tárgyalja meg a KISZ megyei bi­zottsága mellett működő ifjúmun­kás társadalmi osztály. Az elmúlt években az iparban dolgozó fia­talok száma utolérte, sőt elhagy­ta a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok létszámát. E területen végzett felmérések, amelyet az osztály aktivistái társadalmi mun. kában végeznek, fontosak lettek. Ezt mutatja az első féléve« mun­katerv is, amely szerint a me­gye szaporodó ifjúmunkásainak problémáit négy jelentésben ter­jesztik a Kommunista Ifjúsági Szövetség megyei végrehajtó bi­zottsága elé. Az elmúlt évben végzett jó ' munkájukért az ifjúmunkás tár-*' sadalmi osztály aktivistáit vásár­lási utalvánnyal jutalmazza a KISZ megyei bizottsága. Nőtt a véradók száma A városi Vöröskereszt munkáját értékelték Békéscsabán Szerdán délután kibővített ve­zetőségi ülést tartott Békéscsabán a városi Vöröskereszt, s az ülésen részt vettek az MSZMP, a társa­dalmi tömegszervezetek képvise­lői is. Az 1969. évi munkáról a veze­tőség nevében Nádró János váro­si titkár számolt be, s értékelte az alapszervezetek tevékenységét. Többek között elmondotta, hogy az elmúlt évben újabb alapszer­vezetek jöttek létre, s míg 1967- ben 36 működött a városban, je­lenleg a számuk 43. Nőtt a tag­ság létszáma is, s csaknem meg­közelíti a négyezret a korábbi 2300-zal szemben. A tapasztalatok bizonyítják, hogy a város kerületeiben és a különböző munkahelyeken is egyre népszerűbbek a — orvosok és egészségügyi szakemberek ál­tal tartott — különböző előadá­sok. Az elmúlt évben összesen 200 egészségügyi előadást tartot­tak mintegy 10 980 résztvevővel. Ezeket az előadásokat fiivetíté­sekkel tették szemléletesebbé, és összesen 171 filmet vetítettek. Népszerűek voltak a különböző tanfolyamok is, s ezek közül leg­inkább az „Anyák iskolája” soro­zat volt látogatott. Ezeken a fog­lalkozásokon 1050-en vettek részt. A városban egyébként összesen 65 tanfolyamot tartottak 2450 hallgatóval. A legnagyobb fejlő­dés a véradásban volt tapasztal­ható. Az timúlt évben a lakosság 800 liter vért adott, hogy segítsen a beteg embereken. Nádró János ezután az 1970. évi munkatervet ismertette, melyben többek között újszerű, hogy meg­alakult az orvosi bizottság, így .szervezettebben végzik az egész­ségügyi felvilágosító munkát. Az idén is megszervezik a tavaly sikeresen megtartott egészségügyi szabadegyetemet, mely 10 elő­adásból áll. Továbbra is nagy gondot fordítanak az egészségügyi előadások szervezésére, többek között a betegségek megelőzésé­ről, a higiéniáról, a szocialista együttélés egészségügyi szabályai­ról, az elsősegélynyújtásról és egyéb témákról tartanak előadá­sokat. A különböző szervekkel együt­tesen megszervezik „A tiszta, vi­rágos Békéscsabáért” — mozgal­mat. A balesetvédelmi és egészség- ügyi felelősök részére egy-két napos továbbképzést tartanak, s az üzemekben, ktsz-ekben folytat­ják az alapszervezetek létrehozá­sát. A véradómozgalom szintén fontos helyet foglal el a* ’370. érd munkatervben. Különösen nagy gondot fordítanak a véradók megbecsülésére. A vezetőségi ülésen több hoz­zászólás és javaslat hangzott el, melyek a munka további javítását célozzák. KÜRTI ANDRÁS: e A budai villa titka Útközben semmi külö­nös nem történt, csak az, hogy Andrea kísérője összeszólalko­zott a peronon egy nála két fejjel magasabb, széles vállú fiatalemberrel. Már úgy látszott, hogy tettlegességge fajul a do­log, amikor a fiatalember várat­lanul bocsánatot kért és azt mondta, hogy ő volt a hibás. Erre a lány örömében megcsó­kolta a kicsit. Vagy van köztük valami vagy ennyire imponált neki a kicsi harciassága. Az Ist­ván körúton egy darabig sétál­gattak, a férfit majdnem elütötte egy autó, én úgy láttam, hogy a nő lökte alá... Miért volnék hü­lye? Én azt jelentem, amit ta­pasztalok... Igen, a buszon meg­csókolta. itt meg odalökte... ön is mindig figyelmünkbe ajánlja, hogy a női lélek — kü­lön rejtély. Tessék, itt a példa rá.. A Marx téren elváltak. A lány beült a Bonbon presszóba, én őt fartőm szemmel, a férfit Bálint követi... ♦ Nehézipari Minisztérium. — Mikor adtam a megbíza­tást, hogy keressen megfelelő vezetőt a kettes osztály élére? — Két hónapja. — És? — Az a helyzet, miniszterhe­lyettes elvtárs... — Az a helyzet Szemén elvtárs, hogy magánál gyanakvóbb, bogarasabb erény­csőszt még nem szült magyar anya. Az egyik nem felel meg, mert szenvedélyesen ultizik, a 5 másiknak gyerek tartást kell fi­zetnie. a harmadik valami más főbűnben leledzik, és így to­vább. Nekem egy vezetésre ter­mett szakember kell, aki politi­kailag is megbízható, nem baj, ha hatéves korában promincli cukrot lopott a kredencből... — ígérem, miniszterhelyettes elvtárs, hogy egy héten belül... — Ez az utolsó terminus! — Értem, meglesz. És most engedelméVel távoznék, egy vál­lalati fegyelmi tárgyaláson kell részt vennem. Az ügyet magam kezdeményeztem, mert olyan felháborító dolog történt... — — Jó, jó, menjen, engem elsősorban az érdekel, hogy ta­lálja meg mihamarabb az űj osztályvezetőt. * — Kérem tisztelt utasainkat, hogy kapcsolják be a hevedere­ket!— mondta ki bolgárul, majd franciául, németül a csúnyácska, de mégis igen vonzó, kedves stewardess. — Pár perc múlva megérkezünk a magyar főváros­ba, Budapestre, a Ferihegyi re­pülőtérre. Szíveskedjenek e rö­vid időre a dohányzást is abba­hagyni. Köszönöm. — Egy pillanat! — szólt ekkor az a nagydarab férfi fran­ciául a leghátsó ülésről, aki a felszállás óta rendszeres időkö­zökben és szemmel láthatóan él­vezettel húzott jókorákat egy nagy, hasas üvegből. — Evek óta repülök, mindig is szerettem volna tudni, hogy miért nem szabad rágyújtani ilyenkor. És, hogy a tilalom a szivarra és a pipára is vonatkozik-e? Egy sze. gény biokémikus lelki nyugalma függ a felelettől. Elárulná? — Természetesen, monsieur — mosolygott az enyhén szólva kapatos utasra a stewardess —, arról van szó ugyanis... * — Arról van szó — mondta a Bálint nevű kém a házmester- nének a Wesselényi utca 83-ban —, hogy egy kis csomagot sze­retnék itt hagyni a második emeleten lakó Honda úr részére, de nem vagyok biztos benne, hogy ő az a Honda, akit én ke­resek. Kecskemétről jöttem fel ugyanis, most először járok er­re... Odafent meg hiába csenget­tem... — Az a maga Hondája, az ho­gyan néz ki? — kérdezte a ház­mesterné. — Magas, barna, szemüveget visel. — Alászolgája — intett búcsút az asszony. — A miénk ugyanis, aki a Kovalcsiknénál albérlő, sem nem magas, sem nem bar­na. sem nem hord szemüveget. A többi stimmel. — Nagyon köszönöm — há­lálkodott a göndör hajú, de a kü­szöbön megtorpant Visszafor­dult. — Azt tetszett mondani, hogy nem visel szemüveget? — Azt. Mert nem visel. Nem is viselt soha. De ha az a Hon­da, akit maga keres, magas, bar­na, az pedig, aki nálunk lakik, kicsi és kopasz, akkor miért ér­dekes még, hogy van-e szemű ve. ge vagy nincs? — Persze, persze. Miért is len­ne még érdekes? Tökéletesen igaza van, nagyságos asszonyom. Elnézést a zavarásért, a viszont­látásra. » — A fegyelmi tárgyalást meg­/

Next

/
Thumbnails
Contents