Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-16 / 13. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG 197«. JANUÁR 16., PÉNTEK Ära SO fillér XXV. ÉVFOLYAM, 13. SZÁM Lépjünk tovább Megyénk termelőszövetkezetei évente 400 millió forintot költe­nek saját erőforrásaikból műszaki fejlesztésre. Kimondani is sok. Ha elosztjuk a 135 működő szövet­kezettel az átlag is elgondolkoz­tató. Hová, mire költik évi 400 millió forintos vagyonukat közös gazdaságaink? A kérdés jogos, hi­szen könnyen megszámolható azoknak a szövetkezeteknek a szá­ma, melyek az utóbbi hónapok­ban felismerték az eszközök kon­centrálásának jelentőségét. Ezek­ben a gazdaságokban, a saját erő­forrás nagyságától függően, önál­lóan vagy pedig társulás útján valósítják meg a koncentrált be­ruházásokat. A többi gazdaságban sajnos, tovább aprózzák a rendel­kezésre álló anyagi eszközöket így a 400 millió forint jelentős része nem valószínű, hogy a mű­szaki fejlesztést várható módon szolgálja. Időszerű erről a témáról be­szélni. Most arról van. szó, hogy az 1969-es igen kedvező gazda­sági év bevételeiből képzett fel­halmozási alap 1970. évi felhasz­nálásában a régi gyakorlat érvé­nyesüljön vagy pedig a gazdálko­dáshoz kapott üzemi önállósággal valami új eljárás alakuljon ki. Folytathatnánk a gondolatmene­tet úgy is, hogy a termelésbe vont felszerelések és eszközök toldozá- sa, foltozása, — úgynevezett — korszerűsítése meddig indokolt? Egyáltalán gazdaságos-e az el­avult berendezések felújítása? Ezek ismeretében milyen dönté­sekre "Vállalkozzanak szövetkeze­teinkben: korszerűsítésre vagy pedig új technológiák vásárlására, beszerelésére? A kérdésre adandó válasz nagy körültekintést igényel, hiszen minden egyes ajánlat, figyelem- felkeltés valójában csak ajánlat lehet. A tsz-ek önállóan gazdál­kodó egységek. Az alapszabály ér­telmében a tagság dönt minden jelentősebb ügyben, így a felhal­mozási alap felhasználásában is. Ezeket az alapvető elveket fi­gyelembe Véve, a megye vezető szervei azt ajánlják a szövetke­zetekben dolgozó kommunisták­nak, a tsz-ék élén álló választott vezető testületeknek, hogy a mű­szaki fejlesztés lehetőségeinél gon­doljanak a jövőre, s olyan beru­házások műszaki megalapozására, mint a szakosított sertés-, szarvas- marha-, baromfi- és juhtelep épí­tése. Ez annál is fontosabb, mi­vel az állam a húsprogram telje­sítésének szervezésében néhány állatfaj tenyésztésének fellendíté­sére támogatást biztosít. E támo­gatás a sertéstartás beruházásaira 50 százalékos. M’agyénk tsz-eiben sajnos hosszú ideig fontolgatták a szakosított sertéstelepek építé­sét. Más megyék a döntésben, sőt az építkezésben is megelőztek ben­nünket, noha a műszaki fejlesz­téshez nem állt rendelkezésükre olyan jelentős saját erő, mint ná­lunk. A versenytárgyaláson azért kerülhettek elébünk, mert a sza­kosított állattenyésztő telepek épí­tését meglevő eszközeik színvonal­ban tartása mellett tsz-társulások létrehozásával vállalták. Nálunk viszont olyan helyzet alakult ki, hogy a gépesítés színvonalának növelésére, nagyarányú korszerű­sítésére fordították az anyagi esz­közöket. Hogy ki cselekedett oko­sabban, ma még nyitott kérdés. A gazdasági életben elszenve­dett hátrány, bár jelentős, de nem behozhatatlan. A kormány intéz­kedéseivel továbbra is arra ösz­tönöz, hogy a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés iránti érdeklő­dés erősödjön. Miután a növény- termesztés gépesítésében megyénk előrehaladt, így anyagi lehetősé­geink megvannak ahhoz, hogy az állattenyésztés fejlesztésében az iparszerű árutermelés irányába továbblépjünk. Dupsi Károly IQOOQG a H Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hiva­tala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A külkereskedelmi miniszter beszámolt a franciaor­szági tárgyalásairól és az 1970— 74. évekre szóló, január 5-én, Pá­rizsban aláírt magyar—francia hosszú lejáratú gazdasági és ke­reskedelmi megállapodásról. Ez a korábbinál szélesebb alapokon irányozza elő a két ország közötti gazdasági és kereskedelmi kapcso­latok harmonikus és kiegyensú­lyozott fejlesztését. A megállapo­dás szerint mind Magyarország, mind Franciaország megteszi a szükséges intézkedéseket az ipari kooperáció hatékonyabb elősegíté­se érdekében. A kormány a jelen­tést jóváhagyólag tudomásul vet­te. A külügyminiszter bejelentette, hogy Magyarországot 1970-től kez­dődően további három évre újra­választották az ENSZ gazdasági és szociális tanácsa keretében a nők helyzetével foglalkozó bizott­ságba és javaslatára a kormány megújította eddigi képviselőjének megbízatását. A Minisztertanács határozatot hozott az állami irányító szervek 1970. évi gazdasági tevékenysé­gének irányelveiről. Felhívta az irányító szerveket, elsősorban a vállalatokat, felügyelő minisztéri­umokat, hogy az 1970. évi nép- gazdasági terv és állami költség- vetés megvalósítása során ágaza­tuk területén következetesen te­vékenykedjenek az ország gazda­ságpolitikai céljainak megvalósí­tásáért és a munka során felme­Továbbra is a legfontosabb célkitűzés a dolgozók életkörülményeinek javítása Virizlai Gyula, a SZOT titkára tájékoztatót tartott Békéscsabáa as időszerű szakszervezeti kérdésekről Mintegy 350 szakszervezeti ak­tíva vett részt tegnap, január 15- én Békéscsabán azon az értekez­leten, melyen Virizlai Gyula, a SZOT titkára tartott tájékozta­tót az időszerű szakszervezeti kérdésekről. Megjelent Enyedi G. Sándor, az MSZMP Békés megyei Bizottságának titkára is. Virizlai Gyula bevezetőben el­mondta. hogy a szakszervezeti mozgalomban az utóbbi években fellendülés következett be, bár a követelmények is magasabbak. A mai körülmények között, amikor a munkásosztály kezében van a hatalom, nagy felelősség hárul a szakszervezetekre. A két éve bevezetett gazdasági reform az érdekek felismerésére vezetett Az érdekek azonban sokszor ütköznek, ami többek kö­zött a bérintézkedésekben mutat­kozik meg. Vagy például a nem mindig indokolt árdrágítás az iparban dolgozók nyereségrésze­sedését ugyan növeli, de a társa­dalmi érdekekkel ellentétes. A gazdasági mechanizmus reformja máris nagy eredményekre veze­tett, de vannak negatív vonásai is. A SZOT most dolgozik a negye­dik ötéves tervvel kapcsolata? feladatok előkészítésén. Csak meghatározott összeg áll rendel­kezésre a társadalmi juttatások és a bérek növelésére. Ennek el­osztásához nem elegendő az élet- színvonal országos átlagának is­merete, mert abból egyes rétegek problémája nem szűrhető le. Így például a nyugdíjasok helyzete az árak évi kétszázalékos emelkedé­se során egyre rosszabbá vált. Az értékarányos árak kialakí­tását 10—15 évre tervezték. Az életszínvonal szempontjából nem mindegy, hogy milyen ütemben hajtják végre. A SZOT javasolta a kormánynak, hogy ezt a kér­dést határozottabban tartsa kéz­ben. A továbbiakban a bérek folya­matos differenciálásának szüksé­gességét hangoztatta, hozzáfűzte azonban, hogy a szocialista vi­szonyokat is figyelembe kell ven­ni. Természetesen nem lehetnek olyan különbségek, mint kapita­lista viszonyok között. Ugyancsak gondot jelent, hogy egyes vállalatok igen jó, masok nehéz körülmények között ter­melnek. A modem üzemek na­gyobb nyereséget érhetnek el, igazságtalan lenne azonban, ha .ott a dolgozók több részesedést kapnának. A nagy nyereség egy részét az elmaradt üzemek kor­szerűsítésére keli fordítani. A következőkben az üzemi de­mokrácia kérdéséről beszélt Vi­rizlai Gyula. A gazdasági mecha­nizmus reformjával kapcsolatos követelmények csak akkor érhe­tők el, ha a munkásokat is be­vonják a vezetésbe. Emlékeztetett arra, hogy a munkások elsősor­ban az üzemben tapasztaltak alapján mérik le, hogy a párt cél­kitűzései megvalósulnak-e vagy sem. Méltatta a szocialista munka­verseny eredményeit és megálla­pította, hogy a következőkben még inkább szükség van ennek fejlesztésére. Sok ezer brigád tesz különböző feladatok megoldására vállalást önként, belső akaratból. Az üzemeknek jobban meg kell becsülniük őket. Végül az ideológiai harcról, az agitációs feladatokról tájékoztat­ta Virizlai Gyula' a megjelente­ket. Felhívta a ügyeimet arra, hogy a szakszervezet fő munka- módszere a meggyőzés. Ha példá­ul egy üzemben nem mindenki kap béremelést, őszintén meg kell mondani, hogy ki, miért maradt ki. Ha valahol nem emelkedik a bér, az okát meg kell magyarázni. A szakszervezeti munka több tu­dást és jobb szjervezést kíván a jö­vőben. A szakszervezeti bizottsá­gok mellett fontos szerep hárul a műhelybizottságokra és- a bi­zalmiakra. Lényeges kérdésekben való döntés előtt elengedhetetlen, hogy a szakszervezeti bizottság tanácskozzék a tagsággal. Minden vonatkozásban óriási a fejlődés hazánkban, ami lénye­gében a párt politikájának az eredménye. Társadalmi rendsze­rünk humánus, vonzó. Továbbra is a legfontosabb cél a dolgozók életkörülményeinek javítása. Munkáshatalom van, amely ezt a feladatot töretlenül meg is való­sítja — fejezte be tájékoztatóját rülő problémák megoldására, a népgazdaságra káros jelenségek elhárítására tegyék meg a kellő intézkedéseket. A kormány a belügyminiszter, a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának vezetője és a Köz­ponti Statisztikai Hivatal elnöké­nek élőterjesztése alapján meg­tárgyalta az egységes személyi nyilvántartási rendszer kialakítá­sának lehetőségeit. Az elfogadott határozat megszabta a több éves munkát igénylő előkészítés fel­adatait, s ezek végrehajtására a Központi Statisztikai Hivatal el­nökének irányítása alatt munka- bizottságot jelölt ki. A kormány a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter előter­jesztése alapján rendeletet hozott az élelmiszerellenőrző és vegy­vizsgáló intézetekről. Ezeknek a működését és jogkörét eddig sza­bályozó korábbi rendeletek ugyan­is már nem felelnek meg a kö­vetelményeknek. Az új szabályozás szerint az in­tézetek elsőrendű feladata, hogy az előállítás helyén rendszeresen, a forgalomba hozatal során pedig szükség szerint vizsgálják az élel­miszerek minőségét .(összetétel, hasznos anyagtartalom stb.). Fel­adatuk a dohányipari termékék minőségének ellenőrzése is. A kormány kívánatosnak tartja az intézetek hálózatának a ne­gyedik ötéves terv során történő bővítését oly módon, hogy a fő­város mellett — az eddigi tizen­egy helyett — valamennyi megyé­ben minőségellenőrző intézet mű­ködjék. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Megkezdődött a tanítás A népszámlálás miatt a szoká­sosnál hosszabb téli szünidő után csütörtökön ismét benépesült az ország 5626 általános és 555 kö­zépiskolája, amelyekben több mint 1 millió 400 ezer diák ta­nul az 1969—70-es oktatási évben. A szünet utáni első tanítási na­pon az ellenőrző könyv útján ér­tesítették a szülőket gyermekeik első félév tanulmányi eredmé­nyéről, kivéve az általános isko­lák első osztályosait, akiket csak a tanév végén osztályoznak elő­ször. A következő napokat a pedagó­gusok arra használják fel, hogy a tanítási órákon felelevenítsék az első félév’ ismeretanyagát, majd rátérjenek a tantervben előírt to­vábbi anyag feldolgozására. Ami a tanév hátralevő időszakának „menetrendjét” illeti, az a követ­kezőképpen alakul: április 4-től 13-ig tart majd a tavaszi szünet. Az érettségi képesítő írásbeli vizsgákat valamennyi középisko­lában nappali tagozaton május 11 és 18-a között bonyolítják le. A Művelődésügyi Miniszter rendel­kezése értelmében a hosszabb téli szünet miatt a tanévet — legfeljebb június 20-ig — csak akkor szabad meghosszabbítani, ha a tanítási napok száma nem érné el a tanév végéig a 190-et: (MTI) OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCy Munkában a rakodóbrigád Virizlai Gyula. t P. B. Répaszeletet rak ki a dobozi Petőfi Termelőszövetkezet köz­pontjában a Békési rakodóbrigád. A tengelyig érő sár sem akadálya annak, hogy az értékes takarmány mielőbb rendel­tetési helyére, a jószágok elé kerüljön. (Fotó: Márton)

Next

/
Thumbnails
Contents