Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-05 / 282 szám

1W59. december 5. 4 Pénlefi Univerzális autódaru Az NDK-beli TAKRAF-cég — az AUTÖKER rendezésében a napokban Budapesten bemutatta a magyar szakembereknek az ADK 63—2 típusú autó-forgó daru hidraulikus változatát. A gyár korábbi típusaitól eltérően, az új daru univerzálisan al­kalmazható. Átalakítható markoló daruvá, mágneses teher­emelő berendezésével használható ócskavasak emelésére, vá­kuumrendszerű szívó-rögzítő szerkezetével és teleszkópos gémjével pedig különösen az építőiparban alkalmazható. Ké­pünkön: Az új autódaru a markolóval ömlesztett anyagok ra­kodására használható. Fénvsus'ái' a tragédiában Szakemberek tanulmányúton A dán fővárosban A történet hősei diákok, ne­gyedikes gimnazisták, akik a legnagyobb bajban társuk mellé álltak, s mindent elkövetnek, hogy a tragédia utáni megráz ­kódtatást kiheverje és ismét megtalálja az élet - szépségét és értelmét. A Sarkadi Gimnázium és Szak- középiskola negyedikes, érett­ségi előtt álló diákjai megren­dültén hallgatták a hírt: V. Róza osztálytársuk a vonat alá esett, mely mindkét lábát levágta. Az első percek döbbenetét rö­viddel utána felváltotta a cselek­vés lázas izgalma. Rózát azonnal meg kell látogatni a kórházban. — határozták el — s többen Gyulára utaztak, arra sem gon­dolva, hogy nem juthatnak be, hiszen társuk műtéten esett át, talán még eszméletnél sincs, látogatókat nem fogadhat. Nem gondoltak erre, csak mentek, mert érezték, tudták: tenni kell valamit, nem maradhatnak tét­len,.. Négye» brigádok — kiilönlege» megbízatás Tenmakarásuk csak ezután bontakozott ki igazán, és első­sorban azzal függ össze, hogyan segíthetnek a legjobban, mi az, amivel a leginkább örömet sze­rezhetnek. s életkedvet adhatnak szerencsétlenül járt diáktársuk­nak. A KISZ kezdeményezett. Elő­ször a látogatást szervezték meg, és most már nem egyszer­re, hanem felváltva, négyes bri- gáájbkban látogatnak, különle­ges feladattal. Mindenkinek meg­van . a maga tennivalója abban, hogy társukat ne kerítse hatal­mába az elkeseredés, tanuljon tovább és majd sikeresen érett­ségizzen. Mindennap elviszik az épipen akkor esedékes tananya­got. ismertetik vele, hogy a bal­eset miatt, a hosszú kórházi ke­zelés ideje alatt sent maradjon le. Minden tantárgyat az abban legjáratosabb tanuló ..adja” le Rózának. Bizakodó és biztató levelek a kórházból Róza egyike az osztály leg­jobb tanulóinak, kedvenc tan­tárgya a matematika és diáktár­sai éppen ezért egy napot sem mulasztanának el, hogy egyetlen anyagból se maradjon le, de el­sősorban a matematikából. A sok-sok segítséget, a szerető gon­doskodást látva, Róza maga is könnyebben vészeli át ezeket a nehéz napokat és igyekszik hasz­nosan eltölteni óráit. Már el­jutott odáig, hogy a tanuláson túl is talál magának elfoglaltsá­got. Az ápolónők egyikét, — aki a gimnáziumi levelező tagozat III. évfolyamára jár — felkészíti a vizsgákra, segít néki a tanu­lásban, elsősorban a matematika elsajátításában. Így legalább má­gia is átveszi a harmadik évfo­lyam anyagát, ami egy érettség; élőét álló diáknak nagyon is hasznos. A személyes találkozásokon kívül állandó levelező kapcso­latban áll az osztállyal, ezek a levelek bizakodóak, sőt társait is arra biztatja, hogy tanuljanak szorgalmasan, készüljenek az Jól gazdálkodnak a medgyesegyházi Haladás Tsz-ben A medgyesegyháziak szorgalmas emberek lévén, megtalálták a mó­dot arra, hogy a közösben és a háztájiban új jövedelmi forrást ta­láljanak. A háztáji a közősnek szerves része, taikarmányról csak­úgy gondoskodnak ide is, mint a szövetkezetbe. Paprikát termelnek primőrként, hizlalnak, baromfit nevelnek a háztáji portákon, a közösben pedig a hozamok fokozá­sa, a gazdaságos termelés a fő cél. A Haladás Tsz jó zárszámadás elé néz. A tervezett jövedelmet megkapják a tagok,. a biztonsági tartalékról, a fejlesztésről sem fe­ledkeztek meg. Harmincötmillió forintos beruházással megkezdik a korszerű sertés- és szarvasmar­hatelep építését. Szociális célok­ra is többet fordítanak: új üzemi konyha épül, s a távlati tervek szerint fogatosoknak, állatgondo­zóknak, traktorosoknak és más „ruhát nyúzó” szakmában dol­gozó tagoknak munkaruhát, eső­köpenyt, gumicsizmát vásárol­nak. Egyébkén! is magas a szociális juttatás. Táppénzre csaknem fél­milliót fizettek ki az idén, üdülés­re 42 ezer forintot, tetemes ösz- szeg a fizetett szabadság és kü­lönböző segély is. A magatehetet­len öregeknek nem háztájit ad­nak, hisz kapálni, tömi nem bír­nak, hanem havonta 320 forint ún. kukorica-megváltási árat fizetnek számukra. A, érettségire. A levelek kézről kézre járnak és mennek a tálaszok is. Tájékoztatják Rózát a KISZ- szervezet munkájáról, melynek vezetőségi tagja, hogy ettől se szakadjon el betegsége alatt, s mindenről tudjon, benne érezze magát a közösségben, ha szemé­lyesen nem is, legalább levél út­ján. Dolgoznak, hogy segítzenek Az iskola a szülőkről sem fe­ledkezett meg, Domokos Tamás osztályfőnök személyesen látoga­tott el a családhoz, s biztosította őket arról, hogy a tanuláson túl is mindenben segítik a fiatal diáklányt. Mi ez a minden? A diákok már most tervezik, hogy dolgozni mennek Rózáért, azaz azért, hogy ha kiengedik a kórházból, idővel majd járni is tudjon. Vagyis hozzájárulhassa­nak ahhoz, hogy Róza a legkivá­lóbb intézetbe kerüljön, ahol műlábat kaphat. Ez persze na­gyon költséges, a diákok az eh­hez szükséges összeg megterem­tésében akarnak segíteni. Mun­kát vállalnak, hogy keresetüket neki adják. Már decemberben is dolgoznak, s a tavasszal a sar­kadi Lenin Tsz-ben folyamatos munkára mennek. Úgy tervezik, hogy mintegy 10 ezer forint jö­het össze, s ez is nagy segítséget jelent majd. Nagy és nemes tettük egy kis fénysugár, egy kis öröm a bá­natban, égj- balesetet szenvedett diáklány életében. Kasnyik Judit A program nyolcadik napján búcsút mondtunk Svédország­nak. Dél-Svédország legnagyobb városában. Malmőben szálltunk kompra, mely rövid idő alatt megérkezett Koppenhágába. A dán főváros sík vidéken, a több mint 400 kisebb-nagyobb sziget közül a legkeletibb sziget keleti csücskén épült, a tenger­parton. Hangulatos, vonzó vá­ros, kb. másfél millió lakossal. Ez azt jelenti, hogy majdnem minden harmadik dán állam­polgár a fővárosban lakik. (Az országnak 9 900 000 lakosa van.) Dánia is, Koppenhága is többet szenvedett a történelem folya­mán, mint a svédek. Nyugal­mas, békés történelmi szakasz csak a napóleoni háborúk után köszöntött rájuk, de ezt az idil­li állapotot is megzavarták a németek, mert 1940-ben lero­hanták Dániát. A történelem a dán főváros­ban is, mint általában, minde­nütt, nyomon követhető. Kikö­tőjében láttuk azt a terület­részt, melyet Napóleon lövetett valaha, majd pedig Nelsson ad­mirális vívott ott csatát. De békésebb eml ékekre is bukkan­tunk. Koppenhágában építették és bocsátották vízre 1912-ben az első Diesel-motorral ellátott tengeri hajót. A kikötőnek ezt a nevezetes pontját természete­sen megjelölték a dánok és igen nagy tiszteletben is tartják. Sok patinás szép épülete túl­élte az idők viharait és most emlékeztet. Közel a tengerpart­hoz századunk derekának állí­tottak emléket, a legújabb kori múzeum előtt ott áll Churchill szobra. A városnéző nem könnyen igazodik el a gyakran egyfor­mának tűnő utcák és házak szö­vevényében. A körutak és su­gárutak útbaigazítása helyett a város egy-egy jellegzetes pont­ját kellett útbaigazítónak kine­veznünk. A központi pályaud­var, a városháza, a Tivoli és a város emblémája, a „hableány” voltak azok a biztos pontok, amelyeket tájékozódásul hasz­nálhattunk. A pályaudvar épülete külsőre nem sokat mutat. Annál érde­kesebb a belső csarnoka. Olyan, mint valami élénk, tarka bazár. Üzletek, büfék szorosan egymás mellett. Előttük a mindent el­öntő sokaság cipőtisztítókkal, sorsjegyárusokkal, alkalmi üz­letelőkkel, bazárosokkal és a világ minden tájáról jövő-menő idegenekkel. A másik tájékozódási pontunk a városháza impozáns, vörös tég­lás tömbje volt, amelynek épí­tését 1905-ben fejezték be. En­nek az épületnek sajátos külön­legessége a hatalmas, fedett, négyszögletű előcsarnoka, amely olyan, mint egy nagy fedett tér. A tér szélén elhelyezkedő fa­lak, a városháza belső falai, megszólalásig ugyanolyanok, mint az épület külső falai., ugyanolyan erkélyekkel, díszíté­sekkel, mint amazok. Nincs túlzottan messzire a városházától a „Tivoli”, aho­gyan mi mondanánk, a vidám­park vagy vurstli. Díszes, es­ténként pazarul kivilágított ka­puja mindenféle játékkal és lát­ványossággal hívogatja az em­bereket. Története, amely 1843- ban kezdődött, a régi római uralkodói módszer vagy javas­lat, a „kenyeret és cirkuszt a népnek” egy modernebb kiadá­sú változata, mert informáto­runk szerint a Tivoli tervezője azzal próbálta az akkori dán ki­rályt a maga tervének elfoga­dására, a park megépítésére rá­beszélni, hogy úgy érvelt előtte: „Ha szórakozási lehetőséget adunk az embereknek, majd megfeledkeznek a politikáról.” És a tervből nagyon rövid idő alatt valóság lett. A negyedik útbaigazítónk az öbölben egy sziklán elhelyezett „szegény kis hableány” volt. Ne tessék semmi másra gondolni, csak egy nagyon szép szoborra, mely Andersen egyik meséje hősnőjének állított emléket. Ezt a szobrot minden idegennek megmutatják a dánok, nemcsak azért, mert önmagában is na­gyon szép alkotás, hanem azért is, mert nemzeti büszkeségük­höz, a múlt században élt nagy mesemondóhoz is hozzátartozik. Vele is szeretnek büszkélkedni. (Emlékszem, néháoy nappal ké­sőbb Odense ben, Andersen szü­lővárosában, milyen gonddal berendezett múzeumot láttunk. Külön öröm volt számunkra, hogy az épület első emeletén a világ legkülönbözőbb nyelvein megjelent Andersen-kötetek ki­állításán jó néhány magyar nyelvű kötetet is találtunk.) Még talán annyit a koppen­hágai élményekhez; hogy élénk csodálkozást keltett mindnyá­junkban az a látvány, amikor utcán, üzletekben vagy hivata­lokban olyan nőkkel találkoz­tunk, akik békésen szivaroztak. Nem elírás, nem cigarettáztak, hanem szivaroztak! (Folytatjuk) Molnár József * Gépkocsitiilajtionosok, ügyelem! Gépkocsljavitás OTP- hitellevélre csak 1970. április 1-ig AFiT% Autószerviz Békéscsaba 142074

Next

/
Thumbnails
Contents