Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-05 / 282 szám

1969. december 5. Péntek SZEGHALOM. Ez az első hó. Apró szemekben hullik, s még föl­det sem ér, a szél felkapja. meg­pörgeti és hideg szisszenésekkel vé­gigrohan vele a huzatos utcán. Tüdőbeteggondo­zó: „Tolnai elv­iére? Az igaz, hogy nálunk tart mozgalmával, annak eredményei- I „Aki tanfolyamot, de nem Itt dolgo- vei és kicserélje tapasztalatait a hagyta az néhány hevenyé-1 szett mondatunk­ban. Mi lehet tehát az a szempont, amely összefogná s kontúrozot- tabbá tenné az elmondottakat ? Marx György Ír­ja legendás ta­nulmányában, a Gyorsuló időben: túlságosan régóta tétlenül agyát, nehezen tudja | Békés megyei eszperantó bízott- ’ újra munkára fogni, a tanulási felelősével. Tolnai gyakorlat kimaradása miatt új O RAK Vázlat egy fényképhez I klisírozás valamennyi követeimé- milyen feladatok varnak mánd- { nyének ellentmondanak. Eldőlt' annyiunkra, de különösen tanitó- tehát: cikkünkhöz fénykép nem inkra. Oktatásunknak lényegében Egyébként minek is? Mi egyetlen tantárgya van: olyan fér el egyetlen fényes papírén? emberek nevelése, akik képesek állni. O. M. kerül Emlékszoba Arany Jánosnak zik. Az iskolában megtalálják. Hull a hó. Egy mélynövésű, ság ifjúsági négy év körüli fiatalember ál- Ottó szeghalma tanárral.” szakma, új szemléletmód elsajátí­mélkodva figyeli az orra hegyére Ennyi. Amennyit félórányi be- j tására csak a legnagyobb erőfe­pottyanó, és azon nyomban elil- széigetés után a tévedés lehetősé- j szítéssel lesz képes. Ha széles ianó pelyheket gének kizárásával tényszerűen társadalmi rétegek választják a Első iskola: „A Tolnai elvtárs? megállapíthat a krónikás. j kényelmes kibúvót; a nép lema­Ismerem én, de nem nálunk van,! ,, * , rád abban a gyorsasági verseny­hanem a szomszédban. Ez az épü HÁROM FÉNYKÉP. O hozta ben ameiyben a tudományos for- let, itt mellettünk, csak éppen á ‘^^al: tanítványa, kozott «Vadalom fokozódó iramot diktál, kapu van tíz méterrel arrébb.” 'a _ ünnepségen igo Az életszínvonal elkerülhetetlenül Második iskola: „Tolnai elv- "yaku feher ngben Nagvon rossz csökkeni kezd„ +Ara minőségű fotográfiák, homalyo­^ JA Alisak, életlenek, nem kell hozzá Ez a lényeg. Ne felejtsük, az . . ’ , . 1S szoktak; ott különösebb szaktudás, látható, a óra jár. Talán kár is idézni, hogy beszelnek vele. ahol eppen el­érik... Jó, ha marad, akkor szó­lunk neki, hogy siessen.” Ha a dudorászó északi egyáltalán alkalmat adna valami r ' 1 ,,, r . , ’ 1C1 Cl CKJ CUC11 ttiij co Juci [un un • gini/wcn m°5ltác'6ra’ nos az els<5 kö' Kevés. Éppoly kevés, mint fenti egyenesen vetkeztetes bizonyara az lenne, hogy Tolnai Ottó olyan ember, akit Szeghalom-szerte ismernek, ám őt megtalálni egyike a kevés számú lehetetlen dolgoknak. EGYES SZÁMO általános isko­la. Tanári szoba. A kávéfőző gondterhelt nyögésekkel birkózik a belsejét feszítő gőzzel. Az asz­talokon néhány folyóirat. Egy cím: Gárdonyi titkos írással írt naplójának megfejtése. Kevés vi­rág, osztálykönyvek, vitrin, né­hány könyv. Csendélet „Azért tanácsolhatták a tüdő­gondozóba, mert ott is dolgozom; A szocializmus építésének kérdé­sei című tanfolyamot vezetem. Időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről van szó, olyasmiről, ami általában mindenkit érdekel, különös tekintettel a gyakorlati vonatkozásokra... Amikor tavaly, az új gazdasági mechanizmus premierjének évében néhány em­beren kitört a vásárlási láz, az egyik hallgatóm valamelyik fog­lalkozásunk után odajött hozzám és némi sóhajtozás után így szólt: „Hát, tudja tanár úr, ha hamarabb van ez az előadás, ak­kor- nem veszem meg azt a 25 ki­ló kristálycukrot és nem cipelem haza kiskocsin.’’ Hogy más? Más elfoglaltságra gondol?” Mond néhány példát. Tíz éve rminkásör, pontosabban híradó rajparancsnok, iskolája alapszer­vezetének pártcsoportvezetője, is­kolai könyvtáros („emellett” per­sze főhivatású magyar—történe­lem szakos tanár), minden hétfőn és szerdán korrepetál és minden harmadik vasárnap fordítói tan­folyamon vesz részt.. Itt most megállunk. Nem mint­ha ezzel vége lenne a funkciók­nak, sokkal inkább azért, mert gyanítjuk, hogy olvasóink némi hitetlenkedéssel szemlélik felsoro­lásunkat. Holott időbeosztás kér­dése az egész és akkor még a fenti feladatok mellett szabad idő is akad. Hogy mikor? „Jövő va­sárnap ráérek. És minden szom­baton, bár a szombatokat azért tettem szabaddá, hogy a követke­ző hétre felkészülhessek.” Hobby? Ügy tűnik, hogy az ilyen típusú emberek kedvtelé­süknek csak akkor hódolhatnak, ha azt az amúgy is elvégzendő feladatok közül választják. Tolnai Ottónál ez a hobby az eszperantó. Az eszperantó, mint rendkívüli tantárgy és mint... de álljon itt lapunk, a Népújság 1969. novem­ber 12-i cikkének egy részlete: „A nyáron Szeghalmon járt a klaipedai eszperantócsoport veze­tőségi tagja, a szovjet eszperan- tisták ifjúsági felelőse, Algis Vis- sardas. A látogatás célja az volt, hogy személyesen ismerkedjen meg Békés megye eszperantó $<zi*tívz gS jrQ Beszélgetés Kere9 Emillel Látszik rajta a fellépés izgal- helyem . Ezt tanultam, erre ké- ma, fáradtsága. Aszkétikus arcá- szültem. A filmművészetet külön nak sápadtsága a megfeszített I meS keU szokni. Biztosabban ér­gondolkodást, a művészi átélést *T magam a színpadon. A „szé- tükrözi még Kedvesen, mosolyog­va nyújt kezet. A rá jellemző be­szédmóddal fordul felém. — Tessék, kérdezzen. — Van-e kedvenc költője, s ha van, ki az? Finoman elmosolyodik, vastag keretű szemüvege mögül kutatva néz valahová a levegőbe. — A versmondónak mindig az a legkedvesebb költője, akitől ép­pen verset mond. S ez egyben hűtlenséget feltételez a legked­vesebbel szemben. Az én esetem­ben József Attila, illetve Radnóti Miklós. . — Hol érzi magát otthonosab­ban: a színpadon vagy a filmen? — A színpad az igazi „munka­Két éve, 1967-ben számoltunk be a hírről, hogy a geszti nép­frontbizottság Arany János em­lékszobát akar létesíteni. De ho­gyan? A hír érdekessége ez a hogyan volt. Irodalomtörténeti adat. hogy Arany János 1851—52 nyarán Geszten, a Tisza családnál ne- velősködött. A Magyar Tudomá­nyos Akadémia kézirattárában őrzött levelekből az is kiderül, hogy a költő hosszabb időn át kapcsola‘ban volt tanítványával, Tisza Domonkossal és tanácso­kat adott irodalmi próbálkozá­saihoz. Az épület, egy kis kerti ház, amelyben Arany János la­kott, a második világháború végén súlyosan megrongálódott. Ezt a romépületet szemelte ki a geszti népfrontbizottság, hogy újra felépítve, abban emlékmú­zeumot rendezzen be és az Geszt nevezetessége legyen. Ritka ak­tív társadalmi megmozdulás let4 az ügyből, a tanács, a termelő- szövetkezet, az iskola tanári ka­ra és a diákság mindenre vál­lalkozott, hogy a tervből valóság legyen. A geszti úttörők az épí­tés költségeinek biztosítására téglagyűjtést indítottak. Az Egyetértés Tsz vállalta a fel­újítási munkák kivitelezését és a tanács is gondoskodott anyagi eszközökről. Mindezek után fel­keresték az irodalmi múzeumot, ahol megígérték nekik, hogy Arany-fotókópiákat adnak a be­rendezéshez, a Művelődésügyi Minisztériumtól pedig hivatalos engedélyt kértek. A minisztéri­um is válaszolt. „Arany János geszti tartózkodását megörökítő múzeumi kiállítóhely létesítése­vei elvileg egyetértünk. A kr állí­tóhelyet a régi épület falmarad­ványaira emelt új épületben kí­vánják elhelyezni. Ilyen körül­mények között a múzeum létesí­tésének engedélyezése az épület elkészülte után és a működésé­hez szükséges személyi és dolo­gi feltételek megteremtését kö­vetően történik meg. E feltéte­lek megteremtése, költségvetési tisztázása a helyi, illetve a me­gyei tanács hatáskörébe tarto­zik.” \ * A házikó felépült. Régi képes levelezőlapok őrizték az eredeti formáját és a régi alapokon az új épület olyan lett. mint az eredeti, amelyben a költő lakott. Nádfedele a múltat idézi, a fala azonban vakolatlan, ajtaja, ab­laka testetlen, egy éve már, hogy a dolog megrekedt, a leg­jobb akarat sem tudott pénzt teremteni a teljes befejezéshez. Dr. Néinedi Endre, a gyulai járása könyvtár igazgatója, az egyik nem geszti lakos, aki sza­bad idejének nagy részét az em_ lékszoba ügyének áldozza. „Ne­héz a dolgunk, ha bedugulnak az anyagi erőforrások, egy bizo-, nyos határon túl a legnemesebb társadalmi törekvés is megáll és ném folytatható. Nem akarók Montecuccolira hivatkozni, de még egy ilyen kis emlékszobá­hoz is pénz kell és másodszor is és harmadszor is pénz. Nem túl sok, de nem is kevés A járási tanács adott volna 70 ezer fo­rintot az épület környékének parkosítására, de mit parkosít­sunk, amikor még az épület sincs befejezve. Kézenfekvő a kérdés: hát ott a 70 ezer! Csak­hogy költségvetési rovatrend is van a világon, pénzt f elhasznál- ry csak „rendeltetésszerűen” le­het. Hogy ez nem mindig ész­szerű? A rovatrendet ez nem érdekli. Amikor már azt hittük, felesleges volt az egész, jött Dér László, a megyei múzeumi szer­vezet igazgatója és azt mondta: Szerez pénzt a házikó befejezé­sére és segít múzeumi anyagot is összegyűjteni az emlékszobá­ba.” * v Telefon Békéscsabán, a múze umba. Dér László bizakodó: „Ti­zenötezer forintot kértem a me­gyei tanácstól, hogy a társadal­mi munkával felépített geszti házikót felújítsuk és a szép terv, az Arany-emlékszoba végre megvalósuljon. A dolog folya­matban van, és ha a teljes ellá­tottság biztosítva lesz, az em­lékszoba berendezését és meg­nyitását semmi sem akadályoz­hatja. Hogy mit jelent a teljes ellátottság? Megfelelő épület és személy, aki kinyitja, őrzi az emlékszobát. Egy ideig etre mi is tudnánk némi pénzt adni. de azt hiszem a geszti tanácsnak ez nem okoz! gondot.” * Mindenki akarja, ez világos. Csak néha belebonyolódunk pénzügyi, és nem pénzügyi labi­rintusokba, ezek lelassítják a jó törekvéseket, hogy aztán mégis kivágjuk magunkat. Az Arany János emlékszobát avaszra felavatják Geszten, leg­alábbis szeretnék. Jobb így ''o- aalmazni. nehogy véletlenül el- '<lábaljuk a dolgokat. Sass Ervin Heti 44 órás munkahétre autóalkatrész­anyagmozgatásra női és férfi segédmunkásokat, autókarosszéria munkákra karosszéria- és általános lakatosokat és 1 tő portást felveszünk. AFST i ttiószerviz Békéscsaba 142076 relmern” azonban a pódium, filmezéskor bizonytalanságot ér­zek, nem mindig értem a részle­tekből a cselekmény összességét, nem látom az összképet. Mindig meglep, amikor a bemutatókon meglátom magamat, s az egész filmet. Hát ez lett belőle? — Mit szeret jobban, a vers­mondást vagy a prózát? — Majdnem minden művészeti ágnak, ahogy a sportban, van egy kiegészítője, amelyben a színész a ritkábban látott oldalából mu­tatkozik meg. A versinontíás és a próza nem választható el. Egyik kézen fogja a másikat. Emlékez­tetném néhány jeles prózai színé­szünkre, akik verset is monda­nak kiegészítő ..sportágként’’. így például Gábor Miklós, Latinovits Zoltán, Mensáros László, Bánki Zsuzsa és még sokan. — Sokat jár vidékre? Mi vonz­za? — Maqom is vidéki vagyok. Gyermekkorom emlékeiben Pest, valószínűtleniil messze esett szű- kebb hazámtól, Szombathelytől. Hogy miért járok vidékre? Hasz­nosnak érzem azt, amit csinálok. Megismertetni, és megszerettetni az igazi versmondást. Átadni azt, amit az ember tud, nemes fel­adat. Hívnak vidékre és őszintén szólva, ez jólesik. — Kevesen tudják Keres Emil­ről, a Thália Színház igazgatójá­ról, hogy könyvet ír. Tudomásom szerint készülő könyve is a vers- mondással foglalkozik. — Igen. Tollat fogtam, és meg­vallom, a tudatos betűvetést na­gyon nagy dolognak tartom. Nem hittem volna, hogy mennyit kell kínlódni, mire toliam végén úgy >s az jelenik meg, amit le akarok írni. Sokszor egészen más jön ki, mint amit szeretnék. A könyv? Valóban a versmondással foglal­kozik. Egy versmondó színész szubjektív vallomásait tartalmaz­za majd. Szeretném az olvasót bevinni a kulisszák mögé, a vers­mondó érzéseibe. Azt akarom megírni mit érzek, mit adok ma­ambó!. amikor verset mondok. — Mikor veheti kezébe könyvét íz olvasó? — Jövő ősszel szeretném lead­ni a kéziratot a Szépirodalmi Könyvkiadónak. Az aztán nem rajtam .múlik, mikor lesz belőle nyomtatott betű. Különben az írás gondolatára a kollégákkal való beszélgetés késztetett. Sok. szór volt arról szó belső berke­inkben, hogy mi megy végbe az emberben versek mondásakor. Ez volt az alap. Izgalmas belső ügy ez, és mégsem csak az. Ekkor ju­tottam a gondolatra, hogy még nincs tisztázva a szavaló belső vi­lága. Ezt meg kell írni és a könyvet le kell tenni az asztalra. Azt az érzést, amikor az ember magára utalva, úgyszólván ma­gára hagyatva áll a közönség előtt és át kell vinnie érzéseit s a költő gondolatait az emberekbe. Ügy gondolom, hogy a versmon­dásnak ezt a régi adósságát tör­lesztenie keik Hal kérdésre kértem választ Keres Emil színművésztől, aki a napokban megyénk irodalmi klubjait járta, költőket és írókat tolmácsolva. S megismertem egy keveset abból az emberből, aki oly sok szép percet szerez a ver­set, a művészetet szerető embe­reknek. Botyánszki János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents