Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299 szám
1969. december 25. 3 Csütörtök Kis karácsony, nagykarácsony Karácsony. Családi ünnep. A szeretet ünnepe. A fáradságos munkával kitakarított lakás, a feldíszített, téli erdő illatát magával hozó fenyőfa alján sorakozó ajándékoké. A megbocsátás, a béke, az egymásra találás ünnepe. Gyengéd mosoly az arcokon, meghitt melegség. Nyugalom, csend, béke. Pihenés, kikapcsolódás. Család. Ünnepi hangulat. Egyszóval karácsony*** Az eladó: Este 7-ig vagyok bent. Délelőtt 11-től. Idestova így megy ez már 5 éve minden karácsonykor. Azóta dolgozom ugyanis a vállalatnál. A szivesztert is csak egy alkalommal hagytam ki. De én akár ne is szóljak semmit, ösz- szeegyeztethetetlen volna a szakma és az anyaszerep (van egy 8 éves kislányom, Erikának hívják), ha nem segítene a két nagymama. Ma csak 7-kor keltem, különben 5—6 óra körül van ébresztő. A héten délutános vagyok, volt időm a takarításra, mosásra, bevásárlásra. Nem, nem lesz nagy forgalmunk, a borharapóban kevés vendég fordul meg ilyenkor ünnep táján. Családostul meg nem jönnek el az emberek, álldogálni egy- egy fröccs mellett. De akárhogy is van, kevés emberrel, sok emberrel, azért csak benn keli lennem. Boltvezető-helyettes vagyok és eladó ennél a békéscsabai vendéglátóegységnél. Bielik Jánosné- nak hívnak. szonhatodikán egy, huszonhetedi- kén ismét két előadásban. És mivel „mellesleg” szakszervezeti titkár is vagyok, gondoskodnom kellet a színház vagy 40 gyerekéről. Tegnap két előadás között, ma próba előtt és szünetében ajándékokat csomagoltunk. gyertyagyújtásnál, akkor más mesterséget választottam volna. Lehettem volna hivatalnok vagy bármi más. De a vasút olyan, hogy mindig menni kell. Ha esik, ha fúj. Az asszonynak vettem egy meleg kendól, az unokák játékot kapnak. Ha nem leszek ott, akkor Fenyőillatú karácsony... Azt hi- lS örülnek az ajándéknak. Ha lát A színész: Fáradtnak látszom? Ne csodálkozzék, próbáról jövök. Trémoille-t alakítom majd a Szent Johannában. Nehéz szerep. Ez a jő ember állandóan mérges, erő- j szakos. Fizikailag készít ki. Ne i sajnálkozzon! Szeretem ezt a Tre- I moille-t. Karácsony... Családi ünnep, j Igen, igaza van, az. De az ünnepeket én már csak arról ismerem j meg, hogy más kosztot főznek, és j a karácsonyt arról, hogy ott áll a feldíszített fenyőfa a szobában. De van egy nagyobb családom is. A közönség. „Nem élhetek muzsikaszó nélkül”. Mircse, a cigányprímás. Huszonötödikén kettő, huszem, aludni fogok. Sokáig. Aztán ebédelek, ós irány a színház. Hogy bírom? Sokszor úgy érzi az em- ver, vége, nincs tovább. Aztán megszólal a három figyelmeztető csengőszó, majd felhangzik a nézőtéri gong... És a felcsattanó, ütemessé formálódó tapsnál tud-e jobbat, szebbet, nyugalmasabbat, lelkesítöbbet kívánni nekem? — A kérdezőn-állító hang tulajdonosa Szerencsi Hugó, a Békés megyei Jókai Színház művésze. *** A háziasszony. Megfontoltan válogat' a földre állított fenyők között. Már amennyire a kabátjába csimpaszkodó két gyerek és a három csomag, plusz a két tömött szatyor engedi. — A gyerek hároméves, a lány öt. Nagyon várják a Jézuskát vagy a Télapót? Nem tudom, most mit kell várni. A húsra nem volt gondom. a múlt héten vágtunk. Különben állhattam volna sorba végkimerülésig Jó, hogy levitték a bor árát, az idén azt is kevésből megúsztuk. De akárhogy számolom-vetem. azért csak sokba került eddig is az ünnep. Az apjuk is jól eszik meg az apróságokra se panaszkodhatom. Hogy magam várom-e a karácsonyt? Hogyne. Hiszen akkor talán kipihenhetem a rohammunka fáradalmait. Vasutas, ötvenkét éves. Karácsony este szolgalatban les:. — Tavaly a családdal ünnepeltem, Most majd a vonaton. Nincs ebben semmi különös. Nem vagyok én ezért se hős, se mártír. Ez a szakmám. És a szolgálat, az szolgálat. Tudja, hány ember dolgozik szentestén? Egyik sem hal bele. Ha nekem nagyon fájna, hogy nem vagyok mindig ott a tak rá a Budapesti Nemzeti Bizottság által megbízott bankelnökre, Oltványi Imrére, aki megfelelő igazolás után átadta nekik az Országos Földhitelintézet pénztárában talált harmincnégymillió pengőt, ezt ládákba csomagolták és a szovjet parancsnokságtól kölcsönkért fegyveres kísérettel Debrecenbe vitték. Ez volt a kormány első, komoly pénzügyi alapja. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány valamennyi tevékenysége közül az úgynevezett 600-as számú kormányrendelet volt a legfontosabb, mely a nagybirtok- rendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhöz juttatásáról szólt. A rendelet kibocsátása nem ment simán, amit az is bizonyít, hogy viszonylag későn, a kormány megalakulása után csak mintegy 3 hónapra került rá sor. A földreform mértékéről már meglehetősen eltértek a vélemények. A későbbiekben élesebben kirajzolódó ellentétek a jobb- és baloldal között a koalíción belül, ekkor már előre vetették árnyékukat. Különösen a kisgazdapárt jobbszárnya és a Polgári Demokratapárt képviselői igyekeztek megakadályozni a valóban radikális földreformot. Az idő szavával azonban most sem lehetett szembeszállni. A március 17-én tartott minisztertanács megtárgyalta és végleges formájában elfogadta a földreform-törvényt. Nyomban elrendelték annak végrehajtását, s ennek során hétszázezer nincstelen magyar jutott földhöz. A különleges viszonyok miatt azonban még a rendelet kinyomtatása is nehézségekbe ütközött, mert nem volt papír. Végül is Budapestről sikerült papírt szerezni. Így a hivatalos lap, a Magyar Közlöny csak március 29-i számában közölhette a rendeletet. Megalakították az Országos Földbirtokrendező Tanácsot, melynek elnöke Veres Péter lett. Az Országos Földigénylő Bizottságok is gyorsan megalakultak, sok helyen meg sem várták a rendelet megjelenését. hanem hozzákezdtek a földosztáshoz. Az első hivatalos földosztás a második világháború után, Magyarországon, Szabolcs megyében volt, Tiszanagyfalun. 1945. március 27-én. Délután fél kettőkor vette kezdetét a történelmi jelentőségű esemény, melyre az igénylőkön és a hivatalos személyeken kívül a község apraja- nagyja kivonult. Az első nagyobb, már a törvény kihirdetése után történt földosztást ünnepélyes keretek között Pusztaszeren tartották, a volt Pallavicini-féle uradalom területén. A Viharsarok népe vette tulajdonába azt, ami a magyar parasztság évezredes álma volt. A földosztás megvalósításával, illetve beindításával (hiszen a teljes végrehajtás még sokáig eltartott) az Ideiglenes Nemzeti Kormány, a demokratikus Magyarország egyik alapvető és legfontosabb problémáját oldotta meg. Közben az egész ország felszabadult. A felszabadult országot azonban már technikai szempontból sem lehetett Debrecenből kormányozni, így felmerült a Budapestre költözés sürgős szükségessége (Folytatjuk) ná, milyen életrevaló gyerekek? Várjon, van nálam néhány fénykép, megmutatom. *** Amikor az olvasó kézhez kapja az újságot, s benne ezt az írást, a készülődés izgalma, a csend és a pihenés nyugalmává változott. Riportalanyaink talán maguk csodálkoznak majd legjobban, félszavakban odavetett nyilatkozataikon. Rrackó István—Lípták Judit Az év utolsó tanácsülése Békéscsabán December 29-én délelőtt 9 órakor Békéscsabán, a városi tanács disztermében tartják meg az év utolsó városi tanácsülését a Hazafias Népfronttal együttesen. Az ülésen első napirendi pontként Mázán Mátyás, a Hazafias Népfront Városi Elnökségének titkára tart tájékoztatót arról, hogyan vett részt a lakosság az állami munkában, ugyanakkor az állami szervek hogyan foglalkoztak az ügyfelekkel az elmúlt évben. Az 1969. évi városfejlesztési tervek megvalósulásával a város közművesítésének fejlesztéséről Vantara János vb-elnökhelyettea számol be a tanácsülésnek. Uhl- jár Mihály vb-elnök pedig ismerteti az 1970. első félévi munkaterveket. Jubileumi emlékülés (Tudósítónktól) Füzesgyarmaton, hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére a helyi filmszínházban ünnepi taggyűlést tartott az MSZMP községi bizottsága. A gyűlésen részt vettek veterán kommunisták is, többek között Török László, aki 1931 óta tagja a pártnak, Homoki János, valamint mások. Az ünnepi taggyűlésen Szőke István tanácselnök megnyitója után Gyáni Sándor párttitkár mondott beszédet, melyben méltatta az elmúlt 25 év eredményeit és a párttagok helytállását. Ezt követően a gyűlés részvevői a Vörös Csillag Tsz éttermében találkoztak, ahol fehér asztal mellett elevenítették fel régi élményeiket. A csorvásiak öröme Mintha csak otthon egy kézimunkázó-esten lennének. tárgyalások és közel | árugyár telepet létesítsen a köZ' Hosszú egymillió forint beruházásával j ségben. Az új üzem a régi kultúr, érte el a csorvási községi tanács, hogy a Hódmezővásárhelyi Kötött-1 ház egységeinek átalakításával jöhetett létre. Sokan kifogásolták is ezt, mondván, hol rendezik a lakodalmakat, bálákat, hiszen az új művelődési házban nincsen táncterem. Az ellenvetés azonban hamar lelohadt, amikor megtud,ták, hogy a csökkent munkaképességűek, valamint a lányok és asz- szonyok kaphatnak itt megfelelő munkát, juthatnak keresethez. Az új üzem december 1-én nyílt meg, s dicséretére válik mindazoknak. akik az ötletet megvalósították, mert kényelmes, egészséges munkakörülményeket teremtettek olyan embereknek, akik nagyon is rászorulnak a megfelelő keresetre. Két műszakban 140 asz- szony, lány és csökkent munkaképességű ember dolgozik. Képeinken néhány pillanatot örökítettünk meg az üzem életéből. Mlég csak néhány hete dolgoznak ezeken a gépeken, de máris kialakult a kollektíva. Ifjúsági szocialista brigádok 27140 órát dolgoztak társadalmi munkában A gyulai járásban a termelőszövetkezeti és agrárifjúsági tanács munkája nyomán egyre több tsz-fiatal vesz részt a szocialista brigádmozgalomban. Míg 1967-ben 226, 1968-ban 304 fiatal volt brigádtag, ebben az évben a számuk már 413-ra emelkedett. Társadalmi munkát évről évre többet végeztek. Az idén 27140 órát a járásban, ami ötezer órával több mint a két évvel ezelőtti. Aktívan közreműködtek Eleken és Kötegyánban az ifjúsági ház, Sarkadon és Geszten a sportpálya építésében. Ezenkívül betakarítási, öntözési, állat- tenyésztési versenyeket rendeztek. Az új üzemben a nagymamák is helyet kaptak. Fotó: Márton
