Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-21 / 296 szám

1M9. december ZI.

11

Vasárnap

TÉLI SZÜNET CSALÁD - OTTHON

Nádor Vera rovata;

Az idősebbek divatja

HOSSZÜ TÉLI szünetük lesz a diákoknak. A szülők — különösen, ha az anya dolgozás és nem is napközis a gyerek — bizony fednek ezektől a hetektől. Mit kezdjenek most fiaikkal és lányaikkal, amikor az év végi, év eleji munkák miatt minden munkahelyen a legnehezebb szabadságot kapni. Faluhelyen persze könnyebb a helyzet — már ami a gyerekek elhelyezését, felügyeletét illeti —, de ott is gond, mégpedig legalább olyan nagy, mint városon a szabad idő jó és hasznos eltöltése. Mert azt már mindenütt tudják, érzik, hogy nem midegy, mit csinálnak a gyerekek a következő hetekben. Érdemes hát néhány dologra felhívni a figyelmet.

Kezdjük azzal, hogy s téli szünet nem olyan, mint a nyári. Akkor vége a tanévnek és csak szeptemberben kezdődik az új, most pedig semmi sem fejeződik be, a szünet után nem lesz semmi lényegesen új. Ebből pedig mindenekelőtt az következik, hogy a nyári szünettel ellentétben most vigyázni kell arra, hogy a gyerekek ne essenek ki teljesen a tanulásból. Ezért a téli szünetre általában házi feladatot is adnak a tanárok. Hiba, ha ezt úgy fogják fel a szülök, mint a diákok pihenésének a megzavarását Énnél talán csak az rosszabb, ha a szünidei feladatokat egyetlen napon elvégeztetik a gyerekekkel, hogy túl legyenek rajtuk. Ezeknek a leckéknek éppen az a szerepük, hogy a hétköznapokra elosztott 20—30 perces házi feladatokkal „formában tartsák” a diákokat. Énnél több időt nem kell a tanulással tölteniük sem, a jó, sem a gyengébb tanulóknak, hiszen a kiválóknak felesleges, a gyen. gébbeket meg esetleg még jobban elidegenítenék a tanulástól.

S mit csináljanak a szünidő többi részében? Pihenjenek! Ez azonban nem azonos a tétlenkedéssel. A növekedőben levő gyerek mozgásigénye meglehetősen nagy, a tanítás alatt ezt nem tudják kellően kielégíteni, tehát még akkor sem szabad tétlenkedéssel tölteniük a téli szünidőt, ha egyébként erre hajlamosak lennének. Nekik pihenésnek számít minden mozgás. Ezért mindenekelőtt játsszanak, mégpedig elsősorban a szabadban. Szánkózzanak, korcsolyázzanak, hógolyózzanak. Aztán segítsenek a ház körüli munkákban, a bevásárlásokban. És segítsenek a takarításban, a mosogatásban is, tehát szinte mindenben, ami egy családban előfordul, s ami megfelel életkoruknak.

A televíziónézésnek és a mozilátogatásoknak is időt kell hagyni. A szünidőben délelőttönként matiné lesz a tv-ben, jó ha ezt megnézik a gyerekek, mert ismereteket gyűjthetnek, élményeket szerezhetnek. Délutánonként vagy kora este moziba is elmehetnek, de arra vigyázni kell, hogy ilyenkor, a téli szünet alatt se engedjük tovább nézni az esti műsort. Általában ügyelni kell arra, hogy ne azonos szórakozási fonnák töltsék ki az egész napot, mert ez éppúgy fárasztó lehet — gyakrabban még jobban is! — mint az iskola. A reggeli felkelés és az esti lefekvés idejét nem tanácsos lényegesen megváltoztatni — kivéve a bejáró tanulókat, akik egyébként a tanítási időben túlságosan korán kelnek.

KARÁCSONY UTÁN időt kell adni az ajándékokkal való fog- lálkozásra is. S itt kell szólnunk az ajándékokról. Nálunk, különösen faluhelyen, még mim dig gyakori, hogy karácsonykor elsősorban használati cikkeket — kesztyűt, sálat, harisnyát, különböző tanszereket — ajándékoznak a gyerekeknek. Tehát olyan holmikat, amiket egyébként is meg kellett volna venni. Az ilyen ajándékozás elfogadható a felnőtteknél, de nem elégíti ki a gyerekeket. Ez a szokás még abból az időből vajéi amikor oly kevés volt a pénz,

hogy két legyet kellett ütni egy csapásra, amikor nem telt külön használati tárgyakra és egyéb ajándékokra. Ma viszont, ahogy javul a szülők anyagi helyzete, olyan mértékben kell gondolniuk más ajándékokra, elsősorban játékokra, sportsze. rekre és könyvekre is.

A SZÜLŐKNEK tálán a , könyvek vásárlása okozza a legtöbb gondot. Persze itt is van kerékkötő hagyomány, amit nem ártana elhagyni. Meg kellene a szülőknek gondolniuk például, hogy szükség van-e korunkban olyan mértékben különbséget tenni a lányok és a fiúk olvasmányai között, mint régien, s egyáltalán a gügyögés, szentimentális történeteket igénylik-e a mai gyerekek. A nők helye és szerepe az utóbbi negyed évszá. zad alatt lényegesen megváltozott mind a társadalmi életben, mind a családban. Ma a nők bd_ rodalma nem csupán a konyha, a lakás. A nehéz fizikai munkák kivételével, minden munkakörben ott találjuk őket, s a jövőben még inkább betölthetnek minden munkakört. Gondolják meg a szülők: amikor az olvasmányok kiválasztásánál nagy különbséget tesznek a lányok és a fiúk között, nem konzerválják-e szükségtelenül a régi állapotokat, nem a múlthoz igazodnak-e!

S még egy dolog: milyen könyvet vegyünk, s kinek? Kap. jon-e ajándékkönyvet a rossz tanuló is? A válasz egyértelmű: igen, kapjon. A könyv, ha jól választják ki, csodákat’ tehet. Ha valamelyik gyerek hadilábon áll például a földrajzzal, a jó útleírások megkedveltethetik vele ezt a tárgyat is. Ha pedig nagyon szeret egy-egy tantárgyat, akkor meg az ismeretek elmélyítéséhez, a tanulási kedv tartássá tételéhez járulhat hozzá a könyv. És ma már szinte minden iskolai tantárgyhoz lehet kapni jó, a gyerek számára izgalmas ismeretterjesztő vagy szépirodalmi műveket Csak ne sajnálják a szülők azt az időt — — s most már a könyvtárból kölcsönzött könyvekre is gondolunk —', amit a gyerek olvasással tölt,’ mert az nem haszontalan dolog

Rossz szokás az is, hogy a nyári szünettel ellentétben, télen nem nagyon engedik el a szülők a gyerekeket a rokonokhoz, a nagyszülőkhöz. Pedig a környezetváltozás nagyon fontos! Igaz, az ünnepeket jó, ha együtt tölti a család, de utána nem árt a levegőváltozás.

A TÉLI szünetben tehát a legfőbb követelmény a változatosság. A monoton, sűrűn ismétlődő elfoglaltságok — legyenek azok örmagukban a legkitűnőbb szórakozások, kikapcsolódási lehetőségek — nem pihentetnek, hanem elárasztanák. Pedig az erőgyűjtés szükséges, mert a tanév neheze még hátra van.

Tóth László

Süteményreceptek

Vaníliás perec. Fél kiló lisztet elmorzsolunk negyed kiló zsírral vagy vajjal, 1 csomag vaníliás cukorral ízesített 20 deka porcukorral, 3 tojással és annyi tejföllel, hogy a tészta egy kissé keményebb legyen, jól kidolgozott tésztát készítünk. Kissé pihentetjük, majd fél kisujjnyi vastagra kinyújtva pogácsaszaggatóval és egy tiszta gyűszű segítségével pereceket szaggatunk belőle. Híg habbá vert tojásfehérjével kenjük meg s úgy mártunk vaníliás cukorral kevert darabos dióba vagy mandulába. Közepes tűznél sütjük rózsaszínűre.

*

Túrós pogácsa. 30 deka lisztből, 30 deka szitán áttört, sa- vótlan tehéntúróból, 30 deka vajból, egy egész tojással es egy kávéskanálnyi sóval jól kidolgozott tésztát készítünk. Kinyújtva egymásután kétszer, úgy hajtogatjuk, mint a vajastésztát. Végül jó kisujjnyi vastagra nyújtva kis pogácsákat szaggatunk belőle. A tetejét óvatosan kenjük meg tojássárgájával és jó meleg sütőben sütjük szép pirosra. Jó borkorcsolya.

•

Sajtos rúd. 30 deka lisztből 15 deka vajjal, 15 deka reszelt füstölt sajttal, 15 deka főtt áttört burgonyával, 2 egész tojással, egy kis piros paprikával, sóval és kevés törött borssal ízesítve, tésztát gyúrunk. Hűvös helyen pihentetve kisodorjuk, s mint a hájastésztát négyrét hajtjuk. Félórái pihentetés után megismételjük a műveletet, majd kinyújtva a tésztát megkenjük tojással, s jól megszórjuk reszelt sajttal vagy köménymaggal. Rudacskákat vágunk belőle és forró sütőben gyorsan sütjük.

•

Habos diósszelet. 20 deka lisztből, 20 deka vajjal vagy margarinnal, 10 deka cukorral és egy tojással linzertésztát gyúrunk. Kinyújtva megvajazott tepsiben félig megsütjük és még melegen vékonyan megkenjük barackízzel. Közben 4 tojás fehérjéből 20 deka porcukorral gőz felett kemény habot verünk, hozzáadunk 10 deka darált és 5 deka apróra vágott diót, vaníliás cukorral vagy citromhéjjal ízesítve, egyenletesen elkenjük a tésztán. Visszatesszük a sütőbe, s gyenge tűznél előbb 10 percig inkább szárítjuk, majd kissé melegebb sütőben kb. még 10 percig sütjük. Melegen vágjuk fel hosszúkásra.

Évek óta sok szó esik az idősebbek divatproblémáiról. A ter_ vezőket sokan azért marasztalják el, mert a divat kialakításánál nem gondolnak az idősebb korosztály tagjaira. Az új divatot valóban mindig fiatal mane- keneken mutatjuk be, s általában ilyenek a rajzok, képek a divatlapokban is. A divat ma mindenütt fiatalosabb, mint valaha, de ebből ki-ki korának és

alkatának megfelelően bátran válogathat a vonalakból, formákból. színekből egyaránt.

A régi hagyományokhoz egyre kevesebben ragaszkodnak nálunk is, de a színek, formák, vonalak megválasztásában sóban még bizonytalanok. Ajánlással, tanáccsal ebben valóban többet segíthetnének a tervezők.

A kihívó, élénk színek, a nagy mintás anyagok valóban nem tanácsosak a részükre, de semmiesetre sem szabály az, hogy az idősebb nő feketében vagy szürke színben járjon. A mai divatos színek közül a következőket ajánljuk nekik: a beige, barna, a lila különböző árnyalatait, a világosabb és középtónusú színeit is. A kék minden árnyalatát a világoskéktől a mély sötétkékig, továbbá a fehéret és a feketét is, de inkább csak alkalmi ruhának.

A divatvonalak közül az enyhén karcsúsított, lefelé kissé bővülő szoknyavonal előnyös az idősebbeknek éppúgy, mint a fiataloknak. A tettebbek, kövérebbek azonban inkább az egyenes vonalú ruhát válasszák. A kétrészes megoldás ugyancsak mindig csinos és elegáns az idősebbek számára. Ajánljuk a jersey és a sima kötött ruhákat

ía először életében, özvegy Nagy Janómé címére, olyan öröm töltötte el szívét, nem is tudom miért gördült le arcán két kövér könnycsepp. Meg is kellett törölni az okulát, hogy tovább betűzhesse. Drága Nagymamám, még sok születésnapot kíván kis unokája, Jutka. Azt hiszem ilyen öröme még sohasem volt. Ej is ment a híre messze földön. A tanító néni nagy ünnepélyt rendezett és Jutka mellére aranyos kitüntetés került. De Nagymama dicsérete volt a legnagyobb, mikor mindenki előtt kijelentette, hogy ilyen unokája senkinek sincs a világon.

Romhányi Ilona

is, mert ezeknek a jól megválasztott mintája és anyaga nagyon finom megjelenést kölcsönöz. Alkalmi ruhaként az egyszínű selymek és a finoman mintázott lurexes vagy a matt jacquard selymek nagyon szépek. A 9/10-es vagy a csípőt takaró hosszúságú kabáttal készült téli kosztüm idősebbek részére is éppolyan elegáns viselet, mint a divatos, finoman karcsúsított kissé testhez álló felsőrésszel készült, szőrmével vagy műszőrmével díszített vagy bélelt télikabát.

Rajzainkon bemutatunk négy különböző alkalmakra készült olyan modellt, amelyek jól meg. fémek az idősebb nők ruhatárában.

1. Az enyhén trapéz formájú szövetből vagy melirt jerseyböl készíthető hosszú ujjú ruha színét kétféle barna vagy szürke árnyalatból is választhatjuk. A sötétebb vagy világosabb szín is lehet a díszítő szín a nyak körül és az ujja végén. A ruha szabásvonala nagyon előnyös az erősebb termetűeknek is. Ez a ruha mind nappalra, mind estére hordható. Ha alkalmi ruhaként viseljük, egy-két sor gyöngyöt tehetünk a nyakba ét gyöngy fülklipszet hordhatunk hozzá. 2. Jersey vagy kötött anyagból készült kétrészes, jumper megoldású ruha. A szoknya, ja hajtásokkal bővül, gallérján és kézelőjén finom horgolt paszpóllal; a keskeny betétrésze lehet elütő anyagból. A vékonyabb termetűek viselhetik zömén cos fém- vagy bőrövvel is.

3. Társaságba, színházba, koncertre alkalmas kiskosztüm. Készülhet lurexes jersey vagy mintás jacquard selyemből is. A gallért & a zsebpántot díszítheti egyszínű selyem vagy bársony.

4. Redingot szabású télikabát, álló gallérján szőrme díszítéssel. Az egysoros, bevarrott ujjú kabát, hosszanti szabásvonalaiban elhelyezett zsebekkel tel- tebb alakúáknak is előnyös viselet.

Mennyi ideig bírják ki evés nélkül?

Számos kísérlet kimutatta, hogy a kutya végső esetben akár 103 napig is megvan evés nélkül, a cápa 113, a béka 365 napig, azaz egy kerek éven át, a teknősbéka 500—600 napig. A rekordot azonban az óriáskígyó és a krokodil tartja, amelyekről megállapították, hogy akár 740 napig is bírják evés nélkül,

Nagymama szive úgy fájt, mikor pöttöm unokája, Jutka először iskolába ment. Mondogatta is sűrűn, kedves kis lelkem, mennyi gondja lesz szegénykének, vége a szép, gondtalan napoknak. De amikor Jutka első füzetét megmutatta Nagymamának, csak nézte, mint egy csodát, nem értette a sok ákom-bákom vonalat. Jutka meg is kérdezte: Nagymamám, Te sohase tanultál írni, olvasni. Bizony nem, kisunokám. Nekem nagyon szomorú gyerekkorom volt. Mindig fáj nekem az, hogy nem tudok írni, olvasni. Jutka törte kis fejét, nagyon szerette öreg

Nagymami

Nagyanyját, segítem kellene.

Így szólt Nagyanyjához, Nagymamám, ha én az iskolából hazajövök mindig elmondom, mit tanultam és megmutatom, hogyan írjuk a betűket. Nagymama hiába szabadkozott, Jutka vásárolt egy füzetet Nagymamának. És ahogyan ö tanulta, úgy tanította. Megfogta a kis fehér kéz az eres, kidolgozott öreg kezet, csak mondogatta, föl-le, így, összekötjük, most egy kis kerek gömböt rajzolunk rája, egy fület. így ment mindennap. Ez A betű, ez B betű, C, min t a cica, ei ne

írni tanul

felejtsd édes Nagymamám. Nagymama írogatott is, lassan értelmet nyertek a vonalak. Jutka nagyon dicsérte tanítványát, együtt olvasgattak az ABC-s könyvből, már a nagybetűket is ismerte Nagymama.

Fél év sem múlt el és nevét is le tudta írni. írt, olvasott, ami a keze ügyébe akadt, lelkét a tudás kicsi lámpája beragyogta. Történt úgy, már nyár dereka felé, a postás bácsi egy szép piros rózsás képeslapot hozott. Nagymama nézte, nézte, forgatta és csodák csodája, elolvas-