Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-21 / 296 szám

T * A x (Q* K « c/L — • A * R * K ° d *wwtwwwwwwH>wwMiwwwMMwwtwwwMW imwMwwwHvwwwvwMwwwmwvwwwwuMvvwwvvwwwwMWWwwwwwwMW Televíziós körkérdés innen — onnan — Megváltozott-e ax Önök életmódja, amióta tv-készfilékiik van? (A Weltwoche karikatúrája) Interjú A börtöncella diszkrét félho­mályát a televízió jupiterlámpái világosítják be. A riporter magas nyakú pulóverben, sportos zakó­ban megszeppenve ül a bchemót bűnöző előtt és félszegen kínál­ja őt: — Parancsol egy finom kis ci­garettát? — Nem látja, hogy bilincsben vagyok — mordul rá a zebra ru­hás egyén. — De különben sem dohányzom. Arra a kevés időre, amíg szabadlábon tartózkodom, nem érdemes rászokni. A kamerák hátulról mutatják a ráncos bőrű, zsíros nyakú fe- gyencet. A riporter magyarázó­ig megjegyni: — Természetesen nem mutat­juk az arcát, nehogy szabadulása után valami kellemetlensége le­gyen belőle. — Csak mutassanak egész nyugodtan — válaszolja a rab —, hadd lássák szakmai berkek­ben, hogy vittem valamire. Ami­kor dolgozom akkor úgyis ál­arcot viselek, meg aztán az én munkámnak nem nagyon van ta­núja. — Miért? Éjszaka tetszik ra­bolni? — Igen, többnyire éjszaka dol­gozunk, és lehetőleg nyugodt, zajmentes helyen. Tudja, az én idegeim már nem bírják a lár­mát. — És ha véletlenül meglepik önt — hogy is mondjam — munka közben, akkor mit csi­nál? — Hát az olyan illetőt leüt­jük. Mit mászkál azon a helyen, ahol a betörő dolgozik. Nem igaz?! — Természetesen, az a legke­vesebb! Minek mászkál ott a szerencsétlen. A kamera lassan megkerüli a beszélgetőket és a betörő arcát mutatja. A képen jól látszanák apró szemei, hatalmas, húsos or­ra. Vele szemben a riporter ül, s olyan részvéttel nézi az elítél­tet, mint egy bajba jutott em­bertársát. Ismét csak a televízió alkal­mazottja töri meg a csendet: — Legutóbb mennyit kapott? — Hat évet, és mellékbünte­tésként kényszer alkoholelvonó kúrára ítéltek. — Miért, a dutyiban nem tud­na annyi idő alatt leszokni az ivásról? — Laikus kérdés! Ha nincs jobb szövege, akkor inkább hagyjuk abba a dumát. — Bocsánatot kérek, de még egy kérdést szíveskedjen megen­gedni. Igazán nem akarom le­A 109 éves ember munkát keres Jósé Porfino de Aranjo mun­kát keres. Ez nem volna külön említésre méltó, ha Jósé nem lenne 109 éves. Nemrégen háza­sodott meg negyedszer. Mint­hogy 23 fia van. akik közül még 12 kiskorú, természetesen szük­sége van valamilyen jövedelem­re. becsülni az ön szakmáját, de miért éppen ezt a mesterséget választotta? — Tudja, mindig szerettem a nyilvánosságot, és ez volt az egyetlen módja, hogy a Kék fény műsorában egyszer a kamerák elé kerüljek. Snitt. A következő képen már a sö­tét ruháha öltözött riporter a stúdió kényelmes karosszékéből beszél: Kedves nézőink! Az előbbi kis filmünkből láthatták, hogy né­hány kedves elítélt úr... bocsá­nat, helyesbítek: némely úton­álló gazember stb, stb... (Andódy) VÍZBEN is meggyűjthato GYUFA Egy amerikai gyár újszerű gyu­fát hozott forgalomba, amely vi­zesen is meggyújtható. A gyufa közönséges fából készült, azon­ban vékony speciális védőréteg­gel vonják be, amely hermetiku­san óvja a fát, s távol tartja a Vizet és a nedvességet. A praktikus, újszerű gyufát feltételezhetően elsősorban ten­gerészek, vízisportolók és ka­tonák használják majd. A SERTÉS IS TUD ÜSZN1 Majdnem minden állat képes úszni, még az olyan is, amelyik normális körülmények között ritkán kerül kapcsolatba a víz­zel, így pl. a nyúl. A sertés pe­dig, .amelyről általában azt mondják, hogy képtelen úszni, mert rövidek a lábai és a teste túlságosan ormótlan, a vízben olyan mozgásokat végez, ame­lyek előbbre viszik és megaka­dályozzák vízbe fulladását^ leg­több állat számára ugyanis nincs jelentős különbség a járás és az úszás között... ELŐRE MEGHATÁROZOTT IDŐTARTAMÚ HÁZASSÁGOK Dániában bizonyos körök min­den erejüket latba vetik, hogy bevezessék az előre meghatáro­zott időtartamú házasságot. A dániai házassági reform hívei, közöttük érdekes módon befolyá­sos nőszövetségek is, amellett kardoskodnak, hogy a házasfe­lek a jövőben a házasságkötés­os Milyenek vagyunk? Eredetileg „borra való-e a óorra való?” lett volna e kis írás címe és témája. Azonban a fenti két fogalom már oly régen el­vált egymástól, hogy bolygatása felesleges szőrszálhasogatás len­ne. Erkölcsi fekvésbe tenni -a- mondanivalót viszont, színtiszta moralizálás, s ezenkívül túlzott fontosságot adna a kérdésnek. így nem maradt más hátra, mint a két tábor szemrevétele, azaz megnézni, milyen típusok alakultak ki, mióta a borravaló divat, szokás, sőt kötelesség lett. Lássuk először azokat, akik adják. 1. Az adófizető: Már régen be­letörődött, azt hiszi, másként nem is lehet (milyen igaza van). Kell, és kész. 2. A gyáva. Fél nem adni. At­tól tart. hogy kinézik, (milyen jól gondolja). Nem szívesen ad­ja, de mit tehet? 3. A hencegő. Arra megy, hogy őt megemlegessék. (Így is van). Dicsfény övezi és a többi ven­dég szapora átka. 4. A kalmár. Valamit valami­ért, de leginkább egy kis mo­solyt; ahhoz a duplához, másképp egy vasat sem ad. Ha úgy keze­lik, mint egy grófot — akkor gavallér. 5. Az elvek embere. Fából van. Soha, sehol nem ad, csak elisme­rést. (Ha rászolgáltak). Hogy ez tetszik-e vagy sem, hidegen hagyja. Kinézni nem lehet. Ritka példány. És akik kapják: 1. A képmutató. Elvárja. De ha nem kap, sértődést nem mu­tat. Kivárja, míg legközelebb... (Nem kap.) 2. A megtorló. Kinézi a zseb­ből, s ha mégsem kap. azonnal akcióba lép. Leginkább úgy, hogy a vendég azt sem tudja hogy kotródjon el. 3. A lord. Akkora a tekintélye, hogy lord legyen a talpán, aki neki nem ad. Legszívesebben a j vendég állna be helyette. Min­dig sokat kap. Ugyan ki merne neki keveset adni? 4. Az okos. Tudja, hogy ked­vesnek, udvariasnak lenni nem j rossz bolt, és ehhez tartja ma-1 gát. Még akkor is, ha semmit i sem kap (majd máskor). És ak-1 kor is kifogástalanul viselkedik. Idővel beérik a gyümölcs. 5. Az eszményi. Mindig a le­hető legjobban szolgál ki, nincs rossz vagy jó kedve. Kedve, sze­rinte csak a vendégnek lehet és az a fő, hogy az jó legyen. Hu- szadszorra sem vár semmit, épp oly előzékeny, mint először. Nem tud másmilyen lenni. Szereti a szakmát. V. M. Gondolatok Hallgattátok már? Nincs szörnyűbb lárma a halálos csendnél. • • » A hírnév olyan, mint a lan­kán felfelé rúgdosott kő, hamar visszaesik. • • • Mennek az évek és nem gyűlnek össze sehol sem. » • * Szamárháton is lehet szépet lovagolni. * • • A becsület semmi, de nehéz nélküle élni. * * • Azon tűnődöm, mennyi em­ber hal meg még utánam. * * * A felejtés óriási tenger, amelyben minden elmerül. * * * Némelyik ember csak azért beszél, hogy kitöltse az időt, pedig az idő hallgatása sokkal érdekesebb. * * » Az ég mindenhonnan nézve egyforma magas. • * * Az írói hazugságok között van­nak a legnagyobb igazságok. * * • Görbe utakon az jár egyene­sen, aki a tilalmi táblákat ész­reveszi. * * * Behunyt szemmel lát az em­ber legszebbet. K. Győri Etelka kor házassági szerződést kösse­nek öt vagy tíz évre, s a szer­ződés felbontható legyen. FELESLEGESSÉ VÁLT RENDELET New York államban hatályon | kívül helyeztek egy rendelkezést, | amely még a múlt századból . származik. E rendelkezés szerint j az a pedagógus, aki 130 kilónál súlyosabb, nem taníthat. A múlt j századbeli törvényhozók nyil­vánvalóan úgy vélték, hogy egy ennyire kövér tanár nem tud kellő tiszteletet ébreszteni a diá­kokban. Most azonban mégis fe­leslegesnek ítélték ezt a rendel­kezést, mert senki sem tud visz- szaemlékezni arra, hogy valaha is élt 130 kilónál kövérebb pe­dagógus. HAJÓAVATÁS — TEJJEL Az NSZK-beli Leer város ha- j jógyárában felavattak egy új hajót, amely Szudán számára épült. A „hajókeresztelőt” a ha­gyományos pezsgő helyett egy üveg tejjel tartották. Ezt a szo­katlan ceremóniát az újonnan gyártott hajó mohamedán tulaj­donosai kérték. A Korán, amely tiltja a szeszes italt, a tejet az élet forrása szimbólumának te­kintik. VÉGE A HOSSZÚ HAJNAK­Ezt hirdetik Roger és Dan, a londoni divat apostolai, akiknek I a véleménye az angolok számára : mindig is kötelező erejű volt. A beat-zene ismert nagy hajú mű­velői hallgattak is rájuk és le- j nyíratták hosszú fürtjeiket. Több híres beat-zenész azonban, mint Dany Jones a Mtonkees-csoport- ból, és még sokan, akik a hosszú haj divatjának hódoltak, tovább j is makacsul kerülik az ollót. humor A hatéves Malgosiának s kis- öccsének, Dareknek van egy macskája. Egyik nap felkiált Da- rek: „Anyu, a cica nem is mos­ta meg mancsait, és úgy feküdt le aludni!” Mtalgosia kommen­tárja: „Természetes, különben nem is volna férfi...” • A négyéves Tadzlo este m te- leholdat csodálja. „Anyu <— mondja —, új körtéket csavar­tak a holdba. Ma olyan fényesen világít”. • Az ötéves Leszek érdeklődve nézi kistestvérét, akit édesanyja éppen most hozott ki a szülő­otthonból. „Miért fénylik úgy?” — kérdezi csodálkozva. Azért, mert olívaolajjal kentem be, válaszolja édesanyja. „De mi­ért?” — makacskodik tovább Le­szek. Mielőtt azonban anyja fe­lelhetne, ő maga adja meg a választ: „Tudom már! Azért ola­joztad be, hogy ne nyikorogjon!” • A négyéves Andrzejek beszél­get a mamájával. „Mi szeretnél lenni, ha megnősz?” — kérdi a mama, „talán orvos, mérnök vagy katona?” Andrzejek né­hány pillanatnyi gondolkodás után így válaszol: „Nem, ha nagy leszek férfi szeretnék lenni.” • A két es fél éves Agnieszka, barátjával, Wlodekkel játszik. A kislány neveletlenkedik, kap egy nyaklevest, mire szívszag- gatóan sírni kezd. Nem múlik el hosszú idő, Wlodek is kap egy pofont, mire ő is hangosan jaj­gat. Agnieszka egy pillanatra el­hallgat, s dühösen ráförmed Wlodekre: „Azonnal hagyd ab­ba, most én sírok!”

Next

/
Thumbnails
Contents