Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-21 / 296 szám

KŐRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A komoly zene Szakmai körökben gyakran esik szó arról, hogy a hangversenylátcgató kö­zönség nem „fiatalodik”. Egyeseknek határozottan ez a véleménye, mások ugyan­olyan határozottan állítják az ellenkezőjét. Az Országos Filharmónia ifjúsági hang­versenysorozatainak az 1968 a felnőttkoncertek jegyvá­sárlóinak életkorát nem tartják számon, ezért pontos adatok hiányában a vitázók :sak saját szűk körű tapasz­talataikra hivatkozva ér­velnek, s mindegyik tábor hangversenyein, amelyek a kitart a maga vélt igaza szokottnál is több fiatalt mellett. Annak, aki figyelmesen körülnéz a koncerttermek­ben, észre kell vennie, hogy ifjúság nagy ünneplésben a szezon megnyitó hangversenyét ve­zénylő Ferencsik Jánost s ezért tapsolták ki vagy tíz­szer Bartók 3. zongoraver­senyének előadása után Kiss Gyulát. A Magyar Rádió és Tele­vízió zenekarának Brahms- estjén is jól vizsgázott a fiatalság, megérezték a 2. szimfónia előadásának min­den részletfinomságát és őszinte lelkesedéssel hívták ki újból s újból Lehel Györgyöt. Szünet után André Wattsot, a B-dúr zongoraverseny szólistáját zárták szívükbe. A világ­hírű néger-magyar szárma­zású zongoraművész meg­hódította a fiatalokat. A gondos megfi­gyelő hasonló jelensége- dékek mindén este ott vol- ^et észlelhetett minden ts­es az barátok Klub-foglalkozása­in, amelyek középpontjában kifejezetten a hangverseny­élmények feldolgozása, megbeszélése áll. Nem meg­lepő tehát, hogy a hangver­senytermek széksoraiban itt is, ott is felbukkannak azok a fiatalok, akik e zenei kö­zösségek valamelyikében 6Ö-es évadban mintegy sajátították el az aüpisme- szazezer bérlője volt. Mivel reteket. Kik járnak rendszeresen „felnőtt” hangversenyekre és hogyan reagálnak a ze­nei élményekre — ezt érde­mes volt megfigyelni a bu­dapesti őszi zenei hetek vonzottak. A „profik”, zeneakadé­miai és szakiskolai növen­több a fiatal arc, mind több te, Bartók Mikrokozmosz- tikusok, igényeiket még vi- sorozatának előadása alkal­közönség soraiban mind ^ ^ndkivül szigorú krt lághírességek sem a zeneértő, zeneileg művelt tudják kielégíteni. A „pro­hallgató. A közönség lassan fik” hivatásuknál fogva jár- kicserélődik. A változás nak hangversenyekre. A kis hosszú évek következetes és gimnazistákat, főiskolai és rendszeres nevelőmunkájá- egyetemi hallgatókat a zene nak eredménye. iránti őszinte szeretet és ér­deklődés készteti arra, hogy „Általános zeneismeret- zsebpénzükből, ösztöndíjuk- ben odáig kellene eljuttat- ból bérletet vásároljanak. S ni az ifjúságot, hogy kulcs lassan a koncerttermek legyen a kezében a nagy törzsközönségéhez számít­mesterek műveihez és csak rátok azok a húszegyné- ...... , _ hány éves dolgozo fiatalok, rajta álljon, hogy megnyíl- , ... . , ’ . , akik néhány evvel ezelőtt janak előtte. Az általános iskola tett is egy kis lépést még azért versengtek, hogy hangverseny jegyet nyerje- ebben az irányban, de még nek az ifjúsági klubok iz- többet kellene tennie, ha galmas vetélkedőin, ök va- nevének meg akar felelni”, lamivel kevésbé szigorúan Így jelölte meg a tennivaló- kritizálnak, de szintén na- kat Kodály 1946-ban. Azóta gyón igényesek, nagyot léptünk előre. Álta- Az őszi zenei hetek hang- lános iskoláink minden, versenynaptára sok ese- gyermek kezébe adják azt a ményt ígért változatosan mindig arával éppen úgy, mint a bécsi filharmonikusok hang­versenyén, a Musici dl Ro­ma hallatlanul finom mu­zsikálása alkalmával, vagy fiatal művészekből álló Liszt Ferenc kamarazenekar János Passió-előadásán. „A zene mindenkié! De hogyan tehetjük azzá? Ezen tűnődöm...” — írta Kodály mintegy két évtizeddel ez­előtt. A helyes utat ő ma­ga mutatta meg. Akik az úton elindultak, már tudják, hogy a zene szebbé, tartal­masabbá teszi életüket. Hiszünk abban, hogy példá­jukat mind többen követik. Szávai Magda Sülé István Utcarészlet Úti jegyzeteim bői: 11 SWEDEN AT HOME” A svéd fővárost 28 ezer apró sziget veszi körül. Ma­ga Stockholm is 14 sziget­i-e épült, s jobbára ezek neve szerint különböztetik meg kerületeit. Most Söder felé tartunk, ahol egy idős újságíró, Arvid Hammar- ström vár feketére. Ritka dolog, hogy isme­retlen külföldit otthonába enged egy svéd. Nem oly barátkozók, mint mi. S, hogy mégis sor kerülhet erre a látogatásra, a Swe­den at Home mozgalomnak köszönhetem. Mintegy 600 tagot szám­lál ez az eszmeközösség Stockholmban. Olyanokat, akik a svéden kívül bizonyos kulcsot. Sokan hasznát is veszik, s eljutnak a nagy mesterek műveihez, sokan — és ezek vannak többségben — még nem él­nek a nekik nyújtott lehető- mindenki kiválaszthatta az séggel. összeállított műsorokat, ki­tűnő hazai és külföldi együttesek és szólisták köz­reműködését, érdekes, új művek bemutatását. így Elégedetlenségre még sincs okunk. Világszerte el­ismert zeneoktatásunk meg­alapozza minden magyar fiatal zenei műveltségét, er­re a biztos alapra épülnek a népművelés különböző for­mái. Kétségtelenül ennek köszönhető, hogy a Jeunes- ses Musicales nemzetközi szervezet ez évi összesített statisztikája szerint élenjá­runk az ifjúsági hang­versenyek száma és látogatottsága tekintetében- Az Országos Filharmó­nia évenként mintegy ezer -ifjúsági hangversenyt rendez Budapesten és vidé­ken, s ez már önmagában is biztosítja a hangversenylá­togató közönség állandó utánpótlását. ízlésének, érdeklődésének megfelelő bérletsorozatot. Az új stílus keresése meg­lepően sok fiatalt vonzott a mai magyar szerzők művei­ből összeállított három ka­marahangversenyre. Feltűnő volt, hogy a korban hozzá­juk közelálló fiatal zene­szerzők — Bozay Attila, Je­néi Zoltán és Durkó Zsolt — darabjait fogadták szíve­sen, valamint Kurtág György új dalciklusát. Az új művek megítélésében biztos érzékkel igazodtak el, érez­hető volt, hogy nem idegen­kednek az újszerű hangzá­soktól. A fiatalok többsé­gét mégis az előadói pro­dukciók érdekelték elsősor­ban. Néhány kivételtől el­tekintve, amikor a nagy ne­vek bűvölete eltakarta elc­Közönséqnevelés lük a középszerűséget, úgy­folyik a zeneiskolákban is, az szólván mindig érzékenyen ifjúsági kórusokban, zene- reagáltak az előadói pro- karokban és az Ifjú Zene- dukcióra. Ezért részesítették Brackó István: ÖTVEN ÉV Akinek ötven év kevés Nem győzi meg a létezés Akinek még mindig mese kell Példálózás az istennel És csilíigató nyugalom Langyos kis ál-forradalom Aki gyanakvón néz az égre S akkor sem tesz egy félére Ha már lefordult, s nem pörög az érme Aki egy jóllakassál beérte — Az nem érti miért halkul el a dal Hogy érte is győzött E fél-száz éves diadal. Csanády János: A Finn-öbölnél A higanyfényfi, szürke tenger s a part felett havat szitálgat és gyantaiilatot november. A fenyők mind a vízben állnak. Üresek a hegyoldalak; egy havas-orrú viking-csónak és a hideg, vöröshomok-part álomként a tengerbe olvad. Fölitta a földet a tenger, s fölitta az égbolt a tengert, Az úton kívül nincs szilárd pont. A táj fehérbe öltözött. Nem járnak már szerelmespárok, mert a padok tengerre szálltak, s jég nő ki lábaik között. Leningrad, 1969. egy-teét világnyelvet beszél­nék. Névjegyzéküket nyil­vántartják a legnagyobb utazási irodák, s ha valaki meg akar ismerkedni a svéd családi otthonnal, a polgárok életével, választ egyet a címekből. Aszerint, mely nyelven beszél, s mi­lyen érdeklődési körű em­berrel akar társalogni egy csésze fekete mellett. — Nehezen törtük fel a svéd zárkózottság csonthé­ját, de sikerült! - ja Hammerström úr. — Végtelenül hasznos a mi mozgalmunk. Nem csak az idelátogató külföldi ismer­kedik meg velünk, életünk- cel és szokásainkkal, ha- meg nem ezen keresztül mi is mm kitekinthetünk a nagyvi­lágba. Ki a mozgalom gaz­dája? A társadalom! Nem tar­tozunk sehova, semmilyen céghez, semmilyen párthoz. Legfeljebb dajkaságról be­szélhetek. Az utazási iro­dák dajkálnak bennünket, előszeretettel, mert létezé­sünk olyan szolgáltatáshoz juttatja őket, ami egy fillér­be sem kerül. Ha egy kül­földi betéved hivatalukba, s partnert keres, a kisasszony előveszi címjegyzékünket, s feltárcsáz egy számot a latszáz közül... Ha már ilyen témával kezdtük a beszélgetést, megkérdeztem, van-e va­lamilyen intézményes for­mája nálunk az iskolán kívüli oktatásnak? Hammarström úr szeme felcsillant. — A külföldi, aki hoz­zánk jön, legelőször azon csodálkozik, hogy az esti órákban kevés az ember Stockholm utcáin. Ennek két oka van. A svédek ál­talában, szívesebben töltik családjuk körében szabad idejüket, mintsem szórako­zóhelyre járjanak. Ez az egyik ok. A másik pedig a művelődés, a tanulás. Szin­te minden felnőtt svéd jár valamilyen tanfolyamra. Nálunk 25 különböző szer­vezetnek van szabadegyete­me, amelyeken, az idegen nyelvtől az archeológiáig, mindent lehet tanulni. így lett archeológus királyunk, VI. Gusztáv Adolf, aki ott serénykedett a 333 évvel ez­előtt elsüllyedt, híres csa­tahajó, a Vasa 1961-beni kiemelésénél is. A Vasának külön múzeumot építet­tünk, ahol a látogatóiknak mindig levetítik a kiemelés mond- roppant nehéz, körülményes munkáját, ön is megnézhe­ti! Látni fogja, amint a ki­rály búváröltönyben vízbe ereszkedik. Amikor a szabadegyetemi hálózat koncepciója felől érdeklődöm, házigazdánk szája mosolyra húzódik. — Tudom, mire gondol! Nem, nincs egyféle világ­nézet, filozófia e szabad- egyetemek munkája mö­gött. Ahány tanfolyam, annyi érdekeltség. Van sza­badegyetemük a munkások­nak, ezt a szakszervezet fi­nanszírozza. Működtet egyet-egyet a konzervatív, a liberális párt, a nők szö­vetsége, de még a cserkész- mozgalom is. Arvid Hammarström egyedül él. Felesége halott, gyermeke nincs. Öregségé­ben legszívesebben egyedül sétálgat Stockholm csendes, parkos részein. Mert ked­veli a nyugalmat. Országok viszonylatában is! — Azt szeretném, ha csak a nyelv lenne már köztünk a határ, a válaszfal — mondja búcsúzáskor. — Csak a nyelv! Semmi más! * Zajtalanul röpít szállá­sunk felé a földalatti. Ke­zemben kartonlap: Ham­marström tusrajza. Szolid fákkal, lombokkal övezett kis nyári kávézó egy stockholmi parkban. Még a feketerigó füttyét is hallani a kerekek kattogásán át. Moldvay Győző

Next

/
Thumbnails
Contents