Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-21 / 296 szám
Ünnepség Debrecenben {Folytatás az 1. oldalról) Káig demökratikus átalakítását jelölte meg. Ez a program akkor még nem tűzhette napirendre a szocializmus építését, de elengedhetetlenül szükséges lépcső volt a szocializmushoz vezető úton. Joggal tekintjük tehát az Ideiglenes Nemzetgyűlést és az Ideiglenes Nemzeti Kormányt mai, szocialista nép- hatalmunk, mai szocialista államrendünk dicső elődjének. Az ideiglenes nemzetgyűlés és kormány a néptömegek forradalmi lelkesedésére, kiapadhatatlan energiájára és munkakészségére támaszkodott, s ezért tárhatta szélesre a kaput azon a felfelé ívelő úton, amelyen haladva a mai Magyarországhoz eljutottunk. Ennek, s népünk azóta végzett szorgalmas munkájának köszönhető, hogy ma már a szocializmus teljes felépítése nemzeti célkitűzéssé vált, amelynek megvalósításán erkölcsi-politikai egységbe tömörülve dolgozik egész dolgozó népünk. Ennek köszönhető az is, hogy hazánk a szocialista közösség szilárd tagja, s. a nemzetközi béke és haladás nagy táborával együtt küzd az emberiség további felemelkedéséért. — Ünnepségünket ezennel megnyitom. Megkérem Losonczi Pál elvtársat, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnökét, tartsa meg ünnepi beszédét. Losonczi Pál ünnepi beszéde Tisztelt Ünnepi Gyűlés! Kedves Elvtár sah! Negyedszázaddal ezelőtt, 1944. december 21-én, ebben a teremben, e történelmi falak között ült össze az Ideiglenes Nemzetgyűlés, majd másnap megalakult az Ideiglenes Nemzeti Kormány. Utunk kezdetén az ország még hadszíntér. A szovjet hadsereg győzelmesen vonul előre, vérét hullatva, hű fiait temetve, fegyverével a szabadság kapuját mind szélesebbre tárva. Barátok, testvérek hozták kősónk a béke és a szabadság nagyszerű ajándékát. Olyan nép, olyan dolgozó társadalom, olyan szocialista államhatalom küldte őket, amely akkor is, azóta is minden alkalommal bebizonyította áldozatkész, önzetlen ro- konszenvét a magyar nép igaz ügye iránt. Mostani ünnepünket is áthatja a hála és a szeretet, amely az elmúlt negyedszázadon át egybefűzte népünket a felszabadító Szovjetunióval. Amikor két és fél évtizede a népi demokratikus állam alapjait itt, Debrecenben megvetettük. a magyar haza ellenségei, a német megszállók, az ország másik felében még haláltáncukat járják, rombolva és gyilkolva hátrálnak. Velük együtt a haza magyar ellenségei is. mindenben kiszolgálva őket és mindent kiszolgáltatva nekik. De Tiszántúlon már dereng a jövő. A hazafiak lélegzetvisszafojtva tekintenek keletre, vigyá- zó szemüket Debrecenre vetik. December 21-én a felénél tart a magyarországi felszabadító hadművelet. A felszabadult területeken azonban már felhangzik Mia- gyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének programja. Nemzeti összefogást, vol tartotta magát. A tanácskozáson két fő kérdésről volt szó. A miniszterelnök személyének problémája és a legfelsőbb katonai vezetés kérdése. Egyik pontban sem tudtak kielégítő módon megegyezni. December 5-én a vezérkar főnökének helyettesénél Kuznye- covnál, újabb megbeszélés volt. Ezen a magyarok részéről Faraghó, Miklós Béla, Teleki, Szentiványi és Vörös János vett részt Kuznyecov a jelenlevő két férfit bemutatta a magyaroknak. „Bemutatom az uraknak — mondta — Gerő Ernő urat, aki most jött a Tiszántúlról, és bizonyára értékes segítséggel szol_ gál majd a felmerülő problémák megoldásában.” Jelen volt még Grigorjev követségi titkár is, aki tökéletesen beszélt magyarul. Ettől az időponttól kezdve a tárgyalások meggyorsultak. Miután kimerítően informálták a moszkvai magyarokat a hazai helyzetről, megindultak az érdembeli megbeszélések. Végül is megállapodtak abban, hogy a kormány elnöke: Miklós Béla. Faraghó közellátási, Teleki kultusz-, Erdei Ferenc belügy-, Gyöngy össy János külügy-, Nagy Imre földművelésügyi, Valentiny Ágoston igazságügy-, Vásáry István pénzügyminiszter lesz. Csak a fontosabb tárcákat töltötték be, hiszen a kormányt odahaza majd ki kell egészíteni, ha az egész ország felszabadul. A jól végzett munka után Bent sokáig pihenhettek, mert újjászületést hirdet, mozgósítva a becsületes antifasiszta erőket. Ezt a programot a Magyar Kommunista Párt fogalmazta meg, a függetlenségi frontban tömörült demokratikus erők magukévá tették. Ennek jegyében gyűltek egybe az Ideiglenes Nemzetgyűlés küldöttei, hogy megalakítsák az új államhatalmat. A felszabadult városokban és falvakban már előbb létrejöttek a helyi népi szervek, különbözött az elnevezésük, a létszámuk és az összetételük. Mégis egységesek voltak abban, hogy valamennyien hittek az újjászületésben. Azok az emberek, nők, férfiak, idősebbek és fiatalok, akik a felszabadult országrészekben elplántálták a helyi államapparátus csíráit, akkor még nem sok közéleti tapasztalattal rendelkeztek. De telve voltak józan igazságérzettel, szolgálatkészséggel, ösztönösen ^szocialista vagy ahhoz közelálló törekvésekkel. Az első helyi népképviseleti szervek támaszai, élharcosai a kommunisták voltak. Megvolt tehát a társadalmi alapja az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek. Ez a központi szerv, az Ideiglenes Nemzeti Kormánnyal együtt, nem valamilyen ideiglenes, átmeneti korszakot nyitott meg. Amit elkezdett, abban úgy benne foglaltatik a mi mai néphatalmunk, mint a jó magvetés-; ben az aratás. Munkája, intézkedései legjavában ráismerünk mostani, ösz- szehasonlíthataüanul fejlettebb államéletünk elemeire. Akkor, negyedszázaddal ezelőtt, aligha lehetett volna minden részletében felmérni azt az iszonyatos örökséget, amelyet az előző huszonöt év, a Horthy- féle ellenforradalmi korszak haéjjel fél háromra a külügyi nép. j biztos kérette magához vala- j mennyiüket. Itt ugyanazok vol- s tak jelen, minit a délutáni tár- ■ gyaláson és lényegében ugyanaz: ismétlődött meg, csak ünnepé- : lyesebb formában. Amikor a • kormány és a nemzetgyűlés! székhelyének megállapítására! került sor, Miklós Béla Szegedet, ; Faraghó viszont Debrecent java- • solta. Rövid vita után Debrecen ! mellett döntöttek. Gerő Ernő ez- : után ismertette a politikai „me- ■ netrendet”. Bizottság alakul a ■ választások előkészítésére, ame. • lyeket mór a felszabadult terű- ! leteken nyomban megtartanak. ! összeül a nemzetgyűlés, megvá- : lasztja a kormányt és a kormány : deklarációt tesz. Ezután a kül- ; ügyi népbiztos feltette a kér- ; dést: van-e az uraknak még! valamilyen megjegyzésük. Hosz- \ szas csend után Teleki Géza; megszólalt: „Milyen lesz a meg- ; alakuló kormány viszonya Hor- ! thy Miklós kormányzóhoz?” — ■ A külügyi népbiztos nyomban ! válaszolt: „Szovjet-Orcszország: négy évig háborúban volt Hor- : thy-Magyarorsizággal, tehát mi : Horthy-Magyarországról többé [ nem akarunk hallani”. Ezután csomagolás és búcsúz- { kodás következett. December 7-: én délután a szovjet hatóságok ; által rendelkezésre bocsátott: különvonat a kormány tagjaival ■ és kíséretükkel elindult Magvar_ ■ ország felé a felszabadult Deb- ■ recenbe. (Folytatjuk) gyott az új magyar államra. De a lesújtó látvány, ami a nemzet- gyűlés és a kormány tagjait országszerte fogadta, valóban Mohácsra emlékeztetett. Negyedszázad nem nagy idő. Az első államalapítástól eltelt több mint ezeréves nemzeti történelmünknek csekély része csupán. Ez az alig lólegzetnyi időszak azonban elegendő volt a Hor- thy-rendszemek ahhoz, hogy egy bűnös háború oltárán el- prédálja a teljes nemzeti vagyonnak majdnem a felét, az évi nemzeti jövedelemnek ötszörösét. Az országot tönkretette, a lakosságot megtizedelte és földönfutóvá tette. Amikor az új honfoglalás kezdetére visszatekintünk, s mérleget készítünk a mi huszonöt évünkről, a népi demokrácia negyedszázados korszakáról, akkor emelt fővel állhatunk meg a történelem, a nép és saját lelkiismeretünk ítélőszéke előtt. A magyar dolgozó nép a fel- szabadulásban kapott páratlanul nagys '^ i alkalmat megragadta. A rendelkezésre álló időt jól és jóra használta fel. Ma már szinte össze sem lehet hasonlítani egymással a mi negyedszázadunkat az ezt megelőzővel. Joggal emelhetünk ki hallatlanul jelentős szorzószámokat. Méltán hangsúlyozhatjuk, hogy ipari termelésünk majdnem nyolcszorosa a háború előttinek. Mezőgazdaságunk fele annyi vetésterületen több kenyérgabonát termel, mint hajdan bármikor. Évente annyian végeznek nálunk ma középiskolát, mint amennyi diák összesen ült egykor a középiskolák nyolc osztályának a padjaiban. Az egyetemi és főiskolai hallgatók száma megnyolcszorozódott. Ötször annyi a társadalom- biztosításban részesülő, kétszer annyi az orvos. Az általános nyugdíjjogosultsághoz, a családi pótlékhoz, a gyermekgondozási segélyhez és még sok-sok mindenhez már toronymagas a szorzószám. De össze lehet-e hasonlítani az összehasonlíthatatlant: a szocializmust építő jelen világosságát a felszabadulás előtti éj- fekete múlttal? Nem lehet százalékokkal érzékeltetni azt, hogy — a helyi tanácsoktól az országgyűlésig — a dolgozó nép fiai és leányai kezükbe vették saját sorsukat, ebben az országban, ahol valamikor a dolgozó népnek nem jutott sem jog, sem kenyér. Nincs mérőszáma annak, hogy a mi országunk egész gazdasága valóban népgazdaság lett. A népé lett előbb az állam, majd az államé a bank, a bánya, a gyár, a kereskedelem, a közlekedés. Magának dolgozik a nép. Uralkodókká váltak a szocialista termelési viszonyok. Megszűnt a kizsákmányolás minden formája. Nem lehet adatokkal kifejezni azt a történelmi fordulatot, hogy az elsöpört latifundiumok mezőin életerős paraszti közösségek vertek gyökeret. Véget ért az ezeréves per: a föld azé lett, aki megműveli. Számokkal leírhatatlan az a forradalmi vívmány, hogy a hárommillió koldus, a munkanélküliek, a haladó embereik, a tiszta hazafiak magyar királyi «■■I állami börtöne összeomlott, s az elmúlt két és fél évtized alatt felépült helyébe minden becsületes, törvénytisztelő állampolgár szabad, szocialista hazája. Népi demokráciánk 25. születésnapján, itt, ahol mai államunk bölcsője ringott, büszkén számolhatunk be arról, hogy hihetetlenül rövid idő alatt, nagy történelmi tettet vitt véghez a magyar dolgozó nép. Befejeztük a szocializmus alapjainak a lerakását, s hozzáláttunk a szocialista társadalom teljes felépítéséhez. Losonczi Pái ezután a háború utáni első hónapok és évek tetteiről beszélt, majd így folytatta: Az elmúlt huszonöt év alatt voltak törések és egyensúly- vesztések a politika körültekintő, tudományos kidolgozásában, illetve végrehajtásában. Ezért minden esetben nagy árat kellett fizetni. De az a történelmi tény, hogy népi államunk fejlődésének egész folyamata olyan negyed- századot átívelő korszak, amelyhez hasonlóan szép, felemelő aligha volt a nemzeti történelemben. Most, huszonöt év múlva, az elért eredmények abban a meggyőződésében erősítik meg az egész nemzetet, hogy politikánk, társadalmi fejlődésünk, államéletünk biztos és egyenes síneken megy előre, egyenletes tempóban, nem elsietve és nem lemaradva. Ezen a fontos ünnepünkön a kölcsönös bizalom légkörében bátran kijelenthetjük; a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának fő irányvonalára az állampolgárok döntő többsége azt mondja, hogy ez a mi politikánk. Maga a politika és annak közös végrehajtása eredményesen kovácsolja népünk egységét. Megtanul együtt gondolkodni, együtt cselekedni. A párt Központi Bizottsága november végén gondosan és részletesen megvizsgálta a népgazdaság helyzetét és további feladatait. A közvélemény megelégedéssel könyvelhette el, hogy a gazdasági reformra való áttérés és a folyamatos gazdasági fejlődés egyszerre, egymással kölcsönhatásban érvényesül. A magyar dolgozó nép portáján rend van. A gazdaságirányítás új rendszere olyan új szemléletmódot fejleszt ki a közéletben, amely felfedi a társadalom anyagi alapjainak eddig talán a felszín alatt maradt mozgását is. Ennek egyik következménye, hogy vezettek és vezetők jobban tudatára ébrednek saját munkájuk céljának és jelentőségének. Sokáig a sivár múlthoz mértük mai életünket, s joggal, kel. lő hangsúllyal beszéltünk valóban hatalmas eredményeinkről. Most már a jövőhöz is mérjük magunkat, többet kell beszélnünk feladataink nagyságáról, nagyszerűségéről. A harmadik ötéves terv utolsó évét kezdjük el 1970-ben. Közben megvetjük az alapját a negyedik ötéves tervnek is. A megnőtt, mind összetettebb feladatokra egy önállóságban és felelősségben megedzett nép tekint. Megszívlelve a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Hazafias Népfront közös jubileumi kiáltványát, még szorosabb ösz- szefogással, még jobb tudása szerint veszi ki részét az építőmunkából. Ma minden állampolgár, aki mindennapi munkáját elvégzi, objektíve a szocialista társadalmat építi. Már láthatók a kialakuló szocialista nemzeti egység határozott körvonalai. Nagy munka,, korszakalkotó munka volt a szocialista alapok lerakása. De a munka, amit a szocialista társadalom teljes felépítése igényel mindannyiunktól. semmivel sem kevesebb ennél. A növekvő feladatokhoz mind jobban felnő az államélet. A szocialista demokrácia áüandó, folyamatos kiterjesztése azt y. célt szolgálja, hogy — a közös gazdasági és poütikai talajon — az államhatalom mind szélesebb társadalmi körökre támaszkodjék, valóban milliókat nyerjen meg az építőmunka számára. Államhatalmunk erejének forrása éppen abban van, hogy benne és általa a nép önmagát vezeti, védelmezi és fegyelmezi. A rend, amelyet a mi szocialista államunk oltalmaz, minden becsületes állampolgárnak szabadságot, biztonságot és kiegyensúlyozott életet nyújt. Kedves Elvtársak! Sikerekben és áldozathozatalban gazdag, egész társadalmat és az egész embert igénybe vevő. szép út volt ez a huszonöt esztendő. Két ellentétes érdek, két erő csapott össze. Annak az erőnek kellett győznie, amelyik — felismerve a társadalmi fejlődés irányát, s megnyerve a nép bizalmát és támogatását — a szocializmusért küzd. Ma már minden törvénytisztelő állampolgárnak helye van. és ott a helye a szocialista építőmunkában. A Magyar Népköztársaság népe és állama tesz ma tisztességet saját történetének kezdete előtt, az Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívásának, az ideiglenes kormány megalakulásánál!: negyedszázados jubileumán. Sokan nem érhették meg ezt az évfordulót. Adózzunk kegyelettel azok emléke előtt, akiknek életükbe került a fasizmus ellen vívott harc a mi felszabadulásunk. Meggvőződésünk, hosv a szovjet hősök, s mindazok a mártírok, akik velünk együtt, más népek fiaiként ontották vérüket a magyar földön, olyan ügvért haltak meg: amelynek győzelme örökké világol majd sírjaik felett. G.ondoliunk azokra is, akik velünk együtt indultak el, s dolgoztak negyedszázaddal ezelőtt, s közülünk ragadta el őket a halál. Sajnos, már nem láthatják közös utunk mostani felemelő állomását. Nem éltek, nem dolgoztak, nem haltak meg hiába. A magyar nép, a közélet, a gazdaság, a kultúra, az egész társadalom minden közkatonája és vezetője beleírta nevét a szocialista haza eddig; történetébe. Maradandó alkotásokban, egy megújult ország anyagi és szellemi gazdagodásában, ott a személyes munkánk, ott az életünk. A legnagyobb kiváltság és boldogság, hogy ebben a munkában részt vehettünk, s hogy megvethettük alapját utódaink még boldogabb, szocialista életének. „Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet!” — így énekelt legnagyobb proletár költőink, József Attila. A szabadság eljött, a rend. a dolgozó nép állama, vajúdások, keserves küzdelmek és szép győzelmek közepette megszületett. A. mi történelmi felelősségünk és feladatunk volt, hogy ezért az új rendért töprengjünk, ve- rítékezzünk. vérezzünk, dolgozzunk. Újítsuk meg elkötelezésünket, hogy ezt a szívesen vállalt, nagyszerű munkát tovább végezzük, s teljesen elvégezzük. Losonczi piál nagy tapssal fogadott beszéde után Oszip István, az Ideiglenes Nemzetgyűlés Borsod megyei küldöttségének egykori tagja köszöntötte a jubileumi ünnepség résztvevőit, majd dr. Ács István. Debrecen megyei jogú Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke a város lakói nevében üdvözölte a megjelenteket és méltatta az ünnep jelentőségét. Az ünnepi ülés Kállai Gyula zárószavai után az Internationale hangjaival ért véget. Az ünnepség után a forradalmi munkás—paraszt kormány és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa fogadást adott a jubileum alkalmából az Aranybika - szállóban.
