Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-14 / 290 szám
196*. december l4. 10 Vasárnap CSALÁD — OTTHON Szovjet divat Szabad időt Csináld magad! Tyúklábmlntás, divatos hoszszított aljú, sportos stílusú átmeneti kabát, magas nyakú pulóverrel, egyszínű nadrággal. Sok újság, folyóirat és kézikönyvek egész sorozata ad tanácsot a barkácsolóknak, az egyszerű mázolástól a magnóépítésig. Ma már igen sokan töltik a hét végét vagy az ünnepet barkácsolással Tevékenységük központjában többnyire a lakás áll. A „házi- ipar” rendszerint akkor indul meg, amikor a feleség már többször szól, hogy a konyhában rossz a csap, a kamrába új villanykapcsoló kellene vagy a családi tanács megállapítja, hogy a festés, a mázolás, a tapétázás igen drága, a pénznek viszont máshol is ezer helye volna. Ilyenkor nyúl a férj először az ecset és a festék, a tapéta és az enyv után. Ha feladatát több-kevesebb sikerrel megoldotta, máris eljegyezte magát a barkácsolással. Legközelebb talán már könyvállványok, beépített szekrények készítésén törheti a fejét. Néhány deszkából polcok, előszobafalak készülnek, és akinek van hozzá érzéke és nem sajnálja a fáradságot, ócska bútorok átalakításával hangulatos szobasarkot teremthet. A barkácsolásban — ha a második műszak megengedi — a feleség is segíthet egy-egy órát. Így válik takarékossági okokból, szükségszerű munkából jó tulajdonság, kellemes és hasznos időtöltés. A barkácsolásban is egyre nagyobb tért hódít a technika. Népszerűek azok a kézikönyvek, amelyek a különféle készülékek szerkesztéséhez, elkészítéséhez adnak útmutatást. Sokan minden különösebb előképzettség nélkül gyakran csak olvasás útján megszerzett ismeretek alapján sztereoberen- dezéseket, nagy teljesítményű vevőkészülékeket építenek, a háztetőre antennát szerelnek, nem is említve az olyan egyszerű dolgokat, mint egy éjjeli- szekrény — vagv állólámpa elkészítése. A barkácsoló fáradságát nem koronázza mindig siker. De annál nagyobb örömet okoz a jól sikerült munka, amire az ember büszkén mondhatja: „Ezt magam csináltam”. E. R. A gyermek és as olvasás — NAGYON RENDES a gye.ek, csak sajnos nem szereti a könyveket. A tankönyvet enyhén szólva utálja, a regények nem érdeklik. Nem szeret olvasni! Lépten-nyomon halljuk ezt a megállapítást panaszt pedagógustól és szülőtől is. Alig néhány száz éve a betűvetés, az olvasás még a kiváltságosok közül is csak a legki- váltsiágosabbak „tudománya” volt. Az ember ismereteit, szórakozását auditive — tehát hallás útján vagy vizuálisan látva- nézve szerezte meg. Nálunk 1788-ban jelent meg Dugonics András első magyar regénye, az Etelka. Mai szemmel nevetségesen alacsony példányszámban. Nagy sikere volt az olvasni tudók körében. A megjelenést követő években a „művelt” olvasók körében divatossá lett, hogy leánygyermeküket Etelkára kereszteljék. Talán nem is azért, mert annyira tetszett a mű, hanem azért, hogy bizonyítsák: ők olvasták... Mert sznobok, már akkor is voltak. ÉS MOST UGORJUNK majd kétszáz évet. A könyvkiadás évről, évre nő (tavaly például 48 millió példány könyv jelent Fanyarságok A hazug embert gyorsan utol- iik, mondta a férfi, és ettől cezdve egy szót sem hitt el majának. * * • Rend a lelke mindennek, nondta a háziasszony, elsimította a függönyöket, s leesett jtödik emeleti ablakából. * • • Az nevet legjobban, aki utoljára nevet, mondta a galandfé- reg, miközben a sertés lenyelte. * * • Aki másnak vermet ás, maga esik bele, mondta a földmunkás és azonnal abbahagyta a munkát. Tévedni emberi dolog, mondta az áp-üónő, és a vakbél betegei kitolta a szülJizobűbál, meg), de nő az ember egyéb elfoglaltsága is. Az elmúlt alig fél évszázadban megszületett a könyv „konkurrenciája”, a rádió, a film, terjedt a színház, s az elmúlt tÍ£ évben rohamos elterjedésével már-már csatát nyert a tv. Valljuk be, kényelmesebben is tálalják a fogyasztásra kész kultúrát, mint a könyv. Hiszen ki tagadná, hogy olvasni fáradságosabb tevékenység, mint rádiót hallgatni, filmet, színházat, tv-t nézni. Miért „forszírozzuk” mégis pedagógusok, szülők is, s közvéleményünk jelentős többsége, gyermekeink olvasását? Nem valami sznobság, nem valami ret- rográd jelenség ez? Nem a múlthoz való csökönyös ragaszkodás az. amikor egy tanár — köztük jómagam is — az olvasmánynaplókban azt vizsgálja, ki az a felületes gyermek, aki a kötelező olvasmányt nem olvasta? Csak nézte! Egyértelmű a válasz: nem! Klasszikusainkat — kötelező olvasmányaink legtöbbjét — nem azért viszik filmre, nem azért alkalmazzák rádióra, színpadra, hogy megkíméljék ifjúságunkat az olvasás fáradalmaitól. Hanem azért is, mert ezekben a művekben alkotóik nagyszerűsége révén benne van a képi — emberi ábrázolás lehetősége is. De általában egyetlen színre—rádióra —filmre alkalmazás sem hű mása, s nem akar hű mása lenni az eredetinek, a regénynek. A dramaturg, a rendező, az operatőr, a zeneszerző és nem utolsósorban a színész, hozzáadja a „magáét” is. Néha persze úgy, hogy az eredeti mű értékéből sokat elvesznek..-. Szabad ezt csinálni? — kérdezhetné joggal az olvasó. Szabad! Sok gyermek — ez személyes tapasztalatom — azért olvasta el Agatha Christi Tíz kicsi néger című könyvét, mert látta a belőle készült filmet, a Tíz kicsi indiánt. Hetekig téma volt ez a városi iskolákban: melyik a jobb, izgalmasabb, miért van a könyvben így, miért a filmben úgy? Hasonló viták zajlottak le a Kőszívű ember fiai, s az Egri csillagok bemutatói után is. Öe ha ez így van, ak- lsoi végeredményben minden rendjén van, akkor miért is beszélünk róla? NINCS RENDJÉN, mert, ha csak azt tudjuk, hogy mennyire megsokszorozza a gyermek műélvezetét. az, ha olvasta a könyvet. s úgy nézi meg a filmet, színdarabot, 3 úgy vitakozik róla, máris megdőlt az elóző érv. A maradandó, a megduplázott műélvezet igénye az, amelyre rá lehet és rá kell nevelni a gyermeket, s ez a szülői ház feladata is. De nemcsak kötelező olvasmányok vannak. A száma pedig azoknak a könyveknek nagyobb, amelyekből soha nem készült adap táció. Ezeket a könyveket csak olvasni lehet. Olvasni és olvasni! Az olvasás megszerettetése, a könyv elsődlegességének a tudatosítása a gyermekben — az, hogy minden film, hangjáték, színdarab alapja az irodalom, az írott mű. még akkor is, ha forgatókönyvnek hívják — a szülők egyik legszebb és nem is a legnehezebb nevelési feladata. Ha a szülői ház segítségével — a szülői példamutatással — a gyermek rájön arra, hogy a könyv azért is a legjobb barát, mert akkor veszem elő, amikor akarom, akkor hagyom abba az olvasását, amikor akarom, hogy az olvasás során együtt vagyunk az író meg én — nyert ügyünk van. HA AZUTÄN arra is megtanítjuk a gyermeket, hogy egy könyvet nemcsak azért lehet a felénél összehajtani, mert a barát játszani hívja, hanem azért is, hogy megálljon és gondolkozzék — például, hogyan folytatná a cselekményt, milyen is emberközelről az a hős vagy epizód- szereplő. akiről olvasott, mit tenne ő a helyében, hol van, mi Van még azon a vidéken, amit a könyv bemutat, és így tovább — szenvedélyes olvasóvá nevelhetjük gyermekünket. Így válhat olyan érzelmileg gazdag, gondolkodó emberré, így nyerhet a könyv írott betűi által olyan mai-adandó ismereteket, amelyeket mással nem pótolhat. Minderre azonban már kiskorától kezdve kell ránevelni a gyermeket. Dr, Kolozsváry Gyula Értékes kiadvány a tanító mozgalmak békéscsabai kezdetéről A PEDAGÓGUS SZAKSZERVEZET békéscsabai városi bizottsága megalakulásának 25. évfordulója alkalmából jelentette meg Filadelfi Mihály „A tanítómozgalmak kezdete Békéscsabán” című tanulmányát. A 74 lapos kis füzet bevezetőjében a szerző körvonalazza azokat a célokat, amelyeket tanulmánya megírásával elérni kívánt, hogy hírt adhasson a kultúra mindenkor legszerényebb közmunkásairól, a tanítókról, azokról az elődökről, akik száz esztendeje alakították meg a Békéscsabai Néptanító Egyletet. Az egylet első éveinek vizsgálatakor arra világít rá, hogy a csabai tanítóság már egy évszázada is igyekezett a korszerűség követelményeinek legalább részben megfelelni. Érzékletesen hangsúlyozza, hogy a magyar pedagógia történetét lapozva, megyénk nem kisebb nevekkel dicsekedhet, mint Tesse- dik Sámuel, Vajda Péter, Czabán Samu, akiknek a munkásága közismert és országos jelentőségű, ugyanakkor az ilyen jelentős személyiségek mögött mindig ott sorakozott a névtelen néptanítók egész sora, akik a kor nevelési eszményeit igyekeztek valóra váltani, sokan közülük lámpásként világítani, kultúrát hinteni. A Bevezető az 1800-as évektől vázolja fel a békéscsabai népoktatás történetét, az 1777. évi Ratio Education!« hatását, az 1848-as népoktatási törvény lehetőségeit, a szabadságharc bukása utáni állapotokat, egészen az 1868-as népoktatási törvény elfogadásáig, mely — többek között — a tanítóegyletek létrehozását is szorgalmazta. Így jöttek létre 1869-ben országszerte a magyar tanítómozgalomnak e szervezeti formái, melyek a Pedagógus Szakszervezet ősének tekinthetők, és így alakult meg hat csabai tanító felhívására a városi néptanító egylet 1869 őszén. FILADELFI MIHÁLY TANULMÁNYA a tanítóegylet megalakulását és első éveinek tevékenységét olvasmányosan és gondolatébresztőén tárja a pedagógus és nem pedagógus olvasó elé is. Jól tükrözi azt a küzdelmet, melyet a tanltóegylet tagjai és vezetői a tanítók továbbképzéséért, helyzetük javításáért folytattak. A kis kötet harmadik fejezetében az önművelés és a könyvtári élet kialakulását idézi. Ez a rész már elsősorban a pedagógus számára nyújt tanulságokat, az átlagolvasó figyelmét ezek az oldalak nem köthetik le. A negyedik fejezet, melyben a kapcsolatok és az érdekvédelem problematikáját dolgozta fel a szerző, szintén a szakmabeliek számára nyújt érdekes eligazítást a kor tanítómozgalmáról. Ennek a fejezetnek a végén összegezi a békéscsabai tanítómozgalom kezdetéről alkotott véleményét: „Az elmondottak talán bizonyítanák amellett, hogy a békéscsabai tanítóegyleti mozgalom megindulásakor hivatásának magaslatán állt, annak ellenére, hogy az első évek az útkeresés évei voltak. Nagyon tiszta szándéktól vezéreltetve alakult meg s vált részesévé annak a nagy pezsgésnek, amely az 1870-es éveket jellemezte pedagógiai vonatkozásban. Élénken reagált minden újra s korlátáival és olykor! ellentmondásaival együtt is a végső összegezés, amit az egylet első évtizedének történetéről elmondhatunk, pozitív kicsengésű. Ezek a tanítók haladni akartak és tudtak a korral, komolyan vették hivatás i/kat s feladatuk teljesebb betöltése érdekében tanultak. hogy korszerűen taníthassanak.” A KÖTETET A FÜGGELÉKBEN a tanltóegylet jegyzőkönyvet, alapszabálya, az egyes elnökök székfoglaló beszéde és más hivatalos iratok ismertetése zárja. A vállalkozás, mellyel a Pedagógus Szakszervezet békéscsabai városi bizottsága megalakulásának 25. évfordulóját ünnepelte, sikeresnek mondható, és feltehetően elindítója lesz egy olyan kiadványsorozatnak, mely elsősorban ugyan a pedagógusok számára, de azért a nagyközönségnek is nyűit hasznos olvasni, tanulmányozni valót. S. E. Meleg pulóver Vastag fonal dupla szálával fa kötőtűvel és laza kötéssel készül ez az igazán meleg pulóver. Mivel a bújtatott szemek az anyagot eléggé zsugorítják, ajánlatos előbb körülbelül 20 szemből, 5—6 soros kötésmintát készítenünk. A kötésminta segítségével állapítsuk meg a kezdő szemmennyiséget Kötésminta — a kezdő és befejező szélső szemet nem számítva: 1. sor: sima kötéssel dolgozzunk, a tűn következő második szemet kössük le először, úgy, hogy a munkarab külső (fordított) oldalán szúrjuk be a tűt. Amikor a hurkot áthúzzuk, ne engedjük le a szemet, csak miután a tűn következő szemet is simán lekötöttük. 2. sor: Ugyanaz, mint az első sor, csak most fordított kötéssel dolgozzunk, és a tűn következő második szembe a munkadarab belső, tehát felénk eső oldaláról szúrjuk be a tűt Kötésmintánk akkor lesz szövött hatású, ha betartjuk a szabályt: ha páros szemmel fejeztük be, akkor páratlannal, tehát egy szem egyszerű lekötésével kezdjük a sort. Az összeállítás után a széleket rövidpá'ca sorokkal fejezzük be.
