Békés Megyei Népújság, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-14 / 290 szám
TT * A x * K. ad—<2» • A * R * K°d A felvágós — Amióta mint közönség ő is énekelt a Röpülj páva műsorában, azóta senkivel sem áll szóba. (Kesztyűs Ferenc) Bárány Tamás: Takarékosság — Kedves halgatóirik — kezdi behízelgő hangon a rádióriporter —, itt vagyunk a Finomfa Vállalat dísztermében, ahol kedves ünnepségnek lesz tanúja a rádió: a kerületi takarékos- sági verseny első helyezettjének nyújtják át a kitüntetést a tanács küldöttei. Rabugya János fűtőt érte a kitüntetés, a Finomfa Vállalat népszerű Rabugya bácsiját. Van még egy-két percünk az ünnepség kezdetéig, addig talán beszélgessünk el a vállalat igazgatójával. Kedves Kalabán kartárs, hallhatnánk néhány szót a vállalat munkájáról? — S a mikrofont az igazgató szája elé tartja. — Szívesen — biccent Kalabán igazgató. — A Finomfa Vállalat profilja legfőképp... A riporter int, hogy ez nem kell. — Mindannyian azon igyekszünk, hogy teljes erőnkkel.. A riporter int, hogy ez sem kell; elvégre nem vagyunk már ötvenkettőben. — Mi a vállalat munkájának lényege? — kérdi hirtelen, hogy segítsen a kínlódó embernek. — Munkánk lényege — derül fel Kalabán arca —, hogy az igen értékes, és tegyük hozzá, igen drága trópusi topolyafát importáljuk a messzi Brazíliából, az Amazonas mellől. A fát feldogozzuk, különféle finom és külföldön igen keresett műtárgyakat készítünk belőle, majd egész termelésünket exportáljuk. — Ugyancsak külföldre? — kérdi a riporter. — Ugyancsak külföldre. — Gyönyörű munka! — sóhajt extázisbán a riporter; any- nyiszor hallja odabent, hogy egyéni íz kell a riportokba. — És nyersanyagellátás? — Köszönöm, megyeget. De talán nem is ez a fő nehézség; inkább a trópusi topolya árát említeném. Méregdrága — de megéri! Képzett szakmunkásgárdánk az egész világon keresett műtárgyat készít belőle, mint említettem. Bátran mondhatom, hogy ez a fa nemcsak a világ messze legdrágább, de messze legszebb fája is! — Nagyszerű! — lelkesedik a riporter. — Nem hallhatnánk valamit a fa áráról? Bizonyára ez is érdekli hallgatóinkat. Kalabán mosolyog. — Hát kérem, nem titok éppen: egy mázsa trópusi topolya körülbelül kétezer dollárjába kerül a vállalatnak. — Köszönöm szépen — mondja a riporter, és odább lép. — És, most itt állunk Rabugya bácsi mellett, hogy miután átvette ezt a szép kitüntetést és a velejáró kétszáz forintos pénzjutalmat, mesélje el, hogyan érte el ezt a gyönyörű eredményt? Rabugya bácsi — régi tv-néző! — gyakorlott mozdulattal szájához húzza a mikrofont, s köszörül a torkán. — Hát, amikor meghirdették a fűtők közti versenyt, no mondok, Rabugya, ezen te is részt veszel! Ismertették a feltételeket. Hát kérem, az első, ugye, az általános takarékosság a tüzelővel, a második: a Tüker-alá- gyújtóssal való különleges takarékosság. Ezt ellenőrzik a legszigorúbban, kérem, hetenkint jártak itt végette az ellenőrök, mert, hogy ez a prémium legelső feltétele. És én itt értem el igen szép sikereket! — Vagyis: mennyit takarított meg, Rabugya bácsi? Az öreg kihúzza magát. — Háromszáz Tüker-alágyűjtést, kérem! — És hányat használt fél? — Egyetlenegyet! — kacsint az öreg. — Az őszön, amikor először befűtöttem. — Csodálatos, csodálatos eredmény! — mondja ittasult hangon a riporter. — Háromszáz alágyújtós, kedves hallgatóink! Ez hatvan forint, csupán egyetlen fűtési évadban! Képzeljük él ezt az eredményt népgazdasági szinten: mi lenne, ha mind többen és többen vennék át ezt a nagyszerű kezdeményezést!? Egy évben hatszáz, sőt hatezer forint megtakarítást — csak ebben a kerületben, és csak Tü- ker-alágyújtóssal! Szédületes perspektíva, kedves hallgatóim! Egy új, nagyszerű kezdeményezést érzek kibontakozni a mai napon! No, és most már csak egyetlen kérdés: hogyan tudott mindig tüzet gyújtani, Rabugya bácsi? Az öreg von a vállán. — Hát tartottam ... Nem engedtem teljesen kialudni, csak parázsig. Másnap aztán felszítottam a lángját — Szenzációs! — hörgi a riporter. — Micsoda új tudat! Ez már egészen új viszony a szocialista tulajdonhoz, kedves hallgatóink! — Az én tüzem — nevet elégedetten az öreg — úgy égett, mint a huzat! Pedig alig használtam el alája egész évben negyven-ötven mázsa fát! — Szédületes! És milyen fával szította a tüzet, Rabugya bácsi? — Hát a trópusi topolyával. Ha maga azt tudná, mennyivel jobban ég, mint a ágáca! Vidámságok Hajnalban 3 órakor szól a telefon az orvos hálószobájában. „Nem tudok aludni!” — nyöszörgi a telefonba az orvos egyik betege. „Maradjon a készüléknél!” — kiabálja az orvos. „Dúdolok egy alta tódalt”. » * » Egy bolond megszökött az őrültek házából. Az igazgató összehívja a személyzetet és dühösen azt kérdezi: — Hát maguk nem őrzik a kijáratokat? — De igen — válaszol egyikük, — csakhogy ez az őrült az egyik bejáraton át szökött meg. * • • Jó házból való fiatal lány megkérdezi édesanyját: — Mondd, anyu, mit adhatnék olyan fiatalembernek, akinek otthon mindene megvan? — Bátorítást, szívem, háto- tást! * * * A színházi kritikust barátja elcsalta egy labdarúgó-mérkőzésre. Mikor az első félidő után a csapatok újból felálltak, a kritikus felugrott helyéről és elkiáltotta magát; — Gyerünk, ezt már láttuk az első felvonásban. * * * Azt hallottam, hogy a múlt héten férjhez mentél. Milyen volt a nászéjszaka? — Mint a többi. Ilyen ez a BIZTONSÁG John MacDonald skót gazdálkodót a hatóságok felszólították, hogy gondoskodjék a birtokát átszelő út közlekedési biztonságáról. MacDonald érdekes módon oldotta meg a problémát: teheneit, amelyek éjszaka jobban szeretnék az út száraz asztfait- ján heverni, mint a nedves füvén, elöl-hátul és két oldalt tenyérnagyságú körökben foszfo- reszkáló festékkel mázolta be. CSAK PRECÍZEN! A World Soccer című angol lap főszerkesztője, nyilván azért, hogy lapjának tekintélyét és népszerűségét növelje, örökösen arra ösztönözte a munkásokat, hogy mindent a lehető legprecízebben írjanak meg Egy szép nap nemrégiben azután azt olvashatta egy sporttudósításban: „A 83. perc 12. másodpercében Ken Wagstaff 22 yard és 3 hüvelykről bombázott, de a labda 1 1/8-ad inch-csel elkerülte a kaput”. A tréfás kedvű munkatárs másnap 123 mérföld 23 yard és 8 hüvelyk óránkénti sebességgel repült — a szerkesztőségből... KOLDUS MILLIOMOS Pascalé Mancino hetvenéves nápolyi koldusról kiderült, krónika... hogy — milliomos. Méghozzá, többszörös. A minap tűz ütött ki abban a kis kunyhóban, amelyben az öreg Pascalé lakott kerek fél évszázada. A kiszivárgó füst a járókelőket, azok meg a tűzoltókat figyelmeztették — a koldus aludt, és nem sok hiányzott ahhoz, hogy benn égjen. Bódultán nézett a sisakos férfiakra, akik kivitték a szabadba, aztán gyorsan eloltották a tüzet. A lángok fészkének keresése közben elhúzták az egyik sarkot elkerítő ládákat. Ott volt a pénz. Különböző nemzetiségű érmékben — Nápolyban mindig sok a turista — és bankjegyekben. Akadt olyan érc- vagy papírpénz, amely már elértéktelenedett, de volt olyan is, amelynek névértéke ma a sokszorosát éri. A rendőrség felajánlotta Pascalénak, hogy a tekintélyes összeget bankba helyezi el. Az öreg helyeslőén bólintott és néhány órával később köszönettel átvette a bankbetétjéről szóló nyugtát. Most összkomfortos lakást keres Nápoly szívében ... FIGYELMEZTETÉS Az Egyesült Államokban, ahol legtöbb az autóbaleset, minden elképzelhető eszközzel igyekeznek óvatosságra inteni az autóvezetőket. És ezek között akadnak rendkívül mulatságosak is. Például az Arizona állambeli Tucson egyik főutcáján egy jó magasan elhelyezett táblán ez olvasható: HÉ, MAGA MOST NEM) AZ ÚTTESTET NÉZI! AKADÁLY Mexico Cityben a napokban az utolsó pillanatban el kellett halasztani egy hangversenyt, amelyre pedig minden jegy elkelt. Az ok nem mindennapi: a zenekar valamennyi hangszerét közvetlenül az előadás előtt ellopták. MEGGYŐZÉS John Dodson camdeni lelki- pásztor vasárnapi szentbeszédében megható példákkal igyekezett lebeszélni hívőit a lopásról. Egy kivételével valamennyit meggyőzte. Az az egy ugyanis ellopta a szentatya- templom előtt veszteglő gépkocsiját. Dzsessz-műsor — Elmegy, művész úr, hiszen még nincs vége. — Egy fél óra múlva visszajövök, akkor kell legközelebb^ belefújnom a pisztonba... (Kesztyűs Ferenc) ^VVNAAAVVVVWSAA/VVVVV^^VVVWNAiVVVVNAVVVS^AAiVVVVN/^ WAA/WWWWWW Bridzsparü A helyszín: vidéki szálloda, közel a fővároshoz. Kilenc óra, a vendégek lassan szállingóznak lefelé a lépcsőn a reggelihez. Barczelonay Attila, nős, budapesti lakos, kéz a kézben egy ifjú hölggyel ugyanezt teszi, s a lépcsőhöz kanyarulatában szembetalálkozik főnökével, és annak feleségével. Nem lehet kitérni: Mi sem természetesebb, mint, hogy a főnök ezen szavakkal fordul hozzájuk: — Nahát, micsoda meglepetés! Mikor érkeztek? — Ho-hogy mi? Izé... tegnap... — Hát ez igazán kitűnő ... Őszintén szólva, Barczelonay kartárs, már nagyon régen szerettem volna megismerni a kedves feleségét... Sejtettem, hogy jó ízlése van... Most már a főnökné asszony is beleavatkozik a beszélgetésbe: — Mondd, kedvesem, tudtok bridzselni...? Mert ha férjecskédnek nincs ellene kifogása, boldogok lennénk, ha este a szobánkban, vagy a ti szobátokban... Persze a „férjecske” nem vallhatja be, hogy nekik nincs közös subájuk. A bridzsparti jól sikerült. A főnök és felesége el van ragadtatva Bar- czelonaytól és annak feleségétől, illetve a hölgytől, akit annak tartanak. Igen, meg is kell ígérniük, hogy ez a véletlen hozta kapcsolat nem szakad meg, odahaza, Pesten okvetlenül ellátogatnak a főnökékhez. Barczelonay azt reméli, hogy a fogadkozás feledésbe merül. De nem így történik. Alig két hét múlva a főnök a folyosón megszólítja beosztottját: — Szombat estére okvetlenül várunk benneteket ... Mit lehet tenni? Barczelonay szombat este beállít a feleség-dublőz- zel. A visszahívás veszélyét Barczelonay ügyesen elhárítja rossz lakásviszonyaira hivatkozva; inkább úgy egyeznek meg, hogy legközelebb egy vendéglőben látják vacsorán a főnökéket. Ez is megtörténik, ámde Barczelonay legnagyobb kétségbeesésére a főnökné addigra már annyira megkedveli a „házaspárt”, hogy ragaszkodik a rendszeres találkozáshoz. Nem kis fejtörést okoz barátunknak, hogy igazi feleségét (akit eleddig mindenüvé magával vitt) csak és kizárólag e napokon felcserélje az álfeleséggel, s nejét ugyanezeken az estéken visszatartsa a társadalmi élettől. Közben jó sok idő telik el, egy esztendő, vagy talán annál ís több, Barczeloriay már régen szakított ezzel az üggyel, sőt a2 ifjú hölgy már férjhez is ment azóta, de két-három havonta Attila felhívja: „Segíts rajtam, könyörgöm! Az ördög vigye el, már megint meg vagyunk híva..." S a hölgy merő irgalmasságból kimenőt kér férjétől. Nem is lenne semmi baj. ha történetesen Barczelonay egy szép őszi víkendet megint nem egy vidéki szállodában töltene. De most már az igazi, hites feleségével. Megint reggelizni indul, megint kéz a kézben, s ismét szembetalálkozik a lépcsőhajlatban főnökével és annak feleségével. Nem lehet kitérni. Attila zavartan rebegi: — Engedjék meg ...a ... fe-fe-leségem... A főnökék egymásra néznek, hűvösen biccentenek és továbbállnak. A főnök: „Azt hiszi, hogy hülyék vagyunk...” A felesége: „Micsoda alak! Ezzel az öreg nővel csalja a csinos kis feleségét...!” —novo—
