Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-07 / 259. szám
Szlovák György November 7 Sarusi Mihály: VERS olyan ez az egész mező mintha teli volna olyan az én kis szeretőm mintha szegfű volna szoborban, pilácsban ó, hogy elbújsz mindig keresztül, rajtam át mintha sose látnál repülj, fecském, repülj a Dunán keresztül téged választalak immár kedvesemül Sülé István Város a tengerparton A hangversenyévad nyitánya Hosszú — bár nem eseménytelen — nyári szünet után megyénkben is megkezdődött az idei hangver- senyévad.Már az első koncert nem mindennapi élményt ígért a komoly zene kedvelődnek, hiszen az Állami Operaház két kiváló magánénekesét: László Margitot és Réti Józsefet köszönthettük Gyulán. Várakozásában nem is csa_ lódott az a mintegy másfél száz lelkes zenerajongó, aki meghallgatta a zene- történet minden korszakát felölelő, találóan összeállított műsorukat. A program első részében a dalirodalom népszerű remekeiből hallhattunk néhányat László Margit Liszt-díjas művésznő először három olasz dalt adott elő, mindegyikben igazolva nagyszerű művészi kvalitásait. A nehéz díszítéseket is pontosan, tisztán intonáló előadásmódja, szép olasz szövegkiejtéssel párosulva élményt jelentett —, különösen a Caccini és a Pergolesii-dal esetében. Művészi sokoldalúságát a továbbiakban klasszikus, majd romantikus művek előadásával bizonyította. Mozart fiatalkori dalainak (Az ibolya. Intelem) kedves játékossága, az Exul- tate jubilate Alleluja- jának bravúros technikai megoldása éppolyan sikert aratott, mint a népszerű ■ ■ ■ ■ W / ÍO ROSTA J r KULTURÁLIS MELLÉKLET Schubert-dalok (A kiváncsi, Éji dal, A pisztráng) bájos tolmácsolása. Réti József érdemes művész Mozart késői remekművének a K. 619-es Cantata nak, valamint Beethoven: Adelaide című dalának remek előadásával mutatkozott be. Szép, a magas regiszterekben is fénylőén csengő hangszíne éppoly jói érvényesült ezekben a darabokban, mint a továbbiakban Schumann romantikus dalainak stílushű tolmácsolásakor. A műsor második, rövidebb részében népszerű operarészletek szerepeltek a programban. László Margit Mozart, Verdi és Leoncavallo, míg Réti József Cilea és Puccini operáiból énekelt egy-egy részletet, szép, igényes interpretálásban. i A sikerben, az ünneplésben méltán osztozott a zongorakíséretet pontosan, a művészekhez és a művekhez alkalmazkodva ellátó Varasdy Emmi zongoraművésznő, a Zeneművészeti Főiskola tanára is. A műsort, illetve az egyes műveket — megfelelő kontaktust találva a közönséggel — Rácz György ismertette. A forró hangulatú, élvezetes évadnyitó-estének egyetlen negatívuma az volt, hogy alig fél ház előtt került rá sor. Egy olyan művészeti hagyományokkal rendelkező városban, mint Gyula, feltétlenül nagyobb érdeklődésre számítottunk. Bízunk abban, hogy a nyitányt hasonlóan sikeres folytatás követi, remélhetőleg most már valamennyi alkalommal a szép és modem gyulai hangverseny- termet teljesen megtöltő, a mostanihoz hasonló lelkes közönség előtt. Papp János Andrej Voznyeszenszkij: l ljanov és Lenin Idejöttem, Susenszkojéba. Járom mélycsönd erdeit. A lángelme — tűnődöm néha — vándorol, embertől emberig. • Evek futnak, nevek tűnnek vele. A lángész mindig A zseni: a nép szelleme. más-más testé. Ha így van ez — Lenin volt Rubljov is, a festő. Cellák szentképein ’ így tűz a fény egy-egy arkangyal-arcra. És Lermontov is volt Lenin, Pugacsov is egy pillanatra. Keskeny-nyovtávú földünk ' bámulta szívdobogva, — a here had halálra vált —: Lenin költözött Lljanovba, csak úgy reccsent a szűk kabát! A dekrétumot — Lenin mondta tollba. Uljanovval tárgyalt a nyomda. Nagyítólencse-homlokát pontosan a tárgyra szögezve, amit a terem gondolt, bűvészként összegezte, és az, mint jólirányzott aforizma, csapódott a teremre vissza. Merülve sokszor áloműző gondba, arcát nyugtatva öklein, Uljanov elcsigázva mondta: „Nehéz, Lenin! Segíts, Lenin P* Fustéllyal nem Lenin járt vadászgatni erdő-mezőben. Lenin aközben legendás hősként városokért harcolt. Es arca mnzsik-are volt. Testét amaz fű tétlen termekbe vitte. Emez — parasztbandákba és szemekbe, a komor tömege magát bevette, mint partizán a rengetegbe. Es abban a hidegben hazát épített, fényben égve, két élettel lobogva. Ne sóhajtsatok: „Hogyha élne!” Ha nem élne — akkor mi volna! Vergődne ez a föld fagy ónszürke bilincsébe verve. Es elgyötört múzsám a lágerek fölött ugyan mit énekelne? Hogy szenvedett a gyász éráiban, mikor minden tribün fekete leplet öltött, s rajta — az ő szívén! — zsarnokian a nyers vas-nehéz csizma feldübörgött! A lampasz belefolyt a csizmaszárba. Mintha vérpatak csordogálna. Es most, hogy ünnepel! milyen bilincse-oldottan, ragyogva! Miközben felmutat, akadozó-ünnepein az álmélkodó marslakóra. Havasi Gizella: Hűség-szon ett Elkísért a Kunság éveimben, tarkítják emlékeim akácosok, föld-fészekben kotló házsorok, a kalász-érés, s kolompszó a réten, felkiáltó jele a tűzfalaknak is, a kormos-poros görbe utcák S a köpködő, hol várták a munkát nyugtalan álmú proletár őseim. Valamikor egy test-lélek voltunk, valamikor egy szót nyelt a torkunk: ma sem vagytok bennem idegen! Hazavisznek néma gyaloglások; megőrzött-hit, megbánt-tékozlások. Ha kell, bíráskodjatok felettem*
