Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-07 / 259. szám
Hosszú, szársz ősz vott ebben az esztendőben, és napos idő volt novemberben is, de a hónap dereka n- Végén már átszűrte a hideg a kiskabátot. Sipos Dies száz holdnyi rizsét nem volt, aki learassa; cukorrépáját sem szedte kis senki. A gyárak álltaik, s a parasztok nem kaptak rajta, hogy felszedjék a jószágnak, elég volt a sajátjukét. A kukoricába jobban belekaptak, abból néhány zsáknyi annak is jó, akinek csak aprójószága van, s annak is, akinek semmilyen jószága nincs, mert a kukorica min. dig „aranyat ér”, abból soha nincs annyi a Körös környékén, hogy ne akadjon vevője-gazdája. — Mit gondolsz — szólt egy napon Demeter András Varga Istvánnak —, nem lehetne letakarítani a Si- pos-féle rizst? A malomban csak megtisztítanánk, a télen jó lenne. Sok az éhes száj, a nyomorult emberét neki. Mocskos munka, a vizet nem eresztette le róla senki, ami nem szivárgott, nem pérolgott el, ott maradt és vizenyős, ragacsos aiz alja. Rásandított Varga Istvánra, az meg összeharapta vastag ajkát, majd megszólalt, de úgy, mintha maigának mondta volna. — Hívni kéne mindenkit, aki tud, jöjjön. Az aratók kapnának belőle egy részt, a többit szét kéne osztani a nagy családúak közt. Amaz közelebb lépett hozzá. — Valahogy így... Bemegyünk a pártirodába, estére hívjanak össze embereket, és holnap reggel nekivágunk... Varga István kint várt a társalgónak kinevezett szobában, amíg Demeter András Homoki Péterrel tárgyalt. Voltak még tízen ott, a festetten padokon ülve beszélgettek; egy fiú a rádió gombját csavargatta. — El ne csináld a híreket, fiam — szólt rá egy idősebb férfi. — Moszkvát keresem. — Nagyon jól teszed. Varga István a langyos cserépkályhához támasztotta a hátát. Amióta hűvösebbre fordult az idó, a bal lapockája alatt egy hü- velyk-körömnyi nagyságú helyen mindig fázott, úgy érezte, mintha lyukas lenne a háta, és csak a jó melegre enyhült meg. Májú» végén azt érezte, hogy az egész háta be akaT szakadni. Elment az orvoshoz. aki meghűlésről beszélt neki, és hogy legyengült a szervezete. Majd azt mondta. egyen sok tejet, vajat, nyerstojást naponta ötöt, hatot. És Erzsi elvitte jobbik télikabátját a piacra, majd hordta a tejet, a tojást. Később az esküvői ruháját vitte el... Bent az irodában Homoki Péter gyanakodva hallgatta Demeter Andrást. — Ki hívja össze estig az embereket? Nem vagyok én Krisztus, hogy feltámasszam a halottakat. — A nyomorult emberét neki, hát vannak kint — intett a társalgó félé Demeter András. — Itt van Varga István is. Annak az állát simogatta és fél szemmel Demeter Andrást leste, majd elébe állt, nem bánja, de nehogy valami szamárság süljön ki belőle. Aztán, mint akinek valami felvillan az agyában, felkapta a fejét CSEREI PÁL: Törzs' úr (Regényrészlet) — Nem Varga István találmánya ez? — Övé is. — Sejtettem. Mindig valami bogarat enged az emberek fülébe. Akkoriban azt a provokációs röplapot hozta az otthonba; Bajcsy-Zsi- llnszkyt emlegették benne, meg már nem émlékszem, hogy kit, mit. „Békepárt” aláírás volt rajta. Hosszant hahotázott, szerencse, nem mindenki esett a íeje lágyára és megtudták, hogy a „Békepárt” papája Keresztes-Fischer belügyminiszter. — És ha nem az volt? — nézett rá Demeter András. Homoki Péter felhúzta a szemöldökét, ennyire vakon nem bízhatnak mindenkiben. Emlékezzen vissza Demeter András, amikor Tes- sedikről, az ezerhétszázas években élt papról verset irt a helyi lapban Varga István. Még a szovjet csapatok elől élmenekült Sipos Illésnek is tetszett. — Szép kollekció; kvázi, mi és Sipos Illés... Késsel, sarlóval áiitak neki a rizsnek. A nagyon lágy részeken tövestül tépték. Délutánra csicsogott lábukon a bakancs, a cipő. Nadrágjuk szára, kabátjuk eleje úgy teleszivta magát nedvvel, hogy facsarni lehetett. Északról meg erősödött a szél, alábújt a kabátnak, a nadrágszárnak. Varga István lótíenkabátjába Erzsi leánykori bekecsét varrta, hogy ne fázzon a háta. — András bátyám — mutatott a rizsgáton túlra Varga István —, ott rohad meg Sipos Illésnek, annak a mocskos féregnek a cukorrépája is. Lehetne melaszt főzni belőle, és cukor helyett jó lenne a télen. Majd arról beszélt, hogy ki lehetne szedni az elöregedett utcai fákat, mert kevés tüzelőjük van az embereknek; aztán meg a szülőházat is fűteni kellene. Villany ugyan nincs, de a nagyon rászorult asszonyok ott szülhetnének, legalább addig a néhány napig nem fáznának és jobb falatokat ehetnének. Meg aztán korhadtak a tejpiacon az asztallábak, az újságos bódé pedig roskadozik. Demeter András elmosolyodott. — Nyers fából azért nem lehet mindent megcsinálni, de oszlopnak, piaci asztallábnak jó, és hát tüzelőnek... December elején leesett az első hó. A pártház gondnoka, Mészáros Antal a verandára vezető lépcső elé drótfonatú lábtörlőt rakott, a társalgó elé pedig osuhé- ból fontat. Egész nap tettvett az öreg ácslegény, ha kiment, seprűt fogott, ha pedig a társalgóba ment, a seprűt az ajtó mögé támasztotta és karjára vette az alkalmasint kilincsre akasztott portörlő rongyot. Ha papírdarabkát látott eldobva, lehajolt érte és motyogott magában, vinné el asz ördög. Ha cigarettavéget vett észre a padlón, csóválta a fejét és mutatta a legközelebb levőnek, hogy milyen rendetlen emberek vannak. Erre a házra jobban kellene vigyázniuk, mint a sajátjukéra, mert ez mindannyiuké. Mit mondanak azok, akik nem tagjai a pártnak és bejárnak a társalgóba, hogy milyen ő, talán nem is takarít. Pedig a kommunista példás, nem tűr meg semmilyen rendetlenséget. Vinné el az ördög, milyen csúnya dolog volt az is, hogy az emberek az udvar végében végezték dolgukat. És mi kellett hozzá, hogy ne így legyen? Két hosszabb deszkát ék alakban összeszegelt, lejtősen a WC hátuljára szerelte és a derítő elnyel mindent. Semmiség az egész, de mi lett volna az udvaron tavasz- szal, ha élolvad a hó és nem csinálja meg. A társalgóban is mi lenne, ha nem vigyáznának; látja mindenki, hogy naponta többen mennek híreket hallgatni, beszélgetni, ha meg már nincs miről csevegni, sakkoznak. Azért vett a pártszervezet három sakktáblát, hogy otthon érezze magát mindenki. Mfart azt úgy kell nézni, h* valaki nem is tagja a pártnak, de ha velük yap, csak átragadnak gondolataik. A Szovjetunióban úgy volt az, amíg Cári cinnél a fehérekkel verekedtek, ha élve fogtak el fehérgárdistát, léket vágtak a Volga jegén és be- lelökték, had úszkáljon. De azután, hogy nem ropogtak már annyit a pusikák, kenyér kellett, ruha, munkára serkentették az embereket a bolsevikok. Igaz. ők ott fogtak meg mindent, ahol nagyobbat kellett emelni. Volt ő katonaiskolán is, de azután fogta az ácsszekercét, a fűrészt, épit- kezésnél vett részt, mert volt mit újra építeni. Nem tudja, ki hogyan gondolja, az ő falujukban is így kellene lennie valahogy. A kommunista példás, nem vár másokra... Az ideiglenes kormány megalakulása után Debrecenbe hívták a pártaktivistákat. Demeter András is ott volt. — Jól éreztem én, a nyomorult emberét néki — tette Varga István vállára a kezét, amikor hazament —, hogy nagyobbnak, erősebbnek kell lennie a pártnak, hiszen most már az ország irányításában vesz részt. Erzsi, Varga István félesége rátámaszkodott az asztalra, állát az egymásra borított kezeíejére fektette, úgy hallgatta Demeter Andrást. Tágult szemét közben rá-náemelte férjére. Miért is bántja az ő Pistáját Homoki Péter? Nem ártott neki sohasem. Neki is elvitte azt a röplapot negyvenhárom ősz elején, amelyet a Békepárttól kapott. Pedig micsoda kálvária volt véle. Délelőtt csomagot vitt férjének a postás, de nem volt otthon, s ő a szobai asztalra tette, hozzá sem nyúlt, mert újságok, folyóiratok voltak benne madzaggal átkötve, és férje maga szerette először az ilyesmit látni. ( Mondta is, amikor hazament. megint küldték valamit neki, bent van a szobában, ő meg a konyhában tovább fényesítette smirglipapírral a késeket. Néhány pillanat múlva megállt a keze, férje kiáltott ki, menjen be gyorsan. A smirgli- papír akkor is a késre volt tapasztva, amikor beszaladt a szobába. Varga István 'krétafehér arccal állt az asztalnál, vastag ajkából is kiszaladt a vér. Az asztalon heverő félújság nagyságú fehér papírra mutatott, melyet a csomagot összetartó madzag alól húzott ki s amelyen fenyegetően virított a vastag piros ceruzával írott szó: „Ellenőrizve”. S ez alól hullott ki egy levélboríték, melyre feladónak kék tintával a budapesti vízműveket írta, aki küldte. Ezt tartotta egyik kezében Varga István, a másikban egy szétnyitott sokszorosított lapot. Erzsi rosz- szat sejtve fordította oda a fejét, és szeme a lap alján külön sorban nyomtatott nagy betűkön tapadt meg: „Egy szem gabonát sem Hitlernek! Békepárt.” Felsikol- tott, őrjítő! — s hirtelen körülfogta Varga Istvánt, zokogni kezdett, mi lesz, ha elolvasták a csendőrök. Az meg úgy állt, mintha a szoba föld padlójához ragadt volna, szíve hallhatóan vert. Majd hirtelen lefejtette magáról Erzsi karjait, nem olvashatták a mocskos férgek, mert akkor nem adták volna vissza a postának. Azonnal el kell rejteni! Gyors léptekkel járta keresztül- kasul a szobát, azután kirohant a konyhába. Erzsi árnyékként követte minden lépésénél. Ketten voltak bent, a_gyerekek kint hancúroz- tak az udvaron, s csak akkor szaladtak be. ha szomjasak voltak. Varga István a konyhaajtóba parancsolta Erzsit, álljon oda, nehogy a gyerekek éppen most fussanak be; vigyázzon, és valamilyen ürüggyel küldje vissza az udvarra őket, ha mégis be akarnának menni. S figyelje az utcai kaput is, szóljon, ha valaki hozzájuk menne. Ebben segítse, ne legyen mindenütt a nyomában, nincs ideje most nya- valygását hallgatni. Erzsi kitágult szemmel nézett a férjére, aztán remegés futott végig nyurga testén, őrjítő! Varga István a röplapot nadrágja zsebébe dugta, majd a kemence szájáról levette a törekkel kevert agyagos sárból gyúrt előtétet. Bebújt a kemencébe és ráspollyal egy féltéglát kezdett feszegetni. Kínos percek voltak, mert a ráspoly már a tenyerét is kikezdte, de a tégla sehogyan sem akart kimozdulni. Ezután balta fokával verte a ráspolyt, de még erre sem mozdult a tégla. Kimászott a kemencéből. dtf.hödten dobta félre a ráspolyt, hogy a mocskos férgek miatt bujkálnia kell, s letörülgette homlokáról az Izzadtságot, amely a korommal összekeveredett. A hétéves Pityu ekkor robbant a konyhaajtóba, és ahogy meglátta apja maszatos arcát, kacagva szaladt két kisebb testvéréhez, menjenek gyorsan, apu olyan, mint a kéményseprő. Rohantak is mind a hárman. Erzsi kézen ragadta őket, hogy ne menjenek be a konyhába. — Ne lábatlanlkodjatok itt, bepiszkítjátok magatokat! — toppantott lábával, ( mert úgy rángatták, mint az először befogott csikók a szekeret. Varga István kormos kezét felemelte és az ajtóhoz szaladt, mintha be akarná kormozni őket. azok meg visítva futottak vissza az udvarra. Ott aztán keményseprőst kezdtek játszani. Varga Istvánnak remegett a keze. amikor újra feszegette-verte a téglát. Száguldani érezte a perceiket, micsoda átok. nem bír egy darab téglával. Miután végül megmozdult, kiemelte. és helyére az összehajtott röplapot tette, rá pedig a kiemelt téglát és a balta fokával leütögette. Ezután kibújt a kemencéből, feltette az előtétet, sietve vizet öntött a lavórba és gyorsan lemosta magáról a kormot. Azután megnézte a csomag többi részét. A Szabad Szót kivette a küldemények közül, olvasni kezdte, s közben le-fel járkált az asztaltól a konyha- ajtóig. De a betűk összeolvadtak előtte, minduntalan a röplap járt az eszében, hogy tudatni kéne má_ sokkal is, mi van benne. Nemsokára el is sietett hazulról. Erzsinek annyit mondott, elmegy, hátha akad valami új munka, ne kelljen mindig csak a szomszédok agyonnyűtt cipőit ja- vítganl. Erzsi nem szólt semmit, csak sejtette, hogy férje Demeter Andráshoz megy. Negyedóra alig telt n' nyílott az utcai kapu, miután elment hazulról Varga István. Erzsi kilépett a konyhából a gangra. Visz- szahőkölt egy pillanatra, mert az utcáról két csendőr lépett be, s úgy érezte, hogy megáll a szívverése. Riadtan tessékelte beljebb őket, de azok csatk a portán legeltették a szemüket. Köz. ben a gyerekek a gang végére lopakodtak, és nyitott szájjal nézték a csendőrök karjára akasztott, szíjon csüngő puskák fényes szuronyait, a csákójukon vil- lódzó kakastollakat. Az egyik észrevette őket, falhoz támasztotta a puskáját, és a gangon levő sámlira leült. Intett Pityunak, hogy menjen közelebb, nem bánt. ja ő a jó gyerekeket. Pityu testvéreire nézett, aztán az anyjára, Erzsire, mintha biztatást várt volna. Az nekitámaszkodott az ajtófélfának. őrjítő! Mit akarhat ez a beste „törzs’ úr”. Csak nem tudnak a röplapról? Hirtelen Pityuhoz lépett, menjen csak oda, szereti a bácsi a gyerekeket, neki is van kisfia. Csak az mar a negyedikbe megy az ősszel, Pityu meg csak • másodikba. A „törzs’ úr” ajkán mosoly jelent meg, ismerik még a családi dolgait is. TI. zenöt évvel azelőtt az isten sem törődött vele, amikor még a ganét hányta szét a földeken. Megsimogatta Pityunak a fejét, majd a zsebéből előhúzott kis papírzacskót, melyben öt szem selyemcukorka lapult. Pityunak a kezébe nyomta, ne féljen tőle, a jó gyerekeknek cukrot szokott adni. De adjon belőle a testvéreinek is. Pityunak kinyílt az arca és már rohant volna, de a „törzs’ úr” megfogta a kezét, maradjon még egy kicsit, mondja meg, szokott-e más is vinni nekik valamit. — Szokott hát! — villa- nyozódott fel Pityu. — Tegnap Anka néni mákos kalácsot hozott. — És ki az az Anka néni V — Itt laknak — mutatott Pityu az udvarszomszédba. — Mást nem szokott hozni? — Hozott már pattogatott kukoricát is. A csendőr mintegy magának legyintett, de Erzsi ész. revette, biztosan azt várta, hogy majd könyvet említ, és úgy érezte, mintha lassan ólomsúlyúvá válna a karja, lába, keblét pedig satuba szorítanák. Azzal próbált magán könnyíteni, hogy bement a konyhába egy székért, addig nem kell mozdulatlanul állnia. A „törzs’ úr” mellett álló csendőr rögtön a konyhaajtóhoz lépett, hogy hová akar menni. — Hozok egy széket, el tetszik így fáradni. A csendőr alig észrevehetően mozdította meg fejét, hogy nem ül le. — Ne tessék elvinni az álmunkat — és kitett a gangra egy támlás széket, de a csendőr csak állt és figyelt. A „törzs’ úr” közben hagyta Pityut, hogy testvéreihez menjen, akik együtt futottak az udvarra, hogy osztozkodjanak a cukron. Utánuk nézett, majd felállt, karjára emelte a puskáját, Vargánéra nézett és elindult a kapu felé. Onnan hirtelen visszafordult. — Dolgozgat a férje? — Igen, törzs űr. — Csak azért mondom. Kint az utcán váliukra vették szuronyos fegyvereiket a csendőrök, és ahogyan távolodtak, Erzsinek úgy könnyebbült a keble, karja, lába. S mint zsilip felnyitása után a víz, úgy zuhogtak ajkáról a szavak: „Őrjítő!... őrjítő!... Őrjítő!... Éjiéi leié, miután Demeter András elment, Varga István megfogta felesége karját, emlékszik-e, milyen kormos volt ő, amikor a kemence aljáról a téglát feszegette. Erzsi többször vé- gigsimította férjének a haját, másfél éve sincs még annak és milyen régnek tű. nik... Akkor még a „törzs’ úr” selyemcukrot vitt a gyerekeknek, hogy könnyebben szimatolhasson. Varga István magához vonta Erzsit, hogy milyen rettegésben kellett élnie, de most már ennek vége. A mocskos férgeknek beborult az ég...
