Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-12 / 262. szám
IW9. november 12. 4 szerda Új téma a TIT-ben; A biztosítás 4. 1944 október végén a szovjet hadvezetés úgy döntött, hogy a magyarországi hadszíntéren szünet néLkül folytatja a támadást, nem ad lehetőséget az ellenségnek sorai rendezésére és újabb védelem kiépítésére. A Duna— Tisza közötti német—magyar védelem viszonylagos gyengeségére és a nyilaspuccs utáni ingatag politikai helyzetre alapozva, úgy látta, hogy megoldható Budapest gyors elfoglalása, ami Magyarországnak a háborúból való kilépését fogja eredményezni. E megfontolások alapján október 28-án a főhadiszállás direktívát küldött a 2. Ukrán Front parancsnokának, amelyben elrendelte: „A 46. hadsereg és a 2. gárda gépesített hadtest erőivel október 29-én menjen át támadásba a Duna—Tisza közén, göngyölítse fel a Tisza nyugati partján kiépített ellenséges védelmet és biztosítsa ezzel a 7. gárdahadsereg átkelését a folyón. A továbbiakban a 4. gárda gépesített hadtest beérkezése után mérjen megsemmisítő csapást a Budapestet védő ellenségre, és menetből vegye birtokba a fővárost”. Aznap este Sztálin főparancsnok telefonon is felhívta Mlali- novszkij marsall frontparancsnok figyelmét a feladat fontosságára. Malínovszkij jelentette, hogy 5 nap múlva várható a 4. gárda gépesített hadtest beérkezése, utána a megerősített 46. hadsereg képes lesz olyan erős és váratlan csapást mérni az ellenségre, hogy 2—3 nap alatt el tudja foglalni Budapestet. — A főhadiszállás nem tud önnek öt napot adni -r- mondta Sztálin. — Értse meg, hogy Budapestet politikai megfontolásból minél gyorsabban birtokba kell venni. — Nekem minden világos. Megértem, hogy nagyon fontos Budapest bevétele, mégpedig politikailag. — Nem halaszthatjuk el a támadást öt napig. A Budapest irányú támadást azonnal kezdeni kell. — Ha ön ad most öt napot, akkor az ezt követő öt nap alatt Budapestet beveszem. Ha azonban a 46. hadsereget azonnal üt. kőzetbe vetem, az erő. és eszközhiány miatt képtelen lesz a csapás gyors kifejlesztésére, és — a magyar főváros közvetlen közelében — elhúzódó harcokba bonyolódik ... — Hiába makacskodik. Ügy látszik, ön nem érti, hogy a Budapest elleni csapás politikai szükségszerűség ? —« Budapest elfoglalásának politikai szükségszerűségét meg. értem, éppen ezért kérek öt napot — Megparancsolom, hogy hol. nap menjen át támadásba Budapest ellen. Sztálin nem értetlenségből volt ilyen határozott a beszélgetés alkalmával. Azért ragaszkodott a támadás megkezdéséhez, hogy ne engedjen időt az ellenségnek erői átcsoportosítására a Nyíregyháza—Miskolc irányból Budapest védelmére. Ám Mali- novszkij marsall ellenvetéseit sem makacsság diktálta. Ügy ítélte meg a helyzetet hogy a Duna—Tisza közötti támadásra pillanatnyilag rendelkezésére álló csapatok, tüzérség és lőszer nem elegendők Budapest gyors elfoglalására. Ezért kért haladé, kot a megerősítésül alárendelt csapatok beérkezéséig. Mivel a főparancsnok ebbe nem egyezett bele, a 46. hadsereg október 29-én reggel két lövész és egy gépesített hadtesttel támadásba ment át Kecskemét—Budapest irányába. Vele szemben ekkor a 3. magyar hadsereg 7 gyenge hadosztálya, valamint a 6. német hadseregből két páncélos és egy gyalogos hadosztály volt védelemben. Friessner vezérezredes, a „Dél” hadseregcsoport parancsnoka azt tervezte, hogy a 3. magyar hadsereg megerősítésére rendelt 57. páncélos hadtest beérkezése után ezekkel az erőkkel Duna- pataj—Tiszakécske vonalából támadást indít Szeged irányába és visszaveti a szovjet csapatokat a Tisza mögé. A 46. hadsereg támadása kezdetben jól haladt előre. Csapatai október 31-re kijutottak Tószeg—Kecskemét— Lajosmizse— Izsák—Kalocsa vonalába. A 3. magyar hadsereg csapatai a támadás elől rendezetlen visszavonulásba kezdtek. Kecskemétnél sikerült csupán az ellenállást megszervezni. Ez a város a budapesti irány kulcsa volt, a német parancsnokság tehát minden ereiét megfeszítette. hogy megtarthassa. A szovjet csapatok és a 24. német, valamint 1. magyar páncélos és az 1. lovashadosztály között heves küzdelem bontakozott ki. Ennek során a 2. gárda gépesített hadtestnek november 1-én reggelre sikerült Kecskemétet teljesen megtisztítania az ellenségtől, másnapra pedig elérte Vasad. Üllő, Gomba körzetét. A 4. gárda gépesített hadtest ugyanerre az időre Rákóczi-ligeti? tört előre. A német vezetés október 29-ét követően meggyorsította csapatai átcsoportosítását a budapesti irány védelmének megerősítésére. November 2-ig öt páncélos, páncélgránátos és lovashadosztály érkezett be, s azután a német csapatok elfoglalták a kijelölt védelmi állásokat. A harmadik páncélos hadtest megszállta a Budapest körül kiépített védelmi rendszer legkülső övezetét Vecsés—Dunakeszi között. Az 57. páncélos hadtest lezárta Vecsés—Cegléd vonalát. a 4. páncélos hadtest pedig Abony—Szolnok között védekezett. Néhány nap alatt tehát Budapest körzetében jelentősen megváltozott a helyzet az ellenség előnyére. Ezt a hitlerista vezérkar azonnal támadásra igyekezett kihasználni. Utasította Friessner vezérezredest: ,.A Dél hadseregcsoport minden erőt haladéktalanul vonjon össze Ceg- léd—Szolnok térségében és erősen összpontosított támadást hajtson végre Kecskemét irányába a Budapest felé előretört ellenség szárnyára és mélyen a hátába”. A szovjet csapatok október 29- én indított támadása 100 kilométeres előretörés után, november 2-án megállt. A két gépesített hadtest előnyomulásának ütemét ugyanis csak egyetlen — gépkocsin szállított — lövészhadosztály tudta követni. A többi lövészerő még előremoz- gásban volt, illetve azokat a ; zárnyak biztosítása foglalta el. így Budapest menetből (megállás nélküli támadással) történő elfoglalására az egy lövészhadosztály ereje eleve nem lehetett elegendő, különösen azután, hogy a beérkezett oáncélos hadosztályok jelentősen megerősítették a kezdetben gyenge védelmet. A szovjet csapatok Pilis, Vecsés. Ócsa-észak, Rákóczi-liget, Soroksár-délkelet vonalában sorozatos csapásokkal próbálták áttörni az ellenség állásait. A szovjet főparancsnokság azonban felismerte, hogy az csupán fölösleges véráldozatokhoz vezet. Ezért november 4-én arra utasította Malínovszkij marsallt, hogy gyorsítsa meg főerőinek átkelését a Tiszán, majd széles arcvonalon észak-északkeletről és délről mért csapásokkal zúzza szét az ellenség budapesti csoportosítását. Következik: A „Gisela” és a „Rosa—Karola”-állás ellen. Húsz éve, 1949-ben alakult meg az Állami Biztosító, tizenhat belföldi, hét külföldi és mintegy 200 kis helyi társaság egyesüléséből. 1949 óta a díjbevétel negyvenszeresére, a kárkifizetés viszont nyolcvanszorosára nőtt! Ma az Állami Biztosító mintegy 6 millió folyamatos biztosítást gondoz. Közülük a jelentősebbek: az egymilliós tsz-tagság munkájának eredményességét szolgáló tsz-vagyonbiztosítás, az állami vállalatok több száz milliárd forintnyi vagyonának tűzbiztosítása, a lakosság élet-, baleset- és vagyonbiztosítása. Az országban körülbelül 3 millió lakás van, ezeknek felére kötöttek háztartási. illetve épületbiztosítást. A biztosítás így egyre inkább közüggyé válik. Manapság pedig már „általánosságban”, felületes tudással nem lehet hozzászólni közérdekű kérdésekhez. Ismerni kell a részleteket is. Ha bármilyen fórumon kerül szóba a biztosítás (tanácsülésen, tsz-közgyű- lésen. vállalati igazgatósági tanácskozáson), a ténybeli, „szakmai” felkészültség nélkülözhetetlen azok számára, akik döntésre hivatottak. De az egyénnek sem mellékes, miként ismeri például a kötelező gépjármű- vagy utas- baleset-biztosítás, a háztáji, a kiegészítő biztosítás gazdasági szerepét, baleset vagy kár alkalmával a jogait, a kártérítés lebonyolításának folyamatát. Mindezektől indíttatva, megállapodás született az Állami Biztosító, valamint a TIT között. Lényege, a biztosítási ismeretterjesztés színvonalas, tartalmas megvalósítása. A szerződő felek úgy vélik, hogy a TIT-előadás- sorozatok kiválóan alkalmasak a biztosítási tudnivalók közlésére — s nem is önmagukban, hanem az adott témához kapcsolva, annak mintegy kiegészítőjeként. A most kezdődő idényben körülbelül 14 ezer olyan előszavas előadást tartanak a TIT-előadók, amelyben majd — így vagy úgy — szerepel a biztosítás is. A mezőgazdasági témák között például a következőket találjuk: a kemizálással és a gépesítéssel foglalkozó sorozatokban az üzemi balesetek lehetőségei, a biztosítási és önsegélyző csoportok szerepe. Az igazgatási és jogi kérUrbanisztikq: Városrendezési Világnap Sopronban A Magyar Urbanisztikai Társaság a Városrendezési Világnap alkalmából november 14-én ülést tart Sopronban, a városi tanács nagytermében. Megnyitót mond Sarlós István, Budapest Főváros Tanácsa V. B.-elnöke, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke. A Városfejlesztési Világnap jelentőségét méltatja Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnökségének tagja. Ezen az ünnepi ülésen kerül sor az 1969. évi Hild János emlékérmek átadására. Az eseményekről lapunk kiküldött munkatársa számol majd he olvasóinknak. déseknél: a kárbejelentés módja, a kárbecslés lefolytatása: az állategészségügyi, az üzemtani témák között a tsz-ek vagyonbiztosítása stb. Mivel a biztosítás az élet minden területére kiterjed, beszélni lehet róla a közlekedés, a technika, a biológia vagy akár a szociológia kérdéseivel kapcsolatosan. Sojt előadáson az Állami Biztosító szakemberei is részt vesznek, hogy a speciális kérdésekre választ adjanak. Mezőgazdaságunk az iparszerű gazdálkodás irányába fejlődik. Egyre jobban realizálja azokat az emberi és anyagi erőfeszítéseket, melyeket a párt gazdaság- politikai elveinek valóra váltásában célul tűztünk'. A termelés koncentrációját és specialize (hóját a korszerűség jellemzi. Az elmúlt években az aktív keresők számának csökkenésével párhuzamosan ugyan az egy munkaórára jutó átlagos díjazás pozitív fejlődést mutat, a keresetek növekedtek, de mégsem szűnt meg a mezőgazdaságból való elvándorlás folyamata, csupán lassult. E jelenség nemcsak a gyengébb szövetkezetekre jellemző, hanem a közepesen és jól gazdálkodó mezőgazdasági termelőszövetkezetekre és állami gazdaságokra is. Az okok részbeni feltárása megtörtént, ismertek ezek akár az időjárási viszonyokról, a mostohább munkafeltételekről, a jövedelem időszakosságáról és egyéb emberi vonatkozású hátrányokról legyen szó. A gazdálkodás előtt tornyosuló akadályok a jövőben sem csökkennek. Ezt számításba kell venni, mivel az említett emberi relációk továbbra is hatnak. Éppen ezek és itt fel nem sorolt tényezők indokolják, hogy gondosabban foglalkozzunk az üzemszervezés mellett a munka- szervezéssel, mint a korszerű gazdálkodás alapvető kérdésével. A munkaszervezés bizonyos vonatkozásban költségszint-meg. határozó tényező. Hatása alapvető a gazdálkodás jövedelmezőségére és egész fejlődésére. Vegyük a búzatermesztést. A második ötéves terv elején egy mázsa búza termesztésének munkaóra-ráfordítása, 10—12 óra volt — összefüggésben aa alacsony hozamokkal — jelenleg átlagosan 2—2,5 óra. Ezen helül a Gyulai Állami Tangazdaság 1—13 óra, a gyulai Munkácsy Tsz 2,2 óra, a szintén gyulai Köröstáj Tsz 3 óra alatt állít elő egy mázsa búzát. Ismeretes, hogy a búzatermesztés teljesen gépesíthető, a kézi munka igénye így nem számottevő. A még rendelkezésre álló tartalék 800 ezer munkaóra. A búzatermesztésben elért tartalékok arra figyelmeztetnek, hogy e közgazdasági számítást a termelés valamennyi területére alkalmazzuk. E tartalék feltárásának jelentőségéből semmit sem von le az, hogy az egy mázsa búzatermesztés bruttó önköltséMár csak kél tsz-ben Eredményes a szarvasi járásban a szarvasmarhák fertőző megbetegedése elleni védekezés. A folyamatos ellenőrzés hatása, hogy a járás termelőszövetkezetei közül már csak a békésszentandrási Zalka Máté és a kondorosi Egyetértés Tsz-nél van gümőkórós állatállomány. A háztáji szarvas- marhák fertőzöttsége 5 százalékos. Ezen a területen legkedvezőbb a helyzet Gyomán, ahol tervek szerint négy év alatt a háztáji szarvasmarhák fertőzés-mentesítését befejezi az állategészségügyi apparátus. ge 150—100 forint között alakul, a felvásárlás ár pedig 288 forint. Ezért a búzatermesztés jól jövedelmező ágazat. Korszerű munkaszervezéssel az eredmények minden ágazatban javíthatók. Egy mázsa kukorica termesztésének munkaráfordítása nagyjából azonos a búzáéval, mégis mezőgazdasági üzemeink egy mázsa kukorica előállítására 5—6 munkaórát fordítanak. Érthetően, ha ezt a ráfordítást is sikerül lecsökkenteni az egy mázsa búzaelöállitás színvonalára, újabb munkaóratömeget takaríthatunk meg. Most, amikor a jövő év feladatainak meghatározásán dolgoznak mezőgazdasági üzemeink, e számítást a gazdálkodás egész területére vetítve célszerű elvégezni, beleértve a kézimunka-igényes ágazatok egészét, az állattenyésztést éppen úgy, mint a kertészet és valamennyi kézimunka-igényes üzemágat. Voit Imre agrárközgazdász szavaival élve: „...az élőmunka a mező- gazdaságban a legköltségesebb tényező, ezzel nem számolni hátrány minden gazdasági vezető számára.” A számítások alapján egy munkaóra költsége a jelenlegi 8—10 forinttal szemben a jövőben eléri az átlagos 25 —30 forintot, vagyis megháromszorozódik. Lehet-e majd háromszoros élőmunkadíj-költséggel a mai élőmunka-ráfordítással jövedelmező termelést folytatni? Ügy gondolom, nem. Mi a kiút? Nem más, mint az élőmunkafelhasználás nagyarányú csökkentése, a termelési folyamatok komplex gépesítése, az anyagi érdekeltség nagyobb érvényesítése, a célszerűen szervezett munkabrigádok, a gondosan kidolgozott munkamegosztás, vagyis optimális munkaszervezés megvalósítása a mezőgazdaság minden ágazatában. Halics Sándor agrármérnök Békéscsabai iparvállalat felvételt hirdet vezeti bessztású közgazdászi munkakör betöltésire Követelmény: közgazdasági egyetem ragy okleveles könyv- vizsgálói oklevél és 5 éves gyakorlat. Pályázatot „AZONNAL” jeligére a békéscsabai hirdetőbe. 62866 Tartalékok Gyula mezőgazdaságában
