Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-30 / 278. szám

1969. november 30. 13 Vasárnap Nem szabálymódosításra van szükség, hanem jó játékra Zsolt István nyilatkozata a firenzei tanácskozásról Fritz Seipeltnek, az egykori kitűnő osztrák labdarúgó­játékvezetőnek kezdeményezésére az UEFA rende­zésében Firenze látta vendégül az európai országok futballbíróit. A magyar játékvezetőket Biróczki János, Emsberger Gyula és Zsolt István képviselte. A Nemzeti Színházban, mely­nek főügyelője, kerestük fel Zsolt Istvánt. — Milyen jelentőséget tulajdo­nit a firenzei tanácskozásnak? — Rendkívül nagyot. Első íz­ben fordult elő, hogy Európa va­lamennyi országának küldöttei részt vettek egy tanácskozáson. S ezt helyesnek tartom, nemcsak i sportvonatkozásban, hanem bár- milyen tekintetben. Harminchá-1 rom országból egyenként három, összesen tehát 99 játékvezetőt hívott meg az UEFA. Több or­szág labdarúgó-szövetsége és já- tékvezető-testülete (a mienk saj­nos nem) külön megfigyelőket is küldött. Képviseltette magát az Egyesült Államok labdarúgó-szö­vetsége és a Nemzetközi Kézi­labda Szövetség is. — Miről tanácskoztak? — A cél kettős volt. Egyrészt az egységes játékvezetés került terítékre, másrészt javaslatokat kértek, hogy ha a játékvezetőkön múlna, milyen szabálymódosítá­sokat vezetnének be. Ez utóbbi azért érdekes különcsen, mert ha­sonló felhívásra mar a mexikói olimpia alatt is sor került, s épp ennek nyomán vezették be a ka­pusoknál az úgynevezett négy- lépéses szabályt. Különösen sok szó esett ez utóbbiról: valószínű­nek látszik, hogy elfogadnak olyan szabályt, mely szerint a I kapus a négy lépést köteles egy- j folytában megtenni, közben nem j guríthatja például előre a lab- j dát. Tanácskoztunk továbbá a Á mai nap kiemelkedő sporteseményei a kö­vetkezők. Kosárlabda. Péter András Kupa Szeghalom, gimnázium, 6,30 órá­tól. Labdarúgás. Megyei I. osztály. (Valamennyi mérkőzés 13.30 óra­kor kezdődik). Dózsa SE—Endrödi Spartacus, Barcs. Csorvás—Körös- ladány, Vozár I. Békésszentand- rás—Magyarbánhegyes, Vidó. Bé­kési Spartacus—Battonya. Hor­váth. Bcs. MÁV—Bcs. Építők, Bognár. Mezőhegyesi Kinizsi- Kondoros, Oravecz. Dobozi Petőfi —Medgyesegyháza, Csáki. Gyo­mai TK—Szeghalmi MEDOSZ. Asztalitenisz. Űttörőolimpia. 1969. november 30. Miegyei döntői. Békéscsaba, Rózsa Ferenc Gimná­zium, 8.00. Teke. Gyula város egyéni baj­noksága. II. forduló, Gyula, Len­dület-pálya, 7.30. szabadrúgásoknál a kilenc méter, | illetve ahogy a szabályok pon­tosan előírják a tíz yard kimé­réséről, valamint arról, hogy les­helyzetnél a játékvezetőnek a labda elrúgásának pillanatában kell-e sípolnia, vagy helyesebb-e, ha megvárja, melyik játékoshoz kerül a labda. Igen érdekes szervezetben — nyelvcsoportonként tárgyaltuk meg a délelőtti plenáris előadá­sokat. Volt német, angol, fran­cia és olasz szekció — mi a né­metben és az angolban vettünk részt — melyeknek vezetői olyan kiválóságok voltak, mint Schul- lenburg, Finney, Machin (az első Milan—Estudiantes világkupa­mérkőzés játékvezetője) és Lo Bello. Programon kívül előadá­sokat tartott Sir Stanley Rous, a FIFA elnöke. Matt Busby, a Manchester United menedzsere, Helmut Schön, az NSZK szövet­ségi kapitánya és dr. Franchi, az olasz labdarúgó-szövetség elnö- | ke. — Milyen vélemény alakult ki az egyre inkább elharapódzó dur­va játékról? — A tanácskozás az emlékeze­tes második világkupadöntő után folyt le. A részvevők többsége látta televízión a mérkőzést, el­ítélte az ottani jeleneteket, de az általános vélemény mégis az volt, hogy igenis szükség van ke­ménységre, ezt azonban nem sza­bad összetéveszteni a durvaság­gal, a „kisasszonyfutball” kor lejárt. Különös erővel képviselték ezt az álláspontot az angolszá­szok, a németek, a szovjetek és a skandinávok. Nálunk is ehhez kell alkalmazkodni. — A már említett négylépése- sen kívül várható-e lényeges sza­bálymódosítás? — Egy időben erről sokat be­széltek A leghatározottabban ál­líthatom: nem. A játék szabályai alapvetően helyesek, nem sza­bálymódosításokra van szükség, hanem jó játékra. Ha lesz jó já­ték, lesz közönség is. — Lesz-e folytatása a tanács­kozásnak? — Remélhetően igen. A részve­vők azt az óhajukat fejezték ki, hogy lehetőleg háromévenként találkozzanak, de ne csak kong­resszusi teremben, mint ezúttal hanem a pályán, gyakorlati be­mutatókon és lássanak szakfil­meket is. Lesz folytatás nálunk is. A napokban beszámoltam a tapasztalatokról a JB előtt. A többi az oktatási bizottság dolga! Bruckner József Nem sikerült... Szolnoki WAV—Bcs. Konzerv 9:7 NB III-as csa­patbaj no-ki aszta­litenisz-mérkőzés, Szolnok. A baj­noki címet el­döntő találkozó­ra nagy érdeklő­dés mellett ke­rült sor. A csa­baiak már döntetlen esetén is elsők lettek volna. M AV-győzelem esetén a vasutasoké az első hely. Sajnos, így történt. A csapatok összeállítása a kö­vetkező volt: MÁV: Kovács, Szoko- lai, Varga, Lukács. Konzerv: Sajben, Baracsi, LŐrincz, Horváth. Az első mérkőzést Sajben megnyerte, majd Baracsi váratlanul — kapkodva, sok hibával játszva — vereséget szenve­dett. 1:1. Utána a serdülő válogatott kerettag Varga leiskolázta Lőrinezet. 2:1. Lukács és Kovács győzött, Hor­váth, illetve Baracsi ellen. 4:1. Szo- kolai Lőrincz ellen növelte a hazaiak előnyét. 5:1. Végre Horváth révén csa­bai győzelem született. 5:2. Sajben balszerencsével, Lőrincz elemi hibák­kal vesztett — 7:2. (A csabaiak min­dent megpróbáltak, hátha sikerül a lehetetlen.) A folytatásban Horváth hatalma« ütésekkel mindkét játszmá­ját biztosan nyerve szépített. 7:3. Saj­ben sem akart lemaradni — okos, nyugodt játékkal, nagyszerű közbe­ütésekkel győzött. 7:4. A nagy formá­ban játszó Lukáccsal szemben Bara­csi valamit javult, de ez kevés volt. 8:4. Kovács—Horváth 0:2. Horváth is­mét igazolta klasszisát, könnyedén nyert. 8:5. Szokolai—Sajben 1:2 (!) Mindenki a szolnoki fiú győzelmét várta. Sajben azonban jól pörgetett és nagy erejű ütéseivel kiharcolta a győzelmet. 8:6. Szorossá vált az ered­mény, s a hátralevő két mérkőzés megnyerése döntetlent — egyben baj­nokságot v— jelentett volna a csabai­aknak. Óriási izgalmak közepette „halálos” csendben állt asztalhoz Var­ga, és az eddig nyeretlen Baracsi. A csabai fiú mindent megpróbált, határ­talan lelkesedéssel küzdött, de Var­ga győzött. 9:6. Eldőlt a nagy csata. ^ szolnokiak megnyerték az NB III- as bajnokságot, a csabaiak a második helyen végeztek Az utolsó mérkőzé­sen „tét nélkül” Lőrincz 2:l-re nyert és így alakult ki a találkozó 9:7-es végeredménye. Gy: Horváth, Sajben 3—3, Lőrincz. A számszerű eredményeken túlme­nően a csabaiaknál Horváth és Saj­ben játékáról csak a dicséret hang­ján lehet szólni. Mindketten 3—3 mér­kőzést nyertek, ez mindennél többet mond. Lőrincz és Baracsi? Indiszpo- náltan, idegesen, gyengén játszottak. Érthetetlen. A vezetők sok mindenre számítottak, de arra semmi esetre sem, hogy Baracsi nem tud mérkőzést nyerni. Mentségül szolgál: az aszta­litenisz sport és játék. Ezúttal ők vol­tak a legyőzöttek ... és az Sz. MÄV került fel az NB Il-be! Őszibarack­csemeték i legkiválóbb fajtákból beszerezhetők az orosházi ÚJ ÉLET TSZ kísérleti telepén. 94030 — Miért olyan jókedvű, Benő- j és a kézilabdás fiúk-lányok. Fel­kém? I kerültek az NB II-be! — Már hogyne lennék az, ami­kor két pályaépítési szenzim van! — Mesélje el gyorsan! — Képzelje el, Szerkesztő úr, hozzákezdett a Vízmű SC, a Vá­rosi Sportiskola a tanács hathatós támogatásával egy kispálya építé­séhez a csabai Kulich-telepen! — Milyen nagy lesz a pálya? — Egy szabályos kézilabda-pá­lyát, öltözőket is építenek a 15— 16-os épület mögött. Még a kis srácoknak is lesz hol focizniuk! Egy szabályos, salakos kispályát csinálnak nekik — két remek ka­puval! — Es ki fog a kapuban állni? — Ha arra céloz Szerkesztő úr, hogy ki áll jövőre az NB I/B-s csapat kapujában, akkor nem kell találgatnia. Marad a Marci gye­rek, s ott lesz a másik Papp is/ — Benőkém, már megint pa­pol? A múltkor is felültetett a pa­pokkal! — Mármint én? Én csak azt mondtam, hogy a jövendőbelije miatt nem akar Csabára jönni az az oroszlányi csatár. De ne tessék búsulni, vannak olyanok, akik szívesen jönnek! — Neveket kérek! — örömmel! A Keszthelyen focizó Bohus-gyerek szeretné fel­húzni a lila-fehér mezt. Ez nem is csoda, hiszen édesapja, az „Olajkár” is ilyen színekben arat­ta egykori sikereit! — Másnak nincs ehhez hasonló vágya? — Dehogynem! Marik Pötyiék idejében a Csányi utcában rug­dalta a gólokat Imri Pista. Nos, az ő csemetéje is idetart, sőt Tóth Csaba, a Pénzügyőr remek bal­szélsője is! — A múltkor arról beszélt, nemzetiségi csapat alakul Csabán. Mi lesz ezzel, vagy talán Kacsa volt az egész? — Nem tudott megfogni, Szer­kesztő úr! Az előbb is mondtam, kettőre szaporodott a tótok szá­ma, a lengyel fiú jól érzi magát, de a horvát és az olasz — legény már rég nem jelentkezett! — És a „Dajcs" nem lép olaj­ra? — Esze ágában sincs! Marad! Viszont Berták bejelentette, hogy szeretne hazatérni. Tudja, itt is közbeszólt az asszony! — Benőkém, már a múltkor kértem, ne etessen családi dol­gokkal! Inkább azt mondja meg, mi újság Szarvason? — Nagy az öröm! Most minden­ki sportember lett, hiszen nagy bravúrt vittek véghez a focisták — Kikkel erősítenek a labdarú­gók? — Berták mellett Kerekessel, Gajdossal, Pasekkal tárgyalnak, — Más híre nincs? — Már hogyne lenne! Képzel­je, a Kórház utcában megürese­dett néhány hely! — Na ne mondja, milyen he­lyekre gondol? — Csodálkozom, hogy nem tud arról Szerkesztő úr, hogy a má­sodik legnagyobb megyei szövet­ség elnökségében hat hely meg­ürült. En is be akarok kerülni a vezérkarba, tudja közelebb a tűz­höz! — Örülök annak, fyogy ennyire aktivizálja magát, de mondja, nem fogja később megbánni? — Miért bánnám meg? Nálunk megbecsülik a társadalmi aktí­vákat, sőt hagyják is dolgozni őket. Csak éppen... — Mi az a „csak”, Benőkém?! — Csak ... csak.., azt akar­tam mondani, hogy egyesek fúr­nak engem! — Magát? Nevetnem kell! — Az a játékos, aki megjegy­zéseket tett rám, nem nevetett. Sőt! Egyenesen rosszallását fejez­te ki a híreim miatt, pedig becs­szóra nem haragszom rá! Csak hát, amikor beszéltem róla, nem nagyon csillogott és ezt el kellett mondanom! — Ja, barátom, a bírálat sok­szor kellemetlen! De ha igaz, ak­kor ei kell fogadni! Különben is: ne féljen, mi megvédjük magát! — Köszönöm a bizalmat, Szer­kesztő úr. Egyébként engem nem érhet szemrehányás, hiszen azért Benfentes a nevem, hogy min­dent tudjak! — Szaván fogom! Ha mindent tud, akkor tudnia kell azt is, mi­ért estek ki atlétalányaink az NB HB-ből? — Ne tessék nekem ilyet mon­dani! Miért én magyarázzam meg? Ott vannak a szakemberek! — Nézze, mi körkérdést intéz­tünk hozzájuk, de egy hónap is eltelt azóta, s még egyikük sem irt! — Tessék megnyugodni! Nem fognak külön-külön válaszolnil Ügy döntöttek, hogy senki sem ír Szerkesztő úréknak, hanem közös lesz a válasz! Tudja, egységben az erő! — És mi lesz a levélben? — Most elmegyek, Szerkesztő úr és megtudom! , Hátha hama­rabb jövök én meg a válasszal, mint ahogy azt a levelet a posta elhozza! Ajándékozni mindig öröm! 9 A Centrum Aruház értékes ajándékkal kedveskedik vásárlóinak Winden gyermekcipő után 10 százalék engedményt ad DECEMBER 1-21-IG: Minden férfiöltöny után. Minden 1100—1650 Ft-os női kabát után. Minden 200 Ft-on felüli női ruha után. Minden 1—16-os fiú- és kiskamasz öltöny után. Minden lányka szövetruha, szoknya cs lastex nadrág után. 142095

Next

/
Thumbnails
Contents