Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-30 / 278. szám
Cserei Pál: Lidérc (Regényrészlet) — ' i ——j.— Köles Imre orvos még azon az októberi éjszakán, amikor a német katonai alakulatok visszavonultak, a szüleihez ment ki a tanyára. A padláson évek óta összegyűlt ócska holmi közül kiválasztott egy pár csizmát, a kamrában jelaggatott kötőfékek, szerszámok között pedig talált kabátot, nadrágot. Ezeket apja még fiatalabb korában hordta. Azután, hogy tes- tesedett, a kamrába aggatták be. , — A pápa sem mondaná meg, hogy orvos vagy — nevetett az apja. Legyintett bosszúsan és vasvillát fogott. Ha idegen látja, azt higgye, a környék lakosa, a szomszédok pedig azt, hogy segit az apjának. A tanya fél kilométernyire volt az országúitól. Aznap késő délután egy zsáknak összekötötte két csücskét, vállára akasztotta, mintha kukoricát törne. Tett is a zsákba néhány csövet és úgy húzódott a kövesúthoz. Magával vitte a vasvillát is. A tanyavilág csendjében minden zörrenés ijesztő volt; újra és újra megtorpant, a vasvillát két marokra fogta és előrehajolt. Legtöbb esetben fácán röppent fel ijedten. Amikor a lucernásba ért, körülnézett. A tanyákat körülölelő akácok, nyárfák, gyümölcsfák ritkuló lombjai lágyan meghajoltak néha; gyenge szél kerekedett olykor, olykor. Továbbment. Galambok röppentek fel előtte, leírták egy félkört és mögötte újra leszálltak. Az országút menti akácok erős homályba burkolták az ott húzódó árkot, a nap sugarai már a kukoricások magasságáig estek le. Az országutat figyelte. Távolabb tehergépkocsik katonákkal telve robogtak. A kövesúton túl egy közeli tanya szérűjében, a szalmakazal mögül őszes hajú, csizmás férfi leskelődött, kezével hátrább parancsolgatott két suhancot. A vasvillát azután már csak húzta maga után, ahogyan az árokparton ment tovább. Hirtelen megállt egy helyen, az árokban hason feküdt valaki. Jobb hóna alól puskatus nyúlt ki, feje előrebukott. Megborzongott, azután a sekély árokba ugrott, megragadta amannak a csuklóját. Hideg volt, meg volt dermedve már a teste. Kihűlt keze leventepuskát markolt... Aztán újra az országútin figyelt. Az ősz hajú férfi a két suhanccal még mindig ott volt a szalmakazal mögött. A magasba repülőraj zúgott el... Tavasszal márciusban sógora, Szentkúti Ernő főjegyző kereste fel a tanyán. Egykedvűen hallgatta a főjegyző kitöréseit, hogy ő nem vonulhatott sehová inkognitóba, neki a községházán kellett lennie mindig. De nem akarja untatni ezzel. Azért látogatta meg, hogy felesége, Mária szülés előtt áll és arra kéri, vizsgálja meg, mert természetesen fél a komplikációtól, hiszen első gyerek; ugyebár, mint orvos megérti ezt. Köles Imrének egy idegszála sem rezdült meg. Kihozott a kamrából egy üveg pálinkát és decis poharakat töltött tele. Orrfacsaró bűzzel lett tele a konyha, Szentkúti Ernő elővette zsebkendőjét, hányingert érzett. — Hajtsd fel! — ütötte poharához Köles Imre az övét, majd egy szuszra kiitta a pálinkát. Amaz a pohár után nyúlt, mit tegyen, ilyen bűzt nem érzett még, pedig hónapok óta a legki- ismerhetetlenebb italokból ivott... Csak parasztivadék az Imire, nem tudná megkülönböztetni a paraszttól ebben a ruhában, ha nem ismerné. És, ha most nem issza meg ezt a förtelmes italt, megsértődik. Hívna másik orvost, de Mária csak a bátyjához ragaszkodik, nem bízik másban. Ez is a gyülevészbanda okozta káosz miatt van. __ Proszi — emelte ajkához a poharat és behunyt szemmel kortyolni kezdte. Mire kiitta, izzadságcsöp- pek gyöngyöztek á homlokán. A z orvos újra töltött. A votr santé! Amaz a szék támlájának dőlt és felemelte a kezét. — Nekem még sok dolgom van. Az orvos megint lehajtotta az egész pohárral. — Csak dolgozz a rüheseknek, szolgáld őket! Borulj csak a komnnisták keblére. — De kérlek! — Tőlem csak ezt kér], mást semmit — töltött újra Köles Imre, s a harmadik pohárral is megitta. — A húgomnak azt üzenem, ott van a bába. Ö sem a klinikán született, hanem itt, ezen a tanyán, ahol rajtam kívül soha nem volt orvos. — Félrelökte a poharat, azután közelhajolt Szentkúti Ernőhöz és az orra előtt hadonászott, hogy neki nem voltak kutyabőrös ősei, de mégsem sz .. .- ja le elődeinek ; emlékét, nem gazsulál d rühesek előtt. Szentkúti Ernő meg, az alispáni család sarja kiszolgálja őket. A főjegyző felhorkant, neki parancsra kellett maradnia. Köles Imrének nagyon jól kell tudnia, hogy ő kényszerből van most ott, és hogy nála senki nem gyűlöli jobban ezt a gyü- levész bandát. És nagyon is irigyli az orvost, hogy addig ilyen helyen lehet, amíg elvonul a szennyáradat. Talán nem értette jól meg az előbb Köles Imre, amikor mondta, ezért megismétli, ő nem mehetett inkognitóba. Az orvos felugrott és minden átmenet nélkül olyan félelmetes kacagás tört ki belőle, mintha hirtelen elborult volna az elméje. Majd pedig ugyanolyan hirtelen összezárult az ajka, az arca elsötétült, és sziszegve hajolt Szentkúti Ernőhöz, ez volt hát az a nagy múltú nemesi osztály, amely ilyen korcs utódot hagyot hátra. Szé- gyenli, hogy sógora lett a főjegyző, és csak örülne, ha a húgának, Máriának a gyermeke elpusztulna, nehogy majdan, ha felnőne, röhögjenek a háta mögött, milyen gyáva kukac van a vérrokonságában... Szejitkúti Ernő bricskája nagyokat döccent a tanyák között a földutakon. Alig várta, hogy a betonra érjen ki. De még a zötyögős út is jobb volt neki, mint Köles Imrével lenni. Azt képzelte, hogy sógora naponta lovagol és unalmas óráiban Meskó Anne Vízparton naplót vezet. És írnél Felszabadultak benne a vad ösztönök, testvérhúga sem érdekli. Egyszerűen nem bírja appercipiálni helyzetüket. És még sértegeti is a parasztivadék. Elképesztő! Azalatt, amíg Szentkúti Ernő a tanyáról hazafelé tartott, feleségét, Máriát egyre sűrűbben fogta el a fájdalom. A szomszédok elszaladtak a bábáért. Kocsit akartak először szerezni, hogy beviszik a szülőotthonba, de erről hallani sem akart, várta a bátyját. De hiába fogta el a biztonságérzet minden ajtónyitásra, utána újra és újra fájdalmas sóhaj hagyta el az ajkát és mire a bába megjött, felsírt az újszülött és vághatta a köldök- zsinórját... Már a pólyában volt a gyerek, amikor panaszkodott, hogy mindig gyengébbnek érzi magát, sötét karikák táncolnak a szeme előtt. A bába nyugtatta, majd jobban lesz, kimerítette a szülés. Múltak a percek, $ az arca egyre sápadtabb lett. Gyengült a hangja is. Kö- nyörgőn nézett a szomszéd- asszonyra, nézzen ki az utcára, jön-e már a bátyja... Cserpák Árpád: Újítóid Vékony volt mint egy kifli és hanyatt feküdt a Hold és nem fehér nem gyöngyházszínű nem ezüst hanem halványsárga volt és alatta két ablak keretje közé keresztet feszítettek és mögöttük emberek laktak mert a keresztek mögött fény volt és nem fehér nem gyöngyházszínn nem ezüst hanem sárga < okkersárga volt sötétebb mint a Hold és a ház fölött szél vijjogott lapátok acélja csikorgóit a bazaltköveken és a kutyák ugatása az égbe hasított asszony futott át a téren két kapu csapódott aztán zenét hallottam elindultam a hang irányába de csak egy romos kastély vak ablakai mögött a szél visítozott aztán egy harang is elpanaszolta magányát a sárga Hold az én sárga Holdam a keresztrefeszített ház mögé bukott A bába ijedten törölgette Mária alatt a gumilepedőt, fejét úgy fordította, hogy lefelé bukjon, lábát pedig felpockolta, azután kisietett a szobából és intett a másiknak, menjen utána. — Orvosért megyek — hadarta a fülébe. A legközelebb lakót nem találta otthon. Ment volna tovább, de a másik messzire lakott és nem mert elindulni, az már késve érne Máriához. Két tenyere közé fogta a fejét, mit tegyen, hová menjen? Majd mintha különös dolog jutott volna az eszébe, meglepődve nézett maga köré, azután rohanni kezdett. Érthetetlenül néztek utána a járókelők: ugyan hová siet any- nyira, hogy a hátracsúszott kendőjét sem igazítja meg... A bricska könnyedén állt meg. Szentkúti Ernő keserű szájízzel szállt le. Mit mondjon Máriának? Ha a történteket hűen ismerteti, nem lesz-e ártalmas állapotára. Vagy inkább vezesse félre, hogy beteg a bátyja, ágyban fekszik? Vagy találjon ki valami mást, hogy... elutazott?... Köles Imre egykedvűen bámult a bricska után, s miután eltűnt a láthatáron, zavaros szeme a semmibe révedt... Felhők kergették egymást és néhány esőcsepp az arcára pottyant. Mén jobban hátrahajtotta szőke fejét, szerette volna, ha a felhők közül valamelyik megáll a tanyaudvar felett és rápermetezi lágy, hús vizét. Sokáig állt így. majd egyszer megrázkódott és a kúthoz rohant. Felhúzta a vödröt, lerúgta lábáról a csizmát, lerángatta magáról a ruhát és az ásott kút hideg vizébe dugta a fejét. Aztán az inget is levetette és prüszkölve csapkodta felső testére a vizet. Majd felhúzott még egy vödörrel, beleborította a vályúba és beleállt. Sokáig csapkodott a lábával, azután bement a tanyába és a saját ruhájába öltözött. A tanyaudvar vizes gödre melletti fűzről vágott egy vesszőt, az istállóból kivezetett egy lovat, pokrócot dobott a hátára, felugrott rá és percek múlva már vágtatott a tanyák között... Szentkúti Ernő mit sem sejtve lépett be abba a szobába, ahol a felesége feküdt. Megdöbbent, amikor az ágy végénél megpillantotta a bábát. Fájdalmas kiáltás szorult az ajkára, mert a bába csendre intette. Akkor látta meg, hogy az ágy mellett katonaruhába öltözött férfi ül és felesége pulzusát fogja, majd az ágyra fekteti a kezét. Az órájára nézett, azután Mária mozdulatlan arcát figyelte. Kegyetlen félóra volt. Szentkúti Ernő mozdulatlanul állt és nem tudta mi történik, csak érezte, veszedelemben van a felesége. Az újszülöttet nem látta, mert a szomszédasszony a másik szobában babusgatta... Lódobogás hallatszott s pillanatok múlva benyitott Köles Imre. A bába csendre intette őt is, és odasúgta neki, hogy nagyfokú vér- vesztesége volt Máriának. Azután mintha áramütés érte volna, megrándult és döbbenten nézett a katona- ruhás orvosra, aki most újra Mária pulzusát fogta, s közben annak lassan kinyílt a szeme, mintha nagyon mély álomból ébredt volna. A katonaruhás orvos intett a bábának, hogy hozzák be a gyereket, a szomszédasz- szony óvatosan tette Mária mellé a pólyában pihegő apróságot s az orvos pedig táskájába rakta az injekcióstűket és búcsúzóul any- nyit mondott: — Erősödni... Köles Imre arcizmai megrándultak, tehetetlenségében körmei belevájódtik a tenyerébe, és ordítani szerette volna: „kegyetlen játék!”... Az orosz sztyeppék, mocsarak vadjai megcsonkítják a fogoly testét, felhasítják a hasát, és úgy igazítják a kiszenvedett kezét a tátongó sebbe, mintha begombolt kabát mögé dugnák. És most itt volt közülük egy, annyira tőle, hogy látta, amint húga pulzusát fogta. Kegyetlen játék! Hüvelykujjával megmasszírozta halántékát, mintha valami lidérctől akarna megszabadulni. Mária meg fáradt megnyugvással rámosolygott, mintha mondta volna, köszönöm, testvér, hogy eljöttél. Erőltetett mosollyal biccentett húgának, majd szótlanul megfordult és ki- támolygott. Szentkúti Ernő utánasietett. — Mi lesz Máriával? — ragadta vállon. — Rám nincs már szükség. A lóval nem törődött, otthagyta a főjegyző udvarán. Belekotort a zsebébe, ott van-e rendelőjének a kulcsa. Többen utánafordultak az utcán, ugyan hol lehetett, hogy már fél éve nem látták... És olyan, mintha fejenkólintották volna. Az egyik sarkon Varga István toppant eléje. Régen ismerte az orvost, a nyolcéves Pityu fiát egyéves korában diftériából kezelte ki. Örült, hogy találkozott vele, hivatástudónak ismerte, éjszaka is mindig megtalálták, ha nem volt otthon, meghagyta, hol keressék. S most rögtön csatlakozott hozzá és szinte egy szuszra mondta el, mert sietett, hogy meg kéne szervezni a köz- egészségügyet; a pártban szó esett már róla. Beszélt már más orvossal,, de az elzárkózott, mintha valaki le akarná harapni az orrát. Neki át kell hogy érezze ennek fontosságát, hiszen, amíg a háború fel nem forgatott mindent, hadakozott mindig a védőoltások sikeréért; misszionáriusként hirdette, hogy minél többen vegyenek részt tüdővizsgálaton, vagy ahogy az orvosok fejezik ki, tüdőszűrésen. A Szülőházban még csak bába van állandóan, orvos csak úgy, ha hívnak. De erről mit beszéljen neki az orvosnak, ennek ő a mestere, fogjon hozzá, ők mellette lesznek... Köles Imre megáit a rendelő bejáratánál és ha$z- szant nézett Varga István után. Egy volt a sok páciense közül, különben az ördög sem figyelt egy susz- terra, amikor gyógyszer kellett neki, megírta a receptet és azzal vége volt érintkezésüknek. És most ez mondja neki, át kell éreznie a közegészségügy fontosságát. Tréfát űz vele az egész világ. Az elébb az orosz, most meg ez n kommunista, ez az újdonsült vezér. Kegyetlen játék! Bent a rendelőben, hol hátratette a kezét, hol a nadrágja zsebébe dugta, és úgy járt körbe-körbe, Köz- ben-közben ráfújt a bútorra fél év alatt kártyalap vastagságnyira lerakodott porrétegre. Kegyetlen játék; csalétek az orosz tette, az újdonsült vezér, Varga István minden szava. Eszelősen kezdte fújkálni a port bútorról, majd a fogason lógó, ott felejtett nyaksálat gyűrte össze és törül- gette, csapkodta a port...
