Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-29 / 277. szám

1969. november 29. 4 Szombat A tárgyalóterem bői: November 17-én Szucsán Pé­ter kissé felöntött a gartra. Ha­zafelé menet eszébe jutott, hogy özvegy Zámbori Istvánné portá­ján néhány nappal ezelőtt szépen hízott kacsákat látott az udvaron. De jó lenne egy kis kacsapecse­nye — gondolta és a gondolatot tett követte. Persze a bűnözők nem szeretik az egyenes utat. A A szomszédban most épül Ga­lambos József háza és, ennek ud­varán keresztül hátulról mászott át a kerítésen a Zámbori portára. Óvatosan osont végig az udvaron ! és megállt a melléképületnél, ahol I Élőállat-export Közel ezerrel több vágómarhát j értékesítettek ebben az évben a mezőkovácsházi járásban, mint tavaly. Az emelkedés a termelő- j szövetkezetek gazdaságából szár- ' mazik. A belföldi szükségleteken kívül évente mintegy 2200—2500 vágómarhát exportálnak, főleg ■ Olaszországba, NSZK-ba és Bel­giumba. Az idén 10 hónap alatt 2159 darabot szállítottak közvet- J len élő-exportra és 320 darabot ] húsexportra. j jóllakott szuszogással pihentek a hízott kacsák. Benyomta az épület ablakát, hogy bemászik, de vagy az ablak volt szűk, vagy ő volt vastagabb a kelleténél. A közel­ben volt egy szék, arra felállva sikerült bemenni az épületbe. Kinézte a két legkövérebb kacsát, hóna alá csapta és hazament. Otthon bezárta a kamrájába, ar­ra gondolva, hogy jó vasárnapi pecsenye lesz belőlük, A rendőr­ség azonban másképp gondolko­zott és másnap a kacsákat visz- .szaszolgáltatta jogos tulajdonosá­nak. Ezt az ügyet tárgyalta a Bat- tonyai Járásbíróság az elmúlt na­pokban és előállításos eljárással hozott ítéletet. Szucsán Péternek nem ez volt az első esete, egy­szer már a bíróság 3 hónapi sza­badságvesztésre ítélte, lopás mi­att. Most, az egy pár kacsáért 2 hónapi börtönbüntetést kapott. A bíróság a büntetés kiszabásánál enyhítő körülményként értékelte a vádlott beismerő vallomását és, hogy két kiskorú gyermeke van, valamint azt, hogy az okozott, kár megtérült. Az ítélet jogerős. A jogról mindenkinek 0 Gyerntekfartás. gyermeke!helyezés A legutóbbi két alkalommal láttuk, hogy a gyermek szárma­zását a törvény szerint meg kell állapítani, ez a gyermek és ál­talában az anya érdeke is. Más­részt azokról az esetekről szól­tunk, amikor örökbefogadással lép a gyermek a család kötelé­kébe. A családjogi törvény és az azt kiegészítő rendelkezések azonban számolnak a családi élet bonyolultságával, s így az­zal is, hogy nem minden eset­ben nyilvánvaló: ki gondoskod­jék a megszülető gyermek el­tartásáról. A törvény a gyermek eltar­tása szempontjából sem tesz különbséget a szülők között, te­hát az apa éppúgy köteles el­tartani gyermekét, mint az anya. Ez természetesen nem­csak 'arra a — leggyakoribb — esetre vonatkozik, ha a szülök egymással házasságban és gyer­mekükkel együtt, közös háztar­tásban élnek. Aki nyilatkozat­tal ismerte el az apaságot, akit bírói ítélet kötelez erre, vagy aki utólagos házasságkötéssel váll a gyermek apjává, egyaránt köteles az eltartásról gondos­kodni. Ha nincs olyan személy, akit a családjogi törvény sze­rint a gyermek apjának kell te­kinteni, azt a férfit is lehet kö­telezni gyermektartás fizetésére, aki a fogamzási időben nemileg érintkezett az anyával, bár apa­sága nem állapítható meg. Az eltartásra szoruló rokonok sorrendjében első a gyermek. A kiskorú gyermeket mindenkép­pen el kell- tartania a szülőnek, de köteles a munkaképes korú gyermeket is eltartani, amíg szakmát tanul, főiskolai, egye­temi tanulmányokat folytat. Ki­vétel: ha a gyermek nem alkal­mas a továbbtanulásra, köteles­ségeit elhanyagolja, vagy ha eltartójával, Illetve annak egyéb csalátagjaival szemben meg nem engedhető magatartást ta­núsít. Ugyancsak nem köteles eltartani magasabb tanulmá­nyokat folytató gyermekét az a szülő, aki ezzel saját fenntar­tását vagy kiskorú gyermekei­nek eltartását veszélyeztetné. A tartásdíjat is meghatározz: a törvény: általános szabály, hogy legalább a tartásdíj fize­tésére kötelezett átlagos kere­setének 20 százalékát állapít­ják meg. Kevesebb csak akikor, ha két vagy több más gyermek eltartásáról is köteles gondos­kodni, illetve ha saját magát nem tudná így megfelelően tar­tani, a másik szülőnek viszont olyan keresete van, amely mel­lett a gyermek megfelelő ellá­tása biztosítottnak tekinthető. Ha a testvérek más-más szülő­nél vannak elhelyezve, a tartás­díjat úgy állapítják meg, hogy egymással szemben ne kerül­jenek feltűnően hátrányos hely­zetbe. A tgrtásdíj fizetésére kö­telezett személytől az összes tar­tási igény nem lehet több össz- keresete 50 százalékánál. Kisko­rút illető tartási követelés ér­vényesítéséért a másik szülő, továbbá az anyakönVwezető, a , gyámhatóság és az anya- és cse­csemővédelmi szervek is indít­hatnak keresetet. Gyermektartási perekre ter­mészetesen leginkább ott kerül sor. ahol a szülők külön éltek, elváltak, vagy nem házasságból származik a gyermek. A tör­vény rendelkezik arról is, hogy a különélő vagy elvált szülők gyermekeit kinél kell elhelyez­ni. Általános szabály, hogy a gyermek érdeke a döntő. A serdületlen korúak nevelése az anyánál általában jobban meg­oldható, de ettől el lehet térni, sőt a gyermeket más rokonnál, például a nagyszülőknél is el lehet helyezni. A fő szempont a gyermekelhelyzéseknél is — ezt a Legfelsőbb Bíróság ismé­telten hangsúlyozta döntései­ben — a gyermek érdeke, ne­veltetésének lehető zavartalan­sága, testi-szellemi fejlődésének segítése. Ezért a gyermekelhe­lyezési perekben figyelembe ve­szik a szülők anyagi és lakás- helyzetét, de még ennél is na­gyobb súllyal: hogy melyik szü­lő személye nyújt több bizto­sítékot a gyermek egészséges neveléséhez, fejlődéséhez. Mér­legelik azt is, hogy testvérek külön-külön elhelyezése nem okoz-e szakadást a család tag­jai közt és fokozott nehézsége­ket a gyermekek, a válás miatt amúgyis zaklatott lelki életé­ben. Várkonyi Endre FILM ÉS KÖZÖNSÉG Jancsó Miklós után Kovács András filmsorozat Szükség van a filmklubokra? És egyáltalán szükséges-e a film­esztétikái ismeretterjesztés? A tagadás egyet jelentene a filmművészet létének semmibe­vételével, azzal az enyhén szólva túlhaladott idealista szemlélettel, amely ugyancsak tagadja, hogy a filmművészet társadalmilag meg­határozott kulturális szükséglet­ből fakad. Ennek az igénynek a változása — a többi művészeti ághoz hasonlóan — kapcsolatosa filmfejlődéssel. Marx találóan jegyzi meg. hogy a zene hallga­tása állandóan új és magasabb fokú zenei szükségletet szül, s ugyanígy vitathatatlan, hogy az olvasás új olvasási, a képek meg­tekintése új képzőművészeti igényt teremt. Ennek ellenére sen­ki sem gondol arra, hogy csak a zene teremtette meg a zenét, hogy a zene nem társadalmi szükséglet eredményeként alakult k_. Ha elfogadjuk ezt a logikailag is hibátlan gondolatsort, amely a filmművészetre is érvényes, akkor nemcsak e művészeti ág tör­vényszerű létrejöttét ismerjük el, de minél tökéletesebb megisme­résének fontosságát is. Kétféle mozinéző Hogy a filmesztétikai ismeret- terjesztésre, illetve hazánkban leggyakoribb formáira, a film­klubokra szükség van, azt egy sor más tényezőn kívül indokolja az a tény is, hogy e művészeti ág közönsége észrevehető módon differenciálódott. Megszűnt az a korábbi évekre jellemző állapot, amikor a „nyáj-szerűen” homo­gén publikum nagyjából egységes véleményt formált az egyes al­kotásokról. Tegyük hozzá: rend­szerint hibás és hamis véleményt. A jelenlegi képlet szerint létezik egy igen nagy számú és rapszo- dikus ragaszkodásé közönség, amelyet jelentős mértékben befo­lyásol más párhuzamos szórakoz­tató vagy kulturális megnyilvá­nulás, többek között a színház és különösen a televízió. Létezik ugyanakkor egy kisebb számú, ám a filmművészethez szorosan kötött közönség amely­nek fő kulturális területe a film. A két kategória, nem tekinthető egymás ellentétjének, ellenkező­leg, egymás kiegészítője. A feladat világos: igyekezzünk a kisebb filmértő közönség igé­| nyeit minél maximálisabban ki- j elégítem, nem elsősorban a ki­sebbség saját érdekeiért, hanem ! hogy ösztönzője lehessen a szé­les értelemben vett mozilátoga­tó publikum kulturálódásának. Mi segíti és gyorsítja ezt a fo­lyamatot? Olyan szervezeti kere­tek biztosítása és létrehozása, amelyek irányt adnak a spontán érdeklődésnek. Ezek a katalizá­torok a francia ötlet nyomán ki­alakult filmklubok. Filmklub csabai módra Ami Békéscsabát illeti, úgy tűnik, hogy mi is bekapcsolódunk abba a törvényszerű folyamatba, amely külföldön az igényeknek megfelelően már jóval korábban kialakult. A tavalyi Jancsó-fil- mek után, ebben az évben Ko­vács András hat filmjéből hirde­tett filmsorozatot a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. Most, amikor a filmklub vezetőjével, Máthé Lajossal, a Jókai Színház rendezőjével folytatott rövid be­szélgetésünket közöljük, nem ta­gadjuk azt sem, hogy e filmklub tavalyi létrejötte és idei sikeres újjáalaikulása volt írásunk való­di apropója. — Az idei és a tavalyi sorozat­nak milyen előzményei voltak? — Ha azt állítjuk, hogy a film­klub-mozgalomnak hazánkban alig vannak előzményei, akkor meglepőnek tűnhet, hogy Csabán már vagy tíz éve működött a művészi filmek klubja. Igaz, el­sősorban filmmúzeum! jelleggel, tehát a filmtárak archiv anyagát használta fel. Mostani sorozatunk viszont ma élő, európai színvona­lon dolgozó rendezők életművé­ből válogat, azzal a teljességre törekvő igénnyel, hogy megis­merjük az adott művész szándé­kát, lényeges stílusjegyeit stb. — Mi ennek a jelentősége? — Amellett, hogy egy-egy „sze­melvény” bemutatása és megvita­tása kapcsán érintjük a fonto­sabb szakesztétikai problémákat' is, tehát mintegy bevezetőt adunk a filmesztétika alapjaiba, közelebb hozzuk azt a fajta mű­vészetet, amely noha magyar szerzőtől származik, a hazai né­zőknek mégis gyakran érthetet­len. A lényeg tehát a korszerű filmnyelv megértése, az, hogy ki­váló filmalkotásainkat ne az eu­rópai modem filmművészetből kiragadva vizsgáljuk. Elég külö­nös ugyanis, hogy amíg egyik­másik filmünk a külföldi fesz­tiválokon és filmszínházakban óriási sikert arat, addig mi gyak­ran értetlenül állunk előttük. — Érdeklődés? — Körülbelül 80—100 tagja van a klubnak, ami elsősorban azért kevés, mert zömében diákokról van szó és csak igen kis számú felnőttről. Szeretnénk tehát, ha jóval több felnőtt mozinéző lá­togatná a havonta egyszer tartott filmvetítéssel és vitával egybe­kötött foglalkozásainkat. Filmklub 2500 taggal? Hogy a csabai filmklub 80 tag­ja mennyire kevés, ahhoz mind­össze egyetlen hasonlatot. Azért külföldi példát, mert a film- klubmozgalom amelett, hogy Franciaországból ered, már a húszas években hatalmas tábort mondhatott magáénak. Nos,, egy francia kisvárosban, Pontarlier- ben például a tizenötezres lakos­ságból hét napon át 800 néző szorongott minden egyes előadá­sán annak a filmsorozatnak, ame­lyen egy ismert francia rendező nyolc filmjét mutatták be. Magyarra „fordítva” ez azt je­lentené, hogy Békéscsabán egy- egy Jan cső vagy bármilyen más filmsorozaton legalább 2500 rész­vevő kellene, hogy megjelenjen... Ez persze túlzás, hiszen egye­bek között a hazai filmesztétikai nevelésnek hagyománya, követ­kezésképpen módszertana sincs; még akkor sem, ha figye­lembe vesszük azt is, hogy 1967- től a középiskoláik kötelező tan­anyaga a filmesztétikai alapisme­retek, és ezzel vitathatatlanul na­gyot léptünk előre. Egy valami azonban bizonyos: a filmklubok­ra — nevezhetjük' persze bármi másnak — szükség van. Szükség azért, mert a filmmű­vészet, a maga komplex hatásai­val jelentős hatást gyakorol né­zőire és egyáltalán nem mindegy, hogy formanyelvének olykort bo­nyolultsága miatt a fontos gondo­lati tartalom eljut-e a címzett­hez, avagy sem. Ismerni kell ezért e művészeti ág sajátossá­gait, technikai és esztétikai prob­lémáit; ehhez az ismerethez való eljutáshoz pedig a filmklub ki­váló lehetőség. Olyari lehetőség, amellyel élnünk kell. Bencsik Máté ■ ■»■■■■■■*• «1 II termelékenység emelésének útjai Nagy tartalék: az anyagmozgatás korszerűsítése 4. Pénz gép, szemlélet és ember Legyünk őszinték: a vállalatok egyébként is szűkös beruházási, fejlesztési eszközeiből vajmi ke­vés jut az anyagmozgatás kor­szerűsítésére. Pedig — kár vol­na tagadni — a szállítás, a ra­kodás gépesítése igen eszköz- igényes feladat; toldozással, fol- dozással itt messzire nem ju­tunk. Éppen az okozza a leg­több gondot, hogy a vállalatok számottevő részénél a gyártás bővítése is igen sok-sok kis lép­csőben történt. Így ma nem rit­kák a sok telephelyű gyárak, a szétforgácsolt műhelyek és rak­tárak. Ezáltal ésszerűtlen na­gyok a szállítási távolságok és hatványozódnak a rakodási tennivalók. De ha netán van is pénz a fej­lesztésre, a korszerű szállító- és emelőgépek, eszközök beszerzé­se úgysem könnyű. Az üzemek jelenleg jóformán csak bolgár gyártmányú elektromos és ma­gyar gyártmányú Diesel-üzemű targoncákat vásárolhatnak kor­látlanul, speciális rakodófelada­tok elvégzésére azonban ezek többnyire nem alkalmasak. A különböző speciális eszközöket, például a szállítószalagokat, a függőpályákat, a mozgékony kis emelőtargoncákat eddig a válla­latok vagy maguk barkácsolták, vagy nyugatról importálták. Most több kezdeményezéssel találkozhatunk a szállító-, anyagmozgató gépek gyártásá­ban. Így például a Hajtómű- és Felvonógyár szervezi az univer­zális függőpályák (konvejorok) elemeinek gyártását, angol li- cenc alapján. (Ezekből az ele- mekből gyorsan és gazdaságosan különböző szállítórendszerek építhetők). Megkezdődött a transzkonténerek, s a hozzájuk szükséges egyszerűbb markoló-, emelőberendezéseik hazai gyártá­sa is. A Salgó—Dexion elemek­ből — a Salgótarjáni Kohászati Üzemek úi termékéből — első­sorban raktári polcok építhetők Márklin-rendszerben. Üzeme­ink ellátása korszerű szállító- és rakodógépekkel aligha old­ható meg kizárólag hazad gyár­tással; szükség van a szocialista országok összefogására, határo­zottabb, konstruktívabb nemzet­közi együttműködésére is. Ezek után lehet, hogy furcsán hangzik a megállapítás: nem a pénz és nem is a gép a szállí­tás, az anyagmozgatás korszerű­sítésének legszűkebb kereszt- metszete. A szemlélettel van a fő baj. Mindenekelőtt a vállala­toknál. Számtalan tény bizonyít­ja, hogy ha valamit nagyon akartunk, ahhoz megteremtettük a szükséges feltételeket, elhárít­va az útból minden objektív akadályt- Egyebek közt megem­líthetjük azoknak a fővárosi és vidéki üzemeknek a példáját, amelyek szinte kizárólag saját erejükből tervezték, szervezték mintaszerűen a belső szállítást és anyagmozgatást, előteremtve a szükséges pénzt és gyártó ka­pacitást is hozzá. A Dinamó­gyárat (ma az Egyesült Villamos Gépgyárhoz tartozik), az Ikarust, az Alumínium Gyárat, az ikladi Ipari Műszergyárat, a debreceni Dohánygyárat, a Hajdúsági Ipar­műveket, a Győri Magyar Va­gon. és Gépgyárat ajánlhatjuk tapasztalatcserére a szakem.be-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents